Tolnai Népújság, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-27 / 174. szám

I 2001. Júuus 27., Péntek MEGYEI TÜKÖR 5. OLDAL Mondom A Magamét IHÁROSI IBOLYA Közös nyaralás Ismerőseim, két házaspár, öt gyerekkel, életükben először indultak el ilyen felállásban nyaralni. Ráadásul külföldre, s részben önellátásra kényszerítve. Az egyik családban három gyerek van, egy közös, s a két nagyobb csak a férfi gyerme­ke. A másik családot pedig az asszony testvére, annak a fér­je és a gyermekeik alkotják. Még kérdés, mi történik velük, bennük, mire hazajönnek. Ismerek két házaspárt, akik ide­genként utaztak el egy tengerparti apartmanba, s az üdülés lejártával barátként tértek vissza. Nem mintha nem lettek volna konfliktusok, de megoldották. Megismerték egymást, s kicsit többet tudtak meg önmagukról is. Kapcsolatuk máig is tart. Közülük az egyik házaspár a férj gyermekkori barát­jával s annak párjával töltött néhány napot összezárva. Az egyik csapat kirándulni akart, a másik napozni. Volt aki el­pakolt maga után, míg a másik szétszórta a holmiját. És még hosszan lehetne sorolni, hogy reggeltől késő estig hány és hány konfliktus merült fel a pár nap alatt. Már hazafelé nem beszéltek, s azóta sem. így ért véget egy gyerekkori ba­rátság. Ugyanez érvényes a társasutazásokra is. Egy háklis, szekánt, vagy nagyhangú, esetleg egoista útitárs emléke tovább élhet az emberben, mint a velencei alkonyat. Mindebből csak annyi a tanulság, amit néhai nagyanyám hajdan úgy fogalmazott meg: lakva ismerszik meg az ember. Méghozzá nagyon rövid idő alatt. Megkérdeztük olvasóinkat: Eladnák-e külföldieknek termőföldjüket Az utóbbi napok legfontosabb bel- és külpolitikát egy­aránt érintő kérdése a külföldiek által hivatalosan vagy zsebszerződésekkel megvásárolt magyar termőföldek ügye. Olvasóinkat kérdeztük, ők eladnák-e külföldieknek földjüket? Esély az újbóli elhelyezkedésre Húsz munkanélküli tanulja a kosárfonás mesterségét Urbán Jánosné - aki néhány esztendővel ez­előtt Budapestről költözött a „béke szigete­ként” emlegetett településre - már három éve próbál szervezni a sokszorosan hátrányos helyzetű megyeszéli mikrotérségben élő és hozzá hasonlóan állás nélkül lévők számára egy olyan tanfolyamot, mely esélyt teremt számukra az újbóli elhelyezkedésre. VÁRONG- A kosárfonás ötletével megkerestem a megyei munkaügyi központ dombóvári kirendeltségé­nek igazgatóját, a kisrégió önkormányzati társu­lásának menedzserét és a négy érintett falu pol­gármesterét, akik valamennyien támogatásukról biztosítottak - mesélte a ko­rábban virágboltban üzlet­vezetőként dolgozó hölgy. Azután alapos piackutatást végeztem és legnagyobb örömömre kiderült, hogy van kereslet az előállítani kí­vánt termékekre. A nyers­anyag - a speciális fűzfa­vessző - és a szakmához szükséges néhány szerszám is könnyen beszerezhető. Szerintem nem várható el, hogy az összes nehéz hely­zetbe került embert az állam tartsa el. Minden munkanél­külinek törekednie kellene arra, hogy saját kezébe ve­gye a sorsának irányítását. A község egykori iskolájában helyi, lápafői, sza- kcsi, valamint naki asszonyok és férfiak vesznek részt a Magyar Iparszövetség Pécsi Oktatási Köz­pontjának szakemberei által tartott képzésen. A gyakorlatot vezető Iszák Ilona érdeklődésünkre arról beszélt, hogy a július elején indult és októ­ber közepéig tartó tanfolyam résztvevői a szak­ma- és anyagismereten kívül néprajzot is tanul­nak, valamint különféle álláskeresési technikákat is elsajátítanak. Az elmúlt négy hétben az Urbán Jánosné által toborzott csapat tagjai jó kézügyes­ségről, kreativitásról és szorgalomról tettek tanú- bizonyságot.