Tolnai Népújság, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)
2001-07-26 / 173. szám
!91H 2001. Júuus 26., Csütörtök MEGYEI TÜKÖR 5. OLDAL Mondom a magamét RÁKOSI GUSZTÁV Mese a csatornáról Hol volt, hol nem voü, ha nem is az üveghegyeken túl, csak itt Tolnában, volt három szomszédos, picinyke falu. Jóravaló emberek lakták a három falucskát, dolgoztak tisztességgel és ha nem is lettek dúsgazdagok, éltek becsületben, tisztességben. Jóravaló embereket választottak maguk közül vezetőknek, akik legjobb tudásuk szerint döntöttek, beosztva a közösség szerény jövedelmét, ügyesen sáfárkodva a vagyonkával, jutott is szemmel látható gyarapodásra. Egymást is segítette a három falu, így telt-múlt az idő nyugalomban, békességben. Egyszer azonban a messzi székesfővárosban a nagyhatalmú miniszterek megelégelték, hogy a falvacskákban nincsen szennyvízcsatorna Legyen hát - mondották, és mindjárt pénzt is ígértek hozzá. Összedugták a fejüket a mi három falunk bölcs tanácsosai, hogy ki ne maradjanak a jóból, el is határozták, ha törik, ha szakad, bizony ők is építenek, méghozzá együtt csatornát. A miniszterek tartották szavukat, lett pénz is, amennyi kellett. Jöttek sorba a mesteremberek, ajánlkoztak, majd ők lerakják a csöveket. Kiválasztották közülük a bölcsek akit a legjobbnak, legolcsóbbnak találtak. Az ám, csakhogy a többi mesterember nem nyugodott ebbe bele, panaszra szaladtak a pénzt osztó miniszterekhez. Jöttek is fejcsáválások, kisebb-nagyobb dörgedelmek a nagyvárosból, hogy bizony ez nem lesz így jó! Suttogni is kezdtek az emberek a három kis faluban, hogy díszes hintákon látták a csatornaépítő mestereket jönni-menni, szó esett tömött bu- gyellárisokról is. Látni persze senki nem látott semmit, legfeljebb ha annyit, hogy a választott bölcsek mintha megzavarodtak volna, egy- re-másra változtatgatták addigi véleményüket, ki is a legjobbik a mesterek közül. Civakodtak, veszekedtek, oda lett a nagy-nagy békesség. Ha azóta megbékéltek volna, az én mesém is tovább tartott volna. Megkérdeztük olvasóinkat: Jámak-e piacra? A piac a kereskedelmi formák közül a legősibb és mindmáig a legrugalmasabb. Olvasóinkat arról kérdeztük, járnak-e piacra, s ha igen, miért szeretnek ott vásárolni. Nagy Zoltánná eladó, Szekszárdi- Ritkán járok a piacra, nincs rá időm. A boltban legtöbbször egy helyen megkapok mindent és az igazán szép portéka ára a piacon is annyi, mint az üzletben, nincs akkora árkülönbség. Markó István nyugdíjas, Szekszárdi- Számomra ünnep a szerda és a szombat, a piacnap. Nagyon szeretek ott vásárolni, 20 évig dolgoztam a piacon, mondhatom, hogy ott nőttem fel, nosztalgikus érzések kötnek hozzá. A piacban nem csak a vásárlás a lényeg, rengeteg ismerőssel találkozom, szívesen elbeszélgetek az árusokkal, a piacra járás az én számomra nagyon kedves program. Wugrik Valentinná alkalmazott, Szekszárdi -Nem járok a piacra, nincs is rá időm, meg aztán a kertemben minden szükséges zöldséget- gyümölcsöt megtermelek. Sörös Mihály alkalmazott, Szekszárdi - Azért szeretek a piacon vá-' sárolni, mert rugalmas, az árak nem kötöttek, lehet válogatni, alkudozni, ezt egy üzletben nem tehetném meg. Egészen sajátos miliője, hangulata van, ez semmi máshoz nem hasonlítható, csak a piacon találja meg az ember. DOMBÓVÁR. Pénteken tesz vizsgát az a hét hajléktalan, aki az elmúlt két hónapban részt vett a Jóléti Szolgálat Alapítvány által szervezett parkgondozói tanfolyamon, melyet a Szociális és Családügyi Minisztérium, valamint a Tolna Megyei Munkaügyi Központ is támogatott az utcára került és állás nélkül lévő emberek foglalkoztatási esélyeinek javítása reményében. Somogyi jegyzők a decsi faluházban A „szomszédok” Szekszárdra, Faddra és Mórágyra is ellátogattak A tájról, az itt élő emberekről szólt az előadás A Belső Somogyi Jegyzők elnevezésű csoportosulás jegyzői és családtagjaik látogattak el tegnap a decsi Faluházba. Decs A Somogy megye szívéből érkezett huszonkét fős csoport Takács János kadarkúti jegyző vezetésével érkezett Decsre, ám mielőtt befutott volna a Sárköz fővárosába, egy szekszárdi és egy faddi kirándulást is beiktatott programjába. A társaság tegnap reggel először a cserenci vadászházba látogatott el, ahol Beödök Bertalan nyugdíjas pedagógus, a decsi vadásztársaság egykori vadászmestere előadását hallgatta meg a Sárköz gazdag növény- és állatvilágáról s az itt élő emberek (halászok, vadászok) életviteléről. A faluházba visszatérve elfogyasztottak egy hamisítatlan decsi kakaspörköltet, s kora délután még egy sétát is tettek a Sárköz fővárosában, megtekintve a falu nevezetességeit. Takács Jánostól - aki nem mellékesen a Jegyzők Országos Szövetségének alelnöke is - megtudtuk: a csoport már több mint tíz esztendeje minden nyáron egy-egy alkalommal felkerekedik, s több napon át Magyarország valamelyik érdekes tájegységével ismerkedik. A somogyiak választása ezúttal Tolna megyére esett, nem kis mértékben köszönhetően Bognár Cecil faluház-igazgatónak és Skoda Ferenc bátaszéki aljegyzőnek, akik sokat segítettek a somogyiaknak a választásban. A kis csoport tegnap hazautazása előtt még Mórágyra is ellátogatott, ám mielőtt útra kelt volna Somogyországba, a csoport vezetője megígérte: jövőre is ellátogatnak megyénkbe. _________________________________(RÓNAI) Ta karítás, festés, fertőtlenítés Megszépül a hátai általános iskola és óvoda Báta A napokban fejeződött be a bátai Általános Művelődési Központ óvodájának szokásos éves felújítása. Mint Vöő József polgármester lapunknak elmondta, idén csak a legszükségesebb munkálatokat, így a szokásos meszelést, fertőtlenítést, nagytakarítást végezték el, a nagyobb lélegzetű felújításokra a tervek szerint jövőre kerül sor. A bátai önkormányzat az óvoda mellett található falumúzeumot a tervek szerint 2002-ben egy jobb állapotú épületbe költözteti, s így az ÁMK vezetőinek javaslatára várhatóan az óvoda területe kibővülhet. Az óvodával ellentétben az iskolában még javában zajlanak a munkák. A takarítás, festés, mázolás már az utolsó fázisában van, jelenleg a' szennyvízhálózatra való rácsatlakoztatás folyik. Faidt Józsefnétől, az ÁMK igazgatójától megtudtuk: egy emeleti termet légkondicionálóval szereltek fel, így a tanulóknak a jövőben már köny- nyebben elviselhető lesz a sokszor kibírhatatlan meleg. Az igazgatónőtől azt is megtudtuk, hogy egy nagy földszinti termet kettéválasztottak, így a.jövőben jobb körülmények között'tudjáK.majd megtartani a felzárkóztató programokat és a csoportos foglalkozásokat. iri „Teltház” az állatotthonban A szekszárdi Állatotthonban jelenleg 188 kutyus várja, hogy szerető gazdát találjon. Mint azt Fiáth Szilvia, az otthont működtető alapítvány elnöke elmondta: több kutyát már nem tudnak befogadni. A szekszárdi Állatotthonban minden szombaton 10-től 14 óráig várják az érdeklődőket, lehet barátkozni a kutyákkal, simogatni őket, s természetesen aki kedvére valót talál a minden féle korú, nagyságú és fajtájú négylábú között, az örökbe fogadhatja. A kutyákon kívül madarak, ázsiai disznók, cicák, hörcsögök, tengerimalacok és még egy süni is lakik kint, közülük csak néhány kacagó gerle „szabad”, azaz keres gazdát. Az otthonnak szüksége lenne sok mindenre, használt fotelek, ágybetétek, szőnyegek, törölközők és edények kellenének, nagy örömet okozna egy használt, de még működő mosógép is. Élelmet is szívesen