Tolnai Népújság, 2001. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-26 / 147. szám

5. OLDAL 2001. JÚNIUS 26., KEDD MEGYEI TŰKOR Mondom a magamét IHAROSI IBOLYA Hazaszeretet Szakmai [úlyaftilósom egyik legkínosabb emléke, amikor a ven- dégláló házigazda akkor még Csehszlovákia nagykövetének kedélye­sen magyarázta, hogy a magyar nyelvben a csehül állunk az bizony azt jelenti: rosszul mennek a dolgaink. Nem feltétlenül az udvarias­ságjele, ha a török vendéget azzal a közmondással traktáljuk: rossz szomszédság, török átok. Mostanában meg már lépten-nyomon bal- kánozik mindenki. Mintha az ott élő népek kevesebbet érnének, mint mások, mintha ők tehetnének arról ami velük történt a történem vi­haraiban. Különben is hajlamosak vagyunk a civilizációt, sőt, a tech­nikai civilizációt összetéveszteni a kultúrával. Mennyivel kedvesebb volt az említett otromba vendéglátónál az a len­gyel diplomata, aki magyarul mesébe el, miként küzdött meg nyel­vünkkel. Amikor megbízólevelét adta át a köztársasági elnökünk­nek, egy percet késett. Ezt megindokolandó azzal képesztette el a há­zigazdát, hogy azért nem tudott előbb jönni, mert a folyosón letartóz­tatták. Időbe telt, míg kiderült, hogy csak föltartóztatták. Né ézem a tévét, s azt hallom, hogy írástudók lekezelően, megvető­en beszélnek Romániáról, s a román emberekről. Nem tisztelvén sem kultúrájukat, sem emberi méltóságukat. Ma már a nyilvánosság előtt is lehet zsidózni és cigányozni, semmibe venni más emberek, más népek méltóságát és kultúráját. Buzgón vallásos emberek is elfeled­keznek arról, hogy hitük szerint Isten előd egyenlők vagyunk, vagy más megfogalmazásban minden embernek veleszületett joga van emberi méltóságához. Hogy aztán miként élt a lehetőségeivel, milyen jellem, mi a vélemény róla a családban, a munkahelyén, az utcában, az már más kérdés. Jellem és tudás, társadalmi érvényesülés dolgá­ban aztán már mindenki más és más. Ezen a szinten meg minden­kit a maga értéke szerint lehet megítélni. De, csak őt és személy sze­rint, nem pedig egész népét és hazáját. Csonka Sándor jubilál Szülővárosának közönségét lepi meg századik tárlatával A „szomszéd” rétje mindig zöldebb A dániai demokrácia magyar szemmel Van, kisebbségi kormányzás, nincs sta­tisztikai szemlélet. Rendőrség, ügyészség, egy szervezetben. Mit esznek, mit isznak a dánok? Dr. Fenyőházi Elemér, a Tolna Megyei Ügyvédi Kamara elnöke népes delegáció tagjaként ta­nulmányozhatta a dán demokráciát és az igaz­ságügy szervezeti rendszerét. A delegációnak hét-hét ügyvéd, bíró és ügyész volt a tagja, 10 megyéből és a fővárosból. Az utazást a Kecske­méten működő Dán Kulturális Intézet szerve­zete, a dán külügyminisztérium segítségével. Az út költségeit a vendéglátók fedezték. Koppenhágától 20 kilométerre Tune-ban egy oktatási központban laktak. Igen alapos tájé­koztatást kaptak a dán demokráciáról, pártok­ról politikai rendszerről, s annak működésé­ről.- Mi volt a legérdekesebb?- A parlament működése. Kilenc párt van a parlamentben, a nagyobb szociáldemokrata és a kisebb szociálliberális párt kormányoz, még­pedig kisebbségben. Ez az, ami nálunk elkép­zelhetetlen, de ott már működik vagy ötven éve. A legjobban az érdekelt, hogy ilyen körül­mények között hogyan fogadják el például a költségvetést. Nálunk az a demokrácia 150 éve, hogy az ellenzék nem szavazza meg a költség- vetést. Mint kiderült, az a menetrend, hogy az egyes fejezeteket külön szavazzák meg, a prog­ramjaik alapján erre a célra összeállt pártcso­portok. Akadnak akik a szociálpolitikát fogad­ják el, mások az adótörvényben támogatják a legnagyobb kormánypártot. Ezekhez elegendő az 50 százalék plusz egy szavazat. Ha ez meg­van, akkor az egész költségvetést mindenki megszavazza.- A bűnüldözés és az igazságügy rendszerében mi a legnagyobb eltérés?- Bármily meglepő, az igazságügyi minisztéri­um alá van rendelve a rendőrség, az ügyészség, s két éve független a bíróság. Azóta ott is a mi Igazságszolgáltatási Tanácsunkhoz hasonló funkciójú bizottság végzi a bíróságokkal kap­csolatos igazgatási feladatokat. Ötvennégy rendőrkapitányság van Dániában, s az első fo­kú ügyészség ennek a kertében működik. A rendőrfőkapitány egyben az ügyészség vezető­je is. A hat fellebbviteli ügyészség már elkülö­nül, s két fellebbviteli bíróság működik, s ott is van legfelsőbb bíróság. A kiemelt ügyek Dániá­ban is a fellebbviteli bíróságon kezdődnek. Ga­ranciális szempontból érdekes, hogy a büntető- eljárásban egy gyanúsítottnak csak egy védője lehet, míg nálunk ez nincs korlátozva. A bírák nem szakosodnak, az a bíró aki nekünk elő­adást tartott, délelőtt büntető, délután polgári ügyeket tárgyalt. Jártunk egy ötvenezres város­ban, ahol összesen három bíró dolgozik, van­nak viszont bírósági asszisztensek, akik polgári ügyekben ítéletet is hozhatnak. Mondtuk is: jó, ha mielőbb bekerülünk az Európai Unióba, mert tanulhatnak tőlünk jogállami megoldáso­kat.-Mi az ami viszont egyáltalán nincs?- Statisztikai szemlélet. Nem tudta például megmondani a koppenhágai fellebbviteli bíró­ság elnöke, hogy hány ügyük van egy évben. Rendőrségi sta­tisztikát szintén nem vezetnek, mintegy 500 ezer feljelentést tesznek az állampolgárok évente, de ebből ke­vés büntetőügy lesz. Befejezett emberölést kö­rülbelül százat követnek el évente Dániában. Aki beiratkozik a rendőrtiszti főiskolára, az el­ső perctől kezdve teljes fizetést kap. Ma már sok arab dán állampolgár, ők viszonylag sok erőszakos bűncselekményt követnek el, ezért azt a megoldást találták ki, hogy közülük tobo­roznak rendőröket.- Mi az, amit itthon is kipróbálna?- Voltunk egy nyitott börtönben, ahol saját ru­hában, saját magukat látják el az elítéltek. Nem szidhatják a börtönkosztot, mert maguknak főznek. Négykor, ha vége a munkaidőnek a sa­ját boltban vásárolnak be. Fém szeméttartókat gyártanak, ebből élnek. Templomot és focipá- lyáf építettek, egy, maximum két személyes szobákban laknak. Homokozó van a börtönud­varon, ha kéthetente jön a család, akkor a gye­rekeknek legyen hol játszani. A parancsokkal együtt volt a rabok képviselője amikor odaláto­gattunk. Volt közöttük, akit nyolc évre ítéltek el, nem úgy válogatták ki tehát a rabokat, hogy azokat gyűjtötték össze, akik valami vétségért bemenetek fél évre pihenni. A kapu nyitva van, de aki engedély nélkül távozik, azt visszakül­dik a zárt- börtönbe, ha nem tud kellő magyará­zatot adni a tettére. Dániában tíz ilyen nyitott börtön van. Ezt a módszer nálunk is ki lehetne próbálni, de a biztonság kedvéért itthon inkább a gondatlan cselekményekért fogházbüntetésre ítéltekkel kezdeném el a kísérletet.- Ők magúk meg vannak elégedve a saját meg­oldásaikkal?- Természetesen nincsenek. Az egyik előadó, áki két éve büntető védő, azt megelőzően 7 évig dolgozott a Külügyminisztériumban, Eu­rópa Parlamenti képviselő Volt; öt évi a jogi bi­zottság elnöke, s dolgozott Brüsszelben a dán tévé tudósítójaként is, azt mondta: szeretnék, ha az ügyészség inkább a parlament alá tartoz­na. Ebből is látszik, hogy nincs új a nap alatt, meg kicsi a világ, hiszen nálunk az ügyészség a parlament alá tartozik, s aki éppen hatalmon van, azt szeretné, ha a minisztérium irányítása alá tartozna. Ugyanaz a párt, ellenzékben - bi­zalomhiányra hivatkozva - nem támogatja az elképzelést.- Beszéljünk komoly dolgokról is, mit esznek, isznak a dánok?- Nagy sikerünk volt a szekszárdi Sárosdi pin­cészet boraival. Dániában egyáltalán nem te­rem szőlő, sört isznak és francia borokat. Sok a finom sajt és hal mindenféle formában. Szerin­tem, jól főznek. IHÁROSI IBOLYA A német kisebbség közgyűlése Három folyóirat - a Hajnali Fény, a Csepeiszigeti Vissz­hang és a Pécsi Szivárvány - szerkesztősége Csonka Sán­dor dombóvári festőművész­nek munkássága elismerése­ként nemrégiben díszes ok­levelet adományozott. Dombóvár A korábban Art-, Nívó-, valamint Millennium-díjjal jutalmazott hat­vanöt éves mester - aki az ecsetke­zelést Szabó Zoltántól, Szőnyi Ist­vántól, Benedek Györgytől, Kirsmayer Károlytól, Kiing Györgytől és Domanovszky End­rétől tanulta - nagy szorgalommal készül századik leállítására. A har­minc évvel ezelőtt a budapesti Nemzeti Galériában rendezett el­ső tárlata óta képeit Dombóváron és a környékbeli falvakban, Tolna megye számos településén, ha­zánk nagyvárosaiban, valamint külföldön - például Prágában, Bécsben, Varsóban, Moszkvában, Hanoiban és Havannában - is lát­hatta a közönség. Ezúttal szülővárosának művé- szetbárátait szeretné meglepni az életművét bemutató száz képpel, melyek között különböző techni­kával készített festmények és ce­ruzarajzok lesznek. A főként rea­lista stílusú műveken Csonka Sán­dor a falusi-tanyasi hétköznapo­kat, az általa bejárt gyönyörű tája­kat, valamint a csodálatos gyü­mölcs- és virágcsendéleteket örö­kítette meg. Egy új - Dombóvár jellegzetes utcarészleteit és épüle­teit bemutató - sorozatot is megte­kinthetnek majd a jubüeumi tárlat látogatói. A művelődési házban Dávid Ibolya igazságügy-miniszter fogja ősszel megnyitni a várhatóan sokszáz érdeklődőt vonzó kiállí­tást. ■ Tolna megye A Német Kisebbségi Önkormány­zatok Tolna Megyei Szövetsége jú­nius 28-án, csütörtökön 15 órakor Szekszárdon, a Szent István Ház­ban tartja megyei közgyűlését. Beszámoló hangzik el az el­' múlt időszak eseményeiről és a lejárt határidejű döntésekről. Eh­hez dr. Józan Jilling Mihály elnök fűz szóbeli kiegészítést. Szó lesz a költségvetés módosításáról, döntenek a Tolna Megyei Német Kisebbségi Önkormányzatok 'Szövetsége által kiírt belső kultu­rális pályázatról és a „Für das Ungarndeutschtum in der Tolna” kitüntetés odaítéléséről (ez utób­biról zárt ülésen). Tárgyalnak a Tolna megyei német nemzetiségi könyvtárak rendszerszerű fej­lesztési tervéről is. A kórusmozgalom Hőgyészen Három kórus működik a három ezer lélekszámú Hőgyészen a helyi közös­ség nem kis örömére. Hőgyész Hagyománya van Hőgyészen a kórusmozgalomnak, a faluban az első férfi templomi kórust 125 éve, 1876-ban Rettinger Ist­ván kántor alapította, ezt köve­tően 1930-ban a polgári iskolá­ban Rausch Mária Peregrina nő­vér hozott létre vegyes kórust A közös éneklés szeretete az­óta is él a település lakóiban, a hatvanas években több énekkar alakult a nagyközségben és ért el szép sikereket. Az első vegyes kar az általános iskolában Mezey Mihály karnagy, pedagó­gus vezetésével jött létre, a gyer­mekkórust dr. Gál Ferencné irá­nyította. A művelődési házban Vox Pacis néven 1968-ban fel­nőtt vegyes kórus kezdte el mű­ködését, karnagy dr. Partos Já­nos, illetve Mezey Mihály volt. A második nagy kórusalapító hullám a nyolcvanas években volt Hőgyészen, 1983-ban ismét csak Mezey Mihály karnagy kezdeményezésére - aki ekkor már a helyi katolikus templom­ban is orgonáit - alakult meg a Szent Kereszt Plébánia Temp­lom Kórusa. Ugyanebben az év­ben Baán István vezetésével Ci- terazenekar és Asszonykórus alakult, egy évvel később pedig Krizl Istvánné létrehozta a Né­met Nemzetiségi Kórust. Az énekkarok azóta nem csak helyben mutatkoztak be és arat­tak nagy sikert, hanem az or­szág különböző településein és külföldi rendezvényeken is fel­léptek, öregbítve a hőgyészi kó- rusok jó hírét. _____________■ Igazgatóv álasztás A település számára jelen­tős kérdésben hoz döntést ma Decs önkormányzata: a polgármesteri hivatal nagytermében ülésező képviselők arról is szavaz­nak, hogy ki legyen a nagyközségi óvoda és álta­lános iskola igazgatója. Decs A testület ma 18 órakor kezdi meg ülését, s a lejárt határidejű határozatokról szóló beszámo­lót követi az igazgató választás. A tisztségre annak idején ketten pályáztak, időközben az egyik pályázó visszalépett. így a dön­tést egyedüliként várja a jelenle­gi igazgató, akinek a programjá­ra egyébként az iskolai tantestü­let tagjainak 88 százaléka, intéz­ményvezetői kinevezésére pe­dig közel 90 százaléka szavazott igennel. Új helyen, hatvanon túl Kicsit fájó szívvel hagyta ott a baranyai falut Lelkes József személyében új plébánosa van Tamási­nak, Párinak és Regölynek. A hatvanhárom esztendős lelkész a Baranya megyei Nagynyárádról érkezett, ahol tizenhat évig szol­gált plébánosként. - Amikor a fel­szentelik a papokat, a püspök megkérdezi: engedelmességet fo­gadsz-e nekem és utódaimnak- mondja az áthelyezésről. - Az ember igennel válaszol és ebben benne van, hogy, ha időközönként a püspök jónak látja, áthelyezi a pa­pokat. Nagynyárádot svá­bok és felvidéki magyarok, vallásos életet élő emberek lakják - teszi hozzá -, és ki­csit fájó szívvel hagytam ott őket. Hatvanon túl nem mindig egyszerű egy nagyobb helyre ke­rülve beilleszkedni a dolgokba. Neve „beszélő” név: mintha bele lenne kódolva, hogy hiva­tásszerűen lelkekkel fog­lalkozik. „Pedig örököl­tem: felvidéki, áttelepített magyarok vagyunk, Dunaszerdahely környé­kéről került a Német­Névjegy: 1938-ban született a szlo­vákiai Felsöpatonban 1963-ban szentelték pappá, 1974-ig káp­lán a pécsi egyházmegyében, egy évig Pakson, 1974-ig Szabadszentkirályon, 1986-tól Nagynyárádon plébános márok nevű kis faluba a család. Szüleim imádságos lelkű embe­rek voltak, kilencen voltunk test­vérek, sajnos ma már csak heten maradtunk.” Lelkes atya egyelőre ismerke­dik Tamásival, a város­sal eddig nem került közelebbi* kapcsolat­ba. Nagynyárád kis lé­lekszámú falu, itt több csoport, közösség van, és ez valamivel több munkát ad az embernek. Ugyanak­kor segített neki az új plébánia elfogadásá­ban, hogy nem kell annyit utaznia: Tamá­sihoz csak Regöly és Pári tartozik. Az embe­rekhez a szentmisék mellett csa­ládlátogatásokkal is igyekszik kö­zel jutni. A lelkész persze nem csak lelkekkel, hanem a templom matériájával is kénytelen foglal­kozni. Lelkes József annyit min­denesetre konstatál: Nagynyárá­don jobb állapotokat hagyott ma­ga után. Tamásiban a templom belső festése lenne időszerű, Regölyben a tetőt kellene megcsi­nálni, Páriban „kinőtt egy bokor a toronyban”. A helyreállításokhoz pedig három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Talán a hívek in­kább pénzszűkében vannak - mondja -, elválik, hogy mennyire sikerül „összemelegednem” a hí­vekkel, mennyire áldozatkészek az emberek. Flottamúzeum a Dunán? Tárgyalások egy látványosságról Lehetséges, hogy Paks egyik látványossága lesz hamarosan a Magyar Hon­védség egykori flottillája, előrehaladott tárgyalások folytat a város önkormány­zata a hadihajók letelepíté­séről. Paks A Magyar Honvédség a közel­múltban számolta fel folyami ala­kulatát, a flottillát. A hajókat (úgy tudjuk összesen hét, csapat- szállítót és monitort) Pintér Jó­zsef, a keceli Pintér Művek tulaj­donosa vásárolta meg. Az ismert vállalkozó „hobbija” a fegyverek, harci eszközök gyűjtése. Kecelen már nyilvános múzeumot rende­zett be szárazföldi harci jármű­vekből, fegyverekből, most he­lyet keres a folyami hajók számá­ra. Paks önkormányzata partner lenne ebben, miután a város kö­zéptávú idegenforgalmi tervezete is az idén került napirendre. A Dunán létesítendő múzeum ér­dekes, turisztikai vonzerővel is bíró színfolt lehet. Bor Imre pol­gármester elmondta lapunknak, előrehaladott tárgyalásokat foly­tat Pintér Józseffel, közben pedig elkészült az első tanulmány a flottillamúzeumról. Eszerint évi tízmillió forintos költséggel le­hetne fenntartani a Dunán létesí­tendő látványosságot, ezzel szemben csak a belépőkből szár­mazó bevétel hatmillió lehetne, és vannak más elképzelések is a költségek csökkentésére. A javas­lat szeptemberben kerül a képvi­selő-testület elé. RÁKuSi t >

Next

/
Oldalképek
Tartalom