- Nekem tetszik a tanfolyam, il­letve az új szakma is, mely nagy odafigyelést és nyugodt munkát igényel - emelte ki a lápafői Fü- löp Lajos, aki másfél éve vesztet­te el sertésgondozói állását a naki termelőszövetkezetnél. Sok helyen próbálkoztam azóta, ám eddig sehol sem alkalmaztak. MffiSBHBI- Korábban varrónőként dolgoz­tam, aztán megszületett a kisfiam. Ha sikeres vizsgát teszek, akkor a női szabóság mellett lesz még egy másik mesterségem is - mondta a Nakról érkezett Földvári Józsefné. Remélem, hogy a jövőben a kettő közül valamelyiket tu­dom majd hasznosítani. A megyei munkaügyi központ által támogatott tanfolyamot szervező Urbán Jánosné most egy olyan program pályázati anyagát készíti elő, mely az OKJ-s bizonyítványt szerző nőknek és férfiaknak lehetőséget teremtene arra, hogy egy újonnan alakuló gazdasági társaságban közösen kezdjék el a munkát.__________ glaub Szorgalmasan fonják a kosarakat a tanfolyam résztvevői Vámosi György nyugdíjas (Űzd): Nekem ugyan nincs földem, de azt gondolom, ha lenne és el kellene adnom, mindegy ki fizetné meg az árát. Ha magam nem bírnám művelni, annak ad­nám, aki hajlandó megvenni. Kerner István, Volán buszso­főr, őstermelő (Nagydorog): Ha eladnám, az ország egy da­rabját adnám el, tehát semmiiképpen nem. A föld az ország része, Magyarország pedig már így is kisebb, mint volt egykor. Gazdag Lajos juhász (Pusztahencse): Semmikép­pen nem adnám el, hiszen a földembe fektettem a vagyonom. 18 hektár legelőm és szántóm van, ez biztosítja a családom megélhetését, más mun­kalehetőségünk nincs. Nem csodálkozom vi­szont, hogy sokan eladják, hiszen a termőföldnek ma Magyarországon nincs nagy hozama, mert hi­ányzik a tőke e befektetések­hez, a fejlesztésekhez. Kis László, az egykori Paksi Állami Gazda­ság nyugalmazott főkönyvelője (Paks- Biritó): 17 hektár földünk van, a kárpótlás után kaptuk. Haszonbérbe van kiadva, eszünkbe se jutna eladni, hiszen annyi terményt kapunk utá­na, ami elég állatok tartására nekünk és a gyere­keinknek. RÁKOSI Új cég, új igazgató A cél a csapaterősítés volt A csapaterősítés, a tapaszta­latok átadása volt a célja annak, hogy a francia tulaj­donú MONYX Kft. és a város közös hulladék-gazdálkodá­si cége első taggyűlésén új igazgatót nevezett ki, mond­ta lapunknak a MONYX cég­vezetője. Szekszárd Vincent Héráiért, a MONYX Kft. hazai cégvezetőjét kérdeztük ar­ról, mi volt az oka annak, hogy ilyen gyorsan vezetőt váltottak. Mint ismeretes, az akkor még a város 100 százalékos tulajdoná­ban lévő Héliosz Hulladékgazdál­kodási Kft. és a MONYX közötti új társasági szerződés módosítá­sának időszakában önkormány­zati részről merült fel, hogy a kö­zös cégnek más legyen az ügyve­zetője. Mint erről annak idején többször beszámoltunk, a franci­ák tőkeemeléssel szereztek 49 százalékos tulajdonrészt az új, közös cégben. Akkor a francia fél nem engedett abból a megállapo­dásból, mely szerint a ők nevezhetik meg az ügy­vezető igazgatót. Ettől függetlenül a két tulajdonos megállapo­dásra van ítélve, hiszen csak együtt hozhatnak érvényes döntéseket. így aztán az első taggyűlé­sen is egyhangú döntés született az ügyvezető személyé­ről, s a közös cég nevéről, amely Alisca ONYX lett. Igaz, ezekről a témákról a tulajdonosi taggyűlés előtt a megyeszékhely közgyűlése egy órás zárt ülést tartott. Vincent Heritier kérdésünkre elmondta, a szerződésről folyó tárgyalások időszakában azért ra­gaszkodtak a Héliosz Kft. ügyve­zető igazgatójához, mert nem kí­vánták összekeverni a szerződés tartalmi kérdéseit az ügyvezető személyével. A téma körül felme­rült véleménykülönbségek is sze­repet játszottak a döntésben, mondta a cégvezető. A szerződés megkö­tését követően úgy dön­töttek, hogy a csapatépí­tés szempontjából elő­nyös, ha egy évre a ha­sonló pécsi cég ügyve­zetőjét, Kiss Tibort bíz­zák meg egy évre a szekszárdi kft. vezeté­sével. A cél, hogy az el­ső, kritikus évben adjon maximá­lis segítséget a szekszárdi cég fel­építéséhez. Erre az időszakra esik a regionális hulladéklerakó beru­házásának előkészítése is, amiben a pécsi igazgatónak már vannak tapasztalatai - mondta a francia tulajdonosok hazai képviselője. Kalmár Zoltán, a volt Héliosz Hulladékgazdálkodási Kft. volt ügyvezető igazgatója , közös megegyezéssel, az Alisca ONYX igazgatóhelyettese lett.-I* Fél-e a betörőktől? Ismét elszaporodtak a betö­rések. A gyanútlan állam­polgárokat gyakran álmuk­ban lepik meg a rablók. De vajon megteszünk-e min­dent mi magunk, családunk és értékeink védelmében? Kérjük, mondja el véleményét tele­fonon, vagy szavazzon internetes honlapunkon. Kérdésünk tehát: Fél-e Őn a betörőktől? íme a felele­tek, amelyek közül választhat: 1. Nem félek, mert biztonságos, riasztóval felszerelt a lakásom. 2. Biztonsági zár védi a bejáratot, biztonságban érzem magam. 3. Éjszakára bezárjuk az ajtót, nem félek. 4. Van úgy, hogy elfelejtem be­zárni az ajtót, de ki törne rám? 5. Nagyon félek, még akkor is, ha bezárom az ajtót meg az ablakot. Válaszaikat ma, 16 óráig vár­juk az 511-531-es telefonszá­mon, valamint lapunk inter­netes honlapján: www.tol- nainepujsag.hu . A szavazás eredményét szombati számunk­ban tesszük közzé. A tyúktolvajok se mehetnek biztosra A tolnai rendőrőrs közel­múltbeli sorozatbűncselek- mény-felderítései után a kis értékre elkövetett „bal­hék” terén is jobbak a rendőri eredmények. Tolna, Fadd-Dombori A tolnai rendőrőrs parancsnoka, Szecsei Zsolt legutóbb azt nyi­latkozta lapunknak, hogy az utóbbi hónapok sikerei mellett az egészen kis értékre elkövetett bűncselekmények felderítésével nem elégedett. Azóta viszont - a szekszárdi kapitányság segítsé­gével - megoldást találtak arra, hogy Fadd és főként Dombori területén rendszeresen több rendőr - nyomozó és egyenru­hás egyaránt - legyen szolgálat­ban. A fokozott rendőri jelenlét - és a faddi polgárőrség immár hosszú ideje tartó kiemelkedő munkája - már az első napon eredményt hozott. A polgárőrök egyik éjszaka észrevették egy, a kerítésen éppen átmászó férfit. Értesítették a faddi területre megerősített rendőri szolgálatot, akik az illetőt elfogták, előállí­tották, zsákjában két, általa ki­tört nyakú kakast találtak. A 42 éves, büntetett előéletű faddi férfi kihallgatása során korábbi baromfilopásokat is beismert. Ugyanezen az éjszakán figyelt fel a rendőrjárőr egy világítás nél­kül közlekedő Trabantra. Intéz­kedésük során a csomagtartót is kinyittatták, amiben több, mint egy mázsa őszibarack volt. A két faddi férfi elismerte, hogy lopták a gyümölcsöt. ______________■ 29 . A Saint James Club az a hely, amely valóban alkalmas önfeledt ücsörgésre, egy olyan estén, ami­kor egészen biztos, hogy valami közös kezdődik két ember életé­ben. Az ilyesmit érezni lehet, és az előkelő környezet, a gyertya­fény, a pezsgő ugyan csupán cico­ma az érzelmek mellé, de a hatá­suk felettébb jótékony. Zsiga ritkán beszél önmagáról, főleg a múltról, Magyarországról, mert az eltelt évek során hozzá­szokott: csak az számít, ami van és ami lesz. Csak a holnap és a holnapután, amiért igenis kemé­nyen meg kell dolgoznia. De ez az este más, mint a többi. És Patríciának egyenesen jól esett hosszú idő után ismét elmesélnie az életét.- ...Ott ült a hóban. Kutya nehéz volt ott hagyni, hiszen mintha csak aludt volna. Elaludt. Mi lesz, ha majd felébred? Keresni fog... Tud­ja, Sári miatt úgy érzem néha, hogy bármit is érek el majd az élet­ben, igazán sose lehetek boldog. Mert ő nem lesz velem akkor.- Az idő mindenre írt hoz. Majd találkozik valakivel... - felel­te halkan a nő.- Évek teltek el azóta, Patrícia, hosszú évek. És ugyanúgy fáj, még mindig. Szeretni sem tudok már talán. No mindegy. Beszéljünk in­kább magáról. Mik a tervei?- Tudja, hogy’ van ez. Egy úgy­mond szabadúszó színésznő csak hányódik az élet hullámain. Hol fel­veszi egy tutaj, hol visszalökik. Vár­ja a luxus óceánjárót.- Értem én - mosolyodik el Zsiga. - Nos, az én hajóm például papírt szál­lít. Talán nem luxus, de masszív és te­herbíró. Nem egykönnyen süllyed el.- Szóval ön a kapitány? Zsiga az asztal mögött ülve sza­lutál.- Szolgálatára!- Akkor jó. Tetszik, hogy nem a matrózoknál kell kezdeni a rang­létra megmászását.- Mindenki azt kapja, ami meg­illeti. A matrózok is tudják a dol­gukat. De ön élvezi a kapitány jó­indulatát.- Akkor erre koccinthatunk? Zsiga emeli poharát és miköz­ben elréved Patrícia szemében, szinte álomszerű hangon feleli:- Persze, kedvesem. 30. Hollywood külső kerületeiben ilyenkor, éjfél után már csöndesek az utcák. Zsiga hazaviszi Patríciát, és miután megállapodnak, hogy e kel­lemes estét követően munkakapcso­latuk mindenképp folytatódik, gyön­géd csókkal válnak el egymástól.- Akkor jó álmokat, kapitá­nyom! - lép ki a nő az autóból.- Jó éjt - int a kormány mögül Zsiga. Néptelen utcákon hajt az előkelő Mountain Gate lakóparkig. A kapu előtti sorompónál Joci várja öreg Fordjában, hogy Zsiga végre előke­rüljön a lumpolásból. Amint feltű­nik a terepjáró, a reflektorral villant, a régi, otthoni ritmus szerint: tá-ti- ti-tá. Zsiga odagurul Joci autója mellé, az ablak leereszkedik.- Na csakhogy - pöcköli el Joci a csikket.- Gyere be egy italra - invitálja Zsiga, a motort nem is állítja le.- Nem lehet. Nem is azért jöttem.- Mi a hézag? Joci nem szólal meg rögtön, lát­szik, hogy alig találja a szavakat.- Vigyázz, Zsiga, könyörgöm. Kacsó meg akar öletni! Zsiga azt hiszi, rosszul hallott. Most már kikapcsolja a motort.- Mi van?- Ez most komoly. Már bérgyil­kost keres. Tegnap tök véletlenül kihallgattam, ahogy telefonált. Ott helyben megegyeztek. Zsiga kissé kényszeredetten felnevet.- Ugyan. Nincs annak a csepű- rágónak annyi pénze.- Neki talán nincs. De összedob­ják. Vannak néhányan, akiknek az útjában állsz. Arról is szó volt, hogy a zsemyákoknál feldobnak.- Nyomorult kis senkik - mondja Zsiga megvetően.- Nem hinném. Kacsó otthon is utánad érdeklődött. Kapcsolatai vannak a magyar zsarukkal is, a régi elvtársakkal. Mindent tud. A titkos rendőrt, Sárit, mindent. Nyitott könyv az életed.- Na és? Ez itt Los Angeles!- Tudom... De Kacsó akkor is veszélyes. Mindenkit ismer. Vi­gyázz magadra, ezt az egyet ké­rem.- Majd vigyázok. Kösz, hogy szóltál, fiú. Ha eljön az ideje, ki­szállok egy brigáddal és beledu­gom a fejét a mosogatóba. Több szó nem is esik köztük. A kezük egymásba csap és egy pilla­natra úgy marad a két autó kö­zött. Aztán a sorompó felemelke­dik, és Zsiga dzsipje eltűnik a kaptatón a sötétben 31. Kacsó „Karikash” étterme az évek alatt egy szemernyit sem vál­tozott, vagy ha mégis, akkor inkább hátrányára: minden nyűttebb, szür­kébb, ódivatúbb. Amilyen maga a tulajdonos, ám az tudnivaló, hogy nem egykönnyen adja fel. Zsiga si­kertörténete viszont nagyon pisz­kálja a csőrét főképp, mert úgy érzi, az ő kárára megy minden. (Folyt, köv.j

Next

/
Oldalképek
Tartalom