Tolnai Népújság, 2001. november (12. évfolyam, 255-279. szám)
2001-11-19 / 269. szám
| 2001. November 19., Hétfő MEGYEI TÜKÖR 5. OLDAL Mondom a magamét IHÁROSI IBOLYA Az ünnep fénye A napokban megjelent az első világító füzér a megyeszékhely egyik áruházának kirakatában. Már csak percek kérdése és elkezdődik az ünnepi várakozás. Évek óta megírjuk e hasábokon, hogy milyen kopár és fénytelen a megyeszékhelyen a karácsonyi vásár. Tavaly a mindenki karácsonyfája sem sikerült igazán szívderítőre. Pár évvel ezelőtt volt szerencsém láthatni Bécset karácsony előtt. A városháza napszállta után úgy ragyogott az épület kontúrjait kirajzoló hófehér ünnepi kivilágítástól, mint valami csipkepalota. Előtte a téren tartják a szabadtéri vásárt, ami maga volt a színpompás kavalkád. A fákon is égtek a színes fények, megvilágítva az óriási léggömböket, tarka csomagokat. A nyolcvanas évek közepén Prágában is csupa fény, csupa világító girland volt a város a karácsonyi vásárban. Az üzletek választéka meg sem közelítette az akkori hazait, mégis minden utcai árus kidíszítette a pavilonját, minden kirakatban égtek a karácsonyi fények és kosárkából is árulták az öregasszonyok az aranyszínűre festett ágakat. Meg lehet nézni Budapest belvárosát is karácsony előtt. Szekszárdon az első lépés már évekkel ezelőtt megtörtént, amikor dr. Tollár Tibor saját képviselői keretét fény füzér vásárlására költötte. A városmarketing kabinet az idén időben lépett, s folyamatban van annak megszervezése, hogy még sok világító girlandot vásároljon a város. Már csak a pénz hiányzik. Ötletek, akciók és felajánlások viszont máris vannak. Az üzletek, cégek, intézmények, bankok azonban ettől függetlenül is versenyezhetnek abban, hogy miként járulnak hozzá a város ünnepi hangulatához. Mi akadálya van annak, hogy advent idején minden belvárosi, s nem belvárosi ablakban világítsanak a karácsonyi füzérek? Hogy milyen lesz az ünnep fénye, s ezzel a hangulata, az rajtunk szekszárdiakon is múlik. Könyvet, bútort gyűjtenek az erdélyi iskolának Paks-Máramarossziget Több évtized után ismét lesz magyar iskolája Máramaros- szigetnek. Épület már van, ha romos is, de könyvek, bútorok nincsenek és nincs pénz sem. Az anyaországból sietnek az erdélyi magyarok segítségére. A negyvenezres lélekszámú település lakosságának húsz százaléka magyar. Hajdan voltak iskoláik, templomaik, mára mindössze annyi maradt, hogy egyik iskolában évfolyamonként indítanak egy magyar osztályt. A törvények a rendszerváltás óta lehetőséget biztosítottak az intézmény létrehozására, az ilyen irányú kezdeményezés azonban minduntalan falakba ütközött. Előfordult, hogy a megyeszékhelyen lévő hivatalnok a kérelmet az iskoláért eljáró küldöttség szeme láttára tépte szét. A két évvel ezelőtti önkormányzati választások során azonban szerephez jutott néhány magyar képviselő, akik azóta szorgalmazták az iskola ügyét. Nyáron végül megszületett a döntés az intézmény létrehozásáról, a régi iskolaépületek helyett azonban egy romos, régi hivatalt kaptak. Arra, hogy az önkormányzat bebútorozza, remény sincs, Máramarosszigeten elképesztő szegénység uralkodik. A Kárpátalja szomszédságában lévő Ti- sza-parti városban a rendszer- váltás után tönkrementek a vállalatok, a munkanélküliség hetven százalékos. Serdültné Benke Éva Pakson élő pedagógus valaha Máramarosszigeten tanított, ma is megmegfordul ott, ezért eltökélte, hogy segít az erdélyi diákoknak, tanároknak, hogy magyarul tanulhassanak, taníthassanak. A paksi önkormányzat és az iskolák segítségével a régi, már nem használt bútorokat gyűjtik ösz- sze, hogy azokat felújítva Erdélybe küldjék. Reményeik szerint kerül majd könyv is a csomagokba, hiszen arra is szükségük van az iskolaalapítóknak. Felhívással fordultak a paksi gyerekekhez, arra kérve őket, hogy gyűjtsék össze megunt, vagy nélkülözhető köteteiket, hogy azokból létrehozhassák a máramarosszigeti magyar iskola könyvtárát. VT Megkezdődött a báli szezon A rászorulóknak gyűlt a pénz a bálon A Máltai Szeretetszolgálat szerve- tét az ünnepség. Az idén a tava- lat. A tombolákon kihúzott nyere- zésében került sor Szekszárdon lyinál is többen váltottak támoga- ményeket több mint negyven Tol- az idén is a szokásos Erzsébet-na- tó jegyet, a bevételből a rászoru- na megyei vállalkozó és magán- pi bálra. A palotással vette kezde- lókat segíti majd a szeretetszolgá- személy adományozta. A palotással kezdődött a bál FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY Hagyományok nyomában Énekesek, táncosok továbbképzése A bukovinai székely hagyományőrző csoportok táncolnak, énekelnek, ünnepeken felelevenítik sajátos szokásaikat. Ezek azonban az idők folyamán átalakulnak a jelenlegi életterüket adó közösség hatására. Bonyhád A bukovinai székely hagyományőrző csoportok vezetőinek és tagjainak két napos továbbképzését másodszor rendezték meg a művelődési központban. Hitter Zsolt, a program szervezője fontosnak tartja, hogy az archaikus, kevésbé feldolgozott anyagok ismertté váljanak, hogy ehhez Kodály Zoltán és Martin György gyűjtései adják az alapot. Az énekes csoportnak Falkai Gyuláné és Szabóné Gáncs Tünde tartotta a felkészítőt.- A népdal különböző hatásokra változik. A Bukovinai népzenei antológia felvételeiből kiderül, hogy a székely dalok sokkal díszítettebbek voltak, mint ahogy most énekeljük azokat. Ezt a dallamvilágot, stílust igyekszünk feléleszteni ezen a tanfolyamon - mondja Falkai Gyuláné. A táncosok népes tábora Radák János és Lucskai Ágnes útmutatásai alapján dolgozott.- Azok a táncok, motívumok, viselkedés, ami a régi felvételeken felismerhető, egyre kopik, az idősek elmentek. Köztük és a fiatalok között van egy generáció, amelynek tagjai nem vették át szüleiktől a népcsoportjukra jellemző mozgásvilágot. Szerencsére egyre többen érdeklődnek a maguk sajátos kultúrája iránt. Ez a hét vége segít abban, hogy a fiatalok örökségüket megtalálják, megismerjék, tovább gondozzák, tovább adják. A világ megismerése önmagunk megismerésével kezdődik - foglalta össze a továbbképzés lényegét Radák János. A gyakorlati felkészítés mellett elméleti ismeretekkel is gazdagodtak a résztvevők. Nyitrai Mariann a naptári ünnepekhez kötődő szokásokról, Lőrincz Etel a bukovinai viseletekről tartott néprajzi előadást. A program a Mobilitás Alapítvány támogatásával valósult meg.-PÁLA gyermekhalál mindig megrázó Kisgyermekek halála mindig megrázó, talán ezért van, hogy ilyenkor sok szóbeszéd is lábra kap. Szekszárdi szülők körében elterjedt a hír, hogy három kisgyermek halt meg az utóbbi időben és a halál oka az ivóvíz volt. Igaz-e a dolog, kérdeztük dr. Schultz Károly főorvost, a megyei kórház gyermekosztályának vezetőjét.- Szó sincs ilyesmiről, nem tudom ki terjeszt ilyen képtelen híreket. Talán onnan ered a szóbeszéd, hogy az utóbbi időben két kisgyermek halt meg véletlen egybeesés folytán egy hónapon belül, gyógyíthatatlan betegségben, de ők sem nálunk - , mondta dr. Schultz Károly. Az egyik gyerek, aki súlyos veseelégtelenségben szenvedett Szegeden halt meg, mivel ott van gyermek- művesekezelés, a másik kicsi pedig, aki operálhatatlan agydaganatban szenvedett, a pécsi klinikán hunyt el. Az orvostudomány mai állása szerint sajnos egyikü- kön sem lehetett segíteni. fké Rajzzal, sporttal a drogok ellen Paks Drogprevenciós rajz és sport- versenyt, szellemi vetélkedőt rendeztek általános iskolások számára Pakson a Deák Ferenc Általános Iskolában. A Nem vagy egyedül mottójú versenyre négy iskola nevezett. A kisebbek szabadon választott módon, a nagyobbak plakátokon ábrázolhatták a kábítószer-fogyasztás ártalmait, az idősebbek szellemi vetélkedőn adhattak számot e téren szerzett ismereteikről, mindehhez sportos csapatverseny társult. Szekeres Judit pedagógus az első hasonló vetélkedő megszervezésénél mindössze a képzőművészet eszközét használta arra, hogy felhívja a gyerekek figyelmét arra, az életük drogok nélkül teljesebb. Ma már a szabadidő helyes eltöltésére is igyekeznek példát mutatni, és a szellemi vetélkedőn ismeretekkel szolgálni. Mindezt annak érdekében, hogy a gyerekek később, kamasz és felnőtt korukban tudatosan kerüljék a drogokat és azok fogyasztását. A vetélkedőhöz, melynek tavasszal folytatása is lesz, az önkormányzat oktatási bizottsága és a Jövő drogok nélkül Alapítvány nyújtott támogatást. A sportversenyben és a fiatalabbak rajzversenyében a Deák Ferenc Általános Iskola csapata nyert, a legötletesebb plakátot a Bezerédj Általános Iskola gárdája készítette, a szellemi vetélkedő győztese pedig a Móra Ferenc Általános Iskola csapata lett. vT Vendégek Kaposvárról A tolnai nyugdíjas érdekszövetség a nyáron a kaposvári nyugdíjas egyesület vendégeként töltött el egy szép napot Somogyország fővárosában. A múlt héten a kaposvári idősek egy csoportja viszonozta a látogatást Tolnán. A vendéglátók a város nevezetességei között megmutatták a zeneiskolában a hajómakett kiállítást, a Tomecskó-féle fotótárlatot, a festményeket. Elkalauzolták' < 'vendégeiket a selyemgyári emlékszobába, a tolnai Duna-partra, és az Ali- mentál étterembe, ahol az ebédet elköltötték. Ellátogattak Dombodba is, az élő Dunához, valamint megnézték az üdülőtelepet. A vendégek őszinte érdeklődéssel vettek részt a programon. Búcsúzásként Tolna város monográfiá- ját kapták ajándékba. ________■ Sz abadegyetem A paksi művelődési központ könyvtára Életfa családsegítő szabadegyetemének mai programja 17 órakor kezdődik, Megismerkedés és szerelem címmel Sercza Worowska, A Szív című folyóirat szerkesztője tart előadást. ■ Szegeden lakott, Szekszárdon élt Emléktábla Baka István költő szülőházán Ha élne, még mindig csak 53 éves lenne, pedig már hat éve halott Baka István költő és műfordító, Szekszárd város szülötte. A hét végén, szombaton emléktáblát helyeztek el tiszteletére annak a háznak a falán, ahol élt és dolgozott. Szekszárd Baka István életének fontosabb állomásai: Szekszárdon született, majd az érettségit követően Szegedre került, a József Attila Tudomány- egyetem orosz szakán szerezte meg a diplomáját. Az egyetem után egy évre visszatért szülővárosába, Szekszárdra, a tanítóképző főiskolán tanított, majd a szíve visszahúzta Szegedre. A Kincskereső gyermekfolyóirat szerkesztőségében kapott állást, itt közel 20 évig dolgozott mint főmunkatárs. A versírással már nyolc évesen „eljegyezte” magát. Felnőtt fejjel írt gyönyörű lírai versei, valamint műfordításai tették nevét ismert- Emléktábla a szülői ház falán té. Még életében elismerték munkásságát, bizonyítja ezt az, hogy több kitüntetést is kapott, többek között József Attila- díjat, Déri-díjat, kétszer Babits-dí- jal és Pro űrbe kitüntetést. 1995 szeptemberében, súlyos FOTO: GOTTVALD KAROLY betegen, 47 éves korában érte a halál. A családtagok, barátai és tisztelői gyűltek össze szombaton délután Szekszárdon, a Prantner utcai szülői ház előtt, hogy a ház falán elhelyezett emléktáblát felavassák. Kocsis Imre Antal, a város polgármestere emlékezett meg a költőről, idézve egyik nyilatkozatát: „Szegeden lakom, Szekszárdon élek”. A költő mindvégig hűséges marad szülővárosához, így Szekszárd egy költőóriással lett gazdagabb, mondta a polgármester. Az emléktábla, mely Bakó László kőfaragó művész munkája, irodalmi emlékhellyé avatta a szekszárdi szülői házat. Dénes atya maga a történelem Megmaradhattak székelynek és katolikusnak Kéty Zsúfolásig megtelt a kétyi katolikus templom tegnap délután, amikor Elekes Dénest, a bukovinai székelység 100 éves papját köszöntötték.- Van mit megkö- szűnnünk neki - hangzott él a hálaadó szentmisén, ahová Tolna megye számos, székelyek lakta településéről érkeztek a katolikus lelkipásztorok és a hívek. Csibi Imre, kétyi származású mecseknádasdi plébános úgy fogalmazott, hogy Dénes atya az egybegyűltek számára maga a történelem. Életének egy időszakát annak szentelte, hogy a román tengerben elvesző székelyeket hazamenekítse, majd, amikor 1945-ben új otthont találtak a Bukovinából indulók, annak, hogy ne csak székely testvéreit ne hagyja elveszni, de katolikus testvéreit se. Csibi Imre, gyerekkori emlékeit felidézve azt mondta, hogy Dénes atya, nyája egybetartása érdekében még jóval a hetvenedik életéve betöltése után is gyakran járt át kerékpárral Kalaznóról (ahol ötven évig volt plébános) Kétyre. A mecseknádasdi lelkipásztor úgy értékelte, hogy Elekes Dé- nesnek két nagy ajándékot köszönhetnek: hogy megmaradhattak székelynek és katolikusnak. A szentmisét követően Dénes atya hosszan szólt a megjelentekhez, (többek között a hosszú élet titkáról beszélt), majd a hívek sze- mélyesen is köszöntötték őt. -ts-
