Tolnai Népújság, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-09 / 58. szám

2002. Március 9., Szombat 9. OLDAL Tolnai Népújság Hétvégi Magazin Német nyelven, Délkelet-Európában Bukaresttől Nagyszebenen és Temesváron át Szekszárdig Egészen különleges helyszí­neken is élnek németek. Még Románia legkeletibb vidé­kén, a tenger parti Dobru­dzsa tartományban is: a bu­karesti rádió német nyelvi szerkesztősége rendszeresen sugároz számukra műsort, amit persze ugyanígy hall­gatnak a bánáti svábok vagy erdélyi szászok. Szekszárd A bukaresti rádió szerkesztője, Monika Strava egy olyan csapat­tal látogatott nemrég Szek- szárdra, mely­nek újságíró tagjai Délkelet- Európa orszá­gaiban, a né­met nyelvű, írott és elektro­nikus sajtóban tevékenykednek. A küldöttség Tolna megye székhelyén a Deutsche Bühne Ungarn előadá­sát tekintette meg.- Az egész országban fogható műsorunk Románia valamennyi német nemze­tiségi lakosá­nak szól - adott tájékoztatást munkájáról Monika Strava. - Bukarestben és közvetlen környékén ugyan kevés német él, de másutt, Dobrudzsában és Moldáviában már többen. Igaz, ezekről a he­lyekről kevés visszajelzés érke­zik: a levelek nagy részét Erdély­ből kapjuk, általában a kívánsá­gaikat írják le a hallgatók, avagy megköszönnek valamit. Peter Kratzer Németországból utazott Erdélybe. Első munkahe­lye egy ottani magyar gimnázium volt, s a diákoktól valamelyest el­sajátította a magyar nyelvet. Je­lenleg Nagyszebenben dolgozik, a külföldi kapcsolatokért felelős intézet munkatársaként.- A sok szép élményem közül az a legszebb, hogy Erdélyben sok különböző népcsoport él egy­más mellett, a legnagyobb béké­ben. Ez a tény bizonyos vonatko­zásban számunkra, azaz Német­ország számára is példát adhat: a rengeteg külföldi akkor érezheti nálunk otthon magát, ha megtart­ja kultúráját. Ennek eléréséhez szükség van a keleti viszonyok ta­nulmányozására. Hogy kicsi a világ, arról Ingrid Schiffer, a te­mesvári rádió német adásá­nak a szerkesz­tője is meggyő­ződhetett. Az ottani német színházban lé­pett fel ugyanis az általa is jól ismert Frank Ildikó, a szekszárdi Deutsche Bühne Ungarn színmű­vésznője.- A temesvári intézmény beírta a nevét a város, de az ország szín­háztörténetébe is. Néha nehéz időszakokat kellet megélnie: a ki­lencvenes évek elején, a felerősö­dő kivándorlás esztendeiben alig volt Temesváron német színész. Azóta már ismét kedvezőbbre fordult a helyzet, s ebben szerepe van annak az együttműködésnek is, mely már régóta tart a szek­szárdi Német Színházzal. Kékfestők: egy dunaföldvári család titka Közel 150 éve, 1836 óta folyamatosan él a kékfestő mesterség Dunaföldváron. Ekkor alapította itt műhelyét Velis László. A mes­terség a családban öröklődött, ma már unokák, dédunokák kezé­ben van a sorsa. A Völgységi Múzeum kézművességet ismertető sorozatában özv. Vadász Istvánná Velis Mária kékfestő és veje, Gál Gyula kékfestő népi iparművész mutatkozott be . csínját-bínját. A műhely fennállá­sának százötven éve alatt, a vi­szontagságos időkben is, szá­munkra mindig legfontosabb volt annak megmaradása. Bármilyen áldozatra képesek voltunk és va­Óvodások és kisiskolások simo­gathatták a kékfestő,kelméket, is­merkedhettek a mintanyomással a Völgyégi Múzeumban. A híres dunaföldvári kékfestő dinasztia két mestere mutatta be a kelme­festést. Özv. Vadász Istvánná idős kora ellenére fiatalos len­dülettel mesélt a csa­lád történetéről.- Nincs közöttünk olyan gyermek, uno­ka, dédunoka, aki ne értene a mesterség­hez. Kötelező volt azt mindenkinek el­sajátítani. Jogászok, mérnökök, akik ta­nult tudományuk mellett valamennyi­en tudják a kékfestő készítésének minden Gál Gyula és özvegy Vadász Istvánná Velis Mária gyünk érte. így öröklődhetnek nemzedékről nemzedékre a nyo­móformák, a most másfél évszá­zados gépek és a kékfestés min­den rejtelme. Olyan kelme is ké­szül a dunaföldvári műhelyben, amelynek titkát csak mi ismerjük. Gál Gyula kékfestő népi ipar­művész házasság útján került a családba. Ő is régi kékfestő család tagja, már dédapja is ezt a mester­séget űzte. A bemutatón a kicsi gyerekek számára is érthetően magyarázta a piintá- zást, mesélt a festékek­ről, az azok alapanyagát adó növényekről, a lú­gokról, savakról, s a krumplicukorról, amely esetenként adalékként szolgál a színezékek­hez. Az elkészült textíliák­kal népművészeti és ki­rakodó vásárokon talál­kozhatnak az érdeklő­dők. Legközelebb a szekszárdi vásáron állít­ják ki portékájukat. Két ország között ingázik Az ifjú báró szekszárdi polgár lett George Albert Freiherr von Twickel báró - vagy ahogyan Szekszárdon ismerik a legtöbben, a Zichy grófnő legkisebbik fia - egyre több időt tölt Szekszárdon és egyre szebben beszé­li nyelvünket. Németországi vállalkozásai miatt azonban még sokat utazik vissza szülőhazájába, de több minden köti már Magyarországhoz is. Szekszárd A Szekszárdi Mezőgazdasági Rt. a megye egyik hagyományos gaz­dasága. A részvénytársaság fő profilja a borászat, de foglalkoz­nak növénytermesztéssel és takarmányfeldolgozással is. A társaság főrészvényese a Twickel család. Az ifjú bárót, aki egyre több időt tölt Szekszárdon, a munkájáról és magánéletéről is kérdeztük.- Utoljára szeptemberben talál­koztunk , azóta sokkal jobban be­széli a magyar nyelvet.- Naponta tanulok, tanárral és egyedül is. Nagyon szép, de na­gyon nehéz az édesanyám nyel­ve, igyekszem minél hamarabb teljesen elsajátítani.- Ön gyakran tartózkodik Szek­szárdon, de sokat utazik Német­országba is, mi ennek az oka?- Több folyamatban lévő ügyem van, és az üzleti ügyek egy része is még oda köt. De ott él az édesapám, a rokonaim, a gyer­mekkori barátaim is, így sok min­den odaköt. Ezért ingázok a két ország között. Ugyanakkor ha nem szerettem volna már évekkel ezelőtt is ezt a szép országot, ezt a várost, akkor nem történt volna ez a beruházás sem, melyet a csa­ládunk vállalt.- Ez a kettősség továbbra is megmarad, gondolok itt arra, hogy pár hónap múlva (június 22-én) megnősül. Felesége követi- e majd Szekszárdra, vagy máshol szándékoznak letelepedni?- Közép, de hosszú távon is fennmarad majd ez a kettősség, hiszen a menyasszonyom szülei, barátnői Németországban élnek, de még nagyon fiatalok vagyunk, így bírjuk az utazgatást. Leendő feleségem már most is Magyaror­szágon él, most éppen a főváros­ban van, ő is nagy igyekezettel és nagy sikerrel tanulja a magyar nyelvet, ami azért is nagy dolog, mert magyarul soha nem beszélt. Őt nem volt nehéz meggyőzni, hogy itt éljünk, mert nagyon megszerette ezt a környéket és erős belső vonzalom alakult ki benne a magyarok iránt. Kajmádon, a családi kúriában rendezkedtünk be.- Vannak-e már magyar bará­taik?- Ma még sok időmet leköti a munkám, így általában késő dél­utánig az irodámban dolgozom. Kevés a szabadidőm, így nem volt arra- alkalmunk, hogy szorosabb FOTÓ: BAKÓ JENŐ barátságokat kössünk. Nagyon szeretnénk többet járni színház­ba, az operába, el is terveztük a menyasszonyommal, hogy töb­bet mozdulunk majd ki a család kajmádi kúriájából. Már voltunk Pécsen és Budapesten is színház­ban. , - Ön kivételes helyzetben van, hiszen nagyon fiatalon egy cég tu­lajdonosa.- A jogi helyzet nem ilyen egy­szerű. Jogilag a felügyelő bizott­ság tagjai és az igazgatóság irá­nyítja a céget. Én csak a családom képviseletében vagyok itt, és mint részvényes. Funkcióm sze­rint tanácsadó vagyok. Közben igyekszem alaposan megtanulni a magyar nyelvet, megismerni az ország kultúráját, a helyiek szo­kásait, de a legfontosabb felada­tom az, hogy ezt a vállalatot ala­posan megismerjem. MAUTHNER Szombati „Sulivarázs” Képességfejlesztés, művészetekkel ____________Bonyháp. A Vörösmarty Mihály Általá­nos Iskola a város egyik leg­idősebb intézménye. Hagyo­mányai, a folyton változó igé­nyekhez igazodó oktatás, ne­velés népszerűvé tette. Az elmúlt néhány hónapban több alkalommal volt lehetőségük az ősszel iskolába induló óvodások­nak és szüleiknek bepillantaniuk a „Vörösmarty” életébe. Megis­merhették az intézmény pedagó­giai programját, amely hatféle tantérvet kínál. Hangsúlyosan szerepel ajánlatukban a két tan­nyelvű német nemzetiségi és a német nemzetiségi oktatás. Ezen kívül, a felmerülő igényeket szem előtt tartva, sport-angol, matema­tika-informatika, általános tanter­vű és speciális tagozatú osztályok indítására is adottak a személyi és tárgyi feltételek. Az intézmény vezetése pedagógia munkája so­rán figyelembe veszi a gyerekek különböző képességeit. Erre ala­pozva terveik között szerepel olyan tevékenységformák beil­lesztése iskolai programjukba, amelyek a művészetek különbö­ző ágaiban juttathatják sikerél­ményhez tanulóikat. A nevelés-oktatás módszerei­nek megismerésére is számíthat­nak, akik rész vesznek március 9- én 8 óra 30 perctől a Suli-varáz­son. Amíg a szülők tanórákat lá­togatnak, a gyerekek tárgyformá­láson, játékos német és testneve­lés foglalkozásokon vehetnek részt. Ezzel a programmal zárul a Vörösmarty Mihály Általános Is­kola 2002. évi bemutatkozó soro­zata.-PÁL­Tanulmányúton a Hargitán Adomány Madéfalvának Szekszárd és térsége önkormány­zatainak területfejlesztési társulá­sa a tagönkormányzatok polgár- mesterei, jegyzői és közigazgatási szakemberei tanulmányúton vol­tak Romániában. A négy napos utat a küldő ön- kormányzatok, a kistérségi társu­lás és a résztvevők finanszírozták, a programot Fábián László zom- bai jegyző, a kistérség elnöke és Tóth István bogyiszlói polgármes­ter szervezte. Az utóbbinak már igen nagy helyismerete van ezen a tájakon, hiszen községe évek óta testvérkapcsolatot ápol Csíkcsicsóval és Csernátonnal. Székelyföldön Csíkcsicsóban, Madéfalván, Csernátonban ta­pasztalak)* szerezhettek az ottani közigazgatási gyakorlatról a Blága Béni madéfalvi és Bölöni Dávid csernátoni polgármesterek által összehívott környékbeli polgár- mesterektől. Két érdekes előadást is meghallgathattak a romániai vi­szonyokról Sógor Csaba Hargita megye és Németh Csaba Kovászna megye szenátorától. Az ottani polgármesterek in­kább az anyaországi polgármeste­rek véleményére voltak kíváncsi­ak, mivel náluk még csak most in­dulnak a különböző PHARE, SAPARD programok. Különösen érdekelte őket a magyarországi pályázatok tapasztalata. Szóba került az is, hogy milyen segítséget tudnak adni az anyaor­szág önkormányzatai a határon túli magyar településeknek ha­gyományaik megőrzéséhez, eset­leges közös pályázatok benyújtá­sához. Madéfalván egy adomány át­adására is sor került. A Zombai Székelyek Egyesülete 2000-ben a Bukovinai Székelyek Millenniumi Világtalálkozóján gyűjtést szerve­zett az 1764-ben történt madéfalvi veszedelem emlékművének fel­újítására. Ezt az összeget, 50 ezer forintot most adta át Domokos Béla, az egyesület elnöke. A szakmai elfoglaltságon túl a 25 fős delegációnak jutott ideje az ottani értékek megismerésére is. Jártak Segesváron a Petőfi emlék­helynél és múzeumnál. Csernátonban az Európa-hírű múzeumban, ahol Haszmann Pál tartott előadást a kopjafákról, megtekinthették a régi mezőgaz­dasági gépek kiállítását, az 1700- as években épült székely házak skanzenjét, székely kapuk gyűjte­ményét és a párját ritkító '48-as gyűjteményt. Gelencén megtekintettek egy XIII-XIV. században épített temp­lomot, melyben még érintetlenül látható egy „csoda”, a Szent Lász­ló legenda freskója. Jártak Csíksomlyón, a kegyele­ti templomban, Kézdivásárhelyen a Gábor Áron és a baba múzeum­ban. Kolozsváron megtekintették Mátyás király szobrát. A székelyföldi szívélyes foga­dás után nem maradt el a viszont- meghívás sem. Fábián László, a társulás elnöke július 14-re Zombára invitálta az ottani pol­gármestereket. Ebben az időben itt is lesz látnivaló bőven, mivel akkor zajlik majd a Duna Menü Folklór Fesztivál. GOTTVALD KÁROLY * i í > < A csernátoni feifák között A székely vértanuk emlékműve előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom