Tolnai Népújság, 2001. október (12. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-13 / 240. szám

2001. Október 13., Szombat 9. ÓLDAL Tolnai Népújság Hétvégi Magazin Képtörténet a gettó előtti időkből Nem maradt tíz férfi Auschwitz után A harmincas években Tamásiról készült képeslap hat képe kö­zül egy ábrázol olyan épületet, amelyet ma nem találunk meg. A város jellegezetességének tekintett zsinagóga eltűnése nem a vészkorszakra esik, de nem független tőle. Az épületet sok zsi­dó templomhoz hasonlóan az ötvenes évek elején bontották el. Tamási-Többször jártam a földhivatalban, de nem tudtak megfelelő adatokat arról, mikor épült, azt viszont tudni lehet, hogy az ötvenes évek elején adták el, egy magánszemély vette meg a Mazsihisz elődjétől - mondja a hetvenhat éves Klein István, aki a városi közalapítvány felügyelő bizott­sági tagjaként nemrég felvetette egy, a zsinagógát idéző emléktábla elké­Izr.temp Az izraelita templom a harmincas évek képeslapján szításét. A templom Tamásiban valamikor a tamási zsidó hitköz­ségé volt, de az 1944 után megszűnt. Az ősi zsidó törvények sze­rint ott működhet zsidó hitközség, ahol tíz férfi van, és Tamási­ba ennyien nem tértek vissza Auschwitzból, vagy másutt tele­pedtek le. - Jómagam maradtam Tamásiban véglegesen egyedül - teszi hozzá Klein István. Az eladásról szóló döntés tudomása szerint Budapesten szü­letett, biztosan nem helyi szervek közreműködésével, és nem diktátumszerűen. Akkoriban sok helyütt bontottak le zsidó templomot. Amikor az indíték kánt érdeklődött, azt mondták, hogy egyrészt ne használják nemtelen célra. Másrészt több zsi­nagógát felújítottak, és olyan idős zsidó túlélőket segítettek, akik­nek fiatal hozzátartozói elpusztultak. Sokszor, sok helyen java­solta: célszerű lenne könyvtárat, vagy művelődési intézményt létrehozni, ahogyan ez Szekszárdon, Pakson, Kecskeméten történt, az ötvenes években azonban nem volt abban a helyzetben, hogy ezt felves­se; 1948-ban, ahogy régen mondták, osztályalapon kizárták a kommu­nista pártból. Az Eötvös utcában a domboldalra épített templom alapzata, vaskerí­tése a régi, helyén két családi ház áll; mellette szintén ép az egykori ima­ház és izraelita iskola, tanítói lakással. A hatvan családra, úgy százötven­kétszáz fősre becsült tamási zsidóság nem kizárólag a város ezen részén élt. Ezt Klein István azzal magyarázza, hogy az itt élőkben erős volt az asszimilációs készség. Bár a megyében - Pakson, Hőgyészen, Bonyhá- don - voltak a vallási hagyományokat szigorúan őrző ortodox zsidó kö­zösségek, Tamásiban a neológ irányzathoz tartozók, iparosok, kereske­dők, és az ún. szabad értelmiségi pályákon dolgozók éltek. A vidéki zsi­dóság asszimilációs hajlandóságára Klein István két példát hoz: egy is­mert papírkereskedő-nyomdászt, aki nevet magyarosított, olyan hazafi­as érzelmű volt, hogy, ha a Frontharcosok Szövetségének - amelynek ve­zetőségének is tagja volt - ünnepségén nem ő szavalhatott március 15- én, sértve érezte magát. A két zsidó származású orvos egyike arany vi- tézségi érmet kapott az első világháború után, ami szintén nagy elisme­rés volt. 1944-ben mindez nem jelentett semmit, őket ugyanúgy bevago- nírozták és elvitték Auschwitzba, mint a többi zsidót. Az épület stílusából ítélve a századforduló körül épülhetett. Nem a zsinagógák keleties jegyeit mutat­ta. A klinkertéglás borítás helyett fehérre festették. Dombóvár felől először a zsinagóga tűnt fel Tamá­siból, hasonlóan ahhoz, ahogy Iregszemcse felől a katolikus templom tűnik szembe. Bár Tamá­si járási székhely volt, nem volt rabbinátus, a faluban csak kántor volt. Az 1895 előtt született zsidó gyermekeket a pincehelyi rabbi anyakönyvezte. A négyosztályos iskolába 14-18 kisdiák járt. A kán­tor öt gyermekével feleségével 1944-ben elpusztult, az egyik taní­tó, Gábor József azonban ma is él Budapesten. A templom végül is a gettó része lett. 1944 májusában a faluból és környékéről a volt Szé­chenyi téesz irodaházába, a mel­lette lévő épületekbe, az iskolába és az imaterembe zsúfoltak össze több, mint kétszáz zsidó férfit, nőt, gyereket. Július 4-én vitték őket Kaposvárra, ahonnan július 6-án dél-dunántúli zsidókkal együtt de­portálták. Az em­léktáblát Klein Ist­ván nem vallási okból szeretné, ha elkészítenék. A városban 1948- ban hozzátarto­zók állítottak em­léket a zsidó már­tíroknak a keresz­tény temetővel szomszédos zsi­dó temetőben. Itt mára sikerült elér­ni, hogy rendezet­tebb állapotok vannak, mint 1945 óta bármi­kor. A rendszer- váltás után a világháborús hősöknek a város központjában állítottak em­lékművet. Klein István azt mondja, egyértelműen mártíroknak tartja a Donnál elesett katonákat. Volt, aki erre az emlékműre jónak látta volna az elpusztított zsidók nevét is felírni. Azonban előfordulhatott volna, hogy valaki úgy gondolja, különböző oldalon lévők kerülnek egy táblá­ra. Budapesten, a Síp utcában sem nagyon örültek ennek. Klein István azt szeretné elérni, hogy, ahol lebontották a zsidó temp­lomokat, helyükön egyszerű emléktábla álljon. Például: ettől eddig zsi- dó templom állt Tamásiban. ___________ tótoferenc A k erítés még a régi a mai Eötvös utcában Gyula, a nyáj és a márvány „Oltókéssel, löszbabába karcoltam az első szobrom” Báta Gyula Szántószálláson meg­teremtette a saját kis birodal­mát. Épített házat, konyhát, aklot a birkáknak és a kecs­kéknek, ólat a csirkéknek, a malacoknak, padlást a szé­nának, górét a kukoricának, körbekerítette a rétet legelő­nek, közben néha leül a gan­gon a hatalmas asztal mellé, ahol fából és márványból szobrokat farag. Gyurgyonovics Gyula magángaz­da, kicsit elegánsabban farmer, aki­nek a szobraival kiállításokon talál­kozhatunk, s aki jó vásárt csinált egyik lovával, legutóbb az inter­neten. Pedig kovácsként kezdte, miután leérettségizett, s megszerez­Egy kecses nőalak, fából te a központifűtés-szerelő szakmát. Bátára nősült, ahol a téeszben talált munkát, s itt is dolgozott 1985-ig, mikor úgy döntött: neki az életben többet nem lesz már főnöke.-Mikor kezdett szobrokat farag­ni?- A nagyszüleiül neveltek Teve­len, s a nagyapámmal, akigyergyói székely ember együtt legeltettük az állatokat a vásártéren. A papa gyö­nyörűen faragott, s mellette rákap­tam én is. Az első munkám egy nyúlfej lett, aztán egy szakállas gö­rög ember, akit löszbabából karcol­tam ki oltókéssel. A tanárok nagyon bíztattak, hogy tanuljak tovább. Kétszer is jelentkeztem a Képzőmű­vészeti Főiskolára, de sajnos nem vettek fel.- Mennyi ideje jut a szobrászat­ra?