Tolnai Népújság, 2001. november (12. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-05 / 257. szám

U 2001. November 5., Hétfő MEGYEI TÜKÖR 5. OLDAL Mondom a magamét IHÁROSI IBOLYA Virtuális ügyintézés Minél nagyobb egy hivatali, vagy szolgáltató szervezet, annál ne­hezebbé válik az egyszerű állampolgár számára valaminek az el­intézése. Saját belső működése szempontjából biztos, hogy jól mű­ködik az a szervezet amely nemzetközi normák és tapasztalatok alapján épül fel. Úgyszólván tökéletes is lehetne, ha nem lenne az állampolgár, a fogyasztó, az ügyfél, akinek mindig egyéni gondjai vannak. Sehogy sem akar beleférni a nemzetközi szabványba. Egyre szaporodnak a regionális, több megyét átfogó szerveze­tek, amelyeknek a belső hierarchiája miatt, mint egy útvesztőben bolyong a fogyasztó, s aztán vagy elintézik a problémáját, vagy nem. Ha gond van például a számlával, akkor a gépesítés nem se­gít. A gép csak azt tudja, amit beprogramoztak. Az emberi hibák, amiket a gép kezelése közben el lehet követni, igen sokfélék tud­nak lenni. A fogyasztó, az ügyfél megy a helyi kirendeltséghez, rá­zúdítja minden iratát és indulatát a semmiféle jogkörrel nem ren­delkező ügyintézőre. Neki csak az a dolga, hogy az aktát előkészít­se. Ha az ember levelet ír, az bolyong tovább a rendszerben, s kér­dés, hogy eljut-e valaha is a válasz a panaszoshoz. Ha telefonál aki valamit elintézni, kérni, vagy panaszolni sze­retne, akkor kapcsolgatják egyik helyről a másikra. Szeretném lát­ni azt az embert, aki már negyedszer adja elő a problémáját, s még mindig nyugodt és kiegyensúlyozott. Még jó, ha nem tovább kapcsolják, hanem adnak valamilyen használható ötletet, hogy mit tegyen. Mintha a rendszer arra lenne kitalálva, hogy majd fel­adja az ügyfél és nem panaszkodik tovább, nem keresi az igazát, hanem nyugton marad és sosem tudja meg, igaza volt, vagy nem. Vannak telefonos tudakozó számok is, egyik ingyenes, más tájé­koztatásért fizetni kell. Az előbbi nem megoldás az egyéni ügyben, az utóbbi meg sok esetben arról szól, hogy minél nagyobb legyen a telefonszámla. Még az is lehet, hogy jóhiszemű az eljárás, mert mi­nél több információt akarnak közölni. Válassza ki az ügyfél, ha tud­ja. Ha nem, legközelebb majd ő is továbbkapcsolja a hozzá fordulót. ___________Megkérdeztük olvasóinkat___________ Ho gyan segítené a szüleit? A parlament FIDESZ-frakciójának az ötlete volt, hogy az adó­zó személyi jövedelemadója bizonyos százalékát felajánlhat­ja a szülei, vagy házastársa szülei számára, úgy 2003-tól. A részleteket még nem dolgozták ki, nem tudni hány százalék­ról van szó. Az ötlet kapcsán kérdeztük meg olvasóinkat, hogy ők hogyan segítenék szüleiket. Müller János, főiskolai oktató: - Az elgondolást elvileg jónak tar­tom, de nem tudom, hogy ebből a témából érdemes-e politikát csi­nálni. Némiképp kampányízűnek érzem az ötletet. Azt is nehezen tudom elképzelni, hogy technikailag miként lehetne megoldani. Ed­dig is megvolt ennek a természetes útja és lehetősége is. Fenyvesi Tünde, egy videó-kölcsönzőben dolgozik: - Nagyon szí­vesen támogatnám a szüléimét sokféle módon, de az a helyzet, hogy inkább ők támogatnak engem. Például azzal, hogy náluk lakunk, el­váltam egy gyermeket nevelek. Már mindketten nyugdíjasok, sok­sok éven keresztül dolgoztak, nagyon kevés a nyugdíjuk, s ebből a kevésből is mindent amit csak tudnak a gyerekeiknek és az unokák­nak adnak. Gazdálkodnak, ha valami bevételhez jutnak, azt a teljes mértékben a gyerekekre és az unokákra fordítják. Gólyák Péter szakács: - A nagyanyámnak segítek amiben tudok. El­járok hozzá, megcsinálom a ház körül amit kell, levágom a füvet, szíve­sen főzök is neki. Ha anyagiakra volna szüksége azt is szívesen adnék. Szalontai Péter felszolgáló: - Ha szükség lenne rá, akkor nagyon szívesen támogatnám az édesanyámat, aki egyedül nevelt fel. Ez tel­jesen természetes, sőt ez a minimum, hiszen 20 évig, amíg nem ke­restem pénzt mindent megadott nekem amit tudott. Azt is természe­tes, hogy ha idősebb lesz, s beteg lenne, akkor ápolnám is, s minden- ben a segítségére leszek.__________________________, _________■ Ol yat tudnak, amit más nem A kiskönyvtáraknak a közösségi élet szereplőivé kell válniuk A kistelepüléseken működő könyvtárak helyzete volt az egyik témaköre a megyei könyvtárban lezajlott könyvtáros­továbbképzésnek. A Tolna megyét is jelentősen érintő kérdéssel kapcsolatban Fehér Miklóssal, a Könyvtári Intézet osztályvezetőjével beszélgettünk. Szekszárd- Milyen szakmai elvárá­sok vannak ma egy kistele­pülés könyvtárával szemben?- A kistelepülés könyvtá­ra ugyanúgy a könyvtári rendszer tagja, mint bárme­lyik másik könyvtár. Na­gyon nehéz azt mondani, hogy a törvény által meghatározott keretet konkrétan milyen tevékenységekben kell ér­telmeznünk. Az első kihívás, aminek egy kis­könyvtárnak meg kell felelnie, hogy kommu­nikálni tudjon a könyvtárrendszer társtagjai­val, méghozzá Internet-alapú elektronikus rendszeren keresztül. Fontos lenne, hogy a nagyobb könyvtárak­tól bizonyos típusú munkákat készen átvéve az így felszabaduló energiát a kiskönyvtárak a helytörténet dokumentálására, helyismere­ti tevékenységre, illetve a lakosságot a min­dennapi életben segítő, közhasznú informá­ció szolgáltatásra fordítanák. Ezt semmilyen országos nagy könyvtár nem tudja megtenni a kiskönyvtáron kívül. A falvakban a könyvtár az emberek minden­napi személyes érzelmi, családi, közösségi éle­tének is szereplőjévé válik. Ezt megint csak nem tudja pótolni semmilyen más könyvtártí­pus, csak a helyben, he­lyi munkatárssal műkö­dő könyvtár.- Köztudott, hogy a kiskönyvtárak számos problémával küzdenek.- Bármennyire is virtualizálódik a gyűj­temény az elektronikus hozzáférés kap­csán, ami helyben rendelkezésre áll, az na­gyon befolyásolja a szolgáltatás minőségét. Nem az a lényeg, hogy 6 ezer könyv le­gyen, hanem, hogy legyen meg az a 600, amit éppen keresnek. De ezt helyi erőből a mai könyvárak mellett nem tudják elérni. Központilag támogatható a helyi könyvál­lomány megfrissülése, megújulása. Ez egy központi ellátórendszert feltételez. Ide kap­csolódik, hogy a folyóiratok teljesen kikoptak a kiskönyvtárakból. A helyzet javítására ugyancsak központi megoldás szükséges. A másik probléma a könyvtáros személy­zet. Szükséges lenne egyrészt a könyvtáros szakismeret, másrészt az is, hogy helyi lakos legyen az illető, mert ezt a korábban említett érzelmi, emberi, családi környezeti kapcsolat- rendszert egy kívülről jött ember nem tudja kiépíteni és ápolni. Az önkormányzatok anya­gi lehetősége azonban annyira szűk, hogy ál­landó, főállású könyvtárost nem tudnak alkal­mazni. Ebből tehát nem tud megélni a könyv­táros, más munkát is kell végeznie, ahonnan viszont nem tud elszakadni például könyvtá­ros képzésekre. Talán egy speciálisabb, tartal­masabb képzéssel ebben is előre lehet lépni. Ösztönözni kell az önkormányzatokat is va­lamilyen módon. Minden egyes közintézmény érzékeli, hogy működésének csak egy szeletét tudja finanszírozni a fenntartó. Nincs más út, mint plusz forrásokat szerezni. Kezd már mű­ködni, hogy egy-egy nagyobb intézmény forrá­sokat nyer a kisebb intézmények, helyi progra­mok, akciók részére. Ez egy komoly lehetőség, amivel minden kistelepülésnek élnie kell.- Milyen a lakossági igény a kiskönyvtárak iránt, illetve milyen a fenntartó önkormány­zatok hozzáállása?- Ambivalens a kép. Egyfelől van egy igen erős fontosság tudat, tudják, hogy szükség van a könyvtárra. A fontosságot mutatja, hogy a könyvtár a legtöbb helyen a falu centrumában, templom, buszmegálló, polgármesteri hivatal közelében van. Ugyanakkor létezik az a fenn­tartói szemlélet is, hogy van több ezer köte­tünk, minek oda még több? Mivel pénz nincs, nem fejlesztik a gyűjteményt, és a könyvtárat sem, nincs telefon, tévé, rádió, a könyvek is po­rosak, szűkös a hely, nem lehet fűteni, stb. Ugyanakkor érdekes dolgokat tapasztalni. Jártam két szomszédos faluban, ahol a gazda­sági adottságok, a munkanélküli helyzet, a la­kosságszám, még a költségvetés nagysága és szerkezete is nagyjából azonos volt. Az egyik településen lényegében nullszintű volt a könyvtár támogatása, a másik helyen viszont csak dokumentum beszerzésre majd 300 ezer forintot fordítottak, ami egyébként önmagá­ban is ritka egy kistelepülésen. Itt lehetett tet­ten érni, hogy bármennyire is szűkösek a le­hetőségek, a polgármesteren, a képviselőtes­tületen, a hozzáálláson, a felkészültségen, a kapcsolatrendszeren nagyon sok múlik. Testnevelésből: felmentve Bármikor jöhet a palacsinta A közelmúltban alakult meg Bonyhádon a Völgységi Tehet­séggondozó Egyesület. Olyan fiatalok támogatását vállalták, akik a kultúra vagy a sport területén kiemelkedő teljesít­ményre képesek. Évente egyszer közülük választják ki a Völgység Talentuma elnevezésű díjra érdemeseket. Az idén október 23-án öt diák vehette át a megtisztelő címmel járó plakettet. Közülük az egyik Gergelics Dóra, a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium tanulója. Bonyhád _ - Nem hiszem, hogy külö­nösebb izgalommal járt, ami- kor színpadra álltái a díjat át­venni, hiszen ország-világ szeme láttára érted el eredmé­nyeidet.- Nyolc éves koromtól kö­zönség előtt sportolok. Úszással kezdtem, aztán elindultam egy városi triatlon versenyen. Az ak­kori úszóedzőm azt mondta: vagy futkosok, vagy úszom. Ak­kor én a futkosást, bringázást, úszást választottam.- Ha most elkezdenénk sorolni duatlon és triatlon eredményei­det, nem tudnék másról írni. Kér­lek, azokról mondj néhány szót, melyek a legnagyobb eredményt és élményt jelentik számodra.- Triatlon diákolimpiát nyer­tem 93-ban és 95-ben, az idén duatlonban sikerült első helyre befutnom. Győz­tem a 2000-ben rendezett francia duatlon nyílt nem­zetközi versenyen, a triatlon váltó EB- n 2. helyen végez­tünk. Megnyertem az Olimpiai Re­ménységek Versenyét. Egyik leg­nagyobb élményem volt, hogy a Riminiben megrendezett rövid tá­vú duatlon világbajnokságon a legjobbakkal állhattam rajthoz. Sajnos itt elhagyott a szerencse, ronda sérüléssel indultam. Egy edzésen bringával összetörtem magam, így nem értem célba.- Ehhez a sporthoz hatalmas erőnlét kell, gondolom különleges táplálkozás is.- Rengeteg salátát eszem, a hú­sok közül a szárnyasok, valamint a gyümölcs és a vitamin elenged­hetetlen. Nagy fogyasztói va­gyunk a Béres készítményeknek, jó lenne, ha támogatnának min­ket. Amit nagyon szeretek, az a palacsinta. Bármikor és bármeny­nyit föl tudok falni belőle.- Nálatok az egész család nya­kig benne van a duatlon, triatlon sportágban. Jut időtök másra?- Két nővérem, Natália és Judit ugyanúgy versenyez mint én. Édesanyámra ráragadt, és egy edzőtanfolyam elvégzése után ő lett a felkészítőnk. Édesapám ver­senybíró. Ő inkább a szervező munkával foglalkozik. Mindenre jut időnk, amire akarjuk. Én példá­ul nagyon szeretek táncolni és szí­vesen ülök a számítógépem előtt.- Mit jelent neked AVölgység Talentuma elismerés?- Nagyon boldog vagyok, hogy gondoltak rám. Sok tehetséges fi­atal van körülöttem, mégis én le­hetek az egyik. Ez kötelez, hogy ne csak a sportban, tanulmánya­imban is jó eredményt érjek el. Most intenzíven készülök az érettségire és a felvételire. Ehhez a gimnáziumban egy kis segítsé­get kaptam. Felmentett lehetek testnevelésből. Azért két tanulás közé becsúsztatok egy-egy edzést. ___________ -PÁL­Sz abadegyetem Szekszárdon A testi, lelki egészség a Biblia tükrében című szabadegyetem következő előadása november 8-án 18 órakor kezdődik a Babits Mihály művelődési ház II/7-es termében. A téma az elhízás. Miért nem tudok lefogyni, ho­gyan alakul ki az elhízás, milyen következményei lehetnek, miért van egyre több túlsúlyos gyer­mek? Ezekre és a témához tarto­zó más kérdésekre ad választ Tóth Gábor élelmiszeripari mér­nök, főiskolai tanár, életmódku­tató. ■ Tisztelgő hangverseny Rónai Józsefné meghatározó személyisége a bonyhádi kórus­mozgalomnak. Évtizedeken ke­resztül, pedagógusként sok kó­rust hívott életre és vezetett a vá­rosban, annak iskoláiban. Tiszte­letére egész estét betöltő kórus- hangversenyre készülnek a város együttesei. Még várják azok je­lentkezését, akik valamely általa vezetett csoportban énekeltek és részt vennének, fellépnének a november 17-én 17 órakor kez­dődő rendezvényen. Jelentkezni a művelődési központ informáci- ós szolgálatánál lehet. _______■ Ka marai delegáció Passauban Október végén ünnepségsoroza­tot rendeztek Passauban, a ba­jor-magyar partnerség ezeréves évfordulójára emlékezve. Mint ismeretes, Szent István felesége volt Bajor Gizella. A rendezvényeken a Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparka­mara képviseletében dr. Fischer Sándor elnök, Módos István al- elnök, a kézműipari tagozat el­nöke és Frey József tagozati al- elnök vett részt. Az Alsó-Bajor Kézműves Ka­mara élén álló két társelnök, Hans Stark és Franz Prebeck és a megyei vezetők megállapod­tak, hogy a korábbi kapcsolato­kat kibővítik, új együttműkö­dési megállapodást kötnek, s azt tavasszal, Szekszárdon ír­ják alá. A higiénia még mindig „hiánycikk” Az igényesség otthon kezdődik Szekszárd A tisztaság, a higiéniai szabályok betartása mindenütt fontos, de az élelmiszereket árusító üzletekben, vendéglátó egységek­ben a leginkább. A tapasztalatok szerint ezen a területen még bőven vannak hiányosságok. és azzal is tisztában vannak, hogy hozzánk kell a bejelentéseikkel fordulni. Évente átlagosan 35 be­jelentést kapunk, de ez a szám év- ről-évre nő, a vásárlók egyre igé­nyesebbek és nem sajnálják az időt arra, hogy hozzánk fordulja­nak. A bejelentést követően hely­színi szemlét tartunk az adott egy­ségben és meghozzuk a szüksé­ges intézkedéseket. Természete­sen bejelentés nélkül is folyamato­san ellenőrzéseket tartunk. A me­gyében több mint 3 ezer olyan ke­reskedelmi egység van, ahol élel­miszerrel is foglalkoznak, ezeket- Hogyan jut tudomásukra, ha valahol nem megfelelően mennek dolgok? - kérdeztük Krasznainé Skoda Klárát, az ÁNTSZ megyei intézete közegészségügyi és jár­ványügyi felügyelőjét.- Gyakran kapunk lakossági be­jelentést, amikor a vásárlók a helyszínen tapasztaltak alapján értesítik az intézetet hiányossá­gokról, vagy áldatlan állapotokról. Nagyon ritka, hogy vaklármának minősül az eset, az állampolgárok jól tudják, hogy mi a szabálytalan minden évben sorban végigláto­gatni lehetetlenség.- Mik az ellenőrzések tapaszta­latai?- A magánszférában javulás lát­szik az utóbbi években. A tárgyi fel­tételek szinte mindenütt jók, a higi­éniával azonban már bajok van­nak. Nincs mit szépíteni az igazsá­gon: a higiéniás szemléletet otthon­ról kell hozni. Az az ember, aki ott­hon ugyanazzal a késsel vágja egy­más után a nyers húst, a zöldséget, a kenyeret, keni a vajat, az nem fog másként tenni a boltban, büfében sem. Aki otthon nem mos kezet mondjuk a tojások feltörése után, úgy nyúl a többi élelmiszerhez, az a munkahelyén is sokszor így csi­nálja, sajnos. Rendszeresen szerve­zünk higiéniás tanfolyamokat a boltok, büfék alkalmazottainak, de a pozitív változás nagyon lassú.- Említene néhány kirívó sza­bálytalanságot?- Mostanában egyre gyakoribb, hogy ugyanabban az eladótérben tőkehúst és húskészítményeket is árulnak. Ráadásul az eladó kéz­mosás nélkül nyúlt a nyers hús­hoz, aztán a felvágotthoz, végül a pénzhez, majd kezdi elölről. Tel­jesen szabályellenes tőkehúst pél­dául szakosított személyzet nél­kül árusítani, s az, aki az élelmi­szerekkel bánik, egyáltalán nem nyúlhatna pénzhez. Az okok per­sze nagyon egyszerűek: a tulajdo­nosok egyre kisebb létszámú sze­mélyzetet akarnak alkalmazni, ezért „összevonják” az eladókat és nem tartanak külön pénztá­Intézkedések Ha az ellenőrzés során szabálytalanságokat tapasztal az ÁNTSZ, a következő intézkedéseket teheti: helyszíni bírságot szabhat ki 10 ezer forintig. Szabálysértési eljárást folytathat, a szabálysértési birság összege elérheti a 100 ezer forintot. Előírhatja hiányozó eszközök pótlását, erre határidőt szabhat ki, majd ismét ellenőrzést tart a végre­hajtásról. rost. Az ő indokaik is érthetőek, de az igen szigorú szabályokat ha tetszik, ha nem, be kell tartam.- Mit tanácsol a vásárlóknak?- Ha szabálytalanságokat ta­pasztalnak, tegyék szóvá, tegye­nek bejelentést és ne fogadják el az árut. venter n \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom