Tolnai Népújság, 2002. február (13. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-16 / 40. szám
12. OLDAL MAGAZIN 2002. Február 16., Szombat jj^m HÉTVÉGI Tolna megyei anekdotatár 100. Németkéri rémek, remények A honfoglaló magyar törzsek egyikét s az egykor idetelepültekét egyaránt nevében hordó községből az 1880-as években három érdekes történet is igazolja a címben ígéreteket. Az egyik eset ugyan bátran másra fogható, hiszen 1888. október 15-én a falu melletti „tápéi erdőben cirkáló három tagú cecei csendőrjárőrt egy rablóbanda megtámadta, harcközben egy csendőrt lelőtt, a másik kettő - látván társuk elestét - kereket oldott a túlnyomó erő elől”. Szép, szép, kár, hogy később kiderült: az egyik csendőr volt társa gyilkosa valami szoknyaügy miatt... A másik eset már cifrább, 1886. november 8-án adott róla hírt a Paksi Lapok Brutális kisbí- rók címmel. „Folyó hó 4-én délután Kiss Ferenc és atyja, Kiss János géderlaki, Pest megyei lakosok a simontornyai országos vásárról jöttek hazafelé. Midőn Németkért elhagyták, a falutól mintegy tíz percnyire az elöljáróság a két kisbíróval egy nagy nyárfát vágatott ki, mi az országúira dűlt keresztbe, s a közlekedést elre- kesztette. Mire az utasok az út melletti vetésen át akarták az útjukat folytatni az akadályok elkerülésére. Ezt a két bakter meglátva, fejszével fegyverkezve eléjük rontott, a lovakat a kantárszámál elfogták, s Kiss Jánost a kocsiról úgy lerántották, hogy lába kitört. Mire ezek panaszra mentek a község házához, de a bírót ott nem találták, csak ismét ott is a két kisbíróval találkoztak, kik mindenható hatalmukat megmutatandó, a panaszost, ki atyjának eltört lábáért igazságszolgáltatást keresett, a dutyiba akarták dugni, ez azonban elég erős volt ellenál- lani, míg a nagy dulakodásra több lakos összejött, s a hősöket cselekedetükről letiltotta.” Ideje, hogy a reményekből is csepegtessünk valamint a Tolnamegyei Közlöny 1881. március 20-i számának Egy áldozatkész polgár című történetével. „Schönhardt Ferenc németkéri lakos az ottani toronyba ütő órát készíttetett Faith Igánc dunaföld- vári műlakatos által 400 forintért és azon órásmester teljes ellátásáért, mely óra húsvétra már működni fog. Ama derék polgár, bár lábaira nyomorék, de vagyonos és családtalan, már az 50-es éveiben ily szép tettében kíván polgártársai emlékében fönnmaradni. Midőn figyelmeztették, hogy pár év múlva a tornyot fölebb akarják emelni, mondá: - Ki tudja, megérem-e, még életemben akarok saját órám ütésében gyönyörködni.” Kíváncsi lennék, vajon megvan-e még az az óra? DR. TÖTTÖS GÁBOR „Itt kell a keltünket megművelnünk” Tíz kaszinó és olvasókör működött a városban Nem a világot megváltanunk, sem hazánkat átépíteni, hanem csak „kertünket kell megművelnünk”. Szellemi értékeink, emberi kapcsolataink is formálják a régió jövőjét, vallja Németh István nyugalmazott evangélikus lelkész. Szekszárd Németh István nyugalmazott evangélikus lelkész közéleti férfi. Családi indíttatásból, s hivatásánál fogva, mindig is az volt. Amikor csak arra nyílott lehetőség, akkor idegenvezetőként népszerűsítette a megye szépségeit, köztük kultúráját. Gazdag élete tapasztalatait írásaiban - hamarosan novellás kötete jelenik meg, - s egy pályázati tanulmányban is összefoglalta. Utóbbiról beszélt a szekszárdi Civil Casinó második összejövetelén. A lelkész a hajdanvolt kaszinók mintája nyomán felélesztendő a civil aktivitásban látja a régió szellemi, emberi felemelkedését. Amint beszélgetésünkben a kor stílusának megfelelően fogalmazott: a következő lépés a demokrácia privatizálása. Szekszárdon a második világháború előtt tíz kaszinó és olvasókör működött, amelyek átjárhatóak voltak. Az értelmiségi, a tisztviselő szőlősgazdaként átjárt az úri kaszinóból az olvasókörbe, ahol régi iskolatársai és gazdatársai voltak. Nem szólva a szőlőhegyi, diófa alatti folyamatos kaszinózásokról. A szeretet és a humánum zászlaját már sokszor a porba ejtették, de mindig voltak, akik felemelték - vallja a lelkész. A kaszinók szervezői és hasznos tagjai is csak olyanok lehetnek, akik önként vesznek részt a közösség ügyeinek a megbeszélésében. A célja: szellemi hátteret építeni a helyben élők és a népek közötti közeledéshez. Ha az emberi-szellemi kapcsolatokat elhanyagoljuk, a puszta gazdasági érdek kevés lesz az együtt maradáshoz. A láthatatlan szellemi vagyon a nemzeti értékek fontos része, ennek rendszerezése is sok feladatot jelent, - írja, mondja, vallja. Házat is találni kell a feladat megoldásához, hogy végül hazát találhassunk. Ez nem lehet egyetlen hely, mert a hangadók uralma alá kerülhet. Ha párturalom alá kerül egy közösség akkor az érdekek és indulatok robbantják szét. Nyilván nem véletlen, hanem az élettapasztalat mondatja vele, hogy elsősorban az egyházak alkalmasak az olvasókörök felélesztésére. A kaszinók, olvasókörök csak szabad, a közjóért tenni kívánó polgárok önkéntes közösségei lehetnek, foglalhatók össze Németh Istvánnak a közjót szolgáló elgondolásai. IHÁROSI IBOLYA Kik azok a teknővájók? Kiadvány a honi beás cigányokról ■m N. Békefi Margit ,-.l% magyarországi féknpvájó ßü, mär fu(. .cigányok CrüXíc vuL'rl) (*í«m J u ,'í;u (.'Műm », -Mrtr. r?L a Wh*-r Isun-vrrart'> kivcjjlfr-■’ír a VTirtlt véft Cl fathííj /oífara w írttal,, vaíaSu'L.-,., • • ' - ■ na*, Út " * /LJJtój/oon, ROMOLÓGIAI kutatóintézet A szekszárdi romológiai kutatóbázis jelentős kitartó szellemi munkával, egy civil szerveződés - a Cigány Hagyományokat Kutató Egyesület - kezdeményezésével jött létre. Tolna megye A magyarországi kisebbség-kutatásban 1989 után lezajló folyamatokat a korábban megkezdett kutatások szakmai színvonalának emelkedése és az intézményhálózat kialakulása jellemzi. A kutató intézeteket először kisebbségi civü szervezetek hozták létre. Az 1994- ben megalakult Cigánykutató Intézetet követően 1997-ben a Cigány Hagyományokat Kutató Intézet létrehozta a szekszárdi székhelyű Romológiai Kutatóintézetet. Az intézet vezetője Gémes Balázs néprajzkutató-muzeológus. Az intézet elsőrendű tevékenysége az országban az összes cigánysággal kapcsolatos adat összegyyjtése, feldolgozása, archiválása mellett az önkéntes néprajzi gyűjtőhálózat kiépítése, továbbfejlesztése, a kutatómunka folyamatos szervezése. A Romológiai Kutatóintézet Közleményei sorozatban a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával jelent meg N. Békefi Margit munkája A magyar- országi teknővájó cigányok címmel. A sorozat szerkesztői, Gémes Balázs és Kalányosné László Julianna ezen kiadványok segítségével átfogó képet szeretnének rajzolni a cigányságról, ebben a munkában például egy különösnek mondható csoport, a teknővájók, más néven beás cigányok történetéről és kultúrájáról. A kiadványban leírtakat a tudományos előképzettséggel nem rendelkezők is megértik, tehát mindenkinek ajánlható. Az országban élő több nyelvifoglalkozási csoport között kjilön helyet foglaltak el a teknővájó cigányok. Míg a többi cigány törzs általában területileg nagyobb helyen él a kontinensen, a teknővájók csak Románia, Bulgária, Jugoszlávia és Magyarország területén találhatók. Nyelvük is teljesen eltér más cigányokétól - románul beszélnek, cigányul senki nem tud közülük. A cigányság más csoportjaival nem érintkeztek, nem házasodtak, közös telepen nem laktak, egész kultúrájukat tekintve alig találunk náluk olyan elemeket, melyek valamelyik másik csoportnál is fellelhetők. A kiadványt azért is ajánlhatjuk a téma iránt érdeklődőknek, mert a beások az országnak főként a dunántúli részén élnek, elsősorban Somogy, Baranya, Zala és Tolna megyében. venter Mustármag „Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz és megkérdezték: Mi miért nem tudtuk kiűzni? Ő így válaszolt: Kishitűségetek miatt. Bizony mondom nektek, ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj oda! - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen. (Mt. 17,19-20). Egy kudarcba fulladt gyógyítási kísérlet után mennek oda a tanítványok Jézushoz: nem sikerült kiűzni a betegséget egy holdkóros fiúból, akit édesapja oly nagy bizalommal vitt oda eléjük. Pedig milyen nagy lehetőség lett volna! Végre eljutott a hír sokfelé, hogy ez a Názáreti Jézus és az Ő tanítványai keze nyomán is csodák történhetnek! Milyen megtisztelő az a bizalom, mely- lyel az aggódó szülő - a Mester távolléte miatt - a tanítványokhoz viszi oda gyermekét. De csalódnia kellett! Krisztus emberei kudarcot vallottak... E rövid evangéliumi történet első üzenete talán éppen itt van: Vajon hány „apa” volt kénytelen azóta is átélni: csalódtam a tanítványokban, azt hittem ők másképp csinálják, azt hittem náluk van erő, van elég szeretet, hogy majd tudnak hitükből fakadóan valamit tenni... Évszázadok során azóta is sok-sok nyitott szívvel útmutatást váró „apa” kereste bennünk, keresztyénekben a megoldást, és hányszor vallottunk kudarcot! De milyen jó, hogy itt nem ér véget a történet, hogy rögtön itt van egy másik üzenete is e rövid eseménysorban: A személyesen Jézushoz forduló apa ugyanis átélheti, hogy Krisztusnál van hatalom. Benne nem kell csalódnia. Igen. Lehet csalódni a tanítványokban, maiakban is, de Jézusban soha nem kell csalódnia az őt őszintén kereső embernek. Ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Ezután mondja el Jézus tanítványainak intő, mégis féltőn szerető, gyógyulásra hívó szavait, s e szavakban dereng fel a történet harmadik üzenete: „A ti kishitűségetek miatt..., de ha akkorra volna hitetek, mint egy mustármag... Nem hitetlenségről beszél, hanem kicsinyhitűségről. Mit is jelent ez? Nem a hit méretét, vagy mennyiségét! Sokkal jobban érthetjük Jézus szavait ha így fordítjuk szavát: kicsiben hittetek - azaz reményetek fókuszában valami méltatlanul kicsi, csekély dolog volt. Hogy mi? Önmagatok! A tanítványok mindig akkor neveztetnek kishitűnek amikor elhomályosul előttük, az ő Uruk hatalma, amikor magukban hisznek, a saját erejükből akarnak meríteni. A hit ugyanis nem önmagából, azaz a tanítvány lelki tartalékaiból hozza elő csodáit. A hit nem lelkierő, amit mi magunk tudnánk gerjeszteni, növelni, tartalékolni. A hit mindig Jézusra néz. Mindig Őtőle veszi frissen, aktuálisan az erőt, a reményt, a tanácsot, s ha kell, ha a Mester akarata szerint lehet, akkor a csodát... Innen nézve talán már jobban érthető, hogy miért áll a tanítványok előtt ezek után példaképp éppen egy nagyon is kicsiny dolog: a mustármag. Volt már ke- » zünkben mustármag? Próbáljuk ki, vegyünk a kezünkbe egy szemet! Olyan csekély, hogy szinte elvész az ember nagy tenyerében, az első hajlatban, szinte eltűnik a szem elől. Jézus figyelmeztető szavai igazából biztatás, örömhír: íme még ha ilyen pici jelentéktelen, mustármag kicsinységű hittel is, de az Ő bűnt eltörlő, halált legyőző, kegyelmes kezére bízzuk magunkat, akkor van ÉLET... Ha nem a magunk erejére, nem a magunk hitbéli tapasztalataira, nem a saját lelkierőnkre - mert ezek igen csekély dolgok, de nem is más emberre, hanem Őrá bízzuk életünket minden dolgunkban. Mustármagként az Ő tenyerén... SEFCSIK ZOLTÁN EVANGÉLIKUS LELKÉSZ „Fejben” is tud hajtogatni Japánban tartott bemutatót a szekszárdi tanár Zsebe József, a szekszárdi „Esély” Szolgáltató és Szakképző Iskola tanára a művészi papírhajtogatás, az origami, országosan és nemzetközi szinten is elismert mestere.- Mikor lett az origami elkötelezett híve?- Autodidakta módon sajátítottam el az origamit. Gyermekkorom óta érdekelt a papírhajtogatás, de Magyarországon nagyon sokáig nem volt ezzel foglalkozó szakkönyv. Aztán 1994-ben megláttam egy szakkönyvet a boltban, amit azonnal megvásároltam, s mindjárt el is készítettem a benne lévő modelleket. Hamarosan elkezdtem átalakítani a figurákat, s ennek egyenes következménye volt, hogy saját ötleteimet valósítottam meg. Nagyon szeretem a logikai játékokat is, s egy új origami-figura kitalálása olyan számomra, mint egy nagyon izgalmas logikai játék. A legtöbben csak könyvből hajtogatnak, saját alkotásokat csak nagyon kevesen találnak ki. Mára ez odáig fejlődött, hogy egy egyszerűbb figurát már „fejben” is el tudok készíteni. Zsebe József és egy japán tanítványa- Az 1995-ös kecskeméti országos origami találkozón kezembe került egy eredeti japán origami- könyv. Abban láttam először nagyon magas szinten készült figurákat, amelyek lehet, hogy kevésbé látványosak, mint az úgynevezett amerikai stílusú, a valóságot a lehető legtökéletesebben másoló alkotások, de kitalálásuk legalább olyan nehéz. A munkáimat egy négyzetből készítem, két tapétaragasztóval összeillesztett kartonlapot használok hozzá. Amíg a ragasztó meg nem szárad, addig kell elkészülnie a munkának. Miután kialakult saját technikám és stílusom, több kiállításon is szerepeltem, csoportos és egyéni tárlatokon is. Tagja vagyok a szekszárdi origami baráti körnek, s Horn Ákossal közösen egy könyvünk is megjelent saját tervezésű figuráinkkal, „Az éltre keltett papír” címmel.- Az origaminak köszönhetően Japánban is járt.- Japánban 1999-ben origami világkiállítást rendeztek, ahová pályaműveket küldtem. Az általam beküldött 8 munkából 5-öt A japán konyhát nem könnyű megszoknia egy európainak díjaztak és megkaptam a japán külügyminiszter különdíját: meghívtak a 2001-es japán origami találkozóra. A találkozót Hokkaido- szigetén, Hakodate városában rendezték, én voltam az egyedüli meghívott vendég a 300 fős találkozón, ahol kétórás előadást tarthattam a munkáimról és a japán mesterekkel együtt jómagam is tanítottam a papírhajtogatást a résztvevőknek. Japán megfogott, nagyon szép, nagyon jó, nagyon különleges és számunkra nagyon idegen hely. Nem is lehet igazán megfogalmazni, szavakban visz- szaadni a különlegességét, látni, tapasztalni kell. Bízom benne, hogy az első utam nem az utolsó is volt egyben az origami hazájában. VENTER MARIANNA 1 < * » 1 Németh István unokái körében Egy-egy új figura sokszor hetekig készül, mire végleges "formát ölt, hiszen nem csak külsőleg, de mondanivalójában is kifejezőnek kell lennie.- Milyen stílusban szeret hajtogatni?
