Tolnai Népújság, 2001. szeptember (12. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-15 / 216. szám

Tolnai Népújság 2001. Szeptember 14., Szombat Hétvégi Magazin 9. OLDAL Nők is lőnek bakot, sőt bikát is A Kapu mindenki előtt nyitva áll A tájékoztatás és a vélemény-nyilvánítás fórumai Egy hölgy, aki vadászmester volt, most pedig elnök A vadászat hagyományosan a férfiak kiváltsága, de az utóbbi időben egyre több nő teszi le a vadászvizsgát, vesz kezébe puskát, járja az erdőt, ül ki a magaslesre, nyer felvételt vadásztársaságba. De azért női vadászmester vagy vadásztár­sasági elnök még nem sok lehet az országban. Kivételt képez a Gyönki Vadásztársaság, amelynek elnöke egy hölgy, Szaka Gyuláné.- Hogyan lesz valakiből nő létére vadásztár­sasági elnök?- Úgy, hogy megválasztják, az elmúlt év végén a vadásztársaság közgyűlésén kap­tam bizalmat a tagságtól. Egyébként mondhatom úgy is, hogy a férjemtől örököltem a posz­tot, mivel ő alapította a Gyönki Va­dásztársaságot 1996-ban, de saj­nos pár éve meghalt.- Büszke rá, hogy ezen ,a „férfi-- ak uralta” területen ilyen pozíciót ért el? Névjegy: Szaka Gyuláné született Lickert Julianna (48 éves). Szakképzettsége: növénytermesztő mezőgazdasági technikus, könyvelő. Korábban a gyönki TSZ- ben dolgozott, jelenleg egyéni vállalkozó Gyönkön. Férje vadász volt, meghalt. Két felnőtt gyereke van, lánya saját Tüzép telepükön dolgozik, fia agrármérnök jelenleg vadászati szakmérnök szakra jár. Unokája 1 éves. Hobbi: vadászat, másra nem marad ideje.- Tizenöt éves ko­romtól járok vadásza­tokra, édesapám ugyanis akkor lett va­dásztársasági tag. Először hajtó voltam, aztán 1978-tól kezd­tem el én is vadászni.- Mi volt az első emlékezetes lövése?- Amikor meglőttem az első szarvasbiká­mat, az a pillanat máig felejthetetlen szá­momra. Akkor még saját fegyverem sem volt, a vadásztársaság úgynevezett „karto­nos puskájával” ejtettem el a bi­kát. A trófeája ma is megvan ott­hon.- Gondolom azóta több trófeát is begyűjtött.- Nyolc bikát és két dámvadat lőttem eddig , de ezeket még a belecskai vadásztársaságnál, ahol a férjem vadászmester volt. Most sajnos a vadásztársasági ta­gok nem lőhetnek trófeás vadat, csak tarvadat, mivel a társaság­nak szüksége van a vadásztatás­ból származó bevételekre.- A napokban pedig éppen a Gyönki Vadásztársaság területén lőttek egy kapitális szarvasbikát.- Igen, egy német vadász, Oswald Strnad ejtette el Pécsi László hivatásos vadász ve­zetésével a 14,27 kilogrammos agancsú gímszarvast. Ennek a bikának nemcsak az agancsa volt rekord súlyú, de maga az állat is hatalmas volt, élősúlyban mintegy 320 kilogramm.- Látott már ekkora szarvast?- Nem, szarvasban ekkorát még nem lát­tam, de sok szép trófeával találkoztam már. Édesapám, Lickert Henrik például lőtt egy olyan őzbakot, amelynek a trófeáját még Bulgáriában, a Vadászati Világkiállításon is bemutatták.- Két gyereke van, ők is vadásznak?- Igen, családom valamennyi tagját „megfertőzte” a vadászat, fiam és lányom is vadászik, sőt, szerintem az unokám is vadász lesz ha megnő. Éppen a héten men­tünk ki az erdőbe szarvasbőgést hallgatni és a pici nagyon élvezte a dolgot, azóta is próbálja utánozni a szarvasbika hangját.- Mi a szép a vadászatban?- Engem nem annyira a lövés, a vad elej­tése izgat, inkább a természet látványát szeretem. Ha fáradt vagyok vagy ideges, ki­ülök a magaslesre és csak nézelődök, figye­lem az erdőt, az állatokat, látom a nyulat fülelni és rögtön megnyugszom. F. KOVÁTS ÉVA- Az elnökségre nem vagyok túl büszke, itt már nem kell annyit dolgozni, arra vi­szont igen, hogy nő létemre négy évig vol­tam vadászmester. Az igazi szakmai kihí­vás volt, képzelje el, amikor egy vaddisznó hajtás előtt nekem kellett eligazítást tarta­nom 40-50 férfi vadász kollégámnak.- Amúgy civilben mivel foglalkozik?- Vállalkozó vagyok, próbálok több lá­bon állni, Gyönkön van egy saját Tüzép te­lepem, de amellett mezőgazdasággal is fog­lalkozunk.- Hány tagú a vadásztársaságuk és mek­kora területük van?- Tizenkilenc tagunk van, 4647 hektár területen folytatunk vadgazdálkodást.- Mióta vadászik? Férfiak közt egy hölgy FOTO: GOTTVALD KAROLY A Decsi Kapu című havi kiad­vány 1999. decembere óta je­lenik meg, a helyi kábeltele­vízió pedig közel egy évtizede szolgálja a település lakóit az önkormányzat fenntartásá­ban. A lap és a televízió szer­kesztői tisztét Czakó Sándor újságíró látja el. Decs- Miért éppen Kapu lett az új­ságcíme?-A lap indítá­sakor sok öüet született, ho­gyan tudnánk a község nevét minél jobban felhasz­nálni a címekben. Ennek eredmé­nye például a DeCSinos rovat, ahol a fejlesztésekről, faluszépítésről tá­jékoztatunk. Az újság nevébe ha­sonló formában nem sikerült bele­csempészni a településnevet, a Ka­pu mellett azért döntöttünk, mert a kapu egyként jelképezi az érkezést, az indulást, az áthaladást. Azt sze­rettük volna ezzel a névvel kifejez­ni, hogy az újság mindenkié, át le­het lépni a Kapun, de ki is lehet menni rajta. Az a célunk, hogy fog­lalkozzunk a falu történetével, tájé­koztassunk az aktuális ügyekről, a lakosságnak pedig lehetősége le­gyen ezekre a dolgokra a lapon ke­resztül reagálni.- Kik vesznek részt a Decsi Kapu szerkesztésében, elkészítésében?- A szerkesztőség alapító tagjai között említeném Vaszlavek Ildikót, Vermesné Géczi Blankát, a rendsze­res szerzők között pedig - a teljes­ség igénye nélkül - Gabi Gabriellát, Jakab Lászlót, Haága Józsefet és Papp Csabát. Az újság igen egysze­rű körülmények között készül, ha­vonta 1500 példányban jelenik meg, igény szerint 4-8 oldalas terje­delemben, az önkormányzat kiadá­sában.- A helyi televíziózást hogyan tudják megoldani?- A televízió sokkal eszközigé­nyesebb, ám ezt is a lehető legegy­szerűbb módon oldjuk meg. Egy kameránk van, ami különösen a sportesemények közvetítésénél hátrány, mert két kamerával jobban lehetne követni például a futball­meccsek eseményeit. A televíziós adás szerkesztésében az az alap- koncepció, hogy a faluban történte­ket bemutassuk és azzal foglalkoz­zunk, ami érinti és érdekli az embe­reket. Három éve minden héten in­terjút közvetítünk a polgármester­rel, aki beszámol az eltelt napok tör­ténéseiről, a lakosságot érintő ön­kormányzati eseményekről, dönté­sekről. Közvetítjük a faluban törté­nő ünnepségeket, eseményeket is. A hírműsorok, közvetítések mellett filmeket is vetítünk, például egész­ségügyi, természettudományos adásokat.