Tolnai Népújság, 2001. szeptember (12. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-04 / 206. szám

Jj 2001. Szeptember 4., Kedd MEGYEI TÜKÖR 5. OLDAL Mondom A Magamét VENTER MARIANNA Tessék - lássák Az egyszerű polgár kinyitja a telefonkönyvet, kikeresi benne a célzott jogi személy - vállalat, vállalkozás, intézmény, hivatal, stb. - számát, majd félve tárcsáz. Azért félve, mert a telefon­számok, hála a fejlődésnek, év közben akár többször is megvál­tozhatnak, s a telefonkönyv nem bírja a versenyt a rohanó vi­lággal. Szóval eleve némi szorongással tárcsázunk, aztán sokszor ma­radunk tovább a bizonytalanságban, mert a másik oldalon csak annyit mondanak a kagylóba: tessék! Az egyszerű telefonáló pol­gár ilyenkor arra gondol, hogy bizonyára rossz számot tárcsázott, mert egy jogi személy esetében azt várná, hogy „bejelentkezik” a másik, s elárulja, hogy ott a rókanevelő telep, a nyúlkórház, vagy a sóhivatal található. Ehelyett neki magának kell rákérdeznie. Egyik ismerősöm „ne­veléssel” próbálkozik, a „tessék” beszólásra rendszeresen azt vála­szolja: lássék. Nem kivétel, nem ritkán előforduló jelenség, a „tessék”-kel, vagy „igenV’-nel való hivatalos bejelentkezés, saját praxisomban akadt már minisztérium is. A telefonálásnak vannak szabályai, amelyek ugyan nem írottak, de azért többnyire igyekszünk betartani azokat. Ezen szabályok közé tartozik, hogy a hívott fél, főként, ha közületről van szó, bemutatkozik. Utána a hívónak illik ugyanígy tennie. Főként azért érthetet­len a dolog, mert a közületek, hivatalok, szolgáltatók és a töb­biek többsége fennen hirdeti ingyenesen vagy nem ingyenesen hívható ügyfélszolgálatát, tehát elvileg várja, sőt, igényli a tele­fonokat, nem egy esetben ezen a módon tartja a kapcsolatot ügyfeleivel. Magánemberek esetében még elfogadható a dolog, bár a mai mobiltelefonos világban mindenkinek van lehetősége arra, hogy megőrizze inkognitóját, mobilszámát csak annak hozza tudtára, akinek akarja. Hogy egy közület miért akar anonim maradni, az viszont kész rejtély. ___________Megkérdeztük olvasóinkat!___________ Mi t szólnak a fociválogatott szerepléséhez? Mint ismeretes, a magyar válogatott szombaton este világbajnoki selejtezőn 3-1-es vereséget szenvedett Grúzi­ától, s ezzel gyakorlatilag lemondhat a pótselejtezőt jelentő második hely meg­szerzéséről. Simon Péter vállalkozó, Szek­szárdi - Úgy vélem, a két rossz kö­zül, ami a fut- ballválogatottal történhetett, ez a kisebbik. Jobb, hogy kies­tek a vb-selejte­zőből, mert na­gyon úgy néz ki, nem va­gyunk mi még felkészülve egy vüágbajnokságra. Ünneplésre majd akkor lesz okunk, ha a „fiúk” már letettek valamit az asztalra. Tóth Ta­más gépko­csivezető, Szekszárdi - Vége minden­nek. Tragikus látvány volt, amit a válogatott művelt a pályán. Magam is fut­balloztam, van némi fogalmam arról, hogyan kellene ezt csinál­ni. Évek óta egyre lejjebb süllyed a színvonal, ez a szereplés már csak a pontot tette fel az i-re. Pál János alkalmazott, Szek­szárdi - A magyar sportnak kiemel­kedő eredmé­nyei vannak, de a futball je­len pillanatban nem tartozik ezek közé. Na­gyon gyenge a foci, nem tu­dom, mi segít­hetne rajta. Somos Jánosné műszaki raj­zoló, Szekszárdi - Az élet megy tovább akkor is, ha a magyar válogatott nem lesz ott a világ- bajnokságon. Az életben számtalan sok­kal fontosabb dolog van, mint a foci ügye. ________ Sz ekszárdiak az Alpspitze fogságában Csőrlővel húzták fel a fiatalokat a helikopterre Az Alpspitze itt még barátságos arcát mutatta Az Ifjúsági Unió Szekszárdi Szervezete nem panaszkodhat arra, hogy külföldön nincs része izgalmas kalandban. Nemrég, a hivatalos portugáliai út idején a kül­döttség tagjainak egy részét megfosztot­ták értékeitől. Most, azaz a múlt hónap­ban az ausztriai hegyi túrán helikopterrel kellett két résztvevőt kimenteni az Alpspitze fogságából.