Tolnai Népújság, 2001. szeptember (12. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-20 / 220. szám

2001. Szeptember 20., Csütörtök MEGYE I TÜKÖR 5. OLDAL ___ _________Mondom A Magamét_____________ IH ÁROSl IBOLYA Kié lett a televíziónk? Szekszárdi nem nagy város. Talán nem is a legfejlettebb. Több, mint tíz évvel ezelőtt sem lehetett az, amikor az országban a har­madikként megkezdődött a helyi televíziózás. A rendszerváltás ti­zedik évfordulóján a helyi történelem, saját közelmúltunk iránt ér­deklődők ízelítőt kaphattak arról, hogy ki, milyen színekben mit is mondott. Szembesülhettünk akkori önmagunkkal. A kép, a hang, a stúdióbeszélgetések, a nyilatkozatok, eseménytudósítá- sok, majd később a napi híradók történelmi dokumentumok. Jo­guk van hozzá jövendő történészeinknek. S ma nem tudjuk, hogy hol is van ez a felbecsülhetetlen értékű dokumentum anyag. Van aki úgy mondja, hogy 80-100 milliót ért a tévé, ha összeadjuk az anyagi és szellemi értékeket. Az hihető, hogy a hajdani polgári frakció nem ezt akarta. Nem azt akarta, hogy elvesszenek a város számára a dokumentumok, kulturális és szellemi értékek, amelynek jó részét azok közvetítet­ték, akiket szélnek eresztettek, s akiknek még ma is tartozik a köz­hasznú társaság, közvetve a közgyűlés. Nem tönkretenni akarta a politika tévét, hanem megszerezni. Csak ez lett a vége. A. városi tévé annak idején közpénzből jött létre. A három külön­böző összetételű közgyűlés mindig is támogatta. A napi híradó és a többi úgynevezett közszolgálati műsorok a városi költségvetés, mint megrendelő nélkül nem jöhettek volna létre. A tévé tehát nemcsak azért a miénk, mert néztük, szerettük és szidtuk, hanem mert fizettük is. És ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy bármit is mondanánk ezzel az új, magántulajdonban lévő tévéről. Még az is lehet, hogy jobb lesz. Csak ugyanaz nem. Az eddig történtekből világosan látszik, az lesz a vége, hogy a város visszavásárolhatja azt, ami tulajdonképpen mindig is a miénk volt. Megkérdeztük olvasóinkat: Szoktak-e az utcán adakozni? Vecsei Kriszta vállalkozó, Szekszárd:- Igen, szoktam adakozni, amikor módom van rá. Csak olyanoknak adok pénzt, akikről látom, hogy igazán rászorulnak a segítségre és biztos, hogy nem alkoholra költik. Bőszéné Olasz Brigitta röntgen-asszisztens, Szekszárd:- A kéregetőknek nem szoktam pénzt adni, alapítványok, segélyszerveze­tek nevében pénzt gyűjtőknek néhányszor már adakoztam. Ám az a hely­zet, hogy szinte naponta kémének pénzt az embertől, ezt senki nem bír­ja a végtelenségig anyagiakkal. Vajda Sándor nyugdíjas, Szekszárd:- Régebben adakoztam, de az utóbbi időben ezt már nem tudom megten­ni. Ha nyugdíjasként magam is nem keresnék és találnék munkát, köny- nyen lehet, hogy én sem tudnék megélni. Tam Gabriella vállalkozó, Szekszárd:- Az adakozás az én esetemben teljesen szubjektív benyomások alapján történik. Ha úgy látom, hogy az illető a kapott pénzt ennivalóra, vagy más hasznos dologra költi, akkor adok. Ha azonban úgy látom, hogy az első kocsmába tér be a pénzzel, akkor nem adok,_____________________■ Baloldali klub Pakson A Paksi Baloldali Klub ma, szép- Galló Béla szociológus, a Magyar tember 20-án 17 órakor tartja ala- Hírlap publicistája lesznek. A há- kuló összejövetelét a Városi Mű- zigazda Vajnai Attila, a Munkás- velődési Központban. Az ese- párt alelnöke. A csütörtöki párbe- mény vendégei Hegyi Gyula or- széd témája: Globalizáció és bal- szággyűlési képviselő (MSZP) és oldal. ______________________■ Ge org Denzer az akadályok ellen Main-Tauber Kreis és Tolna megye: az első tíz esztendő Tíz esztendeje már annak, hogy a németországi Main-Tauber Kreis (járás) és Tolna megye partnerkapcsolati szerződést írt alá egymással. Az évforduló alkalmából a múlt hét végén szőkébb pátriánkba érkező Main-Tauber-i küldöttséget Georg Denzer vezette: a járási elnököt mindenekelőtt az egykori emlékek felidézésére kértük. Tolna megye-Main- Tauber- Ez a tíz év legalább ti­zenkettő! Ugyanis már a nyolcvanas évek legvé­gén megtörtént a magyar és a német fél között a nem hivatalos kapcsolat felvétel. S bár így a kontaktus a rendszervál­tás előttre vezethető vissza, nekünk, néme­teknek Magyarország mindig a reményt je­lentette. Még akkor is, ha a gazdasági viszo­nyok teljesen eltérőek voltak.- A közben eltelt időszakot áttekintve, mit tart a legfontosabb változásnak?- Ha Magyarország egészét - s persze ben­ne Tolna megyét - te­kintem, akkor meg kell állapítanom: tíz éve még nem beszélhettünk volna a magya­rok gyors EU-s csatlakozásáról, ma viszont már mi mondjuk azt, hogy ennek éppen itt lenne az ideje. Ráadásul Magyarország már tagja a NATO-nak, ez pedig teljes joggal je­lenthetné azt, hogy az EU is nyitott kapuk­kal várja.- A két megyét tekintve, a gazdasági kap­csolatok terén milyen további lehetőségeket lát?- Nos, azt el kell mondanom, hogy ná­lunk egy járási igazgatásnak nem igazán a gazdasági kapcsolatok szervezése a felada­ta. Ezzel együtt is jó esélyt látok arra, hogy Tolna megyei fiatalok gyakorlati képzésben részesüljenek Main-Tauber járásban, maj­dan a gazdaságban is alkalmazva az elsajátí­tott szakmai-nyelvi tudást. S még valami: éppen az EU-tagság hiánya miatt a magya­roknak, így a Tolna megyei vállalkozóknak sincs könnyű helyzetük nálunk. Ám itt jö­het az én szerepem, az akadályok félresöp- résében, s megadva azokat az engedélyeket, melyek ugyan a szigorú állami szempontok szerint nem egészen korrektek... De ezt mégis meg tudjuk tenni Tolna megye érde­kében.- Elnök úr, beszélgetésünk előtt pár nap­pal súlyos terrortámadás érte Amerikát... Milyen hatást váltott ki ez Németországban?- Óriási döbbenetét. Az első ijedtség után az volt a vélemény, hogy nekünk, itt Euró­pában is össze kell fognunk. A terrorizmus veszélyét nem lehet helyhez kötni, az bár­hol jelentkezhet. S ebben az összefogásban nagy szükség van a mi magyar barátainkra iS. -SZÁ­Nincs nyugalom a nyughelyen Kálvária, tíz centiméter miatt Az elmúlás szomorú. Szeretteink elvesztése életünk végéig mély nyomokat hagy bennünk. Úgy gondoljuk, a végtisztesség megadásával tehetünk utoljára jót az élők sorából eltávozott­nak. Olyan végső nyughelyét keresünk számára, ahol remé­nyeink szerint senki nem háborgatja. Majos Manapság egyre többen igyekeznek még életükben gondoskodni végső nyughelyükről. Különösen így van ez, ha hozzátartozó közelében sze­retnék aludni örök álmukat. így tett Majoson is egy idős hölgy, özv. Ba­logh Ádámné. Három évvel ezelőtt veszítette el férjét. A sírhelyet akkor úgy vásárolta, hogy amikor ő is eltá­vozik az élők sorából, a jóban-rossz- ban mellette kitartó társa mellé tud­ják helyezni. Három hónappal ez­előtt azonban kiderült, erről le kell mondania. Akkor ugyanis, egy má­sik családnak, az övéhez olyan kö­zel mérték ki a temetkezés helyét, hogy lehetetlenné vált a kettő között még egy sír kialakítása.- Ezelőtt a temetés előtt, mintha éreztem volna, kiküldtem a fiamat, hogy tegye rendbe a sírhelyünket. Lehessen látni, hogy az valakihez tartozik. Meg is tette. Mégis, az álta­lam három évvel ezelőtt megvett te­rületre mást temettek el. Ha megha­lok, nem kerülhetek a férjem mellé. Jeleztük gondunkat a temető keze­lőjének. Felajánlották, hogy kapunk máshol egy helyet, vagy visszafize­tik a vételárat, de én ezt nem tudom elfogadni. Amikor fény derült a különös esetre, a másik családban is megráz­kódtatást okozott. A párját elveszítő középkorú asszonynak azóta nincs nyugalma.- Amikor a sírhelyet kiválasztot­tuk, egy elhanyagolt rész volt, amit kijelöltek. Azt, hogy ennek már gazdája van, a tulajdonosoktól tud­tam meg a temetés után. Azóta nincs békességem. A helyzethez nem méltó hangnemben engem okolnak érte, pedig nekem ebben semmi vétkem nincsen. A sok tor­zsalkodás után azt szeretném, hogy exhumálják a férjemet, adja­nak egy olyan helyet, ahol nyugod­tan pihenhet. Úgy gondolom, ezek költségét azoknak kell vállalniuk, akik vétettek a dologban. A temető gondnoka, aki a nyug­helyeket kijelöli, a Bonycom Kft. fél­állású alkalmazottja.- Engem csak az egyik fél kere­sett meg a problémájával. Özv. Ba­logh Ádámnéval nem találkoztam. Térképem nincs, a rendelkezésemre álló számlatömb alapján tudom el­dönteni, hogy egy vagy két ember számára vásároltak-e sírhelyet. Ez azonban nem egyértelmű, mert nem állapítható meg belőle, hogy egymás mellé vagy egymásra sze­retnének-e temetkezni. Árban a ket­tő ugyanaz, de területben nem mindegy. A temető kezelőjének vezetője sajnálatosnak tartja ami történt. Mindenképpen megoldást keres­nek.- Szerencsére, talán száz évben egyszer fordul elő ilyen eset - mondja. Már az első temetkezésnél olyan hiba történt, hogy a koporsót nem jó helyre hántolták. Annak megfelelő elhelyezésével megma­radhatott volna az a tíz centiméter, ami most a problémát okozza. Az látszik járható úrnak, ha teljesítjük a három hónappal ezelőtt temetkező család kérését. Megkérjük a szüksé­ges engedélyeket, s ha ezek birtoká­ban leszünk, sor kerülhet a kihanto- lásra és újra temetésre. pál ágnes Az ország legjobb tűzoltó sofőrje Koloh László főtörzsőrmester, a paksi Hivatásos Önkor­mányzati Tűzoltóság munkatársa nyerte az országos szak­mai versenyt gépjárművezető kategóriában. Budapest - Paks Kétévente rendezik meg a tűzol­tók országos szakmai versenyét, melyet ezúttal a Belügyminiszté­rium Országos Katasztrófavédel­mi Főigazgatósága bonyolított le pot - egy szakmait és egy KRESZ feladatokat tartalmazót - kellett kitölteniük, valamint a lehető leg­gyorsabban végigmenniük egy rutinpályán, természetesen a le­hető legkevesebb hibát ejtve. A rutinpályán és összetettben a paksi tűzoltó bizonyult a legjobb­nak. Győzelmével a Tolna megyei tűzoltók eddigi legjobb eredmé- nyét érte el. ________________vt Ha szombat, akkor Luxor Luxor néven indítja új játé­kát a Szerencsejáték Rt., eg­zotikus hangulatot, többféle nyerési esélyt és minden hé­ten telitalálatot ígérve. A Luxor sorsolása első alkalom­mal szeptember 29-én lesz, a Magyar Televízió egyes csator­náján. A játék szelvényén 1-től 75-ig terjedő számok szerepelnek, öt­öt oszlopba rendezve. A játéko­soknak ezekből kell oszlopon­ként négy, tehát összesen 20 számot bejelölniük. A bejelölt számokat a gép vé­letlenszerűen összekeveri és egy 5x5-ös hálózatba rendezi, ez képezi majd a játék alapját, amellyel akár sokmilliós talála­tot lehet elérni. A Luxor sorsolását szomba­tonként kora este kísérhetik majd figyelemmel a nyertesek és leendő nyertesek, mégpedig egy izgalmas és élvezetes, az ókori Egyiptom hangulatát fel- idéző show-műsor keretében. ■ A drog, mint tabu A Babits Mihály Művelődési Ház és Gyermekek Háza Polip Ifjúsági Irodája és a Karitász Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgá­lat közös szervezésében A drog, mint tabu címmel várják beszélgetésre az érdeklő­dőket október 9-én, kedden, 15 órakor a művelődési ház társal­gójában. A program a Pszicholó­giai kultúra hete rendezvény-so­rozat része, a vendégek között lesz Gáspár Károly szakértő, a beszélgetésben részt vesznek fi­atalok, szülők, szakemberek és a zsibriki rehabilitációs otthon lakói. ■ Az örökifjú bogaras néptanító Hetvenkettő éveinek száma, csak éppen nem látni rajta. Kicsoda is Renkecz József? A válasz egyszerű, azoknak a nép­tanítóknak pwikp. akikből sainos már csak kevesen vannak. uzdi, sárszentlőrinci ember, de a szűkebb, tágabb környezetben is sokan. Nem csak a legendás uzdi népfőiskola, de sok olyan apró do­log is izgatja, amely különöskép­pen nem látványos. Például a mé­hészet. - Elnöke vagyok a méhész klubnak - meséli. - Wstérségi talál- k o z ő k a t szervezünk, összej ö- vünk, jön­nek olya­nok, akik eb­be beleásták magukat. Ebből csak jó kerekedik ki, látom maga­mon, hetven­két esztendő után is tudok újat tanulni. Nem is „boga­ras” tevékeny­ségnek tartom, hanem peda­gógiának. Nem a vüágraszóló tevé­kenység a fontos, sokkal inkább az, hogy összehozzuk az embereket, így vagyok a táborokkal is, amelye­ket nyaranta rendezünk az egykori iskolában. Létezik a nyugdíjasklub is, meggyőztük például a körzeti doktornőt, ha már úgy is jár erre, berendezünk egy alkalmi rendelőt, vérnyomásmérésre, vizsgálatokra. Aztán előadásokra kértük fel a kü­lönféle nyavalyákról, az első alka­lommal összejöttek huszonhatan! Renkecz József 1929. február 14-én (vagy 15-én) született Sárszentlőrincen. A Tanítóképzőt 1949-ben vé­gezte el Sopronban. Tanított Grábócon, Diósberényben, majd hosszú időn át Uzdon és Sárszentlőrincen, itt igazgató is volt. 1990 óta nyugdíjas. Két felnőtt gyermeke, 1 unokája van. Decsiek utaztak Bernay-ba Francia közönség előtt a magyar hagyományok A franciaországi Bernay-ba, az őszi vásárra utazott meghí­vott vendégként Decs község kulturális küldöttsége. Decs-Bernay Tegnap indult útnak Franciaország­ba a decsi kulturális küldöttség, hogy hazánk, s szűkebben a Sárköz kultúráját bemutassa az ottani kö­zönségnek. Az utazók csapatában a Csillagrózsa Hagyományőrző Együttes, népművészek és pedagó­gusok szerepelnek, aki egy hetet töltenek majd ott. Franciaország­ban „Magyar ősz” elnevezéssel tar­tanak kulturális heteket, ahol orszá­gunk történetét és kultúráját mutat­ják be a küldöttségek. A szervezők szándéka az, hogy a francia lakos­ság többet tudjon meg hazánkról, mint az Európai Uniós tagság egyik várományosáról. Mint azt Biczó Er­nőtől, Decs polgármesterétől meg­tudtuk, az ottani sajtóban több cikk foglalkozik Magyarországgal. Töb­bek között arról írnak, hogy helyte­len hazánkat azonosítani a többi kelet-európai országgal, mert mind nyelvében, mind származásában, mind kultúrájában különbözik azoktól, sőt, francia kötődésünk is van, mivel majdnem egy évszáza­dig Anjou pralkodók kormányoz­tak. Felhívják a figyelmet természe­ti szépségeinkre és kultúránkra, va­lamint a különböző nemzetiségek együttélése során keletkezett sok­színű, változatos népművészeti ér­tékeinkre, a magas szintű hagyo­mányőrzésre. Ez utóbbiból nyújt majd ízelítőt Decs község küldött- sége az őszi vásár közönségének. ■ Budapesten. A paksi Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság csa­pata a regionális fordulónál nem jutott tovább, Koloh László vi­szont az ott szerzett győzelmével az országos döntőbe került. A gépjárművezetőknek két tesztla­Nem akarok én a népfőiskolába sem belebeszélni bármit is, de akik ide eljönnek előadónak, tudnak va­lamit, mondandójuk van és az em­bereket ez máris érdekli. Korán kelek, mert hogy a tyúkok­kal fekszem. Hatkor megetetem az állataimat, a baromfit, galambokat, kutyát, macskát, majd útnak indu­lok, például a lőrinci iskolába. Nem úgy vagyok én ezzel, hogy 90-ben végtért valami, aztán tovább nem ér­dekel. Beszélgetünk, elmondják a volt kollégák a véleményüket, meg­hallgatják az enyémet is. Hány évesnek érzem magam? Mint műidig is a szívemben huszon­ötnek. Azt mondják a hosszú élet tit­ka, hogy az embernek legyenek cél­jai, elképzelései. Meg talán a gyere­kek közelsége. RÁKOSI GUSZTÁV Sárszentlörinc - Űzd Bennünket úgy eresztettek el a vi­lágba, hogy a szépért, a jóért, amíg bírjuk, amíg lehet tegyünk - emlé­kezik a tanítóképzőre Józsi bácsi. Az egykor volt hiteimet ő aztán megtartotta, tanú erre megannyi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom