Tolnai Népújság, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)
2001-07-18 / 166. szám
M E GYE TÜKÖR 5. OLDAL 2001. JÚLIUS 18., SZERDA ________________Mondom a magamét________________ RÁ KOSI GUSZTÁV A saját rétünk sokkal zöldebb szomszéd tétje sokkal zöldebb, mim tudjuk. Gyukmn megfordubk Vácott, miután ott él rokonságom jó része. Néhány éve írtam is a szép Duna-korzóról, a parkokról, példának állítva Paks elé, íme így is lehet. Azóta sok víz lefolyt a Dunán. A hét végét ismét Vácott töltöttem és bizony már nem először vettem észre a változásokat. A Duna-korzón kiégettpázsit, lerobbant játszóterek, a parkok a történelmi hangulatú belvárost kivéve siralmas állapotban. A lakótelep egyre inkább gettósodik, kosz, szemét és ami még szomorúbb: szemmel láthatóan sok a lét határán tengődő ember. Budapest agglomerációja - szólhatna a mentség, ha ugyan ez mentség lehet az uniós csatlakozás küszöbén. Pakson a Szent István téren szállók le a buszról Virágok mindenütt, üde zöld gyepszőnyeg a parkban a perzselő hőség ellenére is. Vagyis a szomszéd rétje már korántsem zöldebb, sőt! A lakótelep is egészen más világ, mim a váci. A parkok rendezettek, virágosak, az utcák tiszták, szemetet elvétve látni. Hosszú évek tudatos városépít&városszépítő munkájának eredménye - gondobm, vagy talán bátorkodhatom azt mondani, tudom. Pénz is persze, mert az önkormányzat költségvetéséből jutott mindig a parkokra, a köztisztaságra ez tagadhatatlan, mégis úgy hiszem nem ez a legfomosabb. Sokkal inkább a szemlélet, amely néhány megszállott ember kezdeményezése nyomán általánossá vált. A környezet fegyelmez, ahol rend és tisztaság van, ahol ötven méteren- kém szemétkosár található, ott szime senki nem dobja el a papírdarabot, a csikket. Mielőtt túl idillikus lenne a kép, sietve hozzáteszem, tennivaló akad még bőséggel, példának csak a hétvégi diszkók utáni rendetlenségeket vagy a kutyapiszkot elég említeni. Ennek ellenére hiszem, szégyenkezm nincs okunk. Paks küllemét tekintve ma már az, aminek polgárai tudni akarják, egy európai kisváros. ____________Megkérdeztük olvasóinkat____________ Ke ressék-e a „kitett gyerekek” anyját? Egyre több kórház előtt helyeznek el inkubátort azon csecsemők számára, akiket szülőanyjuk nem kíván megtartani, felnevelni. A „kitett” gyerekek szülei után jelenleg hivatalból nyomozás folyik kiskorú veszélyeztetése miatt. Az illetékes tárca fontolgatja: az inkubátorban elhelyezett csecsemők szüleit ne keressék, biztosítva névtelenségüket. Kálóczi Andrea szociális munkás (Szekszárdi: - A társadalomnak az az érdeke, hogy a csecsemő életben maradjon, tehát azzal, hogy tudják, nem nyomoznak utánuk, talán többen választják ezt a megoldást, mint a kicsi elpusztítását. Ám nem ez lenne az igazi megoldás, nem kellene idáig eljutnia egy nőnek. A megelőzésre kellene helyezni a hangsúlyt, hogy már a terhesség ideje alatt legyen hová fordulnia az anyáknak, legyen, aki meghallgatja őket, segít nekik megoldást találni a születendő gyermek részére. Halász Bálint nyugdíjas (Szekszárd): - Abból a szempontból jó lenne a dolog, hogy talán több csecsemő maradna életben, ha nem félne a szülő a felelősségre vonástól. Az a véleményem, hogy aki képes „kitenni” a gyerekét, az nincs teljesen tisztában vele, hogy mit csinál. Az a fontos, hogy megmaradjon az a kis élet. Ha pedig az anya később meggondolja magát, még mindig jelentkezhet. Dr. Ferencziné Stefanik Ágnes könyvtáros (Szekszárd): - Egyetértek vele, mert az a lényeg, hogy a gyerek megmeneküljön. Aki az inkubátorba teszi a gyerekét, az lemond róla. Talán jobb is, ha sosem derül ki, hogy ki volt. Ezeket a csecsemőket hamar örökbe fogadják. Azt gondolom, jobb elkerülni a későbbi érzelmi megrázkódtatást, akinek nem kell a gyerek, arra ne is próbálják „ráerőltetni”. Nagy Vendel alkalmazott (Szekszárd): - Úgy gondolom, az inkubátort pontosan azzal a céllal tették ki, hogy a gyerekét oda elhelyező nő névtelen maradhasson. Aki ezt a megoldást választotta, bizonyára oka van rá. Ha így döntött, maradhasson névtelen, de később ne legyen lehetősége a gyereket visszakövetelni, az életét megbolygatni. A névtelenség ára legyen az, hogy minden szülői jogáról lemond abban a pillanat- ban, ahogy a gyermekét otthagyja. ________venter Át utalták a húsiparosok pénzét A dolgozókat a bérgarancia-alapból fizették ki Mint már beszámoltunk róla, a szekszárdi Tolna-hús Rt. 171 dolgozójának felmondott a felszámoló. A felszámolást végző Kossuth Holding Rt. azonban saját forrásból nem tudta sem a dolgozók bérét, sem a jogos végkielégítéseket kifizetni, ezért a megyei munkaügyi központhoz fordult segítségért, ahol a bérgarancia-alapból utalták át a szükséges összeget. Szekszárd A Tolna-hús Rt. felszámoló biztosa, Kissné Ágics Ilona még május végén felvette a kapcsolatot a Tolna Megyei Munkaügyi Központtal, mert a szekszárdi húsipari cég saját forrásból nem tudta a dolgozóknak a májusi, júniusi és a fél havi júliusi munkabérét és egyéb juttatásaikat kifizetni. A 171 dolgozó járandóságát a bérgarancia-alapból tudták rendezni, tájékoztatta lapunkat Liszicza István, a megyei munkaügyi központ vezetője. A Tolna-hús Rt banki számlájára küldték át, több mint egy héttel ezelőtt a dolgozók járandóságát, egy összegben. A felszámoló feladata volt a további, névre szóló kifizetés. A megyei munkaügyi központ 36 millió forintot küldött a Tolna-hús Rt. banki számlájára, pontosan annyit, amennyit a felszámoló megjelölt. A bérgarancia-alap idei évi összege, bruttó 308 ezer 748 forint, személyenként. A 171 dolgozó többsége ezzel az összeggel teljes mértékben hozzájutott járandóságához, de 30-40 dolgozónak - esetenként a 2 mülió forint helyett ami törvényesen járna - be kell érnie 308 ezer forinttal, ugyanis ez a maximum, amit a bérgaranciaalapból ki lehet fizetni. A munkaügyi központ vezetője azt is elmondta, ha a Tolna-hús Rt.-nek a felszámolás alatt bármilyen értékesítésből bevétele származna, ebből azokat a dolgozókat kell kifizetni, akiknek még tartozik a cég. A gond csupán az, hogy reális számítások szerint erre nem sok esély van, ugyanis a Tolna-hús Rt.-nek nincs vagyona, s olyan eszköze, berendezése sem, amit el lehetne adni. _______ MAUTHNER Ha jó, ha nem jó... Továbbra sem láthatja a közönség a maketteket? Kiss István és a makettek FOTÓI BAKÓ JENŐ Változatlanul nincs megegyezés a tolnai Kiss István, nyugdíjas hajómakett készítő és a város között abban, hogy a maga nemében egyedülálló gyűjteményt a nagy- közönség is láthassa. Tolna A tolnai képviselő-testület legutóbb zárt ülésen tárgyalta a témát. Érdeklődésünkre dr. Szilák Mihály polgármester azt mondta, hogy a képviselőtestület úgy döntött: a hajómaketteket időszakos kiállításon mutassák be, ez idő alatt értékét szakértővel becsültessék fel, ezt követően lehet tárgyalni az „üzletről”, mivel a testületnek tudnia kell, mit vásárol meg a város számára. Kiss István érdeklődésünkre elmondta: azok után, hogy korábban szóban lényegében megegyezett a polgármesterrel a gyűjteményről, nem tudja elfogadni a képviselő-testület ettől eltérő elképzelését, miszerint ő, a saját pénzén két alkalommal - augusztus 20-án, illetve ősszel, Tolna város napján - állítsa ki az anyagot, és aztán a képviselő-testület majd eldönti, hogy kell-e a gyűjtemény, vagy sem. Mint mondta, ő maholnap 80 éves lesz, nem hagy bohócot csinálni magából. A hajómakett készítő azt is elmondta, hogy a 25-30, eredeti tervdokumentumok alapján, 1:50 méretarányban általa elkészített dunai hajó-makettek és a mintegy 150 eredeti fénykép Európában egyedülálló gyűjteménynek számít. Nem véletlenül érdeklődött utána többek között a „városvédő” Ráday Mihály és egy országos kereskedelmi televízió sem. Mint mondta, a más településekről kapott vételi ajánlatokat eddig azért nem fogadta el, mert lokál- patrióta. Arra a kérdésre, hogy ezek után mik a tervei, Kiss István azt válaszolta: végrendeletében a fiára hagyja az anyagot. Mindazonáltal úgy véli, könnyen lehet, hogy a tolnai városvezetés úgy jár majd ezzel a gyűjteménnyel, mint annak idején az élő Dunával: ezt is elviszik a várostól. Dr. Szilák Mihály szerint azonban Kiss István félreérthette a képviselő-testület ajánlatát. Ugyanis a gyűjtemény egy alkalommal, augusztusban történő kiállításáról lenne csak szó, és természetesen ennek minden költségét a város vállalná. Ha az érték- becslés után esetleg mégsem sikerülne megegyezniük, a város magától értetődően hiánytalanul visszaszállítaná - az önkormányzat költségén - a gyűjteményt. A polgármester reméli, hogy ha még egyszer beszél Kiss Istvánnal, sikerül tisztázni a félreértéseket.-ESKésziilődnek a faluünnepre Befejeződött a fácánkerti polgár- mesteri hivatal épületének belső felújítása. A munkálatok - amelyek során a belső festések mellett egy újabb hivatali irodát is kialakítottak, illetve az orvosi rendelőt egy másik helyiségbe költöztették - közel másfél millió forintot igényeltek. A mostani renoválás - mint azt Orbán József polgármester elmondta - az augusztusi faluünnepre való készülődés egyik állomásaként is felfogható. Alkotóművészek kiállítása Szekszárd Az „Ötösfogat” és a „Fáskor” alkotóművészeinek munkáiból nyílik kiállítás a Művészetek Házában július 19-én, csütörtökön, 17 órakor. A tárlatot Húber András Ede és Kozák Csaba művészeti író nyitja meg, közreműködik Lányi Péter zongoraművész. A kiállítás szeptember 2-ig látható, hétfő kivételével naponta 10-18 óráig. Képzőművészeti szabadiskola Képzőművészeti szabadiskolának ad otthon a Szálkán a művészetért alapítvány ifjúsági tábora. Az ország különböző településeiről érkezett harmincnyolc fiatal a július 21-ig tartó táborozás idején grafikákat, festményeket készít, az alkotásokat a község művelődési házában lehet megtekinteni. Ma még beadható a segélykérelem Bonyhád Bonyhádon, a Polgármesteri Hivatalban humanitárius segély iránti kérelmet nyújthatnak be a romák. A szociálisan hátrányos helyzetű, megélhetési gondokkal küszködő, ötvenhatodik életévüket betöltött cigányoknak még a mai nap áll rendelkezésükre, hogy pályázzanak. Kérelmeiket július 18-án, szerdán délelőtt nyolc és tizenkét óra között, valamint délután tizenhárom és tizenhat és óra között várja a roma kárpótlási megbízott. A segélykérők adatait az IOM szervezethez továbbítják, ahol döntenek a segélyezés formából, összegéről, a segélyezettek köréről. A kérelem beadásához személyigazolvány szükséges^___________________■- Csak van itt valahol egy menedékház. Totál eltévedtünk. A síneken kellett volna mennünk.- Mindegy már, csak nem megállni. Egy, kettő, indulás! - sürgeti őket Sári.- Álljunk meg egy kicsit... - könyörög Joci.- Nem lehet! Legalább helyben ugrálj, így ni! - biztatja megint Sári, majd maga is ugrálni kezd. Míg egyszer csak le nem rogy a hóba.- Jaj, a bokám...- Mi van veled? - ugrik oda Zsiga.- Kibicsaklott valami göröngyön.- Nem baj, majd segítünk. Joci, hogy az ördög vigyen már el...! Fogd meg a másik oldalról. így vonszolódnak egy ideig, míg a fiúk is teljesen el nem gém- berednek az egyre kegyetlenebb hidegben. Nincs más választásuk, mint hogy valahová bevac- kolódjanak, és éjszakára kunyhót építsenek maguknak. Míg Zsigáék ágakat próbálnak gyűjteni, Sári tehetetlenül ül egy fa tövében. Süvít a jeges szél, hordja a havat. Később a fenyők között, egymáshoz bújva, a végletekig lti- merülten, dideregve kuporognak a hófúvásban. A kunyhó nem sikerült. Amikor derengeni kezd a hegyek mögött az ég, Zsiga hiába próbálja élesztgetni Sárit. Mintha neki sem akaródzna már felkelni innen, fagyjon meg ő is, tán az lenne a legjobb.- Semmi baj, kiscsibém, szerelmem. Bújj hozzám szorosan. Holnap, Sárikám, szabadok leszünk, mint a madár! - motyogja és könnyek közt szorítja magához az élettelen testet. 14. A Los Angeles-i Magyar Házban a színpad előtt hosszú asztalokon cserkészek takarítják el a vacsora maradványait. A színpadon megjelenik egy köpcös, szemüveges, kopaszodó hatvanas éveiben járó úr, akinek néhány ujja hiányzik. A terem elcsendesedik. A szavalóművész meghajol:- Bajtársaim! Magyarok! Ady Endre, Góg és Magóg fia vagyok én. Góg és Magóg fia vagyok én... Nézzetek rám! Látjátok ezeket a kezeket? A hazánkba benyomuló szovjet csapatok visszaszorítása közben veszítettem el ezeket a drága ujjakat! - Itt hirtelen hangot vált. - De hiába döngetek én kaput és falat, amikor tehetetlen vagyok... És mégis megkérdem tőletek, hogy szabad-e sírni a Kárpátok alatt? - Kis szünetet tart. - Tizenhat év telt el dicsőséges forradalmunk leverése óta, de a sebek nem gyógyulnak. - Vetkőzni kezd. - Látjátok ezt itt? Orosz golyó szaggatta - a vállán látható sebhelyre mutat. - De akik jobban ismernek, azok tudják, hogy máshova is jutott az ólomból. - Egészen belevadul. - Hadd kérdezzem meg, hogy szabad-e Dévénynél betömi nekem új idők dalaival? Fülembe forró ólmot öntsetek...- De az enyémbe is - hallani a színpad mellől.- Minek szól bele? Legyek az új, az énekes Vazul. Tiporjatok re- ám durván és gazul, ahogy Kádár tette az otthon maradottakkal. De nem hagyjuk ezt, Magyarország! És nem telik bele másik tizenhat év, kitakarodnak a komonista pribékek szent hazánk földjéről, de addig sírva, kínban, mit se várva, mégis csak száll új szárnyakon a dal, s ha elátkozza százszor is Pusztaszer, mégis győztes, mégis új és magyar! A produkciót vad taps jutalmazza, a művész csupasz felsőtesttel hajlong, majd lejön a színpadról. Rögvest ahhoz a férfihez ront, aki közbekotyogott, előbb csak szóban szidalmazzák egymást, majd bírókra mennek. Kisebb tömeg verbuválódik körülöttük, a leghátsó alakzatokban ismerős arcok: Zsiga és Joci nyújtogatja a nyakát. A csetepaté végeztével egy kipirult arcú, rendetlen külsejű férfi lép oda Zsigáékhoz egy kopasz férfi invitálására.- Jöjjön már ide, Gyuri bácsi, egy pillanatra! - mondja a kopasz. - A srácok most érkeztek hazulról. A kommunisták elől menekültek. Nem tudnál segíteni nekik? Megérdemlik. Fiúk, egyébként Gyuri bácsi adja ki a magyar emigráció legkomolyabb lapját, ezt elhihetitek.- Alászolgája. George de Kacsó.- Akármi legyek, ha ez nem az a Kacsó elvtárs, aki anyámék üzemében volt párttitkár '56 előtt - súgja azonnal Joci Zsigának. De Kacsó is elemében van ma este.- Jól van, srácok. Itt van egy adag újság, első menetben ezt osszátok szét. Ma ingyen van mindenkinek. Aztán majd meglátom, mit tehetek értetek.- Menni fog. Tisztára, mint otthon a téren: lapot kell osztani... - néz egymásra a két fiú.- Ja. Kérdés, mit lehet nyerni - teszi hozzá aztán Zsiga. 15. Az este végeztével Kacsó magával viszi Zsigát és Jocit, és a kivilágított evinyúkon meg bulvárdo- kon végigszáguldvá elfuvarozza őket egy lerobbant házhoz, ahol leparkol. (Folyt. köv.)