- így, utólag némi derűvel lehet felidézni a tör­ténteket, de akkor nagyon kellemetlenül érez­tük magunkat - kezdte el a történetet az Ifjúsá­gi Unió elnöke, Győrfi Gyula, aki - alpinista vonzalmakkal rendelkezve - személyesen ve­zette Ausztriába, az észak-tiroli hegyekbe a szervezet harminchat tagját. - A csapat fele vál­lalkozott arra, hogy a Lech folyó völgyéből elin­dulva megmássza a Zugspitze 2962 mäerre nyúló csúcsát. Mivel a fiatalok biztosra szerettek volna men­ni, elhatározták, hogy bemelegítésként és ta­pasztalat szerzésként először is a valamivel ala­csonyabb, 2628 méter magas Alpspitzét győzik le. A „hegyecske” azonban váratlan meglepetés­sel szolgált.- Felfelé nem is volt semmi gond, ám visszaú- ton az egyik társunk térde meghúzódott. Hozzá kellett igazodnunk, ezért már nagyon lelassulva ereszkedtünk lefelé. Nemsokára pedig, úgy 1700 méternél pedig végképp meg kellett áünunk. Az történt ugyanis, hogy a csapat egy másik tagján a végkimerülés jelei kezdtek mutatkozni. Lefeküdt a szik­lás talajra, s a szívére panaszkodva el­mondta, hogy képtelen továbbhalad­ni. Nagy szerencsének bizonyult, hogy a fiataloknál volt mobiltelefon.- Azt tudtuk, hogy a hegyimen­tőknek 112-es a száma. Fel is vették azonnal a telefont, s megígérték, hogy hamarosan küldenek értünk egy helikoptert. Egy órát vártunk, közben teljesen ránksötétedett. Már éjfél körül járt az idő, amikor ismét hívtuk az előbbi számot: a vonal túl­só végén közölték velünk, hogy nincs hehkopter, viszont már útban van fe­lénk - gyalogosan - egy hét fős mentőexpedíció. Éjfél után két órakor érkezett meg a várva várt különítmény, melynek orvos tagja rövid vizsgálat után közölte: a szíve miatt rosszulléttel küszködő fiatal, akárcsak térdsérüléses társa, nem mehet sehova: mindkettőjüknek meg kell várni a mentőhelikoptert. A többiek viszont folytathatják lefelé vezető útjukat.- Nem igazán tetszett a döntés, otthagyni ba­rátainkat. Csak az nyugtatott meg némileg ben­nünket, hogy az orvos és az egyik hegyimentő mindvégig a helyszínen maradt. így azt már nem is láthattuk, ahogy társainkat csörlő húzta fel a magasban lebegő helikopterbe... Mindkettőjüket a közeli Garmisch- Partenkirchen település kórházába vitték, ahol a különböző vizsgálatok után kellő egészség- ügyi ellátásban részesítették őket. A hazánkat már megjárt orvos mindenestre tréfásan azt ta­nácsolta a szekszárdiaknak: ha tehetik, marad­janak a magyar hegyeknél, azok - egy kivételé­vel - nem emelkednek ezer méter fölé...- Ezt a tanácsot azonban nem fogadtuk meg, hiszen azért néhány nap múlva a csapat egy ré­sze teljesítette célkitűzését: azaz megmászta a Zugspitze ormát - fejezte be a történetet Győrfi Gyula. ■SZÁ­„Rabszolgák” a Balatonon Kiszolgáltatottak a szezonális munkavállalók Napi 13 óra munka, 1500 forintos fizetség, folyamatos stressz, molesztálás a „főnök úr” részéről. így foglalhatóak össze egy fiatal lány élményei egy idén nyári balatoni munkavállalásról, amelyről levélben számolt be lapunknak. A levél szerint az ifjú hölgy egy kölcsönzőben kapott alkalmi munkát, ami eredetileg naponta 9-től 18 óráig tartott volna, az ígéret szerint forgalomtól függő­en 1500-2000 forintért. A lány forgalmas strandon dolgozott - napi 1500-ért. Társaival reggel hétkor keltek és este fél kilenc tájban értek a szállásukra. A házat a napi elszá­molás után, vacsora és tisztálko­dás előtt minden este ki kellett ta­karítaniuk. Előfordult, hogy esőben, 15 fokban, viharos szélben a parton dolgoztak, 750 forintos napi bé­rért. A szálláson a 8-10 lányt ösz- szezsúfolva helyezték el egy hatágyas szobában. A stressz el­sősorban abból adódott, hogy a főnökasszony gyakran küldött haza reggelente egy-egy lányt, indoklás nélkül, úgy, hogy 10 percet adott neki arra, hogy el­hagyja a házat. A lányok körében nagy volt a fluktuáció. Volt, aki csak egy, akadt, aki hat hetet töltött ezen a munkahelyen. A tapasztalata­it lapunkkal közlő hölgy négy hétig bírta, aztán felbontotta a munkaszerződését, amit kérése ellenére nem adtak oda neki. A felmondás után 5 percet kapott, hogy szedje a cókmókját. Mint írta, társaihoz hasonlóan meg­alázva, keserű tapasztalatokkal jött haza a Balatonról.- Nem egyediek a hölgy által tapasztaltak. Üdülőhelyeken - így a Balatonon különösen - igen gyakori, hogy a munkálta­tók megszegik a jogszabályo­kat, visszaélnek a szezonális munkavállalók kiszolgáltatott­ságával - tájékoztatta lapunkat dr. Palka Sándor, az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség Somogy Megyei Felügyelőségének vezetője, aki­hez egyébként hivatalból is el­jutott olvasónk panasza. Dr. Palka Sándor elmondta, hogy a levél alapján - amelyben foglaltak számára teljesen hihe- tőek - a vállalkozó a munkaidő tekintetében (napi 12 óra, heti 48 óra), a „reggelenkénti” ad hoc jellegű felmondások tekin­tetében (ha volt munkaszerző­dés), és esetleg a bérkifizetés te­rén (ha a kifizetett bér nem érte el a minimálbér összegét) jog­szabályt sértett. Ezt azonban rendkívül nehéz, úgyszólván le­hetetlen bizonyítania a felügye­lőségnek. A szakember a hivatal tapasz­talatairól szólva elmondta: a Ba­laton környékén 10 esetből 8 so­rán feltételezhető, hogy jogsza­bályellenes foglalkoztatás törté­nik, ezt bizonyítani azonban ál­talában nem lehet. Ehhez hoz­zájárulnak az alkalmazottak is, akik munkahelyük megtartása érdekében többnyire nem ta­núskodnak a foglalkoztató el­len. Dr. Palka Sándor általános szabályként elmondta, hogy jó, ha a szezonális munkavállaló ragaszkodik a munkaszerződés­hez. Ebben az esetben azonban félő, hogy nem foglalkoztatják, hiszen számosán vannak, akik kedvezőtlen feltételek esetén is vállalnának munkát. A szakem­ber javasolta, hogy amennyiben egy munkavállalót sérelem ér a munkahelyén, még a munkavi­szonya megszűnése előtt jelent­se azt a munkaügyi felügyelő­ségnek. így, kvázi tettenérés esetén, jóval nagyobb az esély, hogy a jogszabálysértéseket bizonyíta­ni lehet. A felügyelőség vezetője egyébként elismerte, hogy nem tudja, miként lehetne ezt a tör­vénytelen foglalkoztatási gya­korlatot megszüntetni a szezo­nális munkahelyeken, mivel úgy tapasztalja, hogy a bírságo­lás sem tartja vissza a vál­lalkozókat. Trükkös csalók Idegent ne engedjünk be a la­kásba, sőt lehetőleg az udvar­ba se. Ha ketten vannak, ak­kor meg végképp gyanakod­junk. Ismét levonható a ta­nulság az őcsényi történetből Egy idős férfi lakásáról majd­nem hatszázezer forintot lop­tak el a trükkös tolvajok. Egy férfi és^egy nő állított be nemrégiben Őcsényben az 1928- ban született sértetthez. Azt a mesét adták be sikerrel az idős embernek, hogy a háborút átélt emberek életkörülményeit vizs­gálják meg. Természetesen abból a célból, hogy ha indokolt, akkor segítsenek a rászorulókon. Ez volt az indoka annak is, hogy a házigazda és a nő elindultak megnézni a házat, kertet. A la­kásban egyedül maradó férfi megtalálta a házigazda összespó­rolt 580 ezer forintját. A pénzzel a tolvajok hamarosan kereket is oldottak. Az ilyen tettesek szükség­képpen járják az országot, mert a helybéliek hamar lebuknának az efféle módszerekkel, hiszen felismernék őket. A közbevetés­re, miszerint hamarosan követ­keznek a faárusok, dr. Varga Pé­ter bűnügyi osztályvezető el­mondta, hogy Sióagádon már volt tűzifás csalás. Ennek lénye­ge rendszerint az, hogy sokkal kevesebb fát hordanak be, mint amennyit vevő kifizetett. A bo­gyiszlói körzeti megbízott azon­ban éber volt, s lebuktak a „fa­csalók” *IHk Aranykereszt a mesterfodrásznak Megyei vízműves nap Mit kell tenni az EU-hoz való csatlakozásig? A Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét vehette át Matolcsy György gazdasági minisztertől Simon István iregszem- csei fodrászmester, aki hetvennyolc évével valószínűen a legidő­sebb praktizáló borbély Tolna megyében.-1939-ben kezdtem segédként a szakmát, 1946-ban tettem mester- vizsgát, 1947-ben kaptam meg az iparigazolványt, azóta egyfolytá­ban dolgozom fodrászként - mondja Simon István, aki 1988- ban már megkapta az Ipar Kiváló Mestere címet. - Annak idején a szülői indíttatás is ez volt, édes­anyám azt mondta, ha nem kell, ne vállaljak kétkezi munkát, eb­ből biztosan meg tudok élni.- 1939-ben mi volt a divat?- Ilyen egyszerű frizurák vol­tak, majdnem mint a mostani fia­taloknak, ment a kopasz, az egyenfrizura. Nekem talán a 40­es évek divatja tetszett, aztán jött a hosszabb haj, de „elvoltam” azokkal is.- A hölgyeknél nagyobb a válto­zatosság, női hajat nem készített?- Meg is kérdezte a miniszter, hogy női-férfi? Mondom csak fér­fi, nem tudok női frizurát csinál­ni. Lett volna kedvem hozzá, de én elhatároztam magamban, hogy maradok a férfihajnál. A másikban sokkal több a pénz, de egyszerre kettőt nem vállaltam volna. Érdekes, hogy férfifodrász­nak nagyon kevés fiatal tanul, vá­roson ugyan jobban lehet keresni, de vidéken! Pesten egy hajvágás­ért hétszáz fo­rintot kértek, öt perces munka, gép nélkül, ol­lóval. Falun két- háromszáz fo­rint egy férfi hajvágás.- A fodrászok hasonlítanak a taxisofőrökhöz: rengeteg dolgot hallanak a páci­enstől. Szereti a beszélgetős kuncsaf­tot?- Leginkább, ha ő beszél. De nem politizálok. Volt olyan, hogy visszajöttek hozzám, tőlem akar­ták megtudni, hogy ki mit beszélt.- Hogyan tudta meg, hogy ki­tüntetik?- Táviratban értesítettek, a pos­tás is mondta, hogy Pista bácsi, kitüntetést kap. A Gazdasági Mi­nisztériumban volt az átadás, a miniszter adta át, kedves ember, sok sikert kívánt. Öten voltunk hivatalosak, meg kell monda­nom, csak én voltam ilyen „kis- szőrű”, a többi mind mérnökem­ber volt.- Közeledve a nyolcvanhoz nem gondolt arra, hogy végleg le­teszi az ollót?- A család gondolt rá, de én annyira megszoktam az embere­ket, hogy amikor kórházban vol­tam, azt is nagyon sajnáltam, aki harminc kilométerről jött el, po­tyára. Még megvan a német kun­csaftom is, aki évente betér hoz­zám. Amire jön, hagyja megnőni a haját. Nem tudunk egymással beszélni, de elmagyarázta, hogy jövőre is jön... _____________t.f. SZ EKSZÁRD A tizennégy céget tömörítő Tol­nia Megyei Víz- és Csatornamű Társaságok Üzemeltetési Egye­sülése csütörtökön a Művésze­tek Házában szakmai konfe­renciát és kiállítást rendez. Délelőtt fél tízkor a szervezet el­nökének, Lóki Istvánnak a meg­nyitója után a rendezvény fővéd­nöke, Koltai Tamás - a megyei közgyűlés elnöke - köszönti a Bonyhádról, Bátaszékről, Paksról, Bölcskéről, Dunaföldvárról, Simontornyáról, Dombóvárról, Tamásiból, Bólyból, Mátészalká­ról, Szentendréről és Budapestről érkező vendégeket, valamint a he­lyi szakembereket. A konferenci­án előadást tart dr. Illés Zoltán, az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának elnöke, Bohli An­tal, a Tolna Megyei Területfejlesz­tési Iroda vezetője, dr. Mészáros Gábor, a bajai Eötvös József Főis­kola tanára és Lackó Lászlóné, az Állami Népegészségügyi és Tiszti- orvosi Szolgálat munkatársa. Va­lamennyien Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozá­sát megelőző környezetvédelmi, területfejlesztési és vízügyi felada­tairól beszélnek. A fórum után a víz- és csatorna- művekhez használatos legkorsze­rűbb berendezéseket és felszere­léseket mutatja be számos hazai gyártó, illetve forgalmazó cég kép­viselője. Délután a Gemenci Sza­badidő Központban konzultáci­ókkal zárul a program.

Next

/
Oldalképek
Tartalom