fogadnak, kukoricát, búzát, árpát a madaraknak, a többi állatnak kenyeret, rizst, egyéb harapnivalót. A legjobban mégis annak örülnének, ha nem hoznának, hanem vinnének a látogatók: mégpedig kutyákat. Az elveszett ebek tulajdonosainak figyelmét ismételten arra hívják fel az állatotthon munkatársai, hogy a kutyát először náluk keressék, mert legtöbbször ott köt ki az elkóborolt kedvenc. A szekszárdin kívül Pakson üzemel még kutyamen- hely, mégpedig kettő is. A két menyhelyen 100-120 kutyát tudnak összesen fogadni, általában ott is a „teltház” jellemző. VENTER Szolgáló közösséget alakítani Új református lelkész Pakson Paks A gyülekezet meghívás útján kívánta volna betölteni a lelkészi tisztet - mondja Lenkey István református lelkész. Mivel nekem nincs még meg az öt év szolgálatom a papi vizsgám után és Pak- sot kiemelt helyként tartja nyílLenkey István ván a református egyház, kérte az egyházközség a püspök úrtól, hogy helyezzen ki. így jövőre lesz lehetőség, hogy a gyülekezet választással tegye teljessé a megbízatásom. Évfolyamtársam, közeli jó barátom, Szabó Sándor Péter, Madocsa lelkésze látta el a Kőváry László nagytiszteletű úr távozása után a helyettesítést Pakson, ő ajánlott a gyülekezet figyelmébe. Korábban mindketten Szigetvár közelében teljesítettünk szolgálatot, ő Botykapeterden, én Nagydobszán. Á presbitérium kérdezte, nem tudna-e magához hasonlóan fiatal lelkészt, lelkészházaspárt ajánlani, és ő engem említett. A gyülekezet meghívott vendégszolgálatra és e találkozás alapján gondolták, hogy szívesen látnának. Miért fiatal lelkészt kerestek? Talán mert a gyülekezet elöregedett és abban bíznak, bízunk, egy fiatal lelkész könnyebben megtalálja a hangot a fiatalokkal. A most felnövekvőket kell elsősorban megtartanunk, a nagyobbakat visszacsalogatnunk a templomba. Ez többet jelent az épületnél, szívesebben mondom, hogy a gyülekezetbe, hiszen a gyülekezet életének nem szabad csupán a templomra korlátozódnia. Vannak terveim e tekintetben, nem csak gyermek-istentiszteletek, hitoktatás, de például baba-mama klub, fiatal házasok klubja szerepel ezek között. Végül pedig a gyülekezet egészét szeretném szolgáló közösséggé alakítani, hiszen nem lehetünk azzal elégedettek, hogy létezünk. Küldetésünk van, szolgálnunk kell a világban, nem csak a lelkésznek, de a gyülekezet egészének. Paksról az első benyomásaim kedvezőek. Az emberek barátsággal fogadtak, a város, a környezet szép és rendezett. Örömmel tapasztaltam, hogy itt az ökumené gondolata természetes, ezt ápolni szükséges, mégis azt kell mondanom, hogy az ökumenikus kapcsolatokat valódi tartalommal tudjuk gyakorolni magunkat kell először megerősíteni. Vagyis akkor tudunk igazán jó öku- menikusak lenni, ha jó reformátu- sok vagyunk! ______ Rákosi Gusztáv De brecenben született 1970. február 24- én. A debreceni Református Gimnáziumban érettségizett 1988-ban, majd Budapesten végezte el a Református Teológiát 1996- ban. Papi vizsgát egy év múlva tett. Nagydobszán (Baranya megye) szolgált 1997-től. 2001. július 15. óta a paksi gyülekezet lelkésze. Nős, felesége Lenkeyné Teleki Márta szintén lelkész. Gyermekeik. Luca Imola (1996), Viola Dóra (1998), Virág Zsófia (2000).- Miszter Buzek azután érdeklődik, hogy az egyes leszállított tételek milyen átfutással kerülnének eladásra.- Egy hét megfelelő?- Tak - bólint hatalmas fejével Buzek, majd nagy sugdolózásba kezd Jacobsszaf és egy másik magyar úrral.- Azt állítja hát, hogy mindenki becserkészhető, és az áru nem marad a nyakunkon? - kérdi a magyar, miközben ujjaival idegesen zongorázik az asztalon.- Mondja meg neki, hogyha eddig nem értette volna meg, éppen a nyakán maradt árut kérjük tőle. Még fizetünk is érte.- Szerintem attól van hasmenése, hogy a Kacsó Gyuriék nem fognak-e ellenakcióba kezdeni.- Mondjad meg Miszter Bu- zeknak, hogyha beteszi ő is a zsugát a vállalkozásba, mindenki boldog lesz, még a Gyuri bácsi is. Mindenkinek lesz melója, meg dohánya. Amióta beszálltam ebbe az iparba, máris belőlem él fél Los Angeles. És Buzek úr se hitte, hogy ennyit kereshet még a megsárgult papírjaival. Most meg pont az öreg ávós fáj neki? Az urak ismét sugdolóznak, majd hosszú szünet után Buzek újból kinyilatkoztat:- Tak. Veri ólrájt. Feláll, kezet ad Zsigának, és bólint az urak felé. 28. Zsiga West Hollywoodban rendezett be egy stúdiót, és immár erről a főhadiszállásról vezérli a papíreladást. Itt aztán állandóan nagy a nyüzsgés, az üvegfal mögött színészek és színésznők, hangtechnikusok dolgoznak. Az egyik üvegkalickában szőke, némiképp Sárira emlékeztető, lengyel akcentussal beszélő nő kezd bele a rögtönzésbe. Zsiga árgus szemmel figyeli, úgy tetszik, mintha nem csupán „szakmai érdeklődéssel” tenné.- Hálló, Miszter Bondy? Jaj, de örülök, hogy megkaptam - kezdi a szőkeség. Maga nem ismer engem, de én nagy hálával tartozom magának. Most itt vagyok Los Angelesben, pontosan egy hete érkeztem. Képzelje, mit hallottam Miszter Danzigertől! Igen, Jeremy Danziger, ismeri, ugye? Zsiga elégedetten bólogat, a körben állóknak halkan súgja, miközben fülig ér a szája:- Még szép, hogy ismeri. Sülve- főve együtt van a két lator. Az üveg túloldalán a nő egyre csak nyomja a szöveget.- Ugyanis tőle tudom, hogy maga beszélte rá a Forte céget, hogy a PoUazz együttes tavaly októberi kaliforniai útját támogassák. Az valami szuper volt... Igen, igen, én is ott voltam. Énekelek... Éppen azért hívom, mert ez az út fordulópontot jelentett az én életemben is. Most keresett meg egy New York-i lemezcég, szeretnének kiadni velem egy lemezt, és... és... szóval arra gondoltam, kötelességem megköszönni magának. De igen, ne is tessék szabadkozni...- Ó, a szerénység mintaképe! - csóválja a fejét Zsiga idekint. Aztán befelé kezd el integetni. - Mehet, gyerekek, a zaj. A hangtechnikusok gerjesztenek, földrengést imitálnak. A nő sikoltozni kezd a telefonba.- Jesszusom, megmozdult a padló! Jaj, minden ugrál... Mit mond? Földrengés? Nem akarok meghalni... Igen, igen, álljak a szoba közepére, de miért... pont a lámpa alá... jaj, megrepedt a fal! De én ki akarok innen menni... Hogyhogy ne essek pánikba?!... - Hangos csörömpölés, de aztán lassacskán elhalnak a mesterségesen keltett zajok. - Édes istenkém... lehet, hogy vége? Nem, nem, most csönd van... Nem mozog, már nem mozog... Nem is tudom, hogy háláljam meg önnek... Úgy látszik, ha önnel hoz össze a sors, abból mindig valami életmentés kerekedik a végén. Én ebben látok valami égi jelet... De, de, ne is szabadkozzék, kedves Miszter Bondy... Szeretném magának meghálálni valahogy. Komolyan, ragaszkodom hozzá. Ne sértsen meg, hogy nem fogadja el, úgyis csak valami szerénységre telik tőlem. És még egyszer köszönöm... Igen, jól vagyok, hogyne, legyen egészen nyugodt... Ég áldja meg, Miszter, Bondy. Amikor Patrícia bwefejezi és kilép a stúdióból, Zsiga felállva tapsol.- Erről van szó, kérem szépen! Művésznő, csak gratulálni tudok - kezet csókol, közben mélyen Páti szemébe néz. - Látja, így lehet túlélni egy földrengést. - Aztán a többiekhez fordul. - Koszi mindenkinek. Ki a következő delikvens?- Miszter Whitehead, Akron, Ohio - les bele egy munkatárs a kezében tartott listába.- Ó, a szangvinikus Miszter Whitehead. Na, majd ebbe beleőszül! - kacag fel Zsiga. Aztán a láthatólag várakozó álláspontra helyezkedett Patríciához fordul: - Elvihetem az autómon, kisasz- szony? (Folyt, köv.) t
