Tolnai Népújság, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-07-22 / 29. szám

2001. Július 22. ★ KÖZELRŐL ★ 3 Szekszárdról indult, a nagyvilágba érkezett Egykoron édesapja - Tóth Lajos - prédikált helybeli lelki- pásztorként ugyanitt, azaz szekszárdi református temp­lomban. Most, negyvenhat év elteltével deres hajú, de egyenes tartású fia - Tóth Miklós - hívta közös imára a hí­veket a szószékről. Már rég járt Szekszárdon, gyermek- és ifjúkora színhelyén. Amikor 1949-ben Hollandiába utazott teológiát tanulni, még a Magyar Köztársaság állampolgá­raként hagyta el az országot. Ott, Amszterdamban, a rádi­ót hallgatva tudta meg, hogy közben nálunk „kitört” a nép- köztársaság...- Eredetileg nem úgy mentem ki, hogy én már haza sem jö­vök - emlékezett a több mint fél évszázaddal ezelőtti időkre Tóth Kálmán, akivel a számára annyira ismerős szekszárdi re­formátus parókián beszélget­tünk. - Azután mégis úgy lát­tam, hogy tanácsosabb Hollan­diában maradnom. Nem volt egyszerű... Elvégeztem a teoló­giát és a jogot, s később egy ne­ves holland biztosítótársaság­nak lettem az igazgatója. S idő­közben egész Nyugat-Európá- ban kiépítettük a magyar pro-' testáns lelki gondozói szolgála­tot, mely szervezet hollandiai ágának én vagyok az elnöke.- Ez a gazdag életút Szek­szárdról indult. Tolna megye székhelyén az ön édesapja több mint harminc esztendőn át, 1924-től 1955-ig szolgált Szekszárdon, mint református lelkipásztor, esperes.- Amíg mondhatni el nem > űzték innen... Én már Szek­szárdon születtem 1925-ben, az elemit és a középiskolát itt is végeztem el: 1943-ban érett­ségiztem a Garay János Gim­náziumban. Szeretném el­mondani: nekem alkalmam volt körülnézni a nagyvilág­ban a közoktatás területén is. Például annak a holland gim­náziumnak voltam a kuratóri­umi elnöke, ahova aztán a ki­rálynő fia is beiratkozott. De állítom, hogy a szekszárdi gimnázium egy nagyszerű Al­ma Mater! S ráadásul a har­mincas-negyvenes évek fordu­lóján a szellemi élet is meg­élénkült, ezen a vidéken is. A népi írók keresztül-kasul utaz­ták akkoriban Tolna megyét. Keresztapám, Mészöly Győző Alsónyéken szervezett egy népfőiskolát, Móricz Zsig- monddal, Kodolányi Jánossal és másokkal.- Milyen képet őriz magá­ban a negyvenes évek Szek­szárdiéról?- Egy kedves kisváros emléke él bennem. Az em­berek - akik itt békében él­tek egymással - mindig jó­zanul gondolkoztak, mel­lőzve a fellengzősséget, a nagy szavakat. Otthont adó fészek - ezt jelentette ne­kem Szekszárd.- Szeretetteljes szavakkal szól, jóllehet édesapja után az ön testvéröccse, az 1956- jóth ban nemzeti bizottsági el- ah0| nőkké megválasztott, ké­sőbb börtönbüntetésre ítélt dr. Tóth Lajos is keserűséggel távozott innen...- Bár ekkor én már több mint hat éve Hollandiában vol­tam, éreztem, hogy néhai öcsém nem marad ki az esemé­nyekből. Ez a családunk sorsa, mi ilyenek vagyunk. Számunk­ra a magyar közösség érdeké­ben való fellépés magától érte­tődő. Ezt tettem én is a magam eszközeivel, amikor 1956 után fogadtuk a magyar menekülte­ket. Sajnos az öcsém nem jöhe­tett ki, személyes, családi jelle­gű okok miatt...- Munkája gyakorta szólítot­ta a világ különböző országai­ba. Merre járt az elmúlt évtize­dekben?- Észak- és Dél-Amerikában, a Közel-Keleten, Indonéziá­ban, Szingapúrban, s termé­szetesen Európa szinte vala­Lajos - abban a templomban prédikált, fél évszázada édesapja mennyi országában. De, alá szeretném húzni, hogy nekem mindig, mindenütt a magyar történelem adott távlatot. Az­az, a magyar sors, élethelyzet ismerete segített hozzá ahhoz, hogy átéljem más népek sor­sát, élethelyzetét.- Most, Szekszárdon, az ön igehirdetése előtt zajlik beszél­getésünk. Ugyanakkor a foglal­kozása - egy multinacionális biztosítási világcég vezetője­ként - egykoron meglehetősen világi jellegű volt...- Az volt, de tanulmányaim­nak köszönhetően teljes joggal prédikálhatok. S amikor időn­ként megkérdezik tőlem, hogy a jogi, avagy a teológiai kép­zésnek köszönhetek-e többet, akkor mindig az utóbbit emlí­tem. Szeri Árpád Merre nyaralnak a megye vezetői? Miután a megyei közgyűlés július-augusztus hónapban nem ülésezik, így szűkebb pátri­ánk vezetői is kivehetik nyári szabadságukat. Az elnököt, az al elnököket és a főjegyzőt üdülési terveikről kérdeztük. Koltai Tamás elnök: - A Dél-Dunán­túli Regionális Fejlesztési Tanács munkarendje miatt csak augusztus­ban mehetek nyaralni, természetesen a családommal, azaz feleségemmel és két kisgyermekemmel együtt. Úgy döntöttünk, hogy két hétre Horvátor­szágba, az Adriára utazunk, az isztri- ai félszigeten, Pula közelében pihe­nünk. Az elmúlt nyolc-kilenc eszten­dőt tekintve egyébként most először nyílt alkalmunk arra, hogy valameny- nyien együtt menjünk külföldre va­kációzni. Tímár László alelnök: - Az idei, au­gusztusi úti cél Svájc, ezt az országot keressük fel, mint kempingezők, fele­ségemmel együtt. Már nagyjából megterveztük az útvonalat, Lichten­stein után Schaffhausenbe látoga­tunk, megnézve a rajnai vízesést. Az­tán Zürich, Basel - itt találkozunk ma­gyar származású vendéglátóinkkal -, majd a genfi tó következik, végül irány haza, Ausztrián keresztül. Dr. Tollár Tibor alelnök: - Én már túl vagyok a nyaraláson, a nejemmel együtt a Balaton mellett, Révfülöpön voltunk. Itt béreltünk egy helyet a kempingben. Mindent kikapcsoltam, csak pihenéssel töltöttem az időmet. Ebbe persze a horgászás is belefért, sajnos a három hét alatt kevés halat fogtam, mindössze négy darab pon­tyot és két angolnát. De a kellemes idő és a szép környezet mindenért kárpótolt. Dr. Sümegi Zoltán főjegyző: - Július végén Észak-Görögországba, Para- ilába megyünk a családommal. Egy­koron, úgy tizenhárom évvel ezelőtt nászúton ugyancsak Görögországban voltunk, most közel másfél évtized el­teltével jutok el ide ismét. A tizenkét nap nem is volt túlságosan drága ötünk számára, sőt, azt hiszem, az ár valamelyest alacsonyabb, mintha a Balatonnál lennénk két hétig.-szá­Tablók, szoboravatás, ilyenek Sohase tudtam, hogy készítik a talapzatokat. Előre gyártják, vagy a helyszínen zsaluzzák fel, vasakat tesznek bele, és hány év a garancia. Vagy hány százév. Rutinból, vagy nevé­hez mérten alapos módon-e. Egy kőműves ugyan valamit magyarázott. Hogy megszívhatja a fagy. Tikkasztó hőség volt, csak bólogattam világos sörrel a kezemben az álmos, ingerszegény állami építkezés felvonulási területén. A szobrok így materiálisán nem érdekeltek. Kivéve az egy lábon álló lovasszobrot. Az is csak az egyensúly miatt. A ló szinte mindig a jobb-hátsó lábán áll. A szobrot teszik az alapzatra, de a szoborra nem tesznek semmit. Az alapra le­het kerítést, rácsot, falat húzni, újabb szobrot tenni. Ha jól tudom, az már posztamens. Tulajdonképpen így vagyok az összes polgári-paraszt-népi múlttal. Sose tudtam, hogy készül. Hol vannak benne a me­revítők, hogy kell kerekíteni, a simítóanyagot felvinni, és mi van a sóder-cement aránnyal, hol lehetnek hajszálrepedé­sek. Bár alapjában kényelmes helyzetben vagyok. Akármi­kor tudnék kétféle önéletrajzot írni. A grószfater, mindkettő kulák volt, az egyik sztalinszobrot döntött, a másik a temp­lomajtóról tépte le a pb-határozatot. Sőt, presbiterként fun- gáltak. Az anyatejjel még szívtam magamba némi népi kul­túrát, majd apai vonalon benyomásokat szereztem a bányá­szat elvtársi vadvizein. Népitáncot ugyan kisztáborban ta­nultam, de a tagságra hamarosan méltatlanná lettem, (vér­magyar faj, de átütő). A polgári gyökerekkel viszont absolute hadilábon állok. Sehol egy iparos kör, egy legényegylet, egy kaszinós a család­fában, csak rézmozsarat örököltem, meg szuvas mángorlót, azért is húsz rokonnal vívtam meg, gipszstukkót, bieder­meier angyalkát nem. Egyetlen forrásom posztsztálinista történelmi tanulmányaim, amire egykori jóbarátom azt ta­lálta mondani: annyi, mint amikor a döglött macska a far­kába harap. Ha lenne polgárősöm, persze, az más. Talán tudnék a végrendeletéhez szocializálódni. Tudnám, mi a - be furcsa összetétel - magyar polgár. Ima az ovális ebédlő- asztalnál, szentmise, egzisztencia, félicia, tolerancia, álla­mi apanázs, kisüzlet, életpálya, nagycsalád kerekeken. Ra­dikális lojalitás, caritas, „domesztikált és valóban korrekt­kedélyes légkör" (Mészöly M. - kiemelés tőlem). Tekintély- tisztelet zsigerből. Szomjaznék az eresztékeiben megroppant társadalmunkban egy kis értékorientációt. De gőzöm sincs, illik-e kódoltan zsidóznom, vagy pofabe, kőkerítéssel ve­gyem-e körül a paraszt-munkás (szitokszó) egzisztenciát, és egyáltalán, ki áll itt a pé betűs társadalmi ranglétrán. A cs. és kir. köztisztvis. és az olajbróker, vagy odafér a háztájis parasztpolgár és megélhetési embertársunk. És kinek van gőze, csak lila is? Jómúltkor találkoztam a kőművessel. Acetonos lehelettel kérdezte, nem tudok-e egy jó régiségkereskedőt. Van egy rahedli régi képe, tablók, szoboravatás, meg ilyenek. Ke­ménykalapos emberek kackiás bajusszal. Az egyik a nagy­apja lehetett, de nem mutat a lakásban. Még ha divatba jön­ne. Ki tudja, talán a gyereknek jó lesz. Tóth Ferenc A Garay-szobor avatása 1898 június 5-én. Még ha divatba jönne Az emberi hang Interaktív a legújabb divatszavak egyike. Mindenre mondják, ha igaz, ha nem. Hajdanában műfajt teremtett Szilágyi János, Halló itt vagyok! című telefonos műsora. Most, hogy ilyen szegény a televízió, egy időben ott is feltűnt, majd aztán el­tűnt. Anti-televíziós a dolog, hogy két órán át mást sem lát a néző, mint egy embert. Lehet, hogy illene tudnom, de fogal­mam sincs ki az a férfi, akinek az álmaikról beszélnek az em­berek. Nem is nagyon fogom megtudni, mert telefonon ke­resztül aligha lehet lélekbúvárkodni ismeretlen emberek - va­lódi, vagy kiszínezett - álmai alapján. Bevallom, némileg kukkolónak érzem a műsort, hiszen mi közöm ahhoz, hogy miféle lelki sérülések okozzák, hogy valaki éjnek idején egy idegent hívjon fel telefonon, hogy elmondhassa legtikosabb álmát. Hogy nem teljesen hülyeség az interaktív műsor eme kez­detleges formája, magyarul a párbeszéd ember és ember kö­zött, azt László atya éjszakai műsora példázza. Kezdődik az­zal, hogy az atya személyiség. Érett, felnőtt ember, akinek szilárd a jelleme és a világnézete. Hisz abban amit csinál, és van tehetsége hozzá. Biztos a tudása és ért az emberek nyel­vén. Éjnek idején is tud figyelni a másikra. Kimondottan ke­rüli, hogy személyes dolgokba avatkozzon, de mindig nyíltan megmondja a véleményét. Kinek, kinek a maga értelmi szín­vonalán. Ha az illető nem érti, akkor tanulhat belőle más. Ha fontos dolgokról van szó, akkor elég bátor ahhoz is, hogy ke­mény legyen. Nemrégen például azt mondta valakinek, elő­fordul, hogy valaki éppen azt a gyülekezetét erősíti, amelyik­ből kilép. Akinek az kell, annak hétköznapi tanácsot ad. Más­nak példabeszédet mond, de sosem mondja meg senkinek, hogy mit csináljon. Bemutatja az utakat, a döntéseket és azok felelősségét, de nem ad tanácsot. A maga útját minden­kinek végig kell járni. Ha úgy érzi, a telefonáló szenveleg, vagy éppen mást mond, mint amit gondol, segít neki tükörbe nézni. Nagyon bonyolult dolgokat is képes világosan elma­gyarázni, ha másként nem megy, akkor Ady versek segítségé­vel. Ha azt mondja a telefonálónak: a jövő szerdán meglátoga­tom a kórházban az édesanyját, mérget lehet venni rá: ott lesz. Ha ígéri, hogy imádkozik valakiért, tudhatom, hogy meg fogja tenni. Ha ígéri, hogy küldöm az angyalokat, biztosak le­hetünk benne, hogy angyalok serege engedelmeskedik neki, mert tudják, hogy jó ügyet szolgálnak. Ha ez az egész interaktív izé azt jelenti, hogy a technika nem elválasztja az embereket egymástól, hanem azt, hogy könnyebben, gyorsabban jut el az emberi hang lélektől léle­kig, akkor nem is hiábavaló a technikai civilizáció. Ihárosi Ibolya AZ ING GROUP keres középfokú végzettséggel munkatársakat lakossági és vállalati szolgáltatások személyes képviseletére. FELTÉTELEINK: S kreativitás, •/ önállóság, I •/ lojalitás Jövedelem évi 2.000.000 Ft-tál. Jelentkezni lehet: Szekszárd, Széchenyi Üzletház (a DM felett) 2. emeletén Cseri József üzleti igazgatónál 2001. július 25., 26., 27-én, 9-12 óra között. —[VASÁRNAPI r<w,n Tolnai Népújságai az Axel Springer Magyarország Kft. lapja Felelős vezető: az ügyvezető igazgató. Főszerkesztő: KAMARÁS GYÖRGYNÉ. Vezető szerkesztő: Hangyái János. Tervező szerkesztő: Árki Attila. Kiadja az AS-M Kft. Tolna M. Irodája. Irodavezető: DR. MURZSA ANDRÁS Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Telefon: 74/511-510 Telefax: 511-500. Készült a szerkesztőség számítógépes rendszerén. Nyomás: Déli Nyomda Kft., 7630 Pécs, Engel u. 8. Telefon: 72/326-480. Telefax: 72/332-099. Ügyvezető igazgató: FUTÓ IMRE Terjeszti az AS-M Kft Tolna Megyei Irodája saját árushálózatán keresztül és a PANNONHÍR RT. értékesítési helyei. ISSN: 1419-0168 \ «■ V >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom