Tolnai Népújság, 2001. november (12. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-24 / 274. szám

Tolnai Népújság 2001. November 24., Szombat Hétvégi Magazin 9. OLDAL Illyés, Könnyű-mérlegen Tengerentúli bírálat: kétknlacsos vád, jobbról Nem buta, hanem diszlexiás Olvasási és írásbeli nehézségekkel küzdő gyerekek A Tolna megyei születésű költők, toliforgatók képzeletbeli panteonjában nyilván kisebb, de biztos hely illetné meg Illyés Gyula mellett a tamási származású Könnyű Lászlót is. Az utókor koszorús fők iránti tisztelete persze nem jelenti azt, hogy egymást is nagy becsben tartották volna. Olyannyira, hogy a költőként ma már alig jegyzett Könnyű 1968-as írásá­ban nemes egyszerűséggel lemarxistázta Illyést, aki valószí­nűen, ha el is jutottak hozzá a szóban forgó sorok, nem tekin­tette őt ellenfélnek. A dolog érdekessége - azon túl, hogy me­gyénk két könyvtámévadójáról van szó -, hogy az egykori nép-nemzeti ellenzék szelle­mi vezéreként tisztelt Illyés éppen „jobbról”, pontosabban a tengeren túli emigráció jobb­oldali képviselőjétől kapta az első olvasatra is nyilvánvalóan túlfűtött, ténybeli tévedéseket tartalmazó bírálatot. Könnyű László, tamási születésű tanító 1945-ben távozott az országból, első állomá­sa Ausztria volt, majd az Egyesült Államok­ban, St. Louis-ban települt le. Fia, Könnyű Er­nő politikai karriert futott be: Kalifornia re- publikánus- párti szenáto­raként talál­kozhatunk ve­le a nyolcva­nas években. Több kötete jelent meg itt­hon, s külföld­ön egyaránt, 1963-tól 1974- ig St. Louis- ban kiadója és szerkesztője volt az Ameri­kai Magyar Szemlének. Az Illyés a mérlegen cí­mű opust lap- Könnyű László jában közölte, indokoltnak tartva, hogy az írót még életében mérlegre tegye. Nos, Könnyű szerint „Illyést már ifjúsá­gától kezdve fertőzte a marxizmus”, és „tizenhatéves korában csatiako­zott a vörös hadsereghez”, Francia- országban „a baloldali emigrációval érintkezett, a francia kommunista költőket tanulmányozta és fordítot­ta”. A szerző a továbbiakban sem szűkölködik az érezhetően súlyos hibának tartott baloldali kötődés felemlítésében, a Horthy-korszak erényeként írja ugyanakkor, hogy ez időben egyszerre lehetett valaki - persze Illyésről van szó - „bankfiú és marxista író”. A cikk szerint Illyés viszonya a kommunista Mécs László rendszerrel 1956 után barátságosra fordult, gyakran jelent meg Kádár társaságában. A rendszer bizalmát Könnyű újfent Illyés „marxista múltjának", valamint az Ebéd a kastélyban című mű­vének tulajdonítja. Eb­ben szerinte az író in- Illyés Gyula dokolatlanul „bele­rúg” a magyar arisztokráciába. Az ítélet som­más: „ez az Illyés inkább egy osztály­gyűlölő marxista képét mutatja, mint­sem egy egyetemes magyar nemzeti íróét”. Az utóbbi szerkezet fogalomza­vara után szemére veti, hogy semmit sem tett a Rákosi- és Kádár-éra alatt el­némított írókért (például Mécs László­ért). Irodalmi értékelésében Könnyű másodlagos költőnek írja le Illyést, Mécs, vagy - az egyébként mind a Ré­vai-, mind az Aczél-kurzus által elis­mert - Áprily, úgymond, nagyobb mű­vész nála. Nincs tudomásunk arról, hogy Illyés válaszolt volna e vádakra, a bírálat le­hetséges hátterét adó történetnek azonban bizo­nyosan egyik fő­szereplője volt. A cikk megírását követően Könnyű levelezést folyta­tott Mécs László­val. A papköltő­ként számon tar­tott Mécs a hú­szas években je­lentkezett írásai­val, s egy évtized után - külföldön legalábbis - han­gos sikert aratott, talán nagyobbat, mint később Illyés. 0 viszont a „magas-irodalom” tekinté­lye, a Nyugat-főszerkesztő Babits bizalmát élvezve 1933-ban megsemmisítő kritikával il­lette az új katolikus költészet képviselőit, nemcsak Mécset, hanem az esztétikai mun­kásságával nagyobb elismerést aratott Sík Sándort is (akitől többek közt fiatalon Könnyű is bíztatást kapott). Mécs László ezt egészen haláláig nem bocsátotta meg. Mécs három, Könnyühöz írt levele a tamási könyv­tárban található, Szabó Ferenc, kortárs jezsu­ita költő publikálta őket a közelmúltban. Mi­után Könnyű nem bánt kesztyűs kézzel Ily- lyéssel, s ez utóbbi sem sajnálta a dehonesz- táló megjegyzéseket, Mécsnek bírálójáról egyenesen a „vadászaton a vaddisznó zacs­kójába ragadt drótszőrű foxi” jut eszébe. Mécs értékelése szerint egyébként Illyés az egyik legkitűnőbb „újabb” költő, csak kár, hogy „a Nyugat receptje szerint felfújta ma­gát Vadkannak, és mindenható Behemódnak”. Az ötvenes években tényleg elhallgattatott költő „rehabilitációja” napja­inkban kezdődött el; legutóbb éppen Tolnán tartottak felolvasást verseiből. Ha Illyésről ne­hezen állítható sarkosan a Könnyű által han­goztatott marxizmus, Mécsről egyelőre az a vezető gondolat, - amint ezt Tolnán Medvigy Endre irodalomkutató is hangsúlyozta -, hogy jobboldali volt, de nem nyilasbarát, amit egy levelében maga is fontosnak tart iga­zolni. (Szerinte Hitler-ellenes verse miatt majdnem Auschwitzban végezte.) Szóhasz­nálata ugyanakkor megőrizte a harmincas­negyvenes évek jellemzőit, ami az írók zsidó- nemzsidó felosztását illeti; egyebek közt, amikor megemlíti, hogy 1941-ben a zsidó ki­adó (sic!), az Athenaeum mennyivel becsüle­tesebb volt, mert 23 ezer példányban kiadták összes műveit, az Aczél-korszak szocialista kiadója csak ezer példányt engedett meg. TÓTH FERENC Az utóbbi években egyre több tanuló kéri felmentését nyelvtanból, arra hivatkozva, hogy olvasási és írásbeli ne­hézséggel küszködik. A szak­ember szerint kezdi elveszíte­ni az eredeti értelmét a szó: dislexia, mely magyarul olva­sási nehézséget jelent.- Az általános iskola felső tagoza­tos osztályaiban és a középisko­lákban tapasztaljuk, hogy meg­próbálnak a tanulók visszaélni az­zal a lehetőséggel, hogy kérhetik a nyelvtanból való felmentésüket. - mondta Kovácsné Kaszás Beatrix, a szekszárdi nevelési tanácsadó vezetője.- Az általános iskolák alsó ta­gozatos diákjaira kevésbé jellem­ző a visszaélés, de nagyon sok a tévhit a dislexiával kapcsolatban. Az írás-, olvasási zavart okozhat­ja a pedagógus rosszul megvá­lasztott módszere, vagy gyakorla­ta. Ma minden is­kolában a pedagó­gus dönthet arról, hogy milyen mód­szert választ ah­hoz, hogy a gyer­mekeket megtanít­sa olvasni, írni, szá­molni. Sajnos elő­fordul, hogy egy- egy iskola presz­tízskérdést csinál abból, hogy náluk a gyerekek már tud­nak decemberben írni, olvasni. Nem az a lényeg a taní­tás során, hogy minél előbb írja­nak a gyerekek, ezt egy tanterv sem köti ki, hanem hogy a tudá­suk alapos legyen. Készítettünk egy felmérést az egyik középis­kola első osztályában, mert a ta­nárok jelezték, hogy a diákok olyan gyengék nyelvtanból, mintha disgráfiások lennének. A felmérésünk eredménye az lett, hogy szó sem volt semmilyen részképesség zavarról, csupán ezeket a gyerekeket nem tanítot­ták meg az általános iskolában helyesen írni és olvasni. Ez pedig a pedagógus felelőssége. A tanulók sem egyformák, van akinek elég az elsajátításhoz 3 hónap, van akinek másfél év kell. És az, akinek másfél év kell az Kovácsné Kaszás Beatrix írás, olvasás megtanulásához, az se nem buta, se nem dislexiás, csupán az ő tempója lassabb mint egy másik gyermeké.- A valódi dislexiának mik a jellemzői?- Legalább átlagos, vagy átlag feletti képességekkel rendelkező gyermekeknél fordul elő, ez a ta­pasztalatunk. A gyermek követ­kezetesen felcseréli a betűket íráskor vagy olvasáskor, hangki­hagyások jellemzik az olvasását, rosszul toldalékok az írásjeleket nem jól használja, és még sorol­hatnám, de az olvasási nehézség megállapítása mindenképpen a szakember feladata. Egy-egy be­tűcseréből még nem lehet sem­miféle következtetést levonni. Tehát, minden írási-olvasási za­var még nem dislexia, vagy dis- gráfia.- Miért hangsúlyozta, hogy jó képességű gyermekekre jellemző a dislexia?- Mert éppen abból adódóan, hogy okosak ezek a gyermekek, so­káig képesek kom­penzálni a saját hi­báikat. Például in­kább kívülről meg­tanulják az olvas­mányt, így nem vehető észre, hogy hibásan olvasnak. Elég gyakori, hogy a 3-4. osztályra de­rül ki, hogy miről is van szó tulaj­donképpen.- Mit jelent az, hogy a tanuló felmentést kap nyelvtanból?- Egy 96-ban megjelent tör­vény kimondja, hogy a részké­pesség-zavaros gyermek az írás­beli osztályzás alól felmenthető. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kell tanulnia és dolgoznia az órákon. Véleményem szerint, na­gyon csínján kellene bánni ezek­kel a felmentésekkel és csak a va­lóban dislexiás tanulókra vonat­kozzon. Ez a tanárok felelőssége is. Ugyanakkor örülök annak, hogy ma már rászánják a peda­gógusok és a szülők is az időt ar­ra, hogy a gyermeket szakember­hez vigyék, még akkor is, ha a többségről kiderül: szerencsére nem dislexiás. mauthner Kábítószer: hirtelen hatott Pályázatokkal is segít az ISM A rendhagyó, érzékekre, ér­zelmekre ható, ismeretter­jesztő tárlat a Völgységi Ön- kormányzatok Megelőzési Egyesületének kezdeménye­zésére jutott el a Völgység fő­városába. A drog-prevenciós kiállítást Topolánszky Ákos, az ISM helyettes államtitkára nyitotta meg. Bonyhád- Az Ifjúsági és Sport Minisztérium pályá­zatok sokaságával próbálja segíteni a kábítószer fogyasztás ellen dolgozó intéz­ményeket, szervezete­ket. Milyen tapasztal­tok vannak, élnek-e a lehetőséggel a meg­szólítottak?- A kábítószer-fo­gyasztás elterjedése a Topolánszky demokrácia kialaku­lásának velejárója, amely meg­lepte, készületlenül érte a társa­dalmat. A megelőzéssel foglalko­zó, gyógyító intézmények mára már kialakultak, de ezek még erősítésre szorulnak. A képzett szakemberek száma egyre több, a probléma nagyságrendjéhez képest azonban még kevesen vannak. A pályázati rendszer el­engedhetetlen. Jelenleg tíz élő pályázattal igyekszünk segíteni a leghatékonyabb programokat. Ezek között vannak régebbi és új területekre kiírt projektek, mint például az akkreditált képzések, a média megjelenés, az alacsony küszöbű intézmények támogatá­sa. Úgy véljük, hogy itt nem alka­lomszerű, hanem folyamatos se­gítségre van szükség. Az érdeklő­dés nagy, a bíráló bi­zottságok szakmai szempontok alapján hozzák meg dönté­seiket.- Miben látja a ki­állítás értékét?- Ez szakmailag nagyon megalapo­zott, szemléletében, technikájában friss kiállítás. Érzetekre hat, az információ­kat a tárlatvezetők, a segítők nyújtják. Nagy értéke, #hogy bevonja a szemlélőt, bennünket igényel, beszélgetésekre ad lehe­tőséget, s ami talán legnagyobb erénye, hogy megszólítja a csalá­dokat. Jó, hogy országos körútra indult, s hogy itt lehet, abban nagy szerepe van a példaértékű­en működő Völgységi Önkor­mányzatok Megelőzési Egyesüle­tének. -PÁL­Akos Csípi és Kukucsi a miniszínpadon A névadójukat ünneplő babitsos diákok tegnap a nagy költőre emlékezve koszorút helyeztek el Szekszárdon a Babits-háznál, Cenci néni keresztjénél és a Ba­bits művelődési háznál. A nap az irodalom jegyében telt, a felső tagozatos osztályoknak rádiós vetélkedőt rendeztek, a téma Ba­bits Mihály életrajza volt. Dél­előtt a Szegedi Miniszínpad tag­jai adták elő a Csípi és Kukucsi produkciót, majd Ha ezt látná Arthur király! című előadás kö­vetkezett. Közben ismertették a versmondó verseny eredménye­it. Az 5-6. évfolyamos diákok kö­zül az 1. helyezett Kocsis Anna (Szekszárd, Babits iskola), 2. he­lyezett Novák Edina (2. sz. Álta­lános Iskola), 3. helyezett Noyotni Adél (Garay gimnázi­um). A 7-8. évfolyamos verseny­zők közül az 1. helyezett Vető Nóra (Hőgyész, Hunyadi J. Álta­lános Iskola), 2. helyezett Ha­raszti Ágnes (Szekszárd, 5. sz. Általános Iskola) lett, a 3. helye­zést megosztva Himics Nikoletta (Várdomb, Általános Iskola), il­letve Lovász Krisztián (Babits is­kola) kapta. Tehetség díjat Galiger Márk (Szekszárd, 5. sz. iskola) és Tóth Alexandra (Dienes iskola) kapott. A Ba- bits-napokat diszkó zárta DJ Csordással, a tanulók nagy meg­elégedéséin _______F. KOVÁTS Pe rczelekről a Perczelek földjén Dr. Dobos Gyula könyvének bemutatója A Perczel család kicsiben a magyar történelem. A főnemesi családokban egy két kiemelkedő személyiséggel találkozunk, a Perczelek között azonban nagyon sokan vannak. A 19-20. századnak szinte nincs olyan időszaka, amikor ne kerülne elő valamelyikük neve - mondta dr. Dobos Gyula Bonyhádon, a honismereti kör összejövetelén, A Perczelek című könyvének bemutatóján.- Természetes, hogy Bonyhádon dr. Dobos Gyula szeptemberben megjelent könyvének bemutatójá­ra sokan voltak kíváncsiak.- A Perczelekről a Perczelek földjén beszélni nem könnyű do­log. Sokan sokmindent tudnak róluk. Vannak helytörténészek, akiknek munkáik jelentek meg a családról, vagy annak egyik-má­sik tagjáról.- A könyv tartalma levéltári do­kumentumokra épül. Csak érde­kességként mondom, hogy 13 méter hosszú, ömlesztett irat­anyagot kellett rendszereznem, mielőtt a feldolgozáshoz láthat­tam. Ezen kívül természetesen a saját kutatásaim eredményei is benne vannak. Miután 1998-ban tartottam a család tagjai számára egy előadást, ők is sokat segítet­tek. Leveleket írtak, címeket ad­tak. Az Amerikában élő István (VII) például egy magyarországi barátjától értesült a munkámról. Ezután Interneten jelentkezett, képeket küldött. Köszönettel tar­tozom valamennyiüknek. A könyv megjelenése után, novem­ber 4-én újra találkoztam velük Budapesten. Ezen a könyvbemu­tatón a Tolna Megyei Levéltár bir­tokában lévő ősi kötetükbe nyol­cvanhármán jegyezték be jelenlé­tüket. Mindannyian - olyanok, akik a Perczel nevet viselik, vagy nem távoli leszármazottak.- A könyv hátsó borítóján lát­ható családfa azt mutatja, hogy rendkívül szerteágazó a Perczelek családja.- A családfának három fő ága van. Könyvemben, a család törté­netének bemutatása után, csak a Gábor-ággal, a bonyhádi Per- czelekkel foglalkozom. A Perczel név nemcsak a Völgységben is­mert. Sok neves személyiséggel gazdagították nemzetünket. A né­met eredetű család igazán ma­gyarrá vált. Többen közülük sike­resek voltak politikai, katonai pá­lyán. Megtalálható közöttük igaz­ságügy miniszter, számos megye fő és alispánja. Miklós II. például Dr. Dobos Gyula emigrációja idején ezredesként, az amerikai polgárháborúban szerzett dicsőséget. Ennek az ág­nak valamennyi fellelhető tagjá­ról pályaképet adok, felsorolva az adatok forrásait. A kettőszáz­nyolcvan fekete-fehér fotóval, melyek nagy része portré vagy családi fénykép, igyekeztem sze­mélyes közelségbe hozni a neves család tagjait.-PÁL­V I t I

Next

/
Oldalképek
Tartalom