Tolnai Népújság, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-07 / 157. szám

2001. JÚLIUS 7., SZOMBAT \ \ Tolnai Népújság 9. OLDAL Mucsiból Amerikába, majd vissza Hlucsiba Erzsiké hajnali négykor kel, hogy gyermekeivel e-mail-en beszélhessen A ház gyönyörű, minden az itt lakók ké­nyelmét szolgálja. Tágas nappali, benne modern ülőgarnitúra, csodaszép kandal­ló, nagy étkezőasztal, körülötte sok-sok székkel. Az udvar még ennél is hangula­tosabb, a ház előtti rózsakert a tulajdo­nos büszkesége, a kertben pedig frissen telepített gyümölcsfák és egy hektárnyi fiatal (még nem termő) szőlő. Az udvarba érve Bundás, a puli kedvesen fo­gad bennünket, akár a ház gazdái, Bernhardt Erzsébet és József, akik több évtizedes távol­iét után tértek vissza ismét a szülőfaluba, Mucsiba. Józsi bácsi 87 éves, nem látszik raj­ta a kor, tele van energiával és tervekkel. Er­zsiké 70 éves, ő talán még tíz évet is letagad­hatna, ha akarna. Bár mind ketten Tolna me­gyében születtek, Arizonában (Amerikában) találkoztak egymással nyolc évvel ezelőtt, amikor összekötötték egymással az életüket. A nappaliban beszélgettünk az elmúlt évtize­dekről.- Arizonában, egy magyar klubban találkoz­tunk - kezdte a történetüket Erzsébet -, én azt megelőzően két éve veszítettem el a férjemet, József pedig a feleségét. József azt mondta nekem, ha hozzám jössz feleségül hazavisz­lek Magyarországra. így történt. Kezdetben úgy gondoltuk, nyáron Mucsiban leszünk, télen Arizonában, ahol na­gyon kellemes az időjárás. József szüleinek házát megvettük, majd arra gondoltunk, mért ne maradhat­nánk mindig itthon. Még Arizoná­ban elterveztük, milyen legyen a házunk és interneten tartottam a kapcsolatot az építésszel, s mire vis­szajöttünk állt az épület.- Józsi bácsi, mikor, hány évvel ez­előtt hagyta el először a szülőfaluját?- Tizennégy éves múltam, amikor édesanyám azt mondta, nem sokra számíthatok, ha itthon maradok, (más teheneit őriztem) menjek édesapám után Amerikába. 1929-et írtak ekkor. Hamburgig vonattal, majd onnan hajóval utaztam, New Yorkban várt rám az apám. Egy bé­csi családnál laktunk, mivel én ügyesen fociztam, nekik meg volt egy vállalkozásuk, a Wiener Fussball Club, ahol én is szerepel­tem. Cserében enni adtak és szál­lást, közben egy pékségben tanul­tam. Amikor megnősültem, akkor hagytam abba a focit. Első felesé­gem német volt, született két fiam és egy lá­nyom. Hatvan évig nem beszéltem magyarul, de számolni és a szorzótáblát is csak magya­rul tudom. Kereskedő lett belőlem, először másnál dolgoztam, a fényképész szakmában, majd amikor már jó hírnevem lett, önállósí­tottam magamat. A családdal északabbra köl­töztünk, Wisconsyn államba, Marinett város­kába. Itt két üzletet is nyitottam (kezdetben minden nehezen ment, de négy év után egye­nesbe jöttünk). Hatvan éves voltam, amikor súlyos autóbaleset ért, hónapokig kórházba kerültem. Ekkor döntöttem úgy, hogy az üzle­teimet a fiaimra hagyom, a lányom egy milli­omoshoz ment feleségül. Nyugdíjas lettem, ekkor éreztem először azt, hogy haza kellene jönni. A feleségem 52 évi házasság után meg­halt. Ekkor költöztem Arizonába, a Green Valley-be (zöld völgy). Itt találkoztam Erzsi­kével.- Erzsiké élete hogyan alakult addig, amíg Green Valley-ben nem találkoztak?- Én Katalinpusztán születtem (Tengelic mel­lett ), és 1956-ban, karácsonykor a férjemmel és másfél éves kislányommal együtt hagytam el az országot. Kőszegnél, egy ösvényen men­tünk át Ausztriába. Azt az ösvényt az idén új­ból megnéztem. Sok - sok kálvária (teltek a hetek, csak vártunk, majd mindenki oda ment ahová éppen indult a hajó) után Kana­dába kerültünk. A második gyermeket vár­tam éppen, a hajóút nem volt könnyű, a fér­jem nálam is rosszabbul volt, mert viharos volt a tenger. Az első évek nagyon nehezen teltek, a kisfiam megszületett, de csak 12 órát élt. A férjem nem kapott munkát, végül egy konyhán helyezkedtünk el, felváltva dolgoz­tunk, én napközben, ő éjszaka. Tovább men­tünk Torontóba, majd Denverbe. Végre min­den a helyére került, a férjem mint mérnök erőműveket tervezett, később főmérnök lett. Nekem is lett munkám, műszaki rajzolóként dolgoztam. Mind emellett saját vállalkozást is alapítottunk, komputeren gyűjtöttünk meg­rendelésre műszaki adatokat a bíróság szá­mára. Két leányom és egy fiam van, négy unokám. A férjem 61 éves volt, amikor meg­halt. Nem találtam a helyemet, eladtam a denveri házunkat, a lányom közelébe költöz­tem, de ott sem volt jó, nem éreztem, hogy szükség van rám. Ekkor látogattam Arizoná­ba és találkoztam Józseffel. Az unokáim és a gyermekeim nagyon hiányoznak, de gyakran látogatnak bennünket itt Mucsiban és én minden reggel hajnali négykor kelek, hogy e- mailon beszélgethessünk egymással. Min­dent tudok róluk, úgy érzem akkor sem len­nénk közelebb egymáshoz, ha a szomszéd­jukban élnék. Szeretünk itt lenni, nem hiányzik Amerika. Az én gyermekeim is jól beszélik a magyar nyelvet és nagyon tetszik nekik Mucsi. Na­gyon sok tervünk van még, hogyan lehetne még szebbé tenni ezt a falut. Valamikor itt csupa-csupa szőlőültetvény volt, vette vissza a szót József, ezért ültettünk mi is szőlőt. Csak egy kicsit kellene jobban odafi­gyelni a környezetünkre, és éz nem is mindig pénz kérdése - a füvet kaszával is le lehet vágni, nem csak elektromos fűnyíróval -, pár virág és máris szép a porta. A táj itt olyan gyönyörű és érintetlen, kellene egy vendég­ház, ahová biztosan a turisták is szívesen jön­nének. Meg kell tanulniuk az embereknek, hogy mindig lehet és kell is újrakezdeni, mert csak ez viszi előre a világot. MAUTHNER A legfőbb törvény: szeretni a beteget Interjú dr. Liszátz Mária főorvossal Pro Sanitate (Egész­ségért) kitüntetést kapott kiemelkedő szakmai tevékeny­sége elismeréseként dr. Liszátz Mária fő­orvos, az Országos Vérellátó Szolgálat Szekszárdi Területi Vérellátó Intézet te­rületi vérellátó ve­zetője. Dr. Liszátz Mária A középiskolát Mohácson végez­te 1964-ben, ez­után egy évig segédnövérként dolgozott. Diplomát a pécsi orvostudományi egyetemen 1971-ben szerzett. Szakvizsgák: 1974. orvosi laboratóriumi ismeretek, 1984. transzfúzológiai szakvizsga Nyelvtudás: német Vérellátó vezető főorvosi kinevezését 1987-ben kapta. 2000. július 1-től az Országos Vérellátó Szolgálat Szek­szárdi Területi Vérellátó Intézet vezetője. Család: férje idegsebész főorvos, 2 lányuk, 3 unokájuk van. A család Szekszárdon lakik. Hobbi: „unokázás", olvasás, kirándulás- Eredetileg is erre a pályára készült?- Nem, belgyógyász szeret­tem volna lenni, véletlenül ke­rültem a véradóállomásra. A férjem ugyanis, akivel szigorló orvos korunkban összeháza­sodtunk és idegsebésznek ké­szült a szekszárdi kórházban kapott állást, de számomra a belgyógyászaton nem volt hely, csak a véradó állomáson. Gondoltam ideiglenesen ez is megfelel.- Ehhez képest 30 éve itt van, az első munkahelyén.- Igen, mert a véradóállomás akkori vezetője, Kolombusz fő­orvos úr segítségével megtalál­tam ennek a szakmának a szépségeit is. A szekszárdi vér­adóállomáson már amikor ide kerültem nem csak vérellátói alapfeladatokat végeztek, ha­nem véralvadási vizsgálatokat, szerológiai terhesgondozást és immunológiai vizsgálatokat is.- Mik a vérellátó szakma szépségei?- Itt is, akár csak a belgyó­gyászatban alapvető az embe­rek szeretete, a segíteni akarás, a társosztályokkal való együtt­működés. A vérellátás olyan te­rülete az egészségügynek, a gyógyításnak, amit egyedül nem lehet végezni, a beteg em­berek érdekében szükség van egészséges véradókra és nagy szakmai tapasztalatokkal ren­delkező munkatársakra, ami szerencsére nálunk adott, kitű­nő munkatársaim vannak. A vérrel való gyógyításnál na­gyon szigorú előírások vannak, amiket pontosan be kell tarta­ni, itt nem szabad téveszteni. Ahhoz, hogy az ember ezt a feladatot jól végezze nemcsak a beteg, de az egészséges em­bereket, akik véradónak jelent­keznek is tisztelni kell, megbe­csülni őket, mert mi csak raj­tuk keresztül tudjuk végezni a munkánkat.- A vérellátás az egészség­ügynek az a területe, ahol se ré­gen, se ma szóba se jöhetett pa­raszolvencia, Ön mégis itt ma­radt.- Nálunk valóban nincs pa­raszolvencia, valószínűleg ezért is hiányszakma a miénk. A vérellátó állomáson dolgozni csak úgy lehet, hogy az ember szereti ezt a szakmát és meg­van benne az a tulajdonság, hogy segíteni akar az embere­ken. Bennünket annak idején az egyetemen olyan professzo­rok oktattak, akik azt vallották, hogy gyógyítani csak úgy sza­bad, hogy a betegnek ne árt­sunk, a legfőbb törvény a beteg jóléte. Én ma is ezt tartom szem előtt. F. KOVÁTS ÉVA A Népújság előfizetése most ajándékot ér! Szeretnénk, ha nemcsak előfizetője, hanem ajánlója is lenne a Tolnai Népújságnak. Szervezőmunkáját 1 havi Kiskegyed vagy Hölgyvilág előfizetéssel ismerjük el. Válasszon ajándékot, és küldjék be az alábbi megrendelőt! Régi előfizető:. Új előfizető:.... Választott aiándéklap: Kiskegyed D Hölgyvilág D Ne várjon, fizessen elő most havi 995.- forintért! Hívjon bennünket a 74/511-539-es telefonon, vagy küldje vissza a megrendelőt címünkre! Tolnai Népújság 7100 Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Ön is benne lehet! Intézmények, vállalkozások, vállalkozók címlistája a Tolnai Népújság 2002. évi KALENDÁRIUMÁBAN a „Fontos címek - Szolgáltatás” - oldalon Ehhez ki kell töltenie az alábbi szelvényt, s a postán feladott 2.500 Ft feladóvevénnyel együtt szíveskedjen címünkre visszaküldeni: ASM Kft. Tolna megyei Irodája, 7100 Szekszárd, Liszt F. tér 3. X Név: ............................................................................................................................. Tevékenységi kör: ............................................................................................................................. Cím: ............................................................................................................................. Telefonszám: ............................................................................................................................. A Kalendáriumot előfizetőink ajándékba kapják. i i * t i

Next

/
Oldalképek
Tartalom