Tolnai Népújság, 2001. április (12. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-02 / 77. szám

Ét 2001. ÁPRILIS 2., HÉTFŐ N Ö I T Ü K Ö R Tolnai Népújság - 7. oldal Az egészségvédő hal Imádlak, és a pénzed! Közeledik a húsvét és tart az azt megelőző böjti idő­szak. A legtöbb vallás tiltja ilyenkor a húsételt, de a hal fogyasztását nem. Együnk hát több halat, az egészsé­günket is védjük vele. Az egészség megőrzéséhez szer­vezetünknek bizonyos különleges zsírokra is szüksége van. Nélkü­lözhetetlenek a telítetlen zsírsa­vak, ezeket a táplálékkal készen kell felvennünk, mert testünk ma­ga nem képes előállítani őket. A zsírok egyik legértékesebb al­kotórészét az úgynevezett omega- 3 zsírsavak képezik, amelyek nagy mennyiségben fordulnak elő a halolajokban. Ezek a zsírsavak kedvezően befolyásolják a kolesz­terin koncentrációját, és közre­működnek az agy vitalitásának fenntartásában is. Ezenkívül bizo­nyos gyulladásos megbetegedé­sek, például reumás bántalmak megelőzésében is szerepük lehet. Vizsgálatok igazolták, hogy akik rendszeresen és bőséges mennyiségben fogyasztottak ha­lat, sokkal egészségesebbek vol­tak, vérük koleszterinszintje ide­ális volt, és körükben elhanya­golható volt a szívinfarktus miat­ti elhalálozás. Az omega-3 zsír­savak nagy mennyiségben for­dulnak elő a heringben, a makré­lában, a lazacban, a tonhalban és különböző rákfélékben. Kedvező hatásai ellenére ná­lunk igen csekély az egy főre ju­tó halfogyasztás, napi átlagban mindössze 1,2 dekagramm. A táplálkozási szakemberek sze­rint havonta legalább kétszer 20 deka tengeri halat lenne célsze­rű fogyasztanunk. Azok számára pedig, akik nem szeretik a halat, megoldás lehet a patikákban, gyógynövényboltok­ban kapható halolaj, vagy az omega-3 zsírsavat tartalmazó kapszulák fogyasztása. A szerelmes nő nem lát, nem hall, vakon bízik part­nerében. A segítséget is ter­mészetesnek tartja, ha a férfinak anyagi nehézségei adódnak. Sokszor azért olyan meggondo­latlan a nő az anyagi ügyeiben, mert bizonyítani akarja, hogy va­lóban szereti a férfit, és gondjait is magáénak érzi. Azt képzeli, ha kihúzza a csávából, szorosabban fog majd kötődni hozzá. Már a házasság előtt kiderül­het, hogy hiba van a kréta körül, bár a jövendőbeli sokszor elhall­gatja, hogy tele van adóssággal. Amikor nagy nehezen (persze közvetlenül az esküvő előtt) be­vallja, mi a helyzet, a nő már nem mer, nem tud vagy nem akar szakítani. Fél az ismerősök­től, retteg attól, hogy nevetség tárgya lesz. Az is megesik, hogy az udvarló ékszerre, a régóta vá­gyott autóra, a közös otthon meg­teremtésére, ki tudja, még mire kér és kap pénzt, hogy aztán vég­leg eltűnjön a balfenéken. A be­csapott nők ritkán tesznek felje­lentést, hiszen szégyellik jóhisze­műségüket. Máskor a friss férj a feleséggel vetet fel kölcsönt, s így fizeti visz- sza régi adósságait. A nő bankszámlájának szerel­mesei ellen azért lehet védekez­ni. A jó házasság, a stabil part­nerkapcsolat elképzelhetetlen bi­zalom és segítőkészség nélkül, ám ez nem zárja ki, hogy a részt­vevők biztonságra törekedjenek. Ha a férfi vágyódik valamire - például egy új kocsira -, vegye meg az asszony (ha teheti), de írassa az autót a saját nevére. Ugyanígy érdemes például egy lakásügyet is elrendezni. Egyálta­lán nem kell megsértődni, ha a felek házassági szerződést köt­nek, mert ez nem a bizalmatlan­ság, hanem az előrelátás jele. Ölelkezés helyett gyógyító ölelés Az érintésnek sok formája van, de a fe­lületes simogatás és az érzékiséggel telt ölelkezés között létezik egy különleges állapot: a szexuális töltés nélküli, együttérző, támogató ölelésé. Már tudo­mányos kutatások is megerősítik, az érintés olyan gyógyító erő, amely szük­séges érzelmi és fizikai jólétünkhöz. Nem véletlen, hogy az emberi nem olyany- nyira ragaszkodik a testi érintésekhez. Álta­lában is szeretjük egymást megérinteni, a simogatás elengedhetetlen része életünk­nek, s a szakemberek szerint nehezen le­hetnénk meg nélküle. Az ölelés talán nem feltétlenül szükséges az élet fenntartásához, de hiánya akár komoly viselkedészavarokat is okozhat. Etológusok hívják fel a figyelmet arra, hogy a főemlősök úgynevezett kontaktusfajok. A majmok szíve­sen kurkásszák egymás bundáját, amit a lai­kusok gyakran tévesen bolhászkodásnak vél­nek, pedig általában az elhalt bőrdarabokat, élősködőket távolítják el egymásról. Eközben olyan agyi folyamatok zajla­nak le bennük, amelyek kel­lemes érzetet keltenek az ál­latokban, de ugyanígy az emberekben is. A simogatás kihat még a fejlődésünkre is. Megfigyel­ték, hogy az inkubátorban tartott csecsemők sokkal gyorsabban és jobban fej­lődnek, ha legalább tíz per­cekre kiveszik a babákat és simogatják őket. A gyermekkorból hiányzó simogatásokat később már nem lehet ma­radéktalanul bepótolni. Az élet első három évében létfontosságú a kicsiknek a testi kapcsolat. Ha ez elmarad, lelki sivárság le­het a következmény. Kutatások támasztják alá azt a régi ta­pasztalatot is, hogy az ölelés nemcsak segít köny­Egy ölelés, összebújás egész napra megalapozhatja hangulatunkat Az érintés nyomán jobban érezhetjük magunkat, nyebben elfogadhatjuk környezetünket. A gyermek gyorsabban tanulhatja a beszédet és intelli­genciahányadosa növekedhet. Mérhető fiziológiai változások következhetnek be a megérintőben és a megérintettben. A testi érintés jótékony hatással van a vérnyomásra. legyőzni a félelmet és a magányt, de nyug­tat is, és utat nyit az érzelmeknek. Több külföldi ápolónőképző központban a „gyó­gyító érintést” tanítják is, mert felismerték, hogy az érintés segít a fájdalom, a szoron­gás, a depresszió enyhítésében, s fokozhat­ja a betegek élni akarását. Ölelésterápia ugyan még nem létezik ön­magában, de az ölelést mégis érdemes ta­nulni, hiszen nem kívánt eredményt hozhat, például, ha a másik átkarolása szexuális jel­legű lesz. A törődő, vigasztaló ölelés együtt­érző legyen, és ne érzéki. Amikor támogató öleléssel erősítünk meg valakit, a segítség- nyújtás szándéka kell, hogy vezessen. Mindenkit „ölelésgyógyásznak” tart Kathleen Keating, aki lelki tanácsadóként dol­gozik, s könyvet is írt a témáról. Szerinte az a legfontosabb, hogy ne féljünk a másik ember megérintésétől, hiszen mindannyian kerülhe­tünk olyan helyzetbe, amikor szükségünk volna szeretetre, biztonságra és törődésre. Keating szerint ez mindenkinek kijár, csak a mai távolságtartó társadalmunkban sokan nem tanulták meg, hogyan kérjék a számuk- ra szükséges érzelmi támogatást. _________■ FO TÓ: TÓTH LÁSZLÓ Trikinik és tankinik A nyár még messze, ám a divattervezők máris láza­san dolgoznak a fürdőruha megújításán. Nem csak az anyagok terén történtek ha­talmas változások. Az új, érdekes, alakformáló dara­bok mellett megjelent a strandviselet: a trikini és a tankini. Miközben az egyrészes fürdőru­ha továbbra is nagy divat, egyre többen részesítik előnyben a bi­kinit. Ami a színeket illeti, a pasztellszínektől kezdve az egé­szen élénk tónusokig bármit megtalálhatunk majd az üzletek­ben; a fehér még mindig az egyik vezető divatszín. A fényes, csillogó anyagok idén nyáron is népszerűek lesz­nek, gyakori díszítés a flitter, a csipke, a hímzés és a fodor. A nyomott mintás fürdőruhák vi­dámságot árasztanak, a virág­minta éppúgy megfelel, mint a kockás vagy a csíkos. Továbbra is divatos a szögletes kivágás, vala­mint a háromszög alakú felső­résszel szabott bikini. Az újdonságok közé sorolható a trikini, amely kitűnően elfedi az apróbb szépséghibákat. Ha a bikinire felkapunk egy szoknyát, máris kész a trikini. A szoknya sokféle lehet, elaszükus anyagú, hosszú vagy rövid, de megteszi egy egyszerű kendő is, amit ol­dalt kell megkötni. A bikini másik változata a tankini, amely szintén három da­rabból áll, csak itt a bikinit egy rövid blúzzal vagy pólóval egé­szítjük ki. A bikinire felkapott szoknya idén is divat FOTÓ: LÄUFER L _______________Szakértőnk írja____ Cs alád és családi örökség Párkapcsolatunk, gyermekeinkhez fűződő viszonyunk nem légüres térben formálódik. Kapcsolati mintáink be­ágyazódnak származási családunk többgenerációs történe­tébe. Egyedi létezésünkön túl mindannyian egy sajátos csa­ládi kultúra részesei, hordozói és közvetítői is vagyunk egyben. Elköltözhetünk több ezer kilo­méterre származási családunk­tól, választhatunk szüléinkétől gyökeresen eltérő életformát, megszakíthatunk családi, rokoni kapcsolatokat, távol tarthatjuk gyermekeinket a tágabb család tagjaitól, megfogadhatjuk, hogy mi majd mindent másképp fo­gunk csinálni, mint a szüléink - mégis mindezek mellett vagy mindezek ellenére számtalan láthatatlan, de rendkívül erős kötelék fűz eredeti családunk­hoz, őseinkhez. Persze ezzel nem azt akarjuk sugallni, hogy mindenki a szár­mazási család kapcsolati kötelé­kei elől menekül. Az említett es­hetőségek csak e kötelékek je­lenbe és jövőbe nyúló erejét bi­zonyítják. A családok generáció­kon keresztül próbálják fejlesz­teni élettel kapcsolatos tudásu­kat - hogyan lehet túlélni, ho­gyan lehet jól élni, hogyan lehet megbízható, igazságos kapcsola­tok részesévé válni. Minden csa­lád minden egyes generációja megalkotja saját válaszait ezekre a kérdésekre. Mindezt a tudást tudatos és nem tudatos módon továbbadják a következő generá­ciónak. Az, ahogyan szüléink, nagy- szüleink, dédszüleink éltek, ahogyan egymással házastárs­ként, szülőként, nagyszülőként bántak, ahogyan ápolták vagy éppen rombolták kapcsolatai­kat, ahogyan szerettek és csalód­tak emberekhéz, eszmékhez fű­ződő kapcsolataikban, mind­mind jelentős hatást gyakorol életfelfogásunkra, partnervá­lasztásainkra, gyereknevelési el­képzeléseinkre, kapcsolatkész­ségünkre, cselekvési mintáinkra. Még a mai életviszonyok kö­zött egyre inkább természetessé váló generációk közötti életfor­ma-különbségek, a ritkuló nagy­családi együttlétek és a közös él­ményanyag csökkenése mellett is nehéz lenne egy család gondol­kodásmódját, szokásait, viselke­dését úgy elképzelni és megérte­ni, hogy ne értsük bele a harma­dik, esetleg negyedik generációt is. Mindegyik generáció kapcso­latban van a többivel, és ezek a kapcsolatok hatnak ránk akkor is, ha jónak, akkor is, ha rossznak minősítjük őket. Hatnak ránk ak­kor is, ha hiányoznak, és akkor is, ha éppenséggel felejteni sze­retnénk őket. Elblinger Csaba családterapeuta, Család- és Gyermeklélektani Konzultációs Központ Kilenc tanács a boldog házasságéit A válás is benne van a pakliban A sírig tartó boldog házasság titkát nemcsak az érintettek, hanem különféle tudományok művelői is régóta kutatják. A házasulandók nagy része napjainkban már előre úgy gondolja, hogy a válás is „benne van a pakliban”. Két ember tartós békés együtt­élésére mindeddig nem akadt re­cept. Gregory Popcak amerikai pszichoterapeuta azonban meg­kísérelt valamiféle alapszabályt felállítani a hosszú, boldog házas­ság megóvásához. Szerinte a leg­fontosabb, hogy az ember legyen hű, de ne csupán szexuálisan, ha­nem érzelmileg is. Ne hanyagolja el társát semmi más kedvéért. Legyünk kedvesek, de ne csak az ágyban mutassuk ki a vonzó­dást. Hétköznapi gesztusokkal is fejezzük ki a kapcsolat bensösé- gességét. Őrizzük meg egyéniségünket. Nem szabad elvárni, hogy tár­sunk mindenben ugyanúgy gon­dolkodjék, mint mi. Ne próbáljuk elnyomni a másik személyiségét. Á párkapcsolat harmóniájának titka a tolerancia. Egyesek es­küsznek arra, hogy az ellentétek vonzzák egymást, míg mások ön­maguk tükörképét keresik a má­sikban. A való élet példát szolgál­tat mindkettőre, tehát egyik sem abszolút igazság. A partnerek közötti segítő­készség a kapcsolat elengedhetet­len feltétele. Sose tegyük mérleg­re, ki mit csinált, hanem próbál­juk meg a terhek nagyobbik ré­szét levenni a másik válláról. Ha társunk ezt tapasztalja, ő sem marad hálátlan. A párkapcsolatban mindig le­gyen helye a tárgyalókészségnek, A boldog párok nem rágódnak a problémákon, hanem megpróbál­nak közös megoldásokat találni. Meg kell tanulni kimutatni a hálát. Köszönjünk meg például egy olyan apróságot is, hogy pá­runk levitte a szemetet, vagy be­ágyazott, netán segített kitere­getni. A vidámságot, játékosságot nem nélkülözheti senki, aki jól érzi magát a partnerével. A jó­kedv és a humor segít átvészelni a legnehezebb időket, a súlyos válságokat is. A szexualitás két együtt élő ember kapcsolatának alappillére. Nem szabad elhanyagolni a testi­séget. A szexualitásban minden megengedett, ami a két ember közös boldogságát szolgálja. Ne riadjunk vissza az újdonságoktól, mindenképpen mondjuk el, mi az, ami jó nekünk, de vegyük ész­re a partner jelzéseit is. Mindez nem recept a hosszan tartó, boldog és tartalmas házas­sághoz, de iránymutatóként szol­gálhat olyan pároknak, akik messze vannak a válástól, ám ta­nácstalanul téblábolnák egymás mellett, mert nem tudják, hogy miként oldhatnák fel az eltelt évek megszokásait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom