Tolnai Népújság, 2001. május (12. évfolyam, 101-126. szám)
2001-05-05 / 104. szám
Tolnai Népújság 2001. MÁJUS 5., SZOMBAT 9. OLDAL Orvos rezidensek a megyei kórházban A cél, minél több tapasztalatot szerezni Második éve, hogy a végzett ifjú orvosok új rendszerben, úgynevezett rezidens képzés keretében szerezhetnek szakorvosi diplomát. A szekszárdi megyei kórház, mint a pécsi orvostudományi egyetem oktató kórháza, kezdettől fogad ifjú diplomásokat. Az első orvos-gyakornokok 1999. őszén jöttek Szekszárdra, többségük megyén kívüli. A tizenhat fiatal orvos közül hárommal beszélgettünk. Az orvos rezidens képzés során az ifjú diplomások akkreditált vagy részben akkreditált egészségügyi intézményekben 26 hónapig, szakmánként meghatározott egységes képzésben részesülnek, megadott időt töltenek a kórház különböző osztályain, forgó rendszerben. A huszonhat hónapból hat sürgősségi gyakorlat, ebből kettő mentős, a többi intenzív terápiás osztályos gyakorlat, illetve sürgősségi betegellátás, amit belgyógyászati, sebészeti és vegyes törzsképzés követ. A 26 hónapos képzés után a rezidensek a kórház kinevezett orvosai lesznek, szakképzésük az előírt rend szerint folytatódik és attól függően, hogy milyen szakorvosok akarnak lenni, 62-74 hónapos gyakorlat után tesznek szakvizsgát. ♦♦♦ ♦♦♦ ♦% V V V- Mi a véleményük az új képzési rendszerről? - erről kérdeztük a megyei egészség- ügyi intézmény különböző osztályain dolgozó három rezidenst, akik mindannyian 1999-ben szereztek diplomát Pécsett. A három orvos-gyakornok közül ketten vidéki-' ek, egy szekszárdi.- Eredetileg Budapestre szerettem volna menni, mert ott élnek a szüleim, de nem találtam a választott szakterületemen helyet, ezért Tolna megyébe jöttem - mondta dr. Balogh Zita, áld az ideggyógyászatot, neurológiát választotta szakterületéül. - A szekszárdi kórházról az egyetemen hallottam és mivel mindenképpen a szervi ideg- gyógyászattal szerettem volna foglalkozni és itt az intézmény fogadókész volt, ide jöttem. A beilleszkedés semmi gondot nem okozott, könnyen alkalmazkodom az új helyzetekhez. A fogadtatás egyébként is pozitív volt, úgy láttam, a legtöbb osztályon örültek az új munkaerőnek. A rezidens képzés határozottan jó oldala, hogy szakorvosi felügyelet mellett felelősségteljesebb munkát lehet végezni, mint medikusként. Jó, hogy a „forgórendszernek” köszönhetően megismerjük a kórház osztályait, az ott dolgozó kollégákat, mivel ez az utolsó lehetőség, hogy a saját szakmájához fontos és kapcsolódó egyéb szakterületeken dolgozzon az ember. Ami rossz, kísérleti alanyok vagyunk, az első olyan évfolyam, amelyiknek az új rendszer szerint kellett elhelyezkednie. Nem volt kialakult gyakorlat, kezdetben sok volt a bizonytalanság részünkről és a fogadók részéről is, nem lehetett tudni, hogy orvostanhallgatóknak számítunk még vagy „rendes” orvosnak. Ezenkívül negatívum az is, hogy előbb el kell elhatározni milyen szakágat választunk és ha esetíeg nem jól döntöt- . tünk, akkor nehéz változtatni. Szeretnénk, ha EU-kompatibilis I diplomát kap- I nánk, amivel akár külföldön is [ dolgozhatnánk.- Eredetileg Péti esett akartam maradni, de ott nem sikerült az ortopédián státuszt kapnom - újságolta a harkányi dr. Pék Gábor. - Azért választottam a szekszárdi kórházat, mert elég sok osztály akkreditált, tehát nem kell más kórházba menni, szinte az összes, a szakvizsgához szükséges gyakorlatot el lehet helyben végezni és ráadásul nincs túl messze Harkánytól, ahol a szüleim laknak. Ez a vidék egyébként is tetszik, a rokonaink Szek- szárdtól nem messze, Hidason élnek, gyakran nyaraltam nálunk. Nagyon jónak tartom, hogy azon az osztályon vagyok kezdettől, ahová mindig is akartam kerülni és a választott szakmámmal foglalkozhatok. A másik előny, hogy a szekszárdi kórházban még újdonságnak számít az oktatás, nem úgy, mint az egyetemi klinikákon. Ami negatív, hogy a rezidens képzés első félévét a sürgősségi betegellátás területén kellett töltenünk, ami nagyon hosszú időnek tűnt, mivel medikusként a hatodévet is ott töltöttük, így fél évvel később kezdhettem csak a műtőbe járni. A szakvizsga után szívesen maradnék itt, tetszik a város, a mennyasszonyom is a kórházban dolgozik, lakást vettünk, most tavasszal összeházasodunk.- Sokáig úgy volt, hogy Pécsett maradok, de aztán úgy láttam, hogy a klinikán nagyon nehéz elsajátítani a szakmát, hosszadalmas karriert csinálni - mondta dr. Tam Beatrix. - Szekszárdi vagyok, itt végeztem az egészségügyiben, szívesen jöttem haza a megyei kórházba. A rezidens képzés pozitív oldalának tartom, hogy aki akar, az két év alatt nagyon alapos bázistudást szerezhet, a kórház vezetése nyitott, mindent megismerhetünk, amit akarunk. Az orvosi hivatás stresszes, egész embert kívánó munka, ezért jó, hogy kezdetben rezidensként még nincs olyan iszonyatos felelősségünk, nyugodtan megkérdezhetek bármit a kollégáktól, szívesen segítenek. Kezdetben nagyon utáltuk ezt a fajta képzést, sok negatív élményünk volt. Megkaptuk a diplománkat, de nem volt szerződésünk, két hétig otthon ültünk, nem tudtuk hová menjünk, kivel, mit egyeztessünk. Ezen kívül elpazarolt időnek érzem azt az egy hónapot is, amit a rezidens képzés elején a gyerekosztályon töltöttünk, hiszen az egyetemen medikusként hat hónapot már dolgoztunk ezen a területen. Ettől eltekintve így utólag már hasznosnak látom a rendszert, jobbnak a régi képzésnél. Egyébként az első év végén megkérdezték a véleményünket kérdőíven és ami rossz volt, azon azóta megpróbáltak változtatni. Társaság? Tizenhatan vagyunk itt egy évfolyamról, tartjuk a kapcsolatot, összejárunk, bulizunk a fiatal orvosokkal. Ha van szabadidőnk sportolunk, de leginkább tanulni szoktunk. F. KOVÁTS ÉVA A főigazgató-helyettes véleménye Az új képzés lényege, hogy a fiatal orvosok minél több tapasztalatot szerezzenek még a szakvizsga előtt. Ha csak nézelődik a rezidens és nem csinál semmit, nincs felelőssége, akkor nem szerez rutint, de ha ténylegesen, felelősséggel dolgozik megfelelő ellenőrzés mellett, akkor jó szakorvos lesz. Az országos helyzetet ismerve a szekszárdi megyei kórházban elég jól sikerült alkalmazni a rezidensképzést, mondta dr. Almási István főigazgató-helyettes. „Nem számítottunk a gyors összeomlásra’ Interjú Kőszeg Ferenccel, a Beszélő alapító szerkesztőjével Nemrég még napi politika volt, ma már történeíem: a látogatónak, különösen annak, aki átélte az egykori történéseket, eseményeket, ez jut az eszébe arról a szekszárdi kiállításról, mely a rendszerváltás időszakának dokumentumait mutatja be. Az évtizedes szóróanyagok, plakátok nyilván az akkori kor szellemében születtek meg: mának szóló üzenetükről a megnyitót tartó Kőszeg Ferenc szabaddemokrata politikust, az egykoron illegális Beszélő című folyóirat alapító szerkesztőjét kérdeztük.- Mindenekelőtt hadd induljak ki abból: mi, mármint a Kádár-rendszer ellenzéke, nem gondoltuk azt, hogy ilyen ham^r megtörténik nálunk a rendszerváltás. Úgy képzeltük egészen 1988-ig, hogy az államszocialista típusú rendszer idővel engedni fog, reformokra kényszerül. De nem számítottunk erre a gyors összeomlásra.- A váltás utáni, majdani-új rendszerre ön is azzal a bizakodással tekintett, mint amilyen optimizmust a bemutatott plakátok egy része sugall?- Nos, minden ellenkező látszattal szemben az történt meg, amit elgondoltunk. Nem igaz az a vélemény, mely szerint itt valójában nem is volt rendszerváltás. Két alapvető feltétel nyilvánvalóan megvalósult: az egyik a politikai demokrácia, a másik pedig a piacgazdaság, magyarul - hangozzék bármilyen csúnyán - a kapitalizmus.- Nem gondolták esetleg azt, hogy a két feltételnek kevesebb nehézséggel kellene megvalósulnia?- Még erre sem mernék határozott igennel felelni. A közgazdászok ugyanis pontosan tudták, hogy az ország milyen gazdasági helyzetben van. Nem volt titok: a váltást nem lehet úgy végrehajtani, hogy az nagyon sok embernek ne okozzon igen keserű szenvedéseket.- De azért a közgazdász képzettséggel nem rendelkező, egyszerű emberekben éltek illúziók, ezt ön sem vitatja...- Azt nem lehetett komolyan gondolni, hogy Magyarország, amint megbukik a pártállam, rögtön olyan helyzetbe kerül, mint Ausztria. Tudom, sokan ezt gondolták, de ezzel együtt sincs igazuk azoknak, akik csalódottak.- Miként bevezetőjében említette, nem vitás, hogy a rendszerváltás megKőszeg Ferenc FOTÓ: BAKÓ valósult. S annak következetes végigvitele?- Ezt az igényt is sokszor hallom, de nem tudom, hogy mit kell ezen érteni? Az lenne a kívánatos, hogy senkinek ne legyen politikai funkciója, aki korábban az MSZMP tagjaként vett részt a politikai életben? Akkor mi legyen az éles antikommunista retorikát használó jelenlegi kormánnyal, melynek tagjai között több volt MSZMP - ráadásul egykoron kormányzati funkciót is betöltő - politikus található.- Azért 1990-ben az SZDSZ sem ment a szomszédba az igen éles antikommunista retorikáért... Azután 1994-ben koalícióra lépett az MSZP- vel.- Igen, ez így van. Én akkor is azt mondtam, hogy az a lépés helytelen volt. Nem alapvetően morális okból, hanem azért, mert a koalíció nem lett volna kényszerűség. S úgy gondolom, hogy döntésünkkel éppen az SZDSZ- nek ártottunk igazán...- S ha egyszer ismét felmerülne az MSZP-SZDSZ közös kormányzás gondolata?- Ha a jelenlegi kormányzat nem nyerné meg a következő választást, akkor nyilvánvaló,. hogy ,az MSZP venné át a stafétabotot. Igazából azt szeretném, ha a szocialisták abszolút többséget szereznének. Ekkor ugyanis a szabaddemokraták számára nem állna fenn koalíciós kényszer. De ha mégis ez a helyzet állna elő, akkor azt mondanám, hogy nem lehet mást tenni, mint koalíciót kötni. SZERI ÁRPÁD un 0 VÁLÁSOK SZAMANAK ALAKÚ USA TOLNA MEGYEBEN A házassági ceremóniára, a vendégsereg meghívására, az esküvői vacso ra összeállítására, a menyasszony és a vőlegény ruhájának kiválasztására, már hónapokkal a nagy esemény előtt készül a szerelmespár. Ha rosszindulatú lennék azt mondanám, ennél alaposabban majd csak a válóperre készülődnek. De akkor már külön-külön. A gyermek után fizetni kell, ha láthatja a szülő, ha nem A számok ijesztőek: minden második magyar házasság felbomlik, sőt évente közel 1400 pár úgy döntött a válás mellett, hogy még két évet sem éltek együtt. Általános tapasztalat, hogy az együttélés legkritikusabb időszaka a 7- 9 év, amikor már a párok túlon túl is ismerik egymást, az újdonság varázsa már eltűnt. De sajnos az idősebb korosztály sem érezheti biztonságban magát, egyre gyakoribb az úgynevezett kapuzárási pánik, mely hol a középkorú asszonyokat, de gyakrabban a férjeket kapja el. Ilyen indokkal évente általában 4500 válnak el egymástól. ❖ Gábor telefonon kereste meg először szerkesztőségünket, majd ezt követően személyesen is találkoztunk. Története nem mondható különlegesnek, éppen ezért tanulságos. „Négy évi házasság után közös megegyezéssel váltunk el. A volt feleségem akkor 29, én 30 éves voltam. Az egyetem alatt, az évfolyamtársai közül nem találta meg az igazit, így szerintem ő megijedt és ez hajtotta bele a házasságba. Ami engem illet, nem volt nagy szerelem a részemről, de a két legjobb barátom megnősült és úgy gondoltam, eljött az ideje. Látványos, nagy templomi esküvőt tartottunk, sok vendéggel. Már az esküvő előtt voltak utaló jelek arra, hogy tévedés az egész, de nem akartam róla tudomást venni. A költségeket külön-külön osztotta el, a vendégeket meg úgy tartotta számon: ami fontos azaző rokonsága, ami kevésbé, azok az én rokonaim. Az együtt töltött idő alatt önző és anyagias volt. Úgy döntöttem elválok, ezt meg is mondtam neki, mire ő közölte: csak szeretnék, meri terhes és reméli ekkora aljasságot nem követek el. Ezt követően egy évig voltunk még együtt. Mire fél éves lett a lányom én már albérletben laktam és beadtuk a válópert. Hangsúlyozni szeretném, nem volt harmadik, sőt a válásom után hét év telt el, mire rászántam magamat egy újabb házasságra. Egy utazótáskával jöttem el a közös lakásból, és azóta elmúlt 18 év, rendre pontosan fizettem a gyerektartást. 'Cserébe nem láthattam (vagy ha igen, csak elvétve, az ő szigorú felügyelete alatt) a lányomat. Végül feladtam. Nem volt bennem düh, vagy gyűlölet, rájöttem, a gyereket nem lehet kettészakítani. Ő nem ment férjhez többet, bár több élettársa volt, egyik sem vette el feleőr Fodor Krisztina ségül. Én viszont megnősültem, boldog házasságban élek, kárpótolt a sors. Van két gyönyörű gyermekem. ” Sorolni lehetne a Gáboréhoz hasonló eseteket, melynek lényege, a magára hagyott asszonyok nem tudják elfelejteni volt férjük „aljasságát”. Természetesen a másik oldal is tudna jócskán felhozni olyan példát, mely az ő igazukat bizonyítja. Minden eset más, és egy kicsit hasonló is. Egy biztos, míg egy ötven éves férfi új családot, ebben újszülöttet is vállalhat, addig ezt egy hasonló korú nő nem teheti meg. Lássuk, hogyan látja a már megromlott házasságok szereplőit a bíró, dr. Fodor Krisztina.- Azt azért leszögezhetjük az elején, hogy a családjogi területen nagyon kevés a férfi bíró. Ön szerint ez nincs összefüggésben azzal, hogy a bírósági döntésekben általában a gyermeket az anyánál helyezik el, és ennek megfelelően ő marad a lakásban is?- Egy bíró ilyen alapon nem hoz döntést, a pártatlanság alapvető szempont. A házassági bontóperek sokfélék, akad olyan is, hogy szeretetben vállnak el egymástól a volt házastársak, az viszont gya800 600 400 200 Elváltak száma j jEbbä 10 évnél többet töltöttek együtt 643 714 324 U 624 376 1997 1998 1999 (Forrás: KSH) koribb, hogy kultúrált módon, közös akarat-nyilvántartással kérik a felek házasságuk felbontását. Sajnos az sem ritka, amikor mindenen vita van, így akár évekig is elhúzódhat a per. Amennyiben a felek a családjogi törvényben meghatározott járulékos kérdésekben nem tudnak megállapodni, szükséges a házasság megromlásához vezető okok feltárása a bontóperi eljárásban.- Melyek a leggyakoribb okok?- Hűtlenség, egzisztenciális problémák, alkoholbetegség, agresszivitás.- A gyermek elhelyezése mekkora probléma a válás során?- Általában az anyánál nyer elhelyezést a gyermek, mert az anyai szeretetben a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődése kedvezőbben biztosított. Az esetek többségében az apák nem is ellenzik, hogy gyermekük az édesanyjuknál legyen, de olyan is előfordul, hogy mindkét szülő kéri a gyermeke nála történő elhelyezését és mindketten alkalmasak is a felnevelésre. Mindig az egyedi ügyet kell nézni, nem lehet általánosítani.-Mi a véleménye arról, hogy az anyák gyakran eszközként használják fel gyermeküket a volt társuk élbén?- Sajnos erre is van példa bőven. Abban az esetben, ha a gyermeket nevelő szülő nem biztosítja a különélő szülő részére a gyermekével való kapcsolattartást a bíróság határozatának megfelelően, a különélő szülő a gyámhatósághoz fordulhat. A különélő szülőnek, (általában az apáknak) azonban akkor is fizetniük kell a gyermektartásdíjat, ha a kapcsolattartási jogaikban korlátozzák, mert a két jogintézmény egymástól független. MAUTHNER 1
