Tolnai Népújság, 2001. április (12. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-14 / 88. szám

Tolnai Népújság 2001. ÁPRILIS 14., SZOMBAT Tolnai Népújság - 9. oldal Húsvéti készülődés a Heim családnál Amikor hazajöttem a munká­ból, öt kicsi gyerek szaladt fe­lém és nyomott puszit az ar­comra. Ezek voltak a legszebb éveink, ma már a legkisebb is 17 éves, mondta Heim Károly, családfő, amikor náluk jár­tunk, nagycsütörtökön. Szekszárd egyik legszebb utcájá­ban, a Bródyban lakik a Heim csa­lád, kertes házban. Barátságos ott­honukban a nappaliban központi szerepet kap a nagy étkezőasztal, ez az a hely, ahol együtt van a csa­lád. A beszélgetésünk is itt készült.- Amikor megszületett az első gyermek, Annamária, hol laktak, milyen körülmények között?- Éppen albérletben. Mindketten a megyei kórháznál dolgoztunk, számítógépesek voltunk. Hamarosan a munkahelyünk és banki segítséggel lakótelepi saját lakásba költöztünk, de jött a többi gyerek és azt is kinőt­tük. Akkor határoztuk el, hogy bele­vágunk egy építkezésbe. Négy család összeállt és ezt a sorházat együtt épí­tettük fel.- így elmondani egyszerű, de meg­élni nyilván bonyolultabb volt - vette át a szót az édesanya, Teréz. Az első gyermekem születése után nem soká­ig voltam távol a munkahelyemtől, kellett a pénz, igen ám de a nagyszü­lők tőlünk távol éltek (sajnos mára már csak egy nagymamánk él), így rájuk sem számíthattunk. A férjem­mel váltott műszakban dolgoztunk, közben építkeztünk és Károly akkor éppen főiskolára is járt. A Heim család tagjai: szülők, (az apa vállalkozó, az anya, Te­réz a kórháznál dolgozik mint operátor, de mindketten a helyi nagycsaládosok szervezetét is vezetik), a gyerekek: Anna­mária (26), jelenleg főiskolás, András (24) a szegedi egyetemre jár, fizika sza­kos, Ádám (23) a szegedi egyetemre jár, számítógépes programozást tanul, a két iker: Karolin (17) és Péter (17) középis­kolások. A családhoz tartozik még Jakab kutyus, valamint Frida és Marci cicák. Terns néni, Bözsi néni után Erika következik „A fehérrel indítunk, majd a lilával folytatjuk, hisz abból van a legkevesebb a tojáson”- Öt gyermek, ráadásul már három egyetemista, hogyan lehet úgy beosz­tani a fizetésüket, hogy mindenre jus­son?- Havonta egy nagy bevásárlást csi­nálunk, akkor pontosan összeírom mire van szükségünk. Szigorúan be­tartom a listát. Naponta csak a friss árut vesszük meg. Ha bemegyek a boltba már fejben adom is össze, mi­re jut. Minden évben levágunk egy hí­zót, a mélyhűtőt teleteszem hússal és megpróbálom beosztani. Uzdon, a nagymamánál van egy földterüle­tünk, ahol amit kell megtermelünk. Szerencsére a gyerekeink sem voltak soha követelőzők, megértették, hogy most erre nem jut és a márkás, drága holmi helyett az olcsóbb is megfelel. A tél a fűtés és a karácsonyi ünnepek miatt mindig többe ke­rült, de erre egész év­ben megpróbáltunk ké­szülni. A húsvét szá­munkra nagyon kedves ünnep, de mióta már nagyobbak a gyerekek, nem szoktunk ajándé­kokat venni egymás­nak. Az első napot vagy itthon, vagy a nagyma­mánál töltjük (az idén Uzdon), a másnapján pedig felkerekedünk és teszünk egy nagy gyalogtúrát. Visszük magunkkal a sonkát, tojást, új hagymát és a szabadban, a fűben terítünk meg.- A türelemből sosem volt hiány?- Nem voltak égető rossz gyerekek, így nem volt nehéz velük. A kamasz­kort is jól vészeltük át, diszkóba nem jártak (bár ha akartak, járhattak vol­na), minden ügyet megbeszéltünk. Ettől függetlenül minden gyerme­künknek meg van a maga baráti tár­sasága.- Volt-e olyan, amiről a nagy család miatt le kellett mondaniuk?- Ha volt is ilyen, mi nem éreztük áldozatnak. Háromévesek voltak az ikrek, amikor sátorra gyűjtöttünk. Amikor bementünk a boltba vásárol­ni, természetesen ők is vetettek volna maguknak csokit, túrórúdit, cukrot, de megbeszéltük, hogy akkor nem tudjuk megvenni a sátrat, amivel ké­sőbb beutaztuk szinte egész Európát. Ha kinéztek a lányok maguknak egy szép ruhát, azt igyekeztem megvarrni, mert úgy olcsóbb volt. Egyet megta­nultam, nem siránkozni kell, hanem megoldani az élet által felkínált prob­lémákat. Büszke vagyok a családomra - mondta Teréz és miközben búcsúz- kodok tőlük, ő is veszi a zakóját. Egy rendezvényre siet, a nőklubba. MAUTHNER Bátán már akkor rajzolták a hímes tojá­sokat, amikor a Sárköz többi településén még a hírét sem hallották a tojásírásnak. Húsvéti szokás volt, hogy a körösztanya a körösztgyerekének egy hímes tojást, négy krajcárt és egy fenéken sült perecet adott ajándékba. A hímes tojásokhoz kapcsolódó népszokások mára feledésbe merültek, ám maga a tojásfestés művészete még napjainkban is virágzik. Báta egyike azon Tolna megyei településeknek, ahol Ugyan csak néhányan, de még ma is gyako­rolják e szép, ám kihalófélben lévő fog­lalkozást.- Vörös Mihálynétól, vagy ahogy a faluban mindenki is­merte, Tents nénitől tanultam a tojásfestés kifinomult tech­nikáját - mondja Lukács Józsefné, aki immár máso­dik évtizede rajzolja a hí­mes tojásokat, s nem kis szerepe van benne, hogy a bátai motívumok nem­csak országosan, de világ- viszonylatban is hírnevet szereztek.- Rengeteget jártam Terus nénihez, szinte nem telt el úgy nap, hogy ne mentem volna tanítómhoz - folytatja. - Terus néni akkori­ban a decsi háziipari szövetkezet­nek dolgozott be, volt, hogy éjfélig fes­tettük a tojást, hisz tömegével jöttek a megrende­lések, s a határidőt szigorúan be kellett tartani. Büszke vagyok rá, hogy tőle tanulhattam, ma is nagy becsben őrzöm a tőle származó mintákat, motívumokat. Sokan, úgy hiszik, nem nagy dolog a tojásfes­tés, aki műveli, azonban tudja, hogy nem kevés munkával jár, míg elkészül egy valódi bátai hí­mes tojás.- Bár egy tojás elkészítése átlagban négy-öt órát is „elvisz”, de nem is igazán a munka, ha­nem az előkészület az, ami sok időt felemészt - teszi hozzá. - Míg régebben főtt tojásokra rajzol­ták a mintákat, s csak húsvét előtt néhány nap­pal kezdték el festeni a tojásokat, addig mára ala­posan megváltoztak a dolgok. Ma márkifújt tojá­sokra rajzolunk, de ahhoz, hogy rajzolhassunk, meg is kell teremteni a hozzávalót. Bözsike néni leleményes volt, hisz „kismülió” kifújt tojást halmozott fel otthonában, úgy is fo­galmaz, hogy neki élete végéig nem kell tojást vá­sárolnia. Persze lehet sok ezer tojás a fészerben, ha valaki nem tudja hogy kezdjen bele, nem sok értelme van az egésznek.- A kifújt tojásra a mintákat kicával mjzoljuk - árulja el a szakmai titkokat. - A kica egy fűzfa­vesszőre cérnával erősített vörösréz cső. Ezt a to­jásfestők maguk készítik el, vagy ezermesterrel készíttetik. A kicának a cső átmérőjétől füg­gően két fajtája van, a kiskica és a nagy- kica A kiskica, vagy ahogy a szak­mabeliek nevezik, a hírnök az alapminták felrajzolására szol­gál, a nagykica pedig a színek lezárására, „lekicázására" va­ló. Erre a műveletre azért van szükség, hogy a színek ne folyjanak egymásba.- Rajzolásra forró méhvi­aszt használunk - mondja, s már mutatja is a több ki­lós viaszdarabot. - Az sem mindegy, melyik színnel kezdjük a festést. Elsőként a fehérrel indítunk, majd a lilával folytatjuk, hisz abból van a legkevesebb a tojáson. Ezután jön a sárga, a piros és a fekete, attól függően, hogy mi­lyen minta kerül a tojásra. Miután végeztünk a festéssel, fekete festékbe mártjuk, majd tűz fölé tartva leolvasztjuk, és fé­nyesre töröljük a kész hímes tojást. Természete­sen ezzel még nem készült el a tojás, hisz ezt kö­vetőn paraffinnal kell megtöltenünk a tojást, hogy a zsinórt is bele tudjuk tenni. A kifújástól a fényesítésig legalább 25-30 alkalommal fogjuk a kezünkbe, míg elkészül az igazi bátai hímes to­jás. Bözsike néni nemcsak egyszerűen festi a to­jást, de azok küllemérre is nagy figyelmet fordít. Néhány munkáját már zsűriztette is, s két éve lá­nyával, Erikával az Országos Népművészeti Kiál­lításon is részt vett. Mert - teszi hozzá nevetve: a tojásfestés művészete már hosszú évtizedek óta anyáról lányára száll. RÓNAI GÁBOR Liszt Ferenc, Augusz Antal és Szekszárd A Liszt Ferenc Társaság Szekszárdi Csoportja fennállásának negyedszázados jubileumát ünnepli. A társaság elnökével, Husek Rezső nyugalmazott zeneiskola igazgatóval Liszt, Augusz és Szekszárd kapcsolatáról beszélgettünk.- Liszt szekszárdi kötődéséről már sokszor és sokat beszéltek és írtak, de kérem, foglalja össze még egy­szer a zeneköltő és a megyeszék­hely kapcsolatát. Ma azt mondanánk: egymás menedzserei voltak- Liszt Ferenc 1846-ban járt elő­ször Szekszárdon, ahol összesen négy alkalommal fordult meg. Minden esetben barátjának, Augusz Antal bárónak volt a ven­dége. Magyárországról egyedül Augusszal tartott kapcsolatot Liszt, a család rajongó szeretettel vette körül. Maga a zeneszerző nyüatko- zott úgy többször is, hogy bizo­nyos művei megszületésében Augusznak nagyobb érdemei van­nak, mint neki. Augusz közbenjá­rásának köszönhető, hogy az esz­tergomi bazilika avató-miséje Liszt műve lett, szemben az ellenzők akaratával. Liszt szekszárdi látoga­tásai alkalmával szeretettől körül­véve békésen élt és alkotott, több műve is a városban született. ' - Mi az oka annak, hogy mind­ez halványabban maradt meg az utókor emlékezetében?- Augusz Antal neve a későbbi időkben nem csengett jól bizonyos politikai vonatkozások miatt, s ezért elfelejtődtek olyan tettei is, amik sokat jelentettek a városnak. Augusz, mai kifejezéssel élve itt­hon Liszt menedzsere volt. Külön érdekesség, hogy ez fordítva is mű­ködött. Augusz, a vidéken első­ként, palackozta a borát, amit kül­földön Liszt menedzselt, így történhetett, hogy a „Nectar Szekszárdié” a pápa asztalára is eljutott. Augusz ezen érdemeit úgy vélem, méltatlanul felejti el az utókor.- Mi a Szekszárdi mise történe­te?- Liszt 1865- ös szekszárdi vendégeskedése idején Augusz Antal volt az új­városi templom építésére alakult alapítvány elnö­ke. Lisztet felkér­te egy templom­avató mise meg­írására. A mű el is készült, a Bu­dapesti Dalárda közreműködésé­vel kívánták előadni a templom­ban, 1870-ben. Ám közbeszólt a történelem, Garibaldi elfoglalta Rómát, a pápa fogolynak nyilvání­totta magát és betiltott minden egyházi ünnepséget, így több mint egy évszázad telt el a megkompo- nálásától a szekszárdi bemutatóig.- Mi a történet vége?- Az Augusz család sajnos ki­halt. Egyetlen fiuk, Imre, 1886-ban hunyt el. Augusz Imre 400 ezer fo­rintos vagyonát és a család házát, ahol( vendégül látták Liszt Feren­cet, a városra hagyta. Az Augusz- házban most a Liszt Ferenc Zene­iskola működik. VENTER MARIANNA Ki volt Augusz Antal? Augusz Antal korában jelentékeny közéleti szerepet játszó fér­fiú, 1843-1848-ig Tolna vármegye alispánja. A szabadság- harc alatt a közügyektől félrevonult, amiért hazafiatlansággal vádolták. A szabadságharc után előbb a vármegye kormány- biztosa, majd Pest vármegyei főispán, 1852-59-ig a budai császári és királyi helytartótanács alelnöke. Hivatalos állásától a bécsi minisztérium állítólag hazafias érzületéért mozdította el. Érdemei elismeréséül bárói rangra emelkedett. (Révai lexikon.) A szeretetet is tanulni kell Jegyesoktatás a szekszárdi belvárosi plébánián A múlt héten egyik este negyvenkét, többségében huszon­éves fiatal találkozott a szekszárdi belvárosi plébánián. Te­rített asztal, jó hangulat mellett egy kéthónapos kapcsolat­nak akkor lett vége, ugyanis heti egy alkalommal hétszer találkoztak így együtt a plébánián. A fiatalok házasodni ké­szülődnek, egyházi esküvőre, ezért jegyesoktatásra jártak. Béla atya (Farkas Béla plébános) még el­mondta a leendő háza­sok legfontosabb teen­dőit, mit kell még be­szerezniük közvetlenül az esküvő előtt. Ezt kö­vetően felszabadult be­szélgetésbe kezdtek egymással is a párok. Béla atyát a jegyesok­tatásról kérdeztük:- 1992 óta évente egy alkalommal került sor a jegyesoktatásra. Ez azt jelenti, hogy az egymással házas­ságra készülődő pároknak heti egy alkalommal tartunk egy kis összejövetelt. Hat alkalommal pszichológus vezetésével egy-egy témát beszélgetnek át közösen a fiatalok, például az alkalmazko­dásról, az „összeillésről”, a gyer­mekáldásról, a vallásos és nem vallásos nevelésről. Kiscsoportos beszélgetések során vitatják meg egymás között a párok a témákról kialakult véleményüket. Az utol­só estén pedig megvendégeljük egymást. Minden fiatal párra jut egy házasságra felkészítő, már házasságban élő pár is, akik egy alkalommal a saját otthonukba is meghívták a két fiatalt.- Hogyan látja ön a mai fiatalo­kat? Agnes és János Csinosak, fiatalok. Messziről látszott, hogy egymáshoz tartoznak. A fiú kedves moz­dulattal simogatta meg a lány haját.- Jól éreztük magunkat a jegyesoktatá­son. Sajnálom, hogy vége. Mi szeptem­berre tervezzük az esküvőnket, templomi lesz és gyönyörű. Mi akartuk így, nem csak a szüléink. Már van egy kis lakásunk, a szülei, segítségével vásároltuk. Szeret­nénk családot, legalább két gyermeket. A mi házasságunk egy életre fog szólni.- Nekik se könnyű. Nagyon sok információ árad feléjük és eb­ből kell a helyeset kiválogatni. Van olyan pár, amely csupán a család nyomására szeretne temp­lomban esküdni, de a többség magától jön el. A jegyesoktatás során szeretnénk elérni, hogy a fiatalok a tudatában legyenek an­nak, hogy mire is vállalkoznak és az nem csupán szeszély, hanem egy életre szóló kapcsolat. Schubert Péter és felesége, Jutka már évek óta vállalják a jegyesek felkarolását. Ők azok, akik a saját otthonukba is meghívták a fiata­lokat, hogy még kötetlenebbül tudjanak az élet dolgairól beszél­getni.- Van-e tabu téma a jegyesok­tatás idején?- Nincs és a mai fiatalok nyíl­tak, felszabadultak, ugyanakkor ki vannak éhezve az őszinte szó­ra. A szexualitás gyakran szóba kerül, akár csak az évtize­deken keresztül tartó hű­ség. Az tény, hogy nehéz a jegyesség szépségeiről be­szélni azoknak, akik az oktatásra is közös lakás­ból jönnek, vagyis jóval a házasság megkötése előtt már együtt élnek. De a mai világban már így kell elfogadni a fiatalokat. A legtöbben arra kíváncsiak, hogyan lehet megőrizni a házasságban a bizalmat, a szeretetet, egymás megbe­csülését. Én azt szoktam mondani, ha az ember egy másik ember mellett elkötelezte .magát, gyermekeket vállaltak közösen, akkor mindent meg lehet oldani. A konfliktusokat nem kikerülni kell, hanem kezelni. Az elhatáro­zás a fontos, az ember a gyerme­két sem akarja lecserélni, mert van nála jobb, okosabb és szebb is. Valahogy így kell, hogy legyen a társával is a másik is. Mindig el­megyünk a „hozzánk tartozó” pár esküvőjére és látjuk, hogy mi­lyen szépek és boldogok. Ilyen­kor mindig az jut eszembe, hogy tudom, a statisztika szerint min­den harmadik házasság válással végződik, de Istenem add, ne ők legyenek a harmadikak. Mauthner f

Next

/
Oldalképek
Tartalom