Tolnai Népújság, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-26 / 173. szám

!91H 2001. Júuus 26., Csütörtök MEGYEI TÜKÖR 5. OLDAL Mondom a magamét RÁKOSI GUSZTÁV Mese a csatornáról Hol volt, hol nem voü, ha nem is az üveghegyeken túl, csak itt Tolná­ban, volt három szomszédos, picinyke falu. Jóravaló emberek lakták a három falucskát, dolgoztak tisztességgel és ha nem is lettek dúsgaz­dagok, éltek becsületben, tisztességben. Jóravaló embereket választot­tak maguk közül vezetőknek, akik legjobb tudásuk szerint döntöttek, beosztva a közösség szerény jövedelmét, ügyesen sáfárkodva a va­gyonkával, jutott is szemmel látható gyarapodásra. Egymást is segí­tette a három falu, így telt-múlt az idő nyugalomban, békességben. Egyszer azonban a messzi székesfővárosban a nagyhatalmú minisz­terek megelégelték, hogy a falvacskákban nincsen szennyvízcsatorna Legyen hát - mondották, és mindjárt pénzt is ígértek hozzá. Össze­dugták a fejüket a mi három falunk bölcs tanácsosai, hogy ki ne ma­radjanak a jóból, el is határozták, ha törik, ha szakad, bizony ők is építenek, méghozzá együtt csatornát. A miniszterek tartották szavu­kat, lett pénz is, amennyi kellett. Jöttek sorba a mesteremberek, ajánlkoztak, majd ők lerakják a csöveket. Kiválasztották közülük a bölcsek akit a legjobbnak, legolcsóbbnak találtak. Az ám, csakhogy a többi mesterember nem nyugodott ebbe bele, panaszra szaladtak a pénzt osztó miniszterekhez. Jöttek is fejcsáválások, kisebb-nagyobb dörgedelmek a nagyvárosból, hogy bizony ez nem lesz így jó! Suttog­ni is kezdtek az emberek a három kis faluban, hogy díszes hintákon látták a csatornaépítő mestereket jönni-menni, szó esett tömött bu- gyellárisokról is. Látni persze senki nem látott semmit, legfeljebb ha annyit, hogy a választott bölcsek mintha megzavarodtak volna, egy- re-másra változtatgatták addigi véleményüket, ki is a legjobbik a mes­terek közül. Civakodtak, veszekedtek, oda lett a nagy-nagy békesség. Ha azóta megbékéltek volna, az én mesém is tovább tartott volna. Megkérdeztük olvasóinkat: Jámak-e piacra? A piac a kereskedelmi for­mák közül a legősibb és mindmáig a legrugalma­sabb. Olvasóinkat arról kér­deztük, járnak-e piacra, s ha igen, miért szeretnek ott vásárolni. Nagy Zoltánná eladó, Szek­szárdi- Ritkán já­rok a piacra, nincs rá időm. A boltban leg­többször egy helyen megka­pok mindent és az igazán szép portéka ára a piacon is annyi, mint az üz­letben, nincs akkora árkülönbség. Markó István nyugdíjas, Szekszárdi- Számomra ünnep a szerda és a szombat, a piacnap. Na­gyon szeretek ott vásárolni, 20 évig dolgoztam a piacon, mond­hatom, hogy ott nőttem fel, nosztalgikus érzések kötnek hozzá. A piacban nem csak a vásárlás a lényeg, rengeteg ismerőssel találkozom, szívesen elbeszélgetek az árusokkal, a piac­ra járás az én számomra nagyon kedves program. Wugrik Valentinná alkalma­zott, Szekszárdi -Nem járok a piacra, nincs is rá időm, meg az­tán a kertemben minden szüksé­ges zöldséget- gyümölcsöt megtermelek. Sörös Mihály alkalmazott, Szekszárdi - Azért szere­tek a piacon vá-' sárolni, mert ru­galmas, az árak nem kötöttek, lehet válogatni, alkudozni, ezt egy üzletben nem tehetném meg. Egészen sajátos miliője, hangulata van, ez semmi máshoz nem hasonlítható, csak a piacon találja meg az ember. DOMBÓVÁR. Pénteken tesz vizsgát az a hét hajléktalan, aki az el­múlt két hónapban részt vett a Jóléti Szolgálat Alapítvány által szer­vezett parkgondozói tanfolyamon, melyet a Szociális és Családügyi Minisztérium, valamint a Tolna Megyei Munkaügyi Központ is tá­mogatott az utcára került és állás nélkül lévő emberek foglalkoztatá­si esélyeinek javítása reményében. Somogyi jegyzők a decsi faluházban A „szomszédok” Szekszárdra, Faddra és Mórágyra is ellátogattak A tájról, az itt élő emberekről szólt az előadás A Belső Somogyi Jegyzők el­nevezésű csoportosulás jegyzői és családtagjaik lá­togattak el tegnap a decsi Faluházba. Decs A Somogy megye szívéből érke­zett huszonkét fős csoport Ta­kács János kadarkúti jegyző ve­zetésével érkezett Decsre, ám mi­előtt befutott volna a Sárköz fővá­rosába, egy szekszárdi és egy faddi kirándulást is beiktatott programjába. A társaság tegnap reggel először a cserenci vadász­házba látogatott el, ahol Beödök Bertalan nyugdíjas pedagógus, a decsi vadásztársaság egykori va­dászmestere előadását hallgatta meg a Sárköz gazdag növény- és állatvilágáról s az itt élő emberek (halászok, vadászok) életvitelé­ről. A faluházba visszatérve elfo­gyasztottak egy hamisítatlan decsi kakaspörköltet, s kora dél­után még egy sétát is tettek a Sár­köz fővárosában, megtekintve a falu nevezetességeit. Takács Já­nostól - aki nem mellékesen a Jegyzők Országos Szövetségének alelnöke is - megtudtuk: a cso­port már több mint tíz esztendeje minden nyáron egy-egy alkalom­mal felkerekedik, s több napon át Magyarország valamelyik érde­kes tájegységével ismerkedik. A somogyiak választása ezúttal Tol­na megyére esett, nem kis mér­tékben köszönhetően Bognár Ce­cil faluház-igazgatónak és Skoda Ferenc bátaszéki aljegyzőnek, akik sokat segítettek a somogyi­aknak a választásban. A kis cso­port tegnap hazautazása előtt még Mórágyra is ellátogatott, ám mielőtt útra kelt volna Somogyországba, a csoport veze­tője megígérte: jövőre is ellátogat­nak megyénkbe. _________________________________(RÓNAI) Ta karítás, festés, fertőtlenítés Megszépül a hátai általános iskola és óvoda Báta A napokban fejeződött be a bátai Általános Művelődési Központ óvodájának szokásos éves felújítá­sa. Mint Vöő József polgármester lapunknak elmondta, idén csak a legszükségesebb munkálatokat, így a szokásos meszelést, fertőtle­nítést, nagytakarítást végezték el, a nagyobb lélegzetű felújításokra a tervek szerint jövőre kerül sor. A bátai önkormányzat az óvoda mel­lett található falumúzeumot a ter­vek szerint 2002-ben egy jobb álla­potú épületbe költözteti, s így az ÁMK vezetőinek javaslatára várha­tóan az óvoda területe kibővülhet. Az óvodával ellentétben az iskolá­ban még javában zajlanak a mun­kák. A takarítás, festés, mázolás már az utolsó fázisában van, jelen­leg a' szennyvízhálózatra való rá­csatlakoztatás folyik. Faidt Józsefnétől, az ÁMK igazgatójától megtudtuk: egy emeleti termet lég­kondicionálóval szereltek fel, így a tanulóknak a jövőben már köny- nyebben elviselhető lesz a sokszor kibírhatatlan meleg. Az igazgató­nőtől azt is megtudtuk, hogy egy nagy földszinti termet kettéválasz­tottak, így a.jövőben jobb körülmé­nyek között'tudjáK.majd megtarta­ni a felzárkóztató programokat és a csoportos foglalkozásokat. iri „Teltház” az állatotthonban A szekszárdi Állatotthon­ban jelenleg 188 kutyus várja, hogy szerető gazdát találjon. Mint azt Fiáth Szilvia, az otthont működ­tető alapítvány elnöke el­mondta: több kutyát már nem tudnak befogadni. A szekszárdi Állatotthonban minden szombaton 10-től 14 óráig várják az érdeklődőket, le­het barátkozni a kutyákkal, si­mogatni őket, s természetesen aki kedvére valót talál a minden féle korú, nagyságú és fajtájú négylábú között, az örökbe fo­gadhatja. A kutyákon kívül ma­darak, ázsiai disznók, cicák, hörcsögök, tengerimalacok és még egy süni is lakik kint, közü­lük csak néhány kacagó gerle „szabad”, azaz keres gazdát. Az otthonnak szüksége lenne sok mindenre, használt fotelek, ágy­betétek, szőnyegek, törölközők és edények kellenének, nagy örömet okozna egy használt, de még működő mosógép is. Élel­met is szívesen fogadnak, kuko­ricát, búzát, árpát a madarak­nak, a többi állatnak kenyeret, rizst, egyéb harapnivalót. A leg­jobban mégis annak örülnének, ha nem hoznának, hanem vin­nének a látogatók: mégpedig kutyákat. Az elveszett ebek tu­lajdonosainak figyelmét ismétel­ten arra hívják fel az állatotthon munkatársai, hogy a kutyát elő­ször náluk keressék, mert leg­többször ott köt ki az elkóborolt kedvenc. A szekszárdin kívül Pakson üzemel még kutyamen- hely, mégpedig kettő is. A két menyhelyen 100-120 kutyát tud­nak összesen fogadni, általában ott is a „teltház” jellemző. VENTER Szolgáló közösséget alakítani Új református lelkész Pakson Paks A gyülekezet meghívás útján kí­vánta volna betölteni a lelkészi tisztet - mondja Lenkey István re­formátus lelkész. Mivel nekem nincs még meg az öt év szolgála­tom a papi vizsgám után és Pak- sot kiemelt helyként tartja nyíl­Lenkey István ván a református egyház, kérte az egyházközség a püspök úrtól, hogy helyezzen ki. így jövőre lesz lehetőség, hogy a gyüleke­zet választással tegye teljessé a megbízatásom. Évfolyamtár­sam, közeli jó barátom, Szabó Sándor Péter, Madocsa lelkésze látta el a Kőváry László nagytiszte­letű úr távozása után a helyettesí­tést Pakson, ő ajánlott a gyüle­kezet figyelmébe. Korábban mind­ketten Szigetvár közelében teljesítettünk szolgála­tot, ő Botykapeterden, én Nagy­dobszán. Á presbitérium kérdezte, nem tudna-e magához hasonlóan fiatal lelkészt, lelkészházaspárt ajánlani, és ő engem említett. A gyülekezet meghívott vendégszol­gálatra és e találkozás alapján gon­dolták, hogy szívesen látnának. Miért fiatal lelkészt kerestek? Talán mert a gyülekezet elörege­dett és abban bíznak, bízunk, egy fiatal lelkész könnyebben megta­lálja a hangot a fiatalokkal. A most felnövekvőket kell elsősorban megtartanunk, a nagyobbakat visszacsalogatnunk a templomba. Ez többet jelent az épületnél, szí­vesebben mondom, hogy a gyüle­kezetbe, hiszen a gyülekezet életé­nek nem szabad csupán a temp­lomra korlátozódnia. Vannak ter­veim e tekintetben, nem csak gyer­mek-istentiszteletek, hitoktatás, de például baba-mama klub, fiatal há­zasok klubja szerepel ezek között. Végül pedig a gyülekezet egészét szeretném szolgáló közösséggé alakítani, hiszen nem lehetünk az­zal elégedettek, hogy létezünk. Küldetésünk van, szolgálnunk kell a világban, nem csak a lelkésznek, de a gyülekezet egészének. Paksról az első benyomásaim kedvezőek. Az emberek barátsággal fogadtak, a város, a környezet szép és rendezett. Örömmel tapasztal­tam, hogy itt az ökumené gondolata természetes, ezt ápolni szükséges, mégis azt kell mondanom, hogy az ökumenikus kapcsolatokat valódi tartalommal tudjuk gyakorolni ma­gunkat kell először megerősíteni. Vagyis akkor tudunk igazán jó öku- menikusak lenni, ha jó reformátu- sok vagyunk! ______ Rákosi Gusztáv De brecenben született 1970. február 24- én. A debreceni Református Gimnáziumban érettségizett 1988-ban, majd Budapesten végezte el a Református Teológiát 1996- ban. Papi vizsgát egy év múlva tett. Nagydobszán (Baranya megye) szolgált 1997-től. 2001. július 15. óta a paksi gyüle­kezet lelkésze. Nős, felesége Lenkeyné Te­leki Márta szintén lelkész. Gyermekeik. Lu­ca Imola (1996), Viola Dóra (1998), Virág Zsófia (2000).- Miszter Buzek azután érdeklő­dik, hogy az egyes leszállított téte­lek milyen átfutással kerülnének eladásra.- Egy hét megfelelő?- Tak - bólint hatalmas fejével Buzek, majd nagy sugdolózásba kezd Jacobsszaf és egy másik ma­gyar úrral.- Azt állítja hát, hogy minden­ki becserkészhető, és az áru nem marad a nyakunkon? - kér­di a magyar, miközben ujjaival idegesen zongorázik az aszta­lon.- Mondja meg neki, hogyha ed­dig nem értette volna meg, éppen a nyakán maradt árut kérjük tőle. Még fizetünk is érte.- Szerintem attól van hasme­nése, hogy a Kacsó Gyuriék nem fognak-e ellenakcióba kez­deni.- Mondjad meg Miszter Bu- zeknak, hogyha beteszi ő is a zsugát a vállalkozásba, minden­ki boldog lesz, még a Gyuri bá­csi is. Mindenkinek lesz melója, meg dohánya. Amióta beszáll­tam ebbe az iparba, máris belő­lem él fél Los Angeles. És Buzek úr se hitte, hogy ennyit kereshet még a megsárgult papírjaival. Most meg pont az öreg ávós fáj neki? Az urak ismét sugdolóznak, majd hosszú szünet után Buzek újból kinyilatkoztat:- Tak. Veri ólrájt. Feláll, kezet ad Zsigának, és bólint az urak felé. 28. Zsiga West Hollywoodban rendezett be egy stúdiót, és im­már erről a főhadiszállásról ve­zérli a papíreladást. Itt aztán ál­landóan nagy a nyüzsgés, az üvegfal mögött színészek és szí­nésznők, hangtechnikusok dol­goznak. Az egyik üvegkalickában sző­ke, némiképp Sárira emlékeztető, lengyel akcentussal beszélő nő kezd bele a rögtönzésbe. Zsiga ár­gus szemmel figyeli, úgy tetszik, mintha nem csupán „szakmai ér­deklődéssel” tenné.- Hálló, Miszter Bondy? Jaj, de örülök, hogy megkaptam - kezdi a szőkeség. Maga nem is­mer engem, de én nagy hálával tartozom magának. Most itt va­gyok Los Angelesben, pontosan egy hete érkeztem. Képzelje, mit hallottam Miszter Danzigertől! Igen, Jeremy Danziger, ismeri, ugye? Zsiga elégedetten bólogat, a körben állóknak halkan súgja, mi­közben fülig ér a szája:- Még szép, hogy ismeri. Sülve- főve együtt van a két lator. Az üveg túloldalán a nő egyre csak nyomja a szöveget.- Ugyanis tőle tudom, hogy maga beszélte rá a Forte céget, hogy a PoUazz együttes tavaly ok­tóberi kaliforniai útját támogas­sák. Az valami szuper volt... Igen, igen, én is ott voltam. Énekelek... Éppen azért hívom, mert ez az út fordulópontot jelentett az én éle­temben is. Most keresett meg egy New York-i lemezcég, szeretné­nek kiadni velem egy lemezt, és... és... szóval arra gondoltam, köte­lességem megköszönni magának. De igen, ne is tessék szabadkoz­ni...- Ó, a szerénység mintaképe! - csóválja a fejét Zsiga idekint. Az­tán befelé kezd el integetni. - Me­het, gyerekek, a zaj. A hangtechnikusok gerjeszte­nek, földrengést imitálnak. A nő sikoltozni kezd a telefonba.- Jesszusom, megmozdult a padló! Jaj, minden ugrál... Mit mond? Földrengés? Nem akarok meghalni... Igen, igen, álljak a szoba közepére, de miért... pont a lámpa alá... jaj, megrepedt a fal! De én ki akarok innen men­ni... Hogyhogy ne essek pánik­ba?!... - Hangos csörömpölés, de aztán lassacskán elhalnak a mesterségesen keltett zajok. - Édes istenkém... lehet, hogy vé­ge? Nem, nem, most csönd van... Nem mozog, már nem mozog... Nem is tudom, hogy háláljam meg önnek... Úgy lát­szik, ha önnel hoz össze a sors, abból mindig valami életmentés kerekedik a végén. Én ebben lá­tok valami égi jelet... De, de, ne is szabadkozzék, kedves Miszter Bondy... Szeretném magának meghálálni valahogy. Komo­lyan, ragaszkodom hozzá. Ne sértsen meg, hogy nem fogadja el, úgyis csak valami szerény­ségre telik tőlem. És még egy­szer köszönöm... Igen, jól va­gyok, hogyne, legyen egészen nyugodt... Ég áldja meg, Miszter, Bondy. Amikor Patrícia bwefejezi és kilép a stúdióból, Zsiga felállva tapsol.- Erről van szó, kérem szépen! Művésznő, csak gratulálni tudok - kezet csókol, közben mélyen Páti szemébe néz. - Látja, így le­het túlélni egy földrengést. - Az­tán a többiekhez fordul. - Koszi mindenkinek. Ki a következő de­likvens?- Miszter Whitehead, Akron, Ohio - les bele egy munkatárs a kezében tartott listába.- Ó, a szangvinikus Miszter Whitehead. Na, majd ebbe bele­őszül! - kacag fel Zsiga. Aztán a láthatólag várakozó álláspontra helyezkedett Patríciához fordul: - Elvihetem az autómon, kisasz- szony? (Folyt, köv.) t

Next

/
Oldalképek
Tartalom