Tolnai Népújság, 2001. április (12. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-21 / 93. szám

Tolnai Népújság v Ég ■ ■■■ 2001. ÁPRILIS 21., SZOMBAT Tolnai Népújság - 9. oldal A kihívásokat szereti megtapasztalni Az extrém sportokról azt állít­ják, hogy aki ezek bűvkörébe kerül, megtapasztalja az adren­alinszint növekedésének érzé­sét, többé már nem szabadul­hat... A bonyhádi Pál Gábor 25 évesen maga az élő példa erre.- Középiskolás voltam, amikor egyik ismerősöm elkezdett ejtőernyőzni. Azt mondta: fantasztikus dolog, ezt nem lehet elmesélni, ki kell próbálni. Taszáron indult kiképzés. Nehéz volt az anyagiakat előteremtem a kollégi­umi költségek mellett, hétvégi újság­kihordást vállaltam. Amikor Barcson befejeztem a középiskolát, „átigazol­tam” áz őcsényi repülőklubba, s nemrég ugrottam a századikat.- Milyen emlékeid vannak az első ejtőernyős ugrásról?- Az első ugrásnál semmit nem éreztem, de a későbbieknél már ki­csit féltem. Először tapasztaltam meg azt az érzést, hogy semmi nincs alat­tam. A tizedik ugrás után kezdtem felfedezni az ejtőernyőzés igazi szép­ségeit. Azonban azóta is bennem van egy egészséges izgalom minden gép­elhagyásnál, csak így tudom valóban élvezni ezt a sportot. Sokat számít a társaság is, az őcsényi klubban ottho­nos a légkör, jól érzem magam.- Más extrém sportot is űzöl.- Négy éve próbáltunk ki a bará­tommal egy másik közeget: a búvár­kodást. Azóta sikerült háromszor el­jutnom Horvátországig, de próbáljuk itthon is megkeresni a lehetőségeket, különböző bányatavakban. E téren az volt a legnagyobb élményem, amikor a víz alatt levegőt vehet­tem - a sűrített levegő meglepően tiszta. Imá­dom a természetet, a ten­ger élővilága nagyon érde­kel, és a baráti társasá­gomban többen is hódol­nak a búvárkodás szenve­délyének. Míg az ejtőer­nyőzésnél vészhelyzetben gyorsan kell dönteni és cselekedni, a búvárkodás­ban legalább annyi időd van, amíg egy szuszszal bírod, és az legalább fél perc. S akkor még ott van a víz alatti szabály: „egy búvár nem búvár”, vagyis a másik tud segíteni.- Mi volt eddigi „csú­csod" magasságban és mélységben?- Ugrottam 2.800 mé­terről, és búvárkodtam 51 méteres mélységben. Szívesen kipró­bálnám még, milyen gumicsónakkal lezúdulni egy hegyi folyón, és hogy milyen a bungi jumping (a gumiköte­les ugrás). Édesanyám sokszor aggó­dik értem, de elfogadja, hogy ezt sze­retem csinálni. Ami kihívás számom­ra, vagy érdekel, azt meg szeretném tapasztalni, hiszen annyival is több vagyok. MÁTÉ RÉKA A jó bor simogatja a lelkünk Szent Márton kép a Vida pincében Rendkívüli esemény volt a héten a Vida pincében, hiszen ma Magyar- országon még nem jellemző, hogy egy kulturális esemény színhelyéül egy jó nevű szekszárdi pincét vá­lasszanak a szervezők. A szekszárdi borvidék egyik legnevesebb borásza, Vida Péter nem csak a saját szak­májával, de a művészetekkel is eljegyezte magát. Régi barátja, Szabó Ernő „közremű­ködésével” hozta össze a sors Horváth Jó­zsef festőművésszel, aki a Vida pince egyik boltíves falára megfestette Szent Márton képét. A fest­mény ünnepélyes felava­tására került sor a héten, a meghívott barátok tár­saságában. Szabó Ernő gasztronómus, író, festő, borszakértő és még sorol­hatnánk, köszöntötte a házigazdát és a vendége­ket. Elmondta Vida Péterről, hogy az ő bo­rai simogatják az ember lelkét és ihletet ad­nak annak, aki issza. És hogy ezek nem csak udvarias sza­vak, ezt az is bizonyítja, hogy a kiváló szekszárdi borászt az elmúlt két évben nem csak a hazai borversenyeken tüntet­ték ki a legjobbaknak járó aranyérmekkel, nagydíjakkal, hanem két világversenyen, Bordeaux-b^n és Brüsszelben is a kiválók között szerepelt. A pincészet Kadarkája igazi kuriózum, Szent Márton és a borászok Nagyon sok legenda maradt fenn egy Márton nevű fiatalemberről, akit később a borászok védőszentjeként tiszteltek. Vida Péter pin­céjében is azt a „szerepet" tölti be a Horváth János festőművész által készített festmény, hogy óvja a nagyszerű borász kiváló bora­it. A most felavatott művészeti alkotás több hónapon keresztül ké­szült, a festőművész a pince adottságait kihasználva ábrázolta Mártont a lován. Szent Márton képét egyébként Bock József villá­nyi borász is felhasználta egyik borának címkéjén. hiszen a rég elfeledett bakművelést alkal­mazza a borász, és hagyományos techno­lógiával készíti a szőlőből nyert bort. In­nen szállítják a nedűt a Gundel étterembe és a szakács ezekhez a borokhoz kompo­nálja az ételt. (A 97-es évjáratú Kadarká­hoz például sült kacsát ajánlottak.) A Vida pince különleges klímájú, hiszen méterekkel a föld alatt lett kiépítve, a hő­mérséklet mindig 14 fokos. A szépen kiala­kított boltíves kupola a pince közepe, ide álmodta meg a tulajdonos azokat a művé­szeti eseményeket, melyek méltóak lehetnének a hely hangulatához. Ennek a vidéknek annyi csodája van, ilyen a Gemenc, maga a Sárköz, a kiváló bor, a szép táj, és ennek ellenére, valamilyen oknál fogva, még sem tart ott Szekszárd, ahol a helye lenne, mondta a házi­gazda. Vajon ki tudja, miért?! MAUTHNER szinte karnyújtásnyira az % út mentén, míg a tavakhoz a érünk. A parkoló háromne- g gyedig foglalt, pedig hétköz­I nap, szerda délelőtt van. A takaros kis házikó egyik helyisége gondnoki iroda, horgászbolt, büfé egyben, egyik falán fotók a legszebb fogásokról. Idillikus környezet, a mintegy ki­lométernyire lévő hatos főúton autózók csak az erőműről tud­nak, többségük nem is sejti, hogy a kerítés tövében horgászparadi­csom található. A Kondor és a Fü­zesek, összesen öt tó, az Atom­erőmű Horgászegyesülete kezelé­sében. A pázsiton feketerigók, nem igen zavartatják magukat, éppen csak arrébb röppennek. A bejárat melletti, egy oldalról nyi­tott halpucolóban Szinger Tibor a napi zsákmányt, egynyolcvan körüli pontyot és két kárászt tisztít. „Egyszerűbb ez, mint otthon a panelban, volt, hogy két hét múltán is találtunk a fa­lon pikkelyt.” Átsétálunk a Kondor hídján, a Füzes innenső partján Kiss Zoltán és Kucserka József áz­tatja a damilt. Nem eredmény­telenül, Zoltán büszkén mutat­ja a szákban ficánkoló két poty- kát. - Bőséges itt a hal - mond­ja. - Az engedélyezett 40 pon­tyot (mellette húsz másfajtát és keszeget korlátlanul) köny- nyen meg lehet fogni. De nem is csak a hal miatt jár a többség, nekem pihenés, váltott mű­szakban dolgozom az erőműben, a rendszer­telenség fáradalmait itt oldom fel. Jó a légkör, fegyelmezett mindenki, a renitenskedők hamart kívül kerülnek, pedig nem egyszerű bekerül­ni, a létszám hétszáz főben van meghatároz­va. Kissé odébb a nyolc­van esztendős Horváth Béla bácsi szalmaka­lapban, még a második pontyra vár. Nem csak hogy mosolyog az ob­jektívbe, de még taná­csokat is ad kollégám­nak a fotózáshoz. - Kollégák len­nénk - dicsekszik, hogy ért a fény­képezéshez is úri szabó létére, majd rövid történelemleckét ka­punk az 1944-es paksi történések­ről, közben persze fél szeme a ka­pásjelzőn. Nem is tartjuk fel, mert egy „bajnok” érkezik a partra. De­GOTTVALD KAROLY áki István Szekszárdon lakik, so­káig megyéválogatott volt, most a szombati Papp-kupa előtt jött fel­mérni a lehetőségeket. - Sérülé­sem miatt, ami Norvégiái horgász­kirándulásom következménye, a válogatottságról lemondtam, ezért szombaton nem a pontszerzés a célom - mondja - hi­szen az első díj egy százötvenezret érő bot, arra hajtok. Versenyek jönnek most sorban, szom­baton a Papp-kupa, egy hétre rá az Atom­kupa, június elején pedig - mint kifelé menet a büfében Bucsi Ákos a gond­nok, mindenes mu­tatja a kiírást - egy negyvenöt órás ma­ratoni verseny há­rom fős csapatok­nak, egy deka egy pont, ám a kifogott halak akkor majd há­rom óránként vissza­kerülnek a tóba. Ad­dig azonban a bog­rácsba, mint tegnap is láttuk, hallottuk, többségük a messze földön híres paksi halászlé alapanyaga lesz. RÁKOSI GUSZTÁV 9 L 4 4 I Horgászparadicsom a reaktorok tövében- - fc)N‘tkV. stíífí» awät misi-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom