Tolnai Népújság, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-02 / 52. szám

Tolnai Népújság 2002. Március 2., szombat 9. OLDAL Ihos Józsefnek nem sikerült a tehénfejés A csősz beleszeretett Kató néni szemeibe Tizenkét éve hódít az ország legnép­szerűbb nagymamája, Kató néni. Ennyi idő alatt annyi hívet gyűjtött magának, hogy a nagyérdemű kikövetelte, minden negyedik szom­baton az egyik televíziós csatornán, önálló kabaréműsorban ple- tykálkodja ki a falujában történ­teket. Ihos József számára Kató néni figurája akkor született meg, mikor arra kérte meg egyik barátja, segítsen neki, mert óriási bajban van. Megismerkedett egy gyönyörű lengyel lánnyal, aki sehogy sem volt hajlandó felmenni a lakására. Csak akkor, ha rajtuk kívül valaki még otthon van. így hát a humorista beöltözött a srác nagymamájának, hatal­mas sötét kendőben, fonallal és hatalmas tűkkel a karosszékben, jóságos anyókaként kötögetni kezdett. A kislányt - persze messziről - a fiú bemutatta a nagymamának, aki mindent lát és hall. A kendő alól kissé kilógott Józsi farmer- nadrágja, amit a lány egyből kiszúrt. Gyorsan meg is jegyezte a srácnak: Modern felfogású lehet a mamid, ha ilyen fiatalos nadrágot hord. Egy darabig min­den a legnagyobb rendben ment, konyakoztak. Az emelkedett hangulat­ban a barát már a pamlag felé kezdte cipelni a lányt, mikor Ihos már nem bírta tovább - öregkorra a vizelet-visszatartó képesség megkopik -, ki kellett mennie füttyenteni. A nagy sietségben szerencsétlenül húzta be maga mögött a fürdőszobaajtót, kinyílt. A kislány megdöbbenve látta, amint a nagymama felhajtott kendőben, felhúzott nadrággal, állva végzi kisdolgát a kagyló előtt. Lehet, hogy perverz magyarok közé keveredett? Pillanatok alatt, konyakospohárral a kezében menekült a lakásból. A kezdetekben, mikor még Csősz bács ebbe a „nőies" tekintetbe sze­retett bele nem mindenki volt tisztában Kató néni bioló­giai hovatartozásával, Ihos levelet kapott egy csősz bácsikától, aki szó szerint szerelmet val­lott neki. „Még sohasem találkoztam ilyen gyönyörűen kacsintó hölggyel, mint Ón. Amióta megláttam mindig magára gondolok. Éjszaka sem tudok aludni, pedig korábban már tíz órakor lecsukódott a szemem.” Ihos válaszképp küldött magáról egy realista képet, amire a csősz bácsi - érdekes módon - már nem válaszolt. Egyszer Katalin-bálon is megtréfálták a gyengébbik nemet kifejezetten nagyra becsülő parodistát. Mindenre számított, csak arra nem, hogy a színpadra beállítanak egy hús-vér tehenet. Mondták, itt az idő, fejje meg az álla­tot! Ihos sohasem fogja elfelejteni azt a 3-4 percet, míg a fejőssel bajlódott. Nagy rutinosan oldalról közelítette meg az a tehénke tőgyét. Az állat jól viselte a szakszerűtlen mozdula­tokat, nyugodtan állt. Ihost biztosan ismerte már a televízióból. Viszont Ihos nem ismerte a tehenet, attól félt, hogy a fejési technikájáról szagos formában fog negatív ítéletet alkotni majd az állat. Szerencséjére ez nem a színpadon történt meg, a fejőst nem váltotta fel a lep­énygyűjtés. Józsinak azonban egy csepp tejet sem sikerült előcsalogatni a tehén tőgyéből. KÉP ÉS SZÖVEG: O. JAKÓCS PÉTER Hit, akarat, megvalósítható célok Beszélgetés Rithnovszky János vak íróval A 21 éves, építésznek készülő fiatalember 1951-ben vonult be katonának. Önkéntes tűzsze­részként baleset érte, s addigi élete egy pillanat alatt semmi­vé foszlott. Rithnovszky János 1931-ben szü­letett, pedagóguscsaládban, édes­apja később katonatiszt lett, ennek „bélyegét”, miszerint ők deklasz- szált elemek, egészen 1956-ig vi­selte. Katona szolgálata alatt bal­eset érte, a robbanás következté­ben mindkét szemére megvakult, súlyos halláskárosodást szenve­dett és elveszítette a bal karját.- Hogyan sikerült talpra állnia a baleset után?- Édesapámnak és a hitnek kö­szönhetek mindent. A nevelteté­sem tett alkalmassá annak elvise­lésére, ami velem történt és arra is, hogy bármilyen helyzetre a lehető RITHNOVSZKY JÁNOS A FÉNY TÚLSÓ OLDALÁN Rithnovszky János könyveinek egyike legjobban reagáljak, a legtöbbet hozzam ki belőle. Hosszú hónapo­kig voltam kórházban, s mikor ki­kerültem onnan, a sérült embere­ket sújtó minden hátránnyal azon­nal szembesülnöm kellett. Hogy úgy mondjam, az élet peremére sodródtam, s hamar megtanul­tam: többszörös árat kell fizetnie annak, aki innen ki akar emelked­ni, mindenért meg kell küzdeni, mert a sérült embereket nehezen tolerálja a társadalom.- Bátran állíthatjuk, a többszö­rös hátrány ellenére nem minden­napi életűtől tudhat maga mögött.- A vakok szövetségénél kezd­tem el munkálkodni, olyan tagja akartam lenni a szervezetnek, aki segít azokon, akik erre rászorul­nak. Megszerveztem a vakvezető kutya kiképző-iskolát, a vakok esztrád-együttesét és horgász­egyesületét. Négy főiskolai diplo­mát szereztem, filozófiából, eszté­tikából, pedagógiából és szocioló­giából. Közben mindvégig dolgoz­tam, mindig a saját lábamon áll­tam. Több könyvet írtam, tanul­mányok sorát, például a vakvezető kutyákról, a rehabilitációról, szo­ciológiai témákról. Most 71 éves vagyok, visszavonultam, iroda­lommal és szaktanácsadással fog­lalkozom.- Ön szerint mi az, ami segít minket az életben, legyünk sérül­tek, avagy egészségesek?- Megvalósítható, reális célokat kell kitűznünk magunk elé és azo­kat határozott akarattal el is kell érni. Soha nem szabad feladni, még akkor sem, ha úgy érezzük, reménytelen a helyzet. Az első és a második feleségem is meghalt, s én mindkétszer újra megvakul­tam, megsüketültem, megcson­kultam, hiszen a társam, aki az ér­zékszerveimet pótolta, elment. Mindannyiszor újra meg kellett ta­nulnom élni, hinni az életben, hin­ni abban, hogy ha valamit igazán akarunk, azt elérhetjük, akár sé­rülten iS. VENTER MARIANNA Hiteles, szakszerű, érthető Szóvivőnek lenni külön szakma tések, akkor az ab­ban foglalt tények­ről, hiteles, szak­szerű és érthető tá­jékoztatást kapjon az állampolgár. Egyértelmű köve­telmény, hogy a ha­tóság döntései idő­ben is maradéktala­nul eljussanak az állampolgárokhoz.- Vannak-e ké­nyes kérdések, ame­lyekre nem, vagy Himmelné dr. Ökrös Magdolna Nincsenek kényes kérdé­sek, csak ügyetlen, szak­szerűtlen, rossz vála­szok lehetségesek. Himmelné dr. Ökrös Magdolna, a Tolna Megyei Főügyészség sajtószóvivő­1958. szeptember 7-én szü­letett Faddon, a jogi egyete­met Pécsett végezte, 1982-től ügyész, közben egy évig volt ügyvéd. A szakvizsgát követő­en a Tolna Megyei Főügyész­ségre került a fiatalkorúak ügyészének. Egy éve büntető fellebbviteli ügyekkel foglalko­zik, emellett jelölte ki a fő­ügyész szóvivőnek. je­- Mit visz a szóvivő?- Gondolom információt. Az a felismerés vezette a Legfőbb Ügyészséget amikor saját sajtó- osztályát és a szóvivői rendszerét létrehozta, hogy a sajtóval való kapcsolattartás külön szakma. Ehhez speciális ismeretek szük­ségeltetnek, ezért folyamatos a továbbképzésünk, például atek- intetben hogyan nyilatkozzunk szóban és írásban, miként visel­kedjünk kamera előtt. Sem az ügyészi szervezet, sem az ügyé­szi munka nem eléggé ismert a szélesebb nagyközönség előtt. Az a felismerés is közrejátszha­tott a szóvivők kijelölésében, hogy maga a szervezet, vagy az ügyészi munka nem mindig és nem feltétlenül pozitív színben jelent meg a sajtóban. Ennek a megváltoztatása azért közérdek, mert az ügyész mindig az állam, illetve a társadalom nevében, ér­dekében és védelmében jár el.- Mi szóvivő munkájában a legnehezebb?- Az, hogy a folyamatban lévő ügyről az ügyész sosem szolgál­hat teljes körű tájékoztatással. Jó volna, ha tudná a közvélemény, hogy a vád koncepciója nem üzenhető meg a sajtóban. t A büntetőeljárás szigorú sza­bályok, meghatározott követel­mények között zajlik, s ezért a vád álláspontjának is ott kell el­hangoznia, ahol ennek helye van: a bíróság előtt. Ugyanakkor elemi igény, hogy ha vannak köz­beeső határozatok, érdemi don­nern szívesen válaszol az ügyész­ség?- Szerintem kényes kérdések nincsenek, csak ügyetlen, rossz, vagy szakszerűtlen válaszok le­hetnek.- Milyen korlátok között mű­ködik a sajtószóvivő?- A sajtótörvény a szóvivőre is vonatkozik, a legfőbb ügyész pe­dig a szóvivők számára belső uta­sítást adott ki. E szerint nyilat­kozhatunk az ügydöntő határo­zatokban megfogalmazott té­nyekről, a jogszabálysértés okai­ról és körülményeiről és az ügyészség által meghozott ható­sági döntésről. Nem értékelhet­jük a bizonyítékokat és nem mérlegelhetjük, hogy ennek a jö­vőben milyen következményei lehetnek. Korlátot szab mun­kánknak a személyiségi jogok vé­delme, az eljárás érdeke. Ugyan­akkor indokolt esetben, a fő­ügyész engedélyével betekinthet a sajtó képviselője az iratokba is. A megyei főügyészségek szóvi­vői a helyi ügyekről tájékoztat­nak, az ügyészség egészéről, koncepcionális kérdésekről a leg­főbb ügyészségen működő sajtó­iroda vezetője nyilatkozik.- Ki, vagy mi segíti a munkáját?- Rendszerint mások ügyeiről kell beszélnem, ezért fontos, hogy bízzam kollégáim pontos, lelkiismeretes, szakszerű mun­kájában tehát abban, hogy a jó döntést tudom közvetítem a köz­véleménynek. IHÁROSI IBOLYA Túl sok diáknak szerepel elégtelen a félévi bizonyítványában, különösen 5. és 7. osztályban, illetve a szakkép­ző iskolák 9. évfolyamán. Legalábbis így látja a Magyar Szülők Országos Egyesülete. Mi a helyzet Tolna me­gyében? Ennek próbáltunk utánajár­ni. Mivel a félévi „bizonyítvány” csak egy ér­tesítő a diák és a szülő számára, az ezek­ben szereplő adatokat nem összesítik központilag. Emiatt nem is lehet meg­mondani, hogy a mostani tanév félidejé­ben valóban kiugró volt-e a jelzett évfo­lyamokban a „bukás”, vagy sem. Konk­rét, számszerű adatok híján néhány Tol­na megyei iskola vezetőjét kérdeztük ta­pasztalataikról. Hága Lászlóné, a Tolnai Általános Ne­velési Központ igazgatója szerint nem meglepő, hogy éppen a fentebb említett osztályokban sok a félévi elégtelen ér­demjegy, hiszen az 5., de különösen