-.Sokkal kevesebb, mint szeret­ném. Amikor kiléptem a téeszből, kihoztam a földet, a kárpótlásból is hozzájutottam tíz hektárhoz, úgy­Gyurgyonovics Gyula fotói bakó jenő hogy most húsz hektáron gazdálko­dom. Kétszázötven birkát tartok, kecskét, malacot, és mindez renge­teg időt felemészt. A faluban la­kunk, itt a szálláson pedig gazdál­kodom. Pedig nagyon szeretek fa­ragni, elsősorban a saját örömöm­re, mert az már igen nagy kötöttség, hogy megmondják, mit szeretné­nek látni a megrendelők. Nemrég ráleltem egy carrarai márvány­tömbre, amit könnyű faragni és na­gyon szép formák mutatkoznak benne.- Szeret itt kinn lenni?- Nagyon. Főleg télen, amikor délután kettőkor itt még süt a nap, a hegyek alatt pedig már sötét van. Gyalog jövök olyankor, toronyiránt, körülöttem minden szép tiszta, és csendes. Télen fél hétkor, nyáron korábban kelek. Kiadósán reggeli­zek, hideget ebédelek, s csak estére van meleg vacsora, mikor a felesé­gem hazaér a munkahelyéről, a bátaszéki gimnáziumból. Akkor megyek haza, mikor lemegy a nap, télen az Orbánhegy fölött látom utoljára.- Nincs nagyon sokat egyedül?- Dehogynem! Csakhát én na­gyon szeretek egyedül lenni. Te- szek-veszek, hallgatom a rádiót, az­tán ha valamelyik műsorban nyerni lehet, a mobilon felhívom a műsor­vezetőt.- Gyakran elmegy itthonról?- Csak ha megnyitják valahol a kiállításomat, művészeti összejöve­telre hívnak, vagy nagyritkán, ha a rokonokat látogatjuk meg.- Hol láthatók most a szobrai?- A Csapó Dániel középiskolá­ban Szekszárdon és Villányban, a Polgár-pincészetben.- Melyik művésznek tetszenek leginkábba szobrai?- Nagyon szeretem Salvador Dalit, Henry Moore-t, az írók kö­zül pedig Sinka Istvánt olvasom szívesen, merthogy amellett, hogy gyönyörűek a versei, juhász volt ő is, akárcsak én. dvm Legyünk békében önmagunkkal! Saját hibáinkat hajlamosak vagyunk kivetíteni SZEKSZÁRD Ha másokat kibí­runk, önmagunkkal is békében leszünk - vallja Vekerdi Tamás pszichológus. A leg­károsabbnak pedig a mindennapok kép­mutatását tartja.- Mit takar a pszichológiai kultúra fogalma?- Nem szeretnék szakmám áru­lójává lenni, de nem hiszek abban, hogy van különálló pszichológiai kultúra. A kultúra szó a kertműve­léshez kapcsolódott a régi rómaiak­nál. A kultúra együtt jár valamiféle önismerettel, hiszen a régi görög Apollón templom homlokzatára is ki volt írva: ismerd meg magad. Úgy gondolom, hogy ennél az alapvető filozófiai hozzáállásnál a pszicholó­gus sem javasolhat mást.- Hogy áll ma Magyarországon ez a fajta kultúm?- Rosszul. Pontosabban kétféle dolog jellemzi: egyrészt nagy érzé­kenység van bennünk és sokszor nagy őszinteség és vehemencia, ami nem lenne rossz, ha nem szoktunk volna hoz­zá a legkülönbözőbb kép­mutatásokhoz, ami rette­netesen roncsolja a sze­mélyiséget is és az embe­ri kapcsolatokat is. Van itt tehát jó is és rossz is, de ezt természetes, mert üyen az emberi élet. A konfliktus- megoldó képességünk sem túl jó, mert mindig kenyértörésre akarjuk vinni a dolgot, holott a világban az ellentétek mindig egyszerre vannak jelen és egyszerre élnek. A ben­nünk lévő ellentmondásokat sem tudjuk igazán fel- és megoldani, csak kikötünk egy döntés mellett, de belül tovább feszít minket a do­log. Meg kell tanulnunk együtt élni a bennünk feszülő ellentmondás­okkal, ahelyett, hogy kivethetnénk azt másokra, gyűlölet formájában, ami rendkívül veszélyes.- Mit tanácsol, mit tegyünk, mi lenne a helyes út ?- Arra törekedjünk, hogy kibír­juk önmagunkat, s ha ezt megtesz- szük, akkor a többi embert is job­ban ki fogjuk bírni, s velük együtt önmagunkat is. venter Füles volt az „első fecske” Kitüntették a szekszárdi állatotthont Az első kutya 1997 szeptemberében egy kukából került az ál­latotthon oltalmába. A fiatal keverék állat a Füles nevet kap­ta. Egy hónap múlva már 20 gazdátlan phrnl onnrinsknHntt a menhely. SZEKSZÁRD Fiáth Szilviát gyermekkora óta ku­tyák veszik körül, elkötelezett ku­tyásnak vallja magát. Csakúgy, mint Nagy Piroska, aki önkéntes kutya-. gyámolítóként számos kóbor állatot juttatott szerető gazdihoz. A két hölgy 1997 óta alkot „egységfron­tot”, ekkor alakult ugyanis a Tolna Megyei Állat- és Természetvédő Ala­pítvány, melynek azóta is motorjai, elnöki és titkári tisztségét látják el. Az állatotthon létrehozása nem volt könnyű feladat. A fent már em­lített Füles kutya volt az „első fecs­ke”, s csinált is nyarat, mert egy év múlva már százra nőtt az árva ku- tyusok száma. Hosszú és nem min­dig zökkenőmentes tárgyalás-soro­zat után kialakult az az állapot, ami országosan egyedülálló. A szekszár­di állatotthont ugyanis a polgármes­teri hivatal és az íapítvány közösen Állatotthonba vezet az útjuk. Bár so- Népújságnak a segítségért, aminek kát segít a polgármesteri hivatal, s köszönhetően megismerte közvéle- vannak önzetlen támogatók is - mény az árván maradt kutyák hely- mint például a budapesti Domon- zetét és az értük tett erőfeszítéseket, kos Pál, aki az újságban olvasott a venter Marianna menhelyről és ismeretlenül egy nagyobb összeget adomá­nyozott - bizony sok minden­re lenne még szükség. Az em­berek gondjai iránt ugyan­ilyen érzékenyek: két olyan fi­atalember talált munkát az Ál­latotthonban, akiknek azelőtt csak az utca és a kirekesztett­ség jutott. Október 4-én, az Állatok vi­lágnapján a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Ter­mészetvédő szakosztálya „Az év állatotthona” címet adomá­nyozta a Tolna Megyei Állat- és Természetvédő Alapítvány szekszárdi Állatotthonának. Á díjat Fiáth Szilvia, az alapít­vány elnöke és Nagy Piroska, az alapítvány titkára vette át, s beszédükben külön köszöne­tét mondtak az írott sajtónak, közöttük kiemelve a Tolnai ♦ 4 I « működteti. Példaértékű az együtt­működés, dr. Kilián Orsolya jegyző és Szeleczky József irodavezető sze­repe kiemelkedő ennek sikerében. A hivatal megfelelő telephelyet adott a kutyáknak a Bogyiszlói úton, ahol rengeteg társadalmi munkának és segítségnek köszönhetően van hi­deg- és melegvíz, öltöző a gondo­zóknak, megfelelő kifutó és bok­szok a kutyáknak. A hivatal állja a közüzemi díjakat és a veszettség el­leni kötelező oltások díját is. Az ott­hon lakóit rendszeresen felügyeli dr. Kocsis Beáta állatorvos, a szekszár­di Kisállat Klinika pedig minden hé­ten egy állat ivartalanítását ingyene­sen elvégzi. Szilvi és Piroska pedig szabadidejük minden percét kint töltik az árva kutyusok társaságá­ban. Az állatoknak enni- és inni kell, hétvégén is, ünnepekkor is. Mind­ketten teljes munkaidőben dolgoz­nak, s a munkahelyről egyenesen az

Next

/
Oldalképek
Tartalom