Tolnai Népújság, 2002. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-26 / 22. szám

Tolnai Népújság 2002. Január 26., szombat Hétvégi Magazin 1 Folytatják az értékmentést Újabb relikviákkal gazdagítják a gyűjteményt A tizenhét éve működő Városszépítő és Városvédő Egyesület történetének legnagyobb vállalkozásába fogott tavaly azzal, hogy az önkormányzattól használatba kapott épületben hozzá­látott egy helytörténeti gyűjtemény kialakításához. Dombóvár Az értékmentést végző civil szervezet elnö­ke, dr. Szőke Sándor a kedd esti közgyűlé­sen elmondta, hogy a reméltnél is nagyobb összefogással sikerült régóta dédelgetett ál­mukat valóra váltani és néhány hónapos szorgos munkát követően szeptember 22-én megnyithatták a helyi és a környékbeli em­lékeket bemutató kiállítást. A város önkor­mányzata, a településen működő számos intézmény, cég és vállalkozó, valamint a ne­mes célért önzetlenül adakozó magánsze­mélyek támogatásával az egyesület lelkes tagsága felújította az egykoron főszolgabírói lakként használt Szabadság utcai épület öt helyiségét és azokban berendezte a helytör­téneti gyűjteményt. Az átadás óta közel másfélezren tekintet­ték meg a napról nap­ra gyarapodó tárlatot. Negyven diákcsoport is látogatást tett a múlt méltó megörökí­tését szolgáló tárgyak és dokumentumok között, ahol a fiatalok testközelben találkoz­hattak a letűnt korok emlékeivel.- Az idén a még üresen álló három termet és a pincét szeretnénk alkalmassá tenni ar­ra, hogy bemutathassuk azt a raktárban félt­ve őrzött anyagot, melyet eddig - hely hiá­nyában - nem láthattak az érdeklődők. Dr. Szőke Sándor (balról) tárlatvezetőként gyakran mutatja be a gyűjteményt Újabb relikviákkal akarjuk gazdagítani a gyűjteményt és tervezzük a kiállításról szó­ló ismeretterjesztő füzet kiadását is - zárta tájékoztatóját a Városszépítő és Városvédő Egyesület vezetője. __________________-gr­Tol na megyei anekdotatár 97. Nagyszokolyi szokott sztorik Ha sólyomszemmel vizsgáljuk a korabeli lapokat - hi­szen ez a madár búvik meg a szokoly alakban e köz­ség nevében - lehetetlen nem észrevennünk, hogy bi­zonyos történetek időről időre ismétlődnek. Sztorinak csak azért lehet őket nevezni, mert nagyon is mai ízű­nek hat ezek némelyike. Van persze egyedi különle­gesség a múltban: 1884-ben például olyan helyi rend­őrségi szabályzatot léptettek életbe, amely a káromko­dást egy-öt napi napszám bérével büntette. Vagy le­szoktak, vagy némán rázták öklüket, akáFcsak abban a példátlan és borzalmas esetben, amikor 1936-ban fölfedeztek egy nagyszokolyi gazdát, aki - most tessék megkapaszkodni! - fél éven át az istállójában felállí­tott ketrecben, szalmán, rongyokban, lakat alatt tar­totta - az édesanyját... Holmi rablógyilkosságért sem mentek a szomszéd­ba, de szinte rendszeres elfoglaltságuk volt a pénzha­misítás is, amelyről az egyik legkedvesebb esetet idéz­zük 1904-ből. „A múlt év augusztus havában Bauer Ferenc és Krajczár János nagyszokolyi lakosok Fiola János és Szabó Ferenc magyarkeszi lakosokat felbíz­tatták, hogy adjanak nekik pénzt, s azt ők majd két­szeresen visszakapják, mert Bauer pénzt tud csinálni. Be is mutatták a pénzcsináló gépet, ez azonban még javításra szorult, mert a betett bankó benn rekedt ugyan, de a dupláját sehogy sem lehetett kicsalni be­lőle. A lépre ment együgyű emberek mégis nagy biza­lommal voltak a tökéletlen gép iránt, és 580 koronát (feleennyi napszám árát) adták át a furfangos pénzcsi- nálóknak, akik egy kintornának látszó, ezüst papírral felcifrázott, elöl-hátul nyílással ellátott közönséges fa­ládával ejtették tévedésbe Fioláékat.” Törvényszék elé kerültek, „de a felek egyezségre léptek”, a bűnösök megúszták. Néha azonban az is baj volt, ha a pénzhamisítók rács mögé kerültek. Legalábbis, ha hihetünk a Tolnavármegye 1895-ös évfolyamában megjelent tör­ténetnek. Ugyanez a Bauer Ferenc akkor éppen hűsölt a szekszárdi államfogházban, az általa becsapott Nyiratiné azonban nem. Pénze is odavolt, „hogy tehát a veszett fejszének a nyele megkerüljön, egyik éjjel el­ment Bauerné udvarába és óljából az összes baromfi­akat ellopta. Másnap megtalálták nála, s midőn kérdő­re vonták, azt felelte: - Tudom, hogy még soká kell vámom az 50 forintomra, hát legalább az interessét (kamatját) akartam megszerezni. dr. töttős gábor „A lélek gyógyítása nélkül a szívsebészet csak emberszerelés” Paks A Léleképítő Alapítvány szervezésé­ben Pakson tartott előadást a Pécsi Szívgyógyászati Klinika igazgatója dr. Papp Lajos, A lélek és a szív disz­harmóniája a szívbetegségekben címmel. Az ismert szívsebész nevének hallatára megtelt a városi művelődési központ színházterme, a közönség szinte pissze­nés nélkül hallgatta végig a professzor előadását, mely az egyéni kórtörténetek helyett a nemzet egészének gondját-baját taglalta, kezdve népünk történelmével, nyelvünk sajátosságaival, nemzetünk erényeivel.- Szavait végighallgatva számomra úgy tűnt, hogy nem egy szívsebész, ha­nem sokkal inkább egy filozófus, vagy hittérítő volt az, aki egy órán keresztül le­bilincselte közönségét.- Én szívsebész vagyok, de rá kellett jönnöm, hogy bármennyire sokat és bár­mennyire jól dolgozom is, évente pár­száz ember szívén tudok javítani, előadá­saim során egy óra alatt tudok százaknak lelki vigaszt és kapaszkodót nyújtani eb­ben a bizonytalan és durva világban, ta­lán fel tudom kelteni bennük a hitet. Én magam is táplálkozom abból, amikor a csodálatos magyar nyelv útján segítek embertársaimon. A lélek gyógyítása nél­kül az általam végzett műtétek sora nem más, mint emberszerelés.- Az est szervezője és házigazdája a MIÉP országgyűlési képviselőjelöltje volt, jelenti-e ez azt, hogy szorosabb a kötődé­se ehhez a párthoz? Tervezi-e, hogy politi­kai szerepet vállal1- Bizonyára sokan tudják, hogy hány­szor és milyen módon kerestek meg, hogy különböző pártokhoz csatlakoz­zam. Én nem fogok csatlakozni, de azt sem fogom megtenni, hogy olyan pártok meghívásának, melyeket valamilyen ok­ból bizonyos körök nem szeretnek, ne te­gyek eleget, ha az léleképítő, embert se­gítő programra szól és nem pártrendez­vényre. Tiszteletben tartom mások vallá­sát, mások hitét és párthovatartozását, mindenkit cselekedetei és szavai alapján ítélek meg. Ez is borzasztó dolog, hogy kiközösítjük egymást, mert valahova tar­tozik. Beszélgessünk egymással, köze­ledjünk egymáshoz, mert csak együtt tíz millióan tudunk tenni ezért az országért és együtt tizenöt millióan ezért a nemze­tért.- Ön az elmúlt évben két hónap után lemondott a Pécsi Tudományegyetem Or­vostudományi és Egészségtudományi Centrumának vezetői tisztjéről. Akkor előrevetítette, hogy esetleg a szívgyógy­ászati klinikán betöltött igazgatói poszt­járól is lemond. Tudtommal ez nem tör­tént meg.- A szívgyógyászati klinika egy 1999­ben létrehozott világszínvonalú klinika, ahol nagyszerű kollégák dolgoznak. Fo­gadunk betegeket az ország egész terüle­téről és a határokon túlról is. Aki hoz­zánk fordul, azon megpróbálunk segíte­ni. Ez azonban nem egyetemi, hanem ál­lami feladat. Ez a klinika csak úgy jöhe­tett létre ilyen színvonalon, hogy az egye­temnek jelentős kölcsönt kellett felven­nie. Gógl Árpád miniszter úr ígéretet tett arra, hogy a tartozás törlesztő részleteit az állam visszaadja. 2000-ben ez megtör­tént. A múlt évben ez az összeg kettő­százötvenmillió forint volt, sokáig úgy nézett ki, hogy az állam nem segít az egyetemnek. Decemberben a kormány döntése alapján ez a pénz megérkezett, így erkölcsileg tudom vállalni továbbra is a klinika vezetését. vida tünde 9. OLDAL _________________JÓ HÍR_________________ Ép pen egy ilyen embert? „Az Úr pedig így szólt hozzá: Kelj íel, menj ei abba az utcá­ba, amelyet Egyenes utcának hívnak és keresd meg Júdás házában Sault, akit Tarzu- szinak neveznek: mert íme imádkozik... Anániás pedig ezt felelte: Uram, sok ember­től hallottam e férfi felől, mennyi gonoszságot művelt Jeruzsálemben a te szentjeid ellen.” (ApCsel. 9,11.13) Az Újszövetség egyik könyve, az apostolok cselekedeteiről írt könyv beszéli el ezt a rövid tör­ténetet: Van Damaszkuszban egy Krisztus tanítvány, Anániás, aki különös feladatot kap a feltá­madott Úrtól: el kell mennie, hogy a gyógyulás és a kegyelem hírével megkeresse a Tarzuszi Sault, aki nemrég érkezett Jeru­zsálemből... Anániás megdöbben, és nem indul egyből. No, nem azért mert visszariad a küldetés fárad­ságtól, hanem azért mert valami visszatartja: ő már nagyon sok rosszat hallott erről a Tarszuszi- ról. Nehezen indul, mert neki már megvan a véleménye, sőt talán a kész „ítélete”, úgyhogy talán ki­mondatlanul, de valami ilyesmi foroghat a fejében: Éppen egy ilyen embert? Őt akarja rajtam keresztül meglátogatni a Meg­váltó? Mit akar vajon Isten egy „ilyennel”, miért választja ki őt, kezdhet-e még valami újat vele? Hiszen ez egy megátalkodott, keményfejű farizeus, aki min­den tudását arra használja fel, hogy gúnyt űzzön Krisztus ügyéből! Hiszen ez eddig is több tucat keresztyént hurcolt a nagytanács elé, és állítólag most is ilyen szándékkal jött ide. Hát mit akar egy ilyennel az igazsá­gos Isten? Hát lehet-e mássá egy ilyen rossz ember? Anániás har­col a szívében megbújó sok-sok előítélettel... Mindannyian megérthetjük ennek a damaszkuszi tanítvány­nak az érzéseit. Hiszen annyira ismerősök ezek a gondolatok! Hányszor kötik gúzsba érzésein­ket, szavainkat olyan ítéleteink, melyet úgy hoztunk valaki fö­lött, hogy nem is találkoztunk vele, csak másoktól hallottuk bűnlajstromát. Talán nem is fogalmaztuk meg, talán nem is adtuk tovább a róla hallott rosszat, mégis sú­lyos nehezékként vannak gon­dolatainkon, érzéseinken, ami­kor először beszélünk az illető­vel. Még nem is találkoztunk az új szomszéddal, az új munkatárs­sal, iskolatárssal, az újonnan fel­bukkanó rokonnal, de már ké­szen áll az ítélet róla. Vagy hány­szor gondoljuk a már egyébként személyesen ismert emberre nézve: Ez akar megújulni? Ez akar nekem Krisztusról, meg hitről beszélni? Hát hol volt ő korábban? Mit akar az Isten épp egy ilyen embertől?... Nem tudhatjuk, hogy mi ját-< szódott le Anániásban, de való­színű, hogy próbálta megérteni Megváltója különös gondolko­dásmódját, döntéseinek - most Sault kiválasztó, vele újat kezdő - döntésének „logikáját”. Tényleg, milyen különös mó­don választ Isten! Ott van az Ószövetség ősatyáinak nagy „zsiványa” a csaló Jákob, vagy ott van Ráháb, a jerikói parázna! Ugyan ki gondolta volna, hogy Isten bűnbocsátó irgalma meg tudja változtatni őket, ki merte volna gondolni, hogy az „ilye­nek” még a Megváltó nemzet­ségtáblájába is benne lesznek. Vagy ott van a gerinctelen vámszedő. Zákeus! Ki gondolta volna, hogy a Messiás nála akar megszállni? Ki gondolta volna, hogy bánva múltját kezdhet még újat egy ilyen ember. Most meg itt van ez a Tarzuszi Saul!... Talán mindezeket is végig­gondolva Anániás megértett egy fontos igazságot: Isten másképp gondolkodik, mint az ember. Gyűlöli a bűnt, de a bűnöst men­teni akarja. Gyűlölte nyilván Já­kob, Ráháb, Zákeus bűneit, gyű­löli Saul vétkeit is, de kegyelme készen áll a bűnbánónak, a hoz­zá menekülőnek, bármilyen mélységből is jött. S amikor Saul „íme imádkozik”, máris készen áll a Megváltó, hogy hozzá sies­sen... • Istennek ez a fajta kiválasztó, kegyelmes „logikája” persze jó hír Anániásnak is. Lehet, hogy eszébe jutott saját keresztyénsé- gének kezdete. Saját szívének nyugtalan kérdései: hát lehetsé­ges, hogy Krisztusnak egy olyan ember is kell, mint amilyen én vagyok? Éppen egy ilyen ember? Milyen jó volt akkor felbátorod­ni: igen, értem is jött... Ezért indul Anániás, legyőzve előítéleteit, nem a maga erejé­ből, hanem annak frissen kért, s kapott erejével, aki kegyelmével őhozzá is lehajolt, aki most ir­galmával még egy „ilyen” tarzuszival is újat akar kezdeni. Anániás lement az Egyenes utcába, vitte a kegyelem gyógyí­tó hírét a bűnbánó Saulnak... S ez a Saul néhány évvel később már itt volt Európában, hogy el­hozza az örömhírt, Krisztus evangéliumát... Mi már nem is tarzuszi Saulnak hívjuk, hanem Pál apostolként ismerjük... WILHELM BUSCH NYOMÁN: SEFCSIK ZOLTÁN, _____________________EVANGÉLIKUS LELKÉSZ A város szívében csendes, nyu­godt helyen, a Kisiparos Udvarban található egy fontos szolgáltatást nyújtó üzlet. Az ajtó fölött szerényen egy tábla mutatja a hely profilját: VEGYTISZTÍTÓ. Sokan régóta járnak ide. Már 30 évvel ezelőtt is ruhatisztító-kelme­festő dolgozott itt, sokáig, felsőfokú szolgáltatást nyújtva. A hely történetéhez hozzátartozik, hogy a közelmúltban kis ideig az Ónix Számítástechnikát találhatták itt az érdeklődők - ők most a közeibe egy a főúton könnyebben megtalálható helyre költöztek. Ma ismét mehetünk a Kisiparos Udvarba, hogy viseltes ruháinkat tisztára varázsolva kapjuk vissza. Bővült a szolgáltatások köre lakossági és közületi mosással, így vihetjük fehérneműinket, ágy­neműinket, térítőinkét vagy törölközőinket akár nagyobb tételben is. Akik évek óta ide járnak, tudják, hogy miért ezt az üzletet választják - korrekt, megbízható szolgáltatást vár­nak, és ezt meg is kapják, akár szövet-, akár bőrruha tisztításáról, festésről vagy mosásról van szó. Természetesen akkor megyünk a "tisztítóba", amikor valamelyik szoknyánk, nadrágunk, kabátkánk elkoszosodott. Ebben az időszakban másra is kell gondolnunk! Hosszú téli használat után nem­sokára eljön az idő, amikor letesszük téli ruháinkat. Nem mindegy azon­ban, hogyan! Érdemes a vegytisztítót megkeresni, nem csak a látszat-tisz­taság miatt. Rengeteg kártékony rosszakaró élheti háborítatlhn világát meleg szekrényünkben a következő hidegig, ha nem teszünk megelőző lépéseket. Modern eljárással a szövet illetve a bőr anyagát megóvó vegyi úton megszabadulhatunk a károkozóktól, s tisztán, frissen vehetjük fel őket később. Nagyon fontos: Vegytisztítás első fokon! Ne feledjék! Szekszárdon, a Kisiparos Udvarban található egy Vegytisztító Üzlet, ahol ruháinkat modern technológiával gyorsan tisztára varázsolják. *10999­Szekszárd, Széchenyi u. 53-55. (Kisiparos Udvar) Telefon: 06 20/ 9 982-282 - Nyitva hétfőtől péntekig: 9-17-ig Hogy Zoltán felépülhessen Rendkívüli helyzetben rendkívüli segítség A kómából visszatért, ám jelenleg is magatehetetlen tolnai fia­talember otthoni ápolása, felépülése érdekében - a rendkívüli helyzetnek megfelelően - rendkívüli segítséget nyújt a város. Tolna Lehet, hogy soha nem derül ki, mi okozta a 27 éves fiatalember, Kubik Zoltán tavaly nyáron történt tragédiáját. A makk egészséges if­jú július 28-án minden előzmény nélkül elvesztette az eszméletét, és a klinikai halál állapotába ke­rült. Több hónapig volt kómában, Szekszárdon, majd Budapesten fe­küdt kórházban. A fokozatosan ébredező fiú terápiájának része, hogy bizonyos időszakokat ott­hon tölt. Első alkalommal a kará­csonyt töltötte családjával, most 5 hétre hozták haza a kórházból. Bár Zoltán állapota javult, jelenleg is magatehetetlen, bizonyos kom­munikációra képes, de beszélni nem tud. A fél éve még 85 kilós fi­atalember most csont és bőr, táp­lálását szondán keresztül oldják meg. Különleges tápszerre, szá­mos gyógyszerre, gyógyászati se­gédeszközre van szüksége. Ápolá­sa rendkívüli anyagi, fizikai, em­beri erőfeszítést igényel családjá­tól, szüleitől, akik egyébként négy gyereket neveltek fel. Szerencsére a bajban nem maradt magára a család, amely nagyon hálás a házi­orvos, a közeli patika vezetője, a barátok, az önkormányzat segítsé­géért. Természetesen anyagilag legtöbbet a város képes adni, amit meg is tesz. A polgármester fel­ajánlotta Kubikéknak, hogy - mi­vel a szociális ellátó rendszer által ez a probléma nem kezelhető - az önkormányzat a családsegítő köz­ponton keresztül természetben biztosít mindent, ami a fiú ápolá­sához szükséges, a gyógyászati segédeszközöktől kezdve a gyógy- tornászi, házigondozói segítség- nyújtásig. A város cége, a Kommu­nális Kft. vezetője pedig Kubikék fürdőszobájának a helyzet igé­nyelte átalakítását ajánlotta fel. Ahhoz, hogy Zoltán mindent meg­kapjon, ami a remélt felépülésé­hez szükséges, a lakosság is hoz­zájárulhat, az emberi gesztusok mellett pénzbeli felajánlással, amelyet az OTP-nél, a 11773463- 10411896 számú lakossági folyó- számlán lehet elhelyezni.______-s­4 4 4 A Vegytisztítás "elsőfokon"

Next

/
Oldalképek
Tartalom