a 7., és a 9. évfolyamok mindig is kritikusak voltak a tanulmányi eredmények szem­pontjából. Ötödik osztályban, az alsó ta­gozatból a felső tagozatba kerülő gyerek számára törést okozhatnak a megválto­zott körülmények, például, hogy a négy éve megszokott pedagógus helyett im­Félévi bizonyhitvány Iskolaigazgatók az elégtelenek okairól már mások, és jóval többen tanítják. Az igazgatónő szerint azonban az általános iskolában a legproblémásabb a 7. évfo­lyam, ami életkori sajátosságokkal ma­gyarázható, hiszen ekkorra tehető a pu­bertás kezdete, ami például makacs el­lenszegülést vált ki a gyerekekből. A 9. évfolyam pedig egy újabb váltás, az általános iskolából a középiskolába. Hága Lászlóné szerint a gyerekek gyak­ran nem a számukra megfelelő iskolatí­pusba kerülnek, ráadásul tapasztalata szerint a középiskolák olykor többet vár­nak el az általános iskoláktól, mint amennyit azoknak nyújtaniuk kellene. Ez utóbbi kérdésről másként véleke­dik Babai Zoltán, a szekszárdi Ady End­re Szakközépiskola igazgatója. Szerinte a 9. évfolyamban régebben is akadtak ta­nulmányi problémák, amely hibát a diá­kok felkészítésében kell keresni. Babai Zoltán ugyanis úgy látja: az általános is­kolából kikerülő diákok nagy része nem alkalmas középiskolai tanulmányok foly­tatására, mert az általános iskolában nem tanultak meg rendesen írni, olvasni, számolni. Az igazgató elmondta, hogy a gyenge előképzettség miatt szakközépis­kolájukban felzárkóztató órákat kell be­iktatniuk az alaptantárgyakból. Rámuta­tott: aki csupa kettessel érkezik az általá­nos iskolából, az, ha csak kicsit esik is vissza a középiskolában, már megbukik. A tamási II. iskola vezetője, Szabó- Bakosné Rosta Margit viszont abban látja az általános iskolai bukások problémájá­nak alapját, hogy a tantervi követelmé­nyek túl magas szintűek, túl sok mindent kell megtanítani, és kevés idő marad a gyakorlásra. Meg lehetne ugyan tenni, hogy kevesebbet tanítanak, ezzel azon­ban a középiskolába készülő diákok esé­lyeit rontanák - mondja. Tapasztalatai szerint ugyanis a középiskolai felvételi­ken gyakran túl magasak a követelmé­nyek, előfordul, hogy olyat is kérdeznek a gyerekektől, ami nem is általános isko­lai tananyag. Az igazgatónő úgy véli: gondot okoz az is, hogy olyan, gyengébb képességű gyerekek is bekerül­nek az általános isko­lákba, akik számára képességeik alapján a speciális iskola lenne megfelelő. Az ő prob­lémáik pedig a felső ta­gozatban „csapódnak le” igazán. Boda Zoltán, a bo­gyiszlói általános isko­la vezetője azt mond­ta, hogy az ő iskolá­jukban az 5., 7. osztá­lyokkal nincs különö­sebb gond, mert nagy Képünk illusztráció hangsúlyt fektetnek a felzárkóztatásra. Azt azonban tudják, hogy az általános iskolákból kikerülő gyerekek közül a. középiskola első osztá­lyában sokan nem tudják teljesítem a kö­vetelményeket. Véleménye szerint en­nek az is lehet az oka, hogy az általános­ban nem mindig buktatják meg azokat a gyerekeket, akiket pedig meg kellene FOTÓ: O. JAKÓCS PÉTER buktatni, mégpedig azért nem, mert az ilyen gyerekek, ha tovább maradnak az általánosban, akkor magatartásukkal na­gyon sok kárt okoznak. Boda Zoltán sze­rint az általános iskola „pátyolgatása” után sok diákot ér hideg zuhanyként a középiskola. » * t «

Next

/
Oldalképek
Tartalom