- Hogyan alakul a műsor?- Kedden sport a program, a decsi futballcsapat mérkőzése, fel­vételről, többnyire az idegenben ját­szott meccsek, hiszen az itthoniak­ról nem marad el a közönség. Lehe­tőség szerint lejátsszuk a kézilab- dás lányok mérkőzéseit is. Csütör­tökön közéleti adás van, amit vasár­nap megismételünk. Itt jegyezném meg, hogy a testületi üléseket felvé­telről, vágás nélkül láthatja a lakos­ság a tévében.- Kik vesznek részt a munkában?- Az operatőri feladatokat Markó Gábor látja el, sokat segít Vaszlavek Ildikó, Nagy Zoltán, Kokos László, Plesz Tibor.- A decsiek hogyan fogadják a műsort?- Sok lakossági visszajelzést ka­punk, aminek nagyon örülünk, hi­szen azt mutatja, nézik az adást. A visszajelzések között van dicséret, kritika, jó tanács, kívánság, ahogy annak lennie kell. Azt szeretnénk még elérni, hogy azt a sok kérdést, felvetést, amit az utcán jártunkban- keltünkben hallunk a falubeliektől, merjék nyilvánosan is felvállalni, á tévé képernyőjén feltenni, kifejteni a település nyilvánossága előtt. _____________ VENTER MARIANNA El nökválasztáson Belaruszban Dr. Braun Márton Minszk és Gomel városában Ukrajnába mennek a bukovinaiak Csemoviczban találkoznak a táncosok Lenin szobor a köztereken és szocreál stílus: a látogatónak ez ötlik a szemébe a Belarusz Köztársaságban, az egykori Szovjetunió azóta függetlenné vált tagállamában. Ide utazott a múlt hét végén dr. Braun Márton, Szekszárd és körzete fiatal demokrata országgyűlési képviselője. A honatya az Európa Tanács megbízásából mint megfigyelő vett részt az ország elnökválasztásán. Minszk-Gomel-Szekszárd- A fővárosban, Minszkben szállt le velünk a repülőgép, az itteni benyomásaink elég vegyesek vol­tak - kezdte élménybeszámolóját dr. Braun Márton. - Magát a vá­rost széles utcák, nagy terek jel­lemzik, ugyanakkor gyakoriak az emeletes blokkházak. Az a leron- gyolódottság, ami a keleti része­ken nem megy ritkaságszámba, errefelé nem érzékelhető, bár az emberek szemmel láthatóan rosszabbul öltözködnek, mint például Magyarországon. A kép­viselő csak rövid időt töltött Minszkben, a protokolláris talál­kozók lebonyolítása után azt kér­te, hogy a felajánlott települések közül Gomel városába utazhas­son, figyelemmel kísérendő a vá­lasztást. S, hogy miért éppen Gomel? Mindenekelőtt érzelmi okok miatt: azért, mert dr. Braun Márton nagyapja a második világ­háború után itt töltötte hadifo­goly éveit.- Gomel lényegesen elhanya- goltabb, mint Minszk, annak elle­nére, hogy a maga félmilliós lé- lekszámával a második legna­gyobb város Belaruszban. Itt kísértem figyelemmel a vá­lasztást, ami a technikáját tekint­ve hasonlít a hazaihoz. Tehát ott is szavazatszámláló bizottságok fogadták az urnák elé járuló pol­gárokat, s átadták a szavazócédu­lákat. A választás körülményeit egyébként a világsajtó is figye­lemmel kísérte, rámutatva arra, hogy az nem mindenben felelt meg a demokratikus követelmé­nyeknek. Néhány különös jelen­ségre dr. Braun Márton is felfi­gyelt.- A szervezők megengedték azt, hogy egyszerre többen is tar­tózkodjanak a szavazó fülkék­ben. így fordulhatott elő, hogy férj-feleség, szülők-gyerekek egy­szerre vonultak választani. Vala­mennyi helyiségben tartózkodott egyenruhás személy: amikor ezt szóvá tettem, arra hivatkoztak, hogy a rendőr egyúttal tűzoltó is, aki közbelép, ha kigyullad vala­mi... A blankettán a három jelölt - fiktív - neve mellett az utolsónál volt található egy pipa... Természetesen arról az Ale­xander Lukasenkóról van szó, aki egyébként nagy fölénnyel nyerte meg a választást. Ezzel együtt a képviselő úgy látta: a győztes valóban jelentős népszerűségnek örvend hazájá­ban, az esetleges visszásságok nem befolyásolták érdemben a végeredményt. _____ -SZÁ­Dr . Braun Márton (középen) egy belarusz újsággal a kezében A Sebestyén Ádám Székely Társulatot névadójuk alapította 1972-ben, akkor hagyományőrző csoportként. Most egyesü­leti formában működik, méltóan ápolva Sebestyén Adám örökségét, Európa-szerte hirdetve a bukovinai székelyek kul­túráját. Kakasd A társulat szokásos hétfői próbájá­ról most senki nem hiányzik. Nagy útra készülnek. A Bukovinai találko­zások szinte egész Közép-Európát bejáró program-sorozatának ukraj­nai állomására, Csemoviczba indul­nak október 3-án. Hasznos tudniva­lókról beszélgetnek, számba veszik kinek, s hová kell kikérőt küldeni. Tervezgetik az útvonalat. Potápi Ár­pád, a Bukovinai Székelyek Szövet­ségének elnöke röviden bemutatja a várost, a vendéglátó helyet, amely több napig otthonuk lesz. Aztán csizmák surranása, cipők kopogása jelzi, hogy elindult a próba.- A felkészülés nem most kezdő­dik - mondja Sebestyén Brigitta a társulat alelnöke. Egész nyáron, egy perc szünet nélkül dolgoztunk, s nemcsak a színpadon. Csoportunk néhány tagja táncokat, hagyomá­nyokat gyűjtött a Mezőségben. Idős emberektől tanulták a még megma­radt lépéseket, írtak le egy-egy ese­ménysort. Az ott gyűjtött Juh mérés Visában című jelenetünkkel a bala- tonberényi hagyományőrzők verse­nyén első fokozatú aranyminősítést kaptunk. Biztosan nem volt Vélet­len, hogy az augusztus 20-i feszti­válzáróra is csoportunkat hívták meg a Balaton partjára. Munkánk­hoz hozzátartozik az is, hogy ruhá­inkat magunk készítjük. Legalább hat rend sorakozik minden lány szekrényében.- Készülnek-e új szá­mokkal a csemoviczi fesztiválra?- Olyan táncokból, énekekből, zenei beté­tekből összeállított mű­sort próbál az együttes, amely egy egész év je­les eseményeit mutatja be Varga János feldol­gozásában. Ezen kívül természetesen bukovi­nai táncokkal készü­lünk. Addig még arra is lesz alkalmunk, hogy közönség előtt kipró­báljuk magunkat. Kisdorogon szeptem­gyon fontos közbeeső időpont is a társulat és minden falubeli számára. Készülünk 30 éves fennállásunk megünneplésére. Az együttes törté­netének megírására vállalkozott Se­bestyén Dezső, akivel szeptember 25-én 18 órakor találkozhatnak azok bér 22-én, itthon, Kakasdon szep­tember 29-én szüreti fesztiválokon lépünk föl. Van azonban egy na­, akik a három év­tized alatt részt vettek a hagyományőrző munkában, s akik bár­milyen információval tudják segíteni, hogy minél hitelesebb képet festhessen erről az idő­szakról. Remélem, csemoviczi szereplésünk is a szép emlékek közé keriil majd. , PÁL ÁGNES - BAKÓ JENŐ 4 t á

Next

/
Oldalképek
Tartalom