Tolnai Népújság, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-12 / 85. szám

6. OLDAL TOLNA MEGYE 2 0 0 2 HARC 2002. ÁPRILIS 12., PÉNTEK Egy kis történelem A Harchoz közeli Várhegyen már a bronzkorban éltek emberek. A népvándorlás korából sírok ma­radtak fenn. A település első ok­leveles említése 1193-ból szárma­zik, Horcha névvel. A török idők­ben a falu - melyet 1543-ban, Anyavár elfoglalásával száll meg véglegesen az oszmán sereg - Harcsa néven ismeretes. A török kiűzése utáni évtizedekben a nagy valószínűséggel addig lakat­lan Harc újratelepül, ám 1775- ben is még csak 297 lakója van. Mindenestre a megállapodottsá- got jelzi a pecsét is, mely 1739- ből maradt fenn. Római katolikus templomát 1824-ben építik fel. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején Harc és a hozzá tartozó Janya együttesen nyolc nemzetőrt állított. Önálló plébániát 1868-ban, önálló iskola- épületet 1892-ben kap. Telefon vonallal 1925, autóbusz megálló­val 1926 óta rendelkezik. A vil­lanyáramot 1949-ben vezetik be, a törpe vízmüvet pedig 1978-ban telepítik. Önálló közigazgatása 1970-ben megszűnik, az csak 1990-től áll vissza. ■ Táj és település Harc község a Tolnai Hegyhát délkeleti határában, a Sió felett, néhány kilométerre a Hegyhát legdélibb pontján fekvő Leány­vártól északra található. A két emelkedő utca három domb kö­zötti két völgyben települt. A vi­dék jellegét alapvetően a Sió kö­zelsége határozza meg, ez a fo­lyó, pontosabban csatorna a köz­ség keleti határa. A Siót és Sárvi­zet a XVIII-XIX. században szabá­lyozták, ekkor ármentesítették a harci határt is. Harc község terü­lete meghaladja a 2750 holdat. Az immár közel ezer fős lakosság többségében római katolikus. Dr. Pataki József Tolna megyéről írt útikalauzában ez olvasható: „Harctól végigtekintve a Sió- Sárvíz-völgyön, dél felé igen szép panoráma bontakozik ki. (...) Észak felé a vizenyős rétek között nehéz felismerni az egykori Anyavár romjait. Ennek köveiből építették a hagyomány szerint a harci templomot,” _________■ Fa és híd A község határában egy magá­nyos tölgy emelkedik a magasba. A hatalmas, kiterjedt lombkoro- nájú fának története van, azt ugyanis 1896-ban ültették, ünne­pélyes körülmények közepette, a Honfoglalás 1000 éves évforduló­ja alkalmából. Mára óriás lett az egykori csemetéből, s mondhatni vigyázza a közeli Sió partját. Azt a részt, ahol egykoron a révész is működött: itt vitte át a csónak a Sióagárdról Harcra visszatérő szőlőmunkásokat. Méghozzá díj­mentesen, mivel a révészt a két község közösen fizette. Koráb­ban itt egy fahíd is átívelt a Sión, ám azt az áradás elvitte, méghoz­zá véglegesen, mert nem is építet- ték meg újra. ____________■ Ne vezetes fivérek Dr. Diófási Lajos agrármérnök­nek, a Magyar Tudományos Aka­démia doktorának neve nem is­meretlen a minőségi szőlő ter­mesztői, illetve az ugyancsak ilyen színvonalú bor készítői előtt. A nemzetközi hírű szakem­ber, megannyi borbírálat főhelyre ültetett vendége Harcón látta meg a napvüágot. Méghozzá több fiú­testvérével együtt, akik ugyan­csak nevet szereztek saját szak­májukban, hivatásukban. Diófási Dénes Szolnokra került, a Tiszamenti Vegyiművekben lá­tott el építésvezetői teendőket. Diófási János Bogyiszlón dolgo­zott iskolaigazgatóként, Diófási Sándor repülőtiszt pedig a fővá­rosi kismotor gépgyár gyárt­mányfejlesztési főosztályának vezetője volt. ■ Biztató fejlődési pályára térve Sokatmondó adat, hogy Harc lakossága az elmúlt tizenkét esztendőben, ha nem is kiugróan magas, de érzékelhető nö­vekedést mutatott. Horváth János polgármester, aki a rend­szerváltás óta folyamatosan látja el ezt a tisztet, elmondja: az 1990-es években a község területeket vásárolt, házhelyek ki­alakítása céljából. Ez a lépés nem kis mértékben járult hozzá Harc fejlődéséhez.- Sokan érkeztek hozzánk Szekszárdról, de más­honnan is, és telepedtek le nálunk - folytatja a polgármester. - Szerencsére a település fek­vése kiváló, a megyeszékhely könnyen megközelíthető, sokan oda is járnak innen dolgozni. Az ezer szállal kötődő kapcsolatot az is jelzi, hogy Harc, egészségügyi intézményi ellátottság tekintetében Szekszárdhoz tartó­y:>­HARC LAKOSSAGANAK főn 1000 800 600 400 200 ALAKULASA Horváth János 67 éves. Közel negyven esztendeje dolgozik a közigazgatás­ban. 1957 óta nős. Két gyermeke és három unokája van. Nyugdíjasként, ha polgármesteri teendői engedik, szívesen dolgozgat a kiskertjében. zik. Sőt, mint érdekesség megemlíthető, hogy ha sonló viszony jellemezte egykoron a szőlőter mesztés-borászat ágazatot is. A mezőgazdaságnál maradva: az egykori szövetkezet jelen­leg éppen átszervezés alatt van, sokan magángazdálko­dásra tértek át, s termelnek ga­bonát vagy tenyésztenek álla­tokat. A helybeli ipar nem szá­mottevő, a könnyűipari ágaza­tot a Brill-Market italpalacko­zó képviseli. A vezetékes gáz már több mint egy évtizede könnyíti meg a lakók minden­napjait, telefon minden máso­dik lakásban található. Az ide­genforgalmi adottságok bizta­tóak, különös tekintettel a Sió, mint horgászparadicsom kö­zelségére, ám a turisztika ki- teljesedése ezzel együtt is 1990 még a remélhetőleg nem olyan távoli jövő ígérete. A településen a most 22 millió forint értékben épülő óvoda mellett általános iskola is műkö­dik, igaz, csak alsó tagozattal: ötödik osztálytól a kisdiákok a közeli Zombára vagy a megye- székhelyre járnak. A kultúrházban az elmúlt idő­szakot majdhogynem pezsgő élet jellemezte, kö- szönhetően a helyi nyugdíjas szö- * _ j vétség megannyi rendezvényének. | Május elseje nemcsak a munka ün­nepe miatt jele iap Harcon, hanem a hagyományos sportrendezvény ré­vén is. A község hajdan, néhány évtized­del ezelőtt enyhén szólva nem tartozott a központilag fejlesz­tésre érdemesített területek kö­zé, ennek következtében a lassú sorvadás jelei kezdtek mutatkoz­ni. Horváth János energikusan kezdett hozzá, immár tizenkét éve, lakóhelye felemelésének. Miként azt hangsúlyozza, közös munkáról van szó, még akkor is, ha az általa vezetett önkor­mányzati testület annak idején nem mindig és mindenben ér­tett egyet javaslataival. Ám ez nem zavarta abban, hogy he­lyesnek gondolt elképzelései mellett kitartson, s végül is maga mellé állítsa a kétkedő­ket.- Azért mindenki, vala­mennyi képviselő azon volt és azon van, hogy a község fej­lődjön: s ez igy is történik - hangzik a település vezetőjé­nek összegzése, S ez a tény le­het az alapja annak a lakossági bizalomnak, mely Horváth Já­nos számára egymás után há­rom alkalommal is a polgár- mesteri széket eredményezte. 2000 2001 Főorvos, krónikával Harcon, a nagyszülők házá­ban született, nem kórház­ban. Bár lakóhelye Szekszárd lett, gyermekkorában minden nyáron visszalátogatott hoz­zátartozóihoz, rokonaihoz a számára annyira kedves köz­ségbe. Dr. Sudár Géza, Szek­szárd nyugalmazott tisztifőorvosa mint vala­mi csodavilágra emléke­zik, ha felidézi Harcon szerzett emlékeit. Für­dés a Sióban, mert ak­kor még tiszta volt ez a folyó, vadászatok a nagyapával, barangolás a janyai várromnál.- Tanúja voltam Harcon mind­annak, amit már a mostani, itt élő gyermekek sem láthatnak: az ak­kori, ma már elmerült falusi élet­nek. A kender feldolgozásának, tilolásának, gerebenezésének. A földművesek nehéz napi munká­jának, amikor, gépesítés hiányá­ban, még kaszával arattak. Az asszonyok otthoni elfoglaltságai­nak, ami nem sokkal volt köny- nyebb a férfiak tevékenységénél: a konyhakert gondozá­sának, az állatok eteté­sének. S játszottam együtt a falusi gyerekek­kel, akikkel, ha manap­ság, annyi évtized után összetalálkozom, nem győzzük sorolni a közös élményeket. Mindezek ismereté­ben érthető a máig erős, különbö­ző szakmai segítségben is meg­nyilvánuló nosztalgia: ennek eredménye a főorvos úr által megírt - általunk is idézett - mo­nográfia, mely Harc történetét mutatja be az olvasónak. ■ Az első fészek Az udvaron homokozó, csúsz­da, hinta, fa építő játékok, bent hasonlóan jó felszerelt­ség. Nem véletlen, hogy a helybeli szülők szívesen vi­szik csemetéiket a harci óvo­dába.- Két csoportban harmincnégy kisgyerek, akikre négy óvónő vi­gyáz, a személyzethez még két dajka és egy takarítónő tartozik - ad tájékoztatást az intézményről Faludiné Máté, Mária vezető óvó­nő. - Egy régi családi ház átépítése révén sikerült kialakítani a jelenle­gi helyiségeket, melyek megfelel­nek az igényeknek és lehetővé te­szik a kellő pedagógiai munkát is. S ami a legfontosabb, a kicsik sze­retnek itt lenni. Az óvoda befejezése után a ne­bulókat a helyi, négy osztályos ál­talános iskola várja, s ezen évfo­lyamok elvégzése után repülnek ki a „fiókák” abból a kellemes fé­szekből, melyet Harc biztosít szá­mukra. Ebéd az oviban Nagy Jánosné szinte végeérhetet- lenül sorolja azokat a rendezvé­nyeket, melyeknek a százhúsz fős nyugdíjas klub tagjai lehettek részesei. Csak néhány program ízelí­tőnek: újévköszöntő ünnepi vacsorával, helytörténeti előadás, farsangi bál, kirándu­lás, illetve borverseny. A nyugdíjas szövetség elnök asszonya - a szerveződés vezetőségével együtt - mintaszerű ügybuzgalommal irányítja a tavalyelőtt megalakult szövetséget. Ám hozzáteszi: tény, hogy az emberekkel való foglalko­zás számára szent ügy, de egyedül Nagy Janosne nem sokra menne. A példaértékű működés csapatmunka eredmé­nye. A községben mindenki által Erzsikének nevezett veze­tő lelkes közéleti ember, egykoron a közigazgatás­ban dolgozott. Szervező készségének kamatozta­tására nagy valószínűség­gel a közeljövőben is szükség lesz: az időskorú­ak szerveződése ugyanis a helyi önkormányzat jó­voltából nemrég kapott a volt presszóban egy saját termet: a he­lyiség felújításra szorul, a rendbe hozott belső tér már várja a terve­zett kiállítást. Amit természetesen a nyugdíjas klub rendez. _____■ Ba jnokok a vízparton A Sió-part kö­zelsége miatt Harcon kedvelt elfoglaltság a horgászat. Vannak, akik ezt a tevékeny­séget kimagas­ló szinten űzik. Közéjük tartozik Bálint Károly is, aki úgy harminc esztendeje ült el­ső alkalommal pecabottal a víz­parthoz. Azóta már számos jelen­tős fogást mondhat magáénak: a zsákmánylista élén egy tizennyolc kilós harcsa található. Bálint Károly jogos szülői büszkeséggel mondhatja, hogy az alma nem esett messze a fájától: leánya, Ka­ta több komoly eredménnyel öregbítette nemcsak a harciak, de hazánk hírnevét is. Magyar válo­gatottként ugyanis 17 évesen vi­lágbajnoki harmadik helyezést ért el Portugáliában. ________ ■ Vendéglátós tervek A jelenleg még kiaknázatlan turisztikai le­hetőségek né­hány helybeli vállalkozót is elgondolkod­tattak. Németh János, a Horog Csárda társtulajdonosa már csak az utolsó engedélyekre vár ahhoz, hogy nekikezdjen egy olyan beru­házásnak, mely valóságos kis üdülő paradicsom jelleggel ruház­ná fel Harcot. Panzió, szabadidő parkkal, lovardával, horgásztóval a Sió parton - Németh János leírá­sából egy valóban kellemes ven­dégváró központ képe bontakozik ki. A 65-ös siófoki út, a település fekvése, jellege, a megyeszékhely­hez való közelsége mind-mind ar­ra rendeltetik Harcot, hogy az ed­diginél sokkal jobban éljen kedve- ző adottságaival. __________■ Megédesítve A szörpök ré­vén vált ismert­té Nagy Attila vállalkozó még az 1990-es évek legelején. Az édes ízek gyártása mel­lett azután más jellegű - alkoholos - italok is ké­szültek és készülnek ma is a telep­helyen. Igaz, ez a tevékenység ve­szélybe került a jövedéki törvény­nek „köszönhetően.” De a cég ru­galmasságát, alkalmazkodó ké­pességét jelzi, hogy megerősödve került ki a nehéz időszakból.- Ma már a szörpöket tekintve inkább az automatás piac felé for­dulunk, a kiskereskedelmi jelen­lét szerényebb lett. A szeszes ita­lokat tekintve egyre keresetteb­bek minőségi készítményeink, melyek a helyi ízeket is megis- mertetik a fogyasztókkal. ■ Ruhák, leredölve Radványi Jó- zsefné több mint ötven esztendeje hí­mezte ki az el­ső ruhát, amit azóta már több száz követett. Keze munkájá­nak eredményeként a környék jellegzetes virágmintái kerülne! rá a szoknyákra, mellényekre, té­rítőkre vagy párnákra. A szép vi­rágminták készítésének tudomá­nyát Ilus néni sajnos nem adhat­ja tovább: fiú unokái érthető mó­don ilyesmivel nem foglalkoz­nak. Radványi Józsefné egyéb­ként ruhák, pontosabban szok­nyák leredölésével is foglalkozik. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a kivasalt gyolcs- vagy selyemszok­nyákon sajátos technikával redő- ket alakít ki: hiszen a népviseletet tekintve itt ez a módi. ■ Berthold Józsefné Iskola a községért Berthold Jó­zsefné 1991., tehát a meg­alakulás óta igazgatója Harc négy osz­tályos, jelenleg negyvenhét ta­nuló számára második otthont nyújtó általános iskolájának.- Nagyon szép tíz esztendőt tudhatunk magunk mögött, a kel­lemes emlékek nemcsak az indu­láshoz, hanem az összes tanév­hez is kötődnek. Akárhányszor kilépünk kisdiákjainkkal isko­lánk falai közül, mindig érezzük azt az érdeklődést és szeretetet, mely folyamatosan körbevesz bennünket. A gyerekek a tanulásban ki is tesznek magukért: a kisiskolások versenyében a legjobbak között mindig vannak harciak. ■ Klub: együtt, példaértékűen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom