Tolnai Népújság, 2001. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-03 / 180. szám

- II 2001- Augusztus 3., Péntek MEGYEI TÜKÖR 5. OLDAL Mondom a magamét VENTER MARIANNA Elveszett ártatlanság Lassan már odáig jutunk, hogy az egyszeri honpolgár elmenekül a képernyő elől, ha úgynevezett hírműsort mutatnak, s kedvét sze­gi az is, amit az újságban olvas. Csak a mi kicsi megyénkben he­tente legalább egy olyan ügy kerül terítékre, ahol valami zűr van, valakik, valahol, valamikor nem igazán úgy döntöttek (cseleked­tek, beszéltek, stb.) ahogy kellett volna, s valakik (általában az egyszeri honpolgár) ennek kárát látja. Havonta egyszer kiderül, hogy nem mindenki az, akinek lát­szik, átül, átpártol, átszavaz, átkokat szór, vagy éppen hamut a fejére, de legalább 180 fokos fordulatot vesz. Évente legalább egyszer megtudjuk, hogy állami (megyei, városi, hivatali, iskola, stb.) szinten nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy azt előre eltervezték, s ami eddig jó volt, az most már rossz, ami szép vök, az most már csúnya, ami kötelező volt, az most már tilos. Nehezen, vagy inkább sehogysem lehet eligazodni ma már a leg­hétköznapibb ügyintézés útvesztőiben is, men amién az egyik me­gyében tíz körméről kapják le az emben a hatóságok, azért a másik­ban egy ejnye-bejnye sem jár. A központi rendeleteket a központi hi­vatal helyi szervei másként és másként értelmezik, ha az ember meg­próbál utánajárni, akkor kiderül, hogy „fönt” alig találni embert, aki tudná, mit is próbálunk megtudni tőle mi, egyszeri honpolgárok. Hol vannak márazok az idők, amikor azt hittük, a pályázaton az nyer, aki a legjobb, az állást az kapja, aki a legrátermettebb, az országnak pedig az egyszeri honpolgára a legfontosabb. Megkérdeztük olvasóinkat Elmenne-e a Pepsi Szigetre? Nagy buli, nem vitás, s aki teheti el is megy a szigetre, hogy egy hétig élvezze a ze­nét, a szabadságot és az ön­feledt szórakozást. De vajon mindenki megteheti, hogy ott legyen, netán egy napra felugorjon az augusztus 8- ig tartó rendezvényre? Erről kérdeztük az utca emberét. Darabos Péter (Dombóvár): ­Szívesen elmen­nék, de idén biz­tosan nem me­gyek. Az idővel és a kedvemmel ugyan nem lenne gond, ám az anya­giakat nem biz­tos, hogy bírnám. A belépő ugyan még megfizethető, ám ha hosszabb ideig ott tartózkodom, en­ni, inni kell, s nem biztos, hogy ezt elbírná a pénztárcám. Kalocsa József (Dombóvár): - Sajnos a munkám miatt nem tudok Szilagyi Dezső menni, de ha lenne időm, szíve­sen megnézném, hogy milyen élet is zajlik ott fenn „A Szigeten”. Szilágyi Dezső (Szekszárd): - Csakis kizárólag azért mennék el, mert az én időmben nem voltak ilyen ren­dezvények. Per­sze nem sá- t o r o z n i mennék, ________ csak átuta­zóban megnézném, és este ha­zautaznék. Szerintem egy nap bőven elegendő hozzá, hogy mindent lásson az ember, ami­re kíváncsi. Reiner Ilona (Szekszárd): ­Ha tizenöt évvel fiatalabb len­nék biztosan el­mennék. Persze nem feltét­lenül azért mennék, mert hiány­zik az éle­temből a Pepsi Szi­get, hanem azért, mert kíváncsi vagyok rá müyen is lehet ott a hangulata Döntőben a citerazenekar Egerben a simontomyaiak képviselik Tolnát A simontomyai Fried Művelődési Ház Hagyományőrző Citerazenekara a II. országos bordaléneklő verseny csoportos ének kategóriájában mu­tatott teljesítménye alapján bejutott a döntőbe. A citerazenekar vezető­je Dolovainé Gyarmati Erzsébet, tagjai: Király László, Pál József, Geiger István, Barna Sándor és Horvát József. A döntő augusztus 18-án lesz Egerben.________________________________________________■ Sebestyén Ádám-díjasok 2001. A Székely Szövetség minden esztendőben ezzel a díjjal jutalmazza a székelység kultúrájának ápolásában elöljárókat. Az idén három díjat adnak át a Bukovinai Találkozások Nemzetközi Folklórfesztiválon. A bonyhádi Székely Kör Kórusa az idén ünnepel­te megalakulásának tizedik évfordulóját. Az egy évtized alatt ismertté váltak országhatárokon in­nen és túl. Repertoárjukon csak bukovinai szé­kely dalok szerepelnek, ezekkel érték el sikerei­ket. Ott voltak és vannak minden versenyen, évente 18-20 fellépést vállalnak itthon és külföld­ön. Bemutatkoztak már Jugoszláviában,, Romá­niában és Lengyelországban. 2000-ben arany minősítést szereztek. A kórus művészeti vezető­je Szabóné Gáncs Tünde, az összefogó, szerve­ző, vezető Bíró Sándomé, aki a közösség együt­tes munkájának tulajdonítja a kitüntetést. Nagy­ra becsüli az együttes tagjait, akik fáradhatatla­nok, önzetlenek, akikre mindig lehet számítani. Büszke arra, hogy az első Bukovina Fesztivált Bonyhádon a Székely Kör rendezte. * * * A másik díjazott Márton Márton, 1929. augusztus 21-én született Bukovinában, Hadikfalván. Mély nyomokat hagytak emlékezetében a menekülé­sek, szülei hatalmas áldozatvállalásai, akik szinte a semmiből tartották el nyolc gyermeküket. Most Zombán él, s szívesen emlékszik vissza azokra az időkre, amikor színjátszó csoportban székely színdarabokat adtak elő. A Székely Szövetség Sebestyén Ádám-díj megalakulásakor rögtön bekapcso­lódott annak munkájába. Min­den megmozdu­lásukban részt vett. Időt, fáradtságot, pénzt nem kímélve több al­kalommal kopjafát faragtatott, s vitt fiával együtt Bukovinába, ahol azokat a temetőkben állították fel. Most éppen azon fáradozik, hogy székely ka­pu alatt lehessen bejutni fia portájára. * * * A díjazottak között szerepel Borsós Tamás, nyu­galmazott zenetanár, a Vajdaságban működő Ta­mási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület alapító tagja. Székelykevén született 1925 decem­ber 28-án. Egyedüli olyan magyar tanító, aki mind a három bukovinai székely-magyar telepes falu­ban (Székelykeve, Sándoregyháza, Hertelendyfalva) tanított és a művelődés, a kultu­rális élet szervezője, meghatározó személyisége lehetett. Sokat tett a magyar nyelv megőrzéséért, ápolásáért, a magyar és ezen belül a bukovinai székely népdalkincs megőrzéséért. Színdarabokat rendezett, de főként a népdalkórusok vezetése állt és áll szívéhez közel. A Bukovina Fesztiválokon mindig találkozhatunk vele, de nemcsak a nagy rendezvények résztvevője, alakítója ő. Minden­napjait, mindenféle hírverés nél­kül, a magyar kultúra szolgálatá­ba állítja. Munkáját több ízben elismerték Jugoszláviában is. Legutóbb 1999-ben Aracs-díjat kapott, amellyel a vajdasági ma­gyar kultúráért és oktatásért so­kat tevő embereket ismerik el. PÁLÁ. A Sebestyén Ádám-díjat a Székely Szövetség alapította a honfoglalás 1100. évfordulójának alkalmából. Sebestyén Ádám Andrásfalván született 1921-ben, s Kakasdon hunyt el 1996-ban. A bukovinai székelyek néprajztudósa volt, akinek munkája nyomán tovább élhet e népcsoport tárgyi és szelle­mi kultúrája. Mindent meg akart örökíteni, hogy a fiatalok tud­janak apáikról több nemzedék múlva is. A díjjal azokat jutal­mazzák, akik sokat tesznek a székelység ősi kultúrájának őr­zéséért, ápolásáért. Sokat kérnek a Tolna megyei kiscégek? A tervek szerint jövő héten kezdődik az új Duna-híd cölöpözése A szekszárdi Duna-híd be­ruházás nem arról szól, hogy minden közreműkö­dő rövid idő alatt meggaz­dagodjon belőle - mondta lapunknak dr. Turgyán Ta­más, a Duna-híd projektet kivitelező konzorcium saj­tószóvivője egy tegnap - egy kereskedelmi rádióban - elhangzott hírre reagálva. Az információ arról szólt, hogy a környékbeli alvállalkozók a ko­rábban megfogalmazott kor­mányzati elképzelések ellenére nem jutnak munkához a beruhá­zás során. Nemrégiben lapunk is foglalkozott a témával, egy több kisvállalkozásból álló „tömörü­lésben” résztvevő, a földmunkák­ra pályázó, de elutasított dombó­vári kisfuvarozó panaszai nyo­mán. (Az elutasítás indoka a nem megfejelő vállalási ár volt.) Dr. Turgyán Tamás, a generál- kivitelező konzorcium sajtószóvi­vője a tegnapi hír kapcsán el­mondta: a Magyar Autópálya-épí­tő Konzorcium (MÁK) „kőke­mény” szerző­dést kötött a megrendelő ■Nemzeti Autópá­lya (NA) Rt-vel, ebből követke­zik, hogy a gene­rálkivitelező és az alvállalkozók között kötendő szerződésben is döntő szerepe van az árnak. így csak azoknak a vállalkozásoknak van esélyük a munkák elnyerésé­re, akik a konzorcium által „elvi­selhető” árat ajánlanak. Hozzátet­te: a Duna-híd beruházás nem ar­ról szól, hogy minden abban résztvevő gyorsan meggazdagod­jon belőle. A sajtószóvivő arról is tájékozta­tott, hogy a helybéli vállalkozások ajánlati árai kezdetben 2,5-szeresei voltak annak, amit a fővállalkozó még el tud fogadni. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy volt olyan Tol­na megyei vállalkozás, a szekszár­di Szeviép Kft., amely a fővállalko­zó számára megfelelő áron vállalta a munkákat. Dr. Turgyán Tamás emellett azt is aláhúzta, hogy a földmun­kák java a Tolna megyei szaka­szon még nem kezdődött el. A 3 hónapja tartó tárgyalások folyta­tódnak a generálkivitelező és a Tolna megyei kis- és középvállal­kozásokat képviselő megyei ke­reskedelmi és ipar kamarával. Bár a leendő hídra vezető M9-es út­szakasz Tolna megyei része - kb. egymillió köbméter volumenű - földmunkáinak nagy hányadára már a szekszárdi és a szegedi Szeviép kapott megbízást, van még „szabad szakasz” is, ezen felül pedig a szekszárdi Szeviép jelenleg négy, a jövőben pedig várhatóan 25 környékbeli alvál­lalkozót foglalkoztat majd a Du­na-híd projekttel összefüggés­ben. Azt a kereskedelmi rádióban elhangzott értesülést, mely sze­rint csak csúszópénz fejében le­het munkához jutni a beruházás­ban, a sajtószóvivő határozottan cáfolta. Mint mondta, ilyesmiről szó sem lehet, mint eddig is, vál­tozatlanul a kormányprogramban foglaltak alapján járnak el. -s­A Bukovinai Találkozások programja Bonyhád A XII. Nemzetközi Folklórfeszti­vál programja Bonyhádon ma délután kezdődik. A hertelendy- falvi néprajzi gyűjteményből fel-' állított kiállítást 16 órakor nyitja meg Erős János, a Solymár Imre Könyvtárban. A fesztiválműsor 17 órakor kezdődik a művelődé­si központ szabadtéri színpa­dán, ahol a lengyel Dunawiec, az ukrán Dnyisztrovi és Cservona Kalina, a román Arcanul együttesek, valamint a moldvai csángó Somoskai Ha­gyományőrző Tánccsoport lép­nek fel. A hazai színeket a Felsőnánai Asszonykórus, a Sombereki Székely Pávakör, a bonyhádi Német Nemzetiségi Kulturális Egyesület Kórusa, a kakasdi Sebestyén Ádám Szé­kely Társulat, a bonyhádi Kranzlein Néptánc Egyesület és a Hőgyészi Székely Kör képvise­li. Szombaton, augusztus 4-én a külföldi csoportok Gunarasban, Kakasdon, Izményben és Egyházaskozáron vendégszere­peinek. Vasárnap, augusztus 5-én a program a bonyhádi római kato­likus templomban 9 órakor mi­sével kezdődik, ahol megemlé­keznek a székelyek bácskai lete­lepítésének 60. évfordulójáról. Délután 4 órakor a gálaműsor­ban résztvevő együttesek utcai felvonulására kerül sor. Az azt követő színpadi műsorban a külföldi együtteseken kívül a mözsi Hargita Néptánc Egyesü­let, a Bonyhádi Székely Kör, a Hidasi Néptánc Egyesület, a bonyhádi Hekwancz Egyesület és a Teveli Fiatalok Egyesülete lép fel.____________________■ Erősíti az erőmű a régiót? Szavazhat az olvasó: www.tolnainepujsag.hu A Paksi Atomerőmű Rt. a Dél- Dunántúl gazdasági központja akar lenni. Mi erről az Ön vé­leménye? Álláspontját elmondhatja te­lefonon az 511-531-es és 511- 536-os telefonszámon, ma 9 és 16 óra között. A megadott felele­tekből választhat lapunk inter­netes honlapján: www.tol- nainepujsag.hu . íme a válaszlehetőségek: 1. Az erőmű már eddig is a régió gazdasági motorja volt, nincs je­lentősége a bejelentésnek. 2. Jó­tékony hatással lesz a térség éle­tére, ha az erőmű jobban „be­dobja magát”. 3. A változás megszüntetheti a térség elmara­dottságát. 4. Szemfényvesztés az egész. Fékek csikorognak, mintha meg­bomlott volna a világ, aki teheti, csikorgó gumikkal megfordul és elhajt a helyszínről, aki beszorult, lebukik a szélvédő alá, az utca pil­lanatok alatt elnémul. Halálos csend. A feszültség elviselhetet­len. Az egyik testőr a limó fedezé­ke mögött fegyvert ránt, kibiztosí­tott pisztolyát az utca túlsó olda­lán álló rendőrautóra tartja. A fe­kete bőrű tiszt csőre tölti puskáját. A závárzat csattanásának zajára a testőr kezében elsül a fegyver, a rendőrségi Ford Victoria szélvédő­je darabokra hullik. A zsaruk ha­bozás nélkül viszonozzák a tüzet. Kacsó feltartott kézzel hason fek­szik a járdán és kiabál:- Ne engem, barmok! Don’t shoot, idiots! Az étteremben a személyzet fejvesztve keres fedezéket. Joci beszalad Kacsó irodájába, felránt­ja az íróasztal fiókját, kiveszi fő­nöke harminckettes forgópiszto­lyát és visszarohan a konyhai kis- ablakhoz. A rendőrök tüzelőállásba he­lyezkedtek az autók tetején, mo­torházán. Járókelők lapulnak a falhoz, hasalnak a földön. Rövid csend. Pár pillanat múlva Zsiga fe­je jelenik meg a bejáratnál, leske- lődik kifelé, mi a helyzet. Az egyik rendőr észreveszi, célba ve­szi, de abban a pillanatban az iro­da ablakában felbukkanó Joci ha­bozás nélkül lelövi a rendőrt. Go­lyózápor zúdul rá, találat éri, rá­borul a tűzhelyre, az edények csörömpölve zuhannak a padlóra. A forró platnira patakokban öm­lik a vér. Joci már nem érzi a per­zselő lángot, halott. Az utcán tel­jes a fejetlenség, sebesültek he­vernek mindenfelé. Az éttermen átküzdve magát Zsiga és a karjánál fogva rángatott Patrícia kilépnek az épület hátsó kijáratán. Néhány lépésre a La Cienega Boulevard forgatagában leintenek egy taxit.- Sápadtnak tűnsz, kiscsibém. Semmi gond. Nézd, süt a nap! A Whiteman reptérre! - szól oda a sofőrnek. - És ha lehet, egy kicsit csapjon a lovak közé. Indul a gé­pünk.- Igyekszem, uram. Hová lesz az út? - kérdezi kedélyesen a so­főr.- Hová is? Azt hiszem Mexikó­ba. A hangárok előtt áll meg a taxi, egy csinos, kétmotoros Beach­craft előtt. Zsiga nem fukarkodik a borravalóval. Beszállnak és elhelyezkednek a gépben, Paty szótlanul, szinte sokkos állapotban, mintha hipno­tizálnák, engedelmesen követi a férfi utasításait. Zsiga bekapcsolja a rádiót, felveszi a fejhallgatót, in­dítja a motorokat, komótosan el­lenőrzi a műszereket. A kis gép kecsesen gördül a kifutóra, és né­hány perc múlva eltűnik a vakító­an kék kaliforniai égbolton. 36. Budapesten ugyanolyan kék a tavaszi égbolt, mint Kaliforniá­ban. A egyik Duna-korzóra néző szálloda hatalmas üvegportálja mögött Moncsicsi jellegzetes figu­rája tűnik fel néhány Amerikából ismerős magyar arc között.- És tényleg a Kacsó volt? - kér­dezi az egyik.- Ki a fene más? Amint kilépett a vendéglő ajtaján, a zsaruk már fordultak be az utca két végén. Ő persze arra gondolt, hogy beme­gyünk majd és ott fog Júdás csók­kal átadni a zsaruknak.- Nagy tetű volt mindig is.- Az ilyen nem tud kibújni a bőréből. Akkor érzi jól magát, ha belebújhat valakinek a seggébe - jegyzi meg valaki mély megve­téssel. - Tényleg mindent szét­lőttek?- Jocit kinyírták, aki Kacsónál főzött. Jacobsot letartóztatták, de nem tudtak semmit se rábizonyí­tani. Ravasz, vén róka! Az ügyész tejfelesszájú volt, no persze, ma­gyarul se beszélt... - poénkodik Moncsicsi, a társaság derül.- Én nem tudom, mi történhe­tett, de még odaát, két hete pró­báltam hívni a Szelényit, a Faragó Risztit, a Kemény dokit, de sehol senki. Ezek úgy eltűntek, mintha a föld nyelte volna el őket - szólal meg egy vastag aranylánccal éke­sített, festett hajú örökifjú.- A lányom mondja, hogy a Magyar Ház is pangott a múlt hé­ten - folytatja egy májfoltos bőrű kopasz úr.- Jó, jó, nekik is kell egy léleg­zetvételnyi szünet, ugyebár - vá­laszolja Moncsicsi.- Köszönöm szépen az ilyen szünetet. Ülök kedd reggel a Lu­kácsban, kérlek szépen, hát ki úszik el előttem? A Köves, tudjá­tok, a nyomdász Köves - vészi át a szót az örökifjú.- Az is itt van? Mert én meg a Szeleckybe boüottam az Andrássy úton, ki volt csípve, mint szaros Pista Jézus nevenapján. Azt mondja, megy a követségre valami fogadásra - folytatja a májfoltos.- Melyik követségre?- Melyikre! Az amerikaira, apukám.- No és a Kacsó? Róla mi hír?- Gondolom, a sebeit nyalogat­ja - válaszolja Moncsicsi -, de ne féltsétek. Fogunk még róla halla­ni. Lehet, hogy ő is Pesten rontja már a levegőt.- Hogy az istennek legyen hála. Csak az újságját ne hozza ide! - csattan a poén az örökifjú ajkán. (Folyt, köv.) k t >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom