Tolnai Népújság, 2001. március (12. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-31 / 76. szám

Tolnai Népújság

2001. Március 31., szombat

Tolnai Népújság - 9. oldal

Oscar-ra nem vágyom

Tóth János, a „mi” első Kossuth-díjásunk

„Nem volt sima a Színház- és Filmművészeti Főiskolára kerülésem, mert el kellett hagyni Tolnát, és az Anyucicát, akinek az volt az elképzelése, hogy én Tolnán egy becsületes ember leszek.” (Tóth János operatőr)

A „terv” nem vált valóra. A fiú Budapesten lett - jó fél évszázad múltán - különleges látásmódú, megalkuvás, illúziók és nem minden keserűség nélküli Kossuth-dí- jas művésszé. A tolnai szülőföld első Kossuth-díjasává.

„Tóth János operatőr. Sz.: Tolna, 1930. szeptember 1. Szülei: Tóth János és Szeth Mária. 1944-49. amatőrfilmes, mozigépész.” (Ki kicsoda. 2000.)

Szombat volt, egy Hitchcock- premier, amikor a Spilák Matyi bácsit, a mozigépészt hiába vártuk, mert internálták. Tömve volt a mozi, tördelte a kezét mindenki. Én nem éltem volna túl, ha miattam elmarad egy előadásba filmet le kellett vetíteni. Na azután sokáig én egyedül harangoztam a moziban.

A mellékjövedelmemből vettem egy keskenyfilm kamerát. Mivel olyan fokon voltam beoltva ezzel a szenvedéllyel, hogy nem tudtam kivárni, míg az általam leexponált anyagot Budapestről visszaküldik, otthon kellett előhívni. A szálak Hideg úrhoz, a fényképészhez vezettek, az ő laboratóriumában készítettem az amatőr filmjeimet otthon. Őt is a mesteremnek tekintem.

„Tanulmányai: Színház és Filmművészeti Főiskola ^SÓST. 1954-től a Mafilm operatőre. A Balázs Béla Stúdió alapító tagja. Fő művei: Ellopták a vitaminom, Bizonyos jóslatok, Bábfilm, La Desorda (animációs filmek) Csendélet, Kedd, Elégia, Sapric-cio, Amerigo Tot, Szindbád, Nappali sötétség, Kötelék, Isten és ember előtt, Szerelem, Macskajáték, Egy erkölcsös éjszaka. Egyéni filmjei:- A nagybácsim műbútorasztalos volt, de szeretett zenélni és fényképezni. Mérhetetlen módon lekötött, hogy piros fénynél egy ember lehajol és fürdeti ezeket a fehér papírokat, amelyeken előjönnek a képek. A „beoltásomban” további szelepet játszott, hogy ő a falra vetítve nagyította a képeit.

És ez szintén elementáris módon rabul ejtett: „a falra vetített kép”.

Később, a polgári iskolában én segédkeztem a pedellusnak az oktatófilmek vetítésénél. Bár a polgáris diákoknak mozilátogatási tilalom volt előírva, 14 éves koromtól én készíthettem a tolnai moziban a diapozitív feliratokat.

így kezdődött, aztán a folytatásban -valahogy bemuzsikáltam magam a moziba. Miután végeztem a polgáriban, ipari tanuló lettem egy tolnai cégnél. Reggel héttől délután 4-5-ig ott voltam, utána irány a mozi, ahonnan éjfélkor jöttem haza.

kérdezni, amit ne tudtam volna. Köszönhetően a tolnai mozinak, az én alma materemnek, ahol minden filmet 4-5-6, valamelyiket 12 előadásban is levetítettem.

A főiskolán húszán indultunk operatőrök, és hetünknek adtak diplomát.

Akkor még más volt a helyzet a filmszakmában, erkölcsileg is más. A mestereink hasonló felfogásban, mint a tolnai ipartestület, különösen ügyeltek arra, hogy ne híguljon fel a szakma. Nagy gonddal figyeltek arra is, hogy akit ők eltanácsoltak, mert úgy gondolták, hogy nem ütik meg azt a mércét, azok a mellékajtókon se jussanak vissza a szakmába.

Közben egy új filméra jött a mozivászonra. Ez a filmvígjátéki világ, a Latabár így, vagy úgy, a pozitív hősök engem már nem elégített ki, ezeket a filmeket én már régen kinéztem magamból. Engem a filmek nem látható, vagy a kitágult világa érdekelt, ami abban az időben a filmtrükkök világa volt. Ezt az általam megcélzott világot, amelyről disszertációt is írtam, azt abban az időben úgy hívták, hogy kombinált felvételek metódusa. A filmgyárban alakult is egy ilyen részleg, amit akkor úgy neveztek, hogy trükkosztály. A főiskola után ide kerültem. Az ottani keretek azonban nekem szűkek voltak. Én nem a hozzáfestett, hozzárajzolt, makettel elkészített világokra gondoltam, hanem a filmnek a kifejezésbeli korlátlan szabadságára. A soha nem látott, vagy csak a belső érzések alapján kirajzolódó közölni való irányában próbáltam tágítani, a bilincsekből kiszabadítani a fűmet és magamat.

így aztán a filmgyárban elvégeztem a munkámat, de olyan voltam, mint az a vendéglői alkalNem éltem volna túl, ha miattam elmarad egy előadás”

Study No-I, Motion picture, Poézis, Arena, Shine, Örökmozi.” (Ki kicsoda. 2000.)

Amikor 48-ban bejött a Valahol Európában című film, az engem olyan mélyen érintett, hogy amikor elvitte a filmet a ládában a filmszállító, akkor éreztem, hogy nekem ez után a láda után kell mennem.

A főiskolán a felvételi bizottságnak szinte leesett az álla, mert nem tudtak olyat

mázott, aki nem annak a vendéglőnek a konyháján étkezik. Egy külön világban laktam szellemileg.

„Tóth János a kommersztől, a hagyományos formáktól elszakadó profi filmkészítők legjelentősebb, sziklaként álló, magányos gondolkodója.” (Bódy Gábor filmrendező).- Az ilyen-olyan-amolyan műsorok, az iparilag csinált filmek kategóriája engem soha nem érdekelt. Engem a világ minden kincséért nem lehetne rávenni, hogy én olyan filmet csináljak, amit én nem néznék végig. Ezért sokat kellett várni, mindenféle gondok származtak ebből. Az olyan természetű filmekből, amiket sikerült csinálnom, azokból nem lehet sokat csinálni. Az nem olyan, hogy beteszi a slusszkulcsot az autóba, és biztos beindul. Egy film sokkal bizonytalanabb, mint a kutya vacsorája.

„A hatvanas években elsősorban, mint a Balázs Béla Stúdió- rövidfilmek, valamint jó néhány animációs film operatőre, a hetvenes években mint rendező megkerülhetetlen alakja a korszak kísérleti jellegű filmezésének, ám valóban „magányos” figura.” (Gelencsér Gábor)- Az, hogy magányos farkasnak mondanak, talán a legkevésbé bántó minősítés. Voltam én már fasiszta is, illetve a 'filmjeim, persze csak azért, mert éppen nem volt más jelző kéznél. Megittam én ennek a levét. Be is tiltottak filmeket. De ezeket én nem akarom elmondani.

Engem a zene tartott életben. Itt Pesten a kezdetekben a Dob utcai lakásomban, ahol móst is lakom, volt egy sezlonom, alatta négy tégla, az ablakon finom porréteg, amire a függönyt rárajzoltam, egy 150-es villanykörte függött a szoba közepén. A szoba másik sarkában pedig egy hifi berendezés állt, ami olyan, mint ha

ma egy Harley Davidson állna a szobámban. Amit ráadásul szuperbenzinnel kell etetni, azaz a legjobb lemezeket, magnószalagokat beszerezni hozzá. Én ezen éltem, ez tartotta bennem a lelket. Amikor a Kékszakállúról akartam filmet csinálni, ahhoz meg kellett szerezni a legjobb külföldi zenei felvételeket, és egyfolytában hallgatni, abban élni. Olyan hihetetlen mértékű kontraszt van egy Civil a pályán című film és egy Kékszakállú között, hogy lehet, emiatt is készültek azok a címkék, amelyekre azt írták rá, hogy magányos és hogy farkas. És nem tudom, mennyi ebből a filmjeim miatt az irigység, mennyi a meg nem értés, és mennyi az, hogy ezek milyen mértékben álltak szemben az adott kultúrpolitikával.

„A Magyar Köztársaság elnöke Tóth János operatőrnek, kiváló művésznek a filmművészet nagy pillanatait jelentő mesteri légkörteremtéseiért, a vizuális kultúra fejlesztéséért végzett maradandó értéket képviselő operatőri munkássága elismeréseként Kossuth-díjat adományozott.” •- Van egy Balázs Béla-díj első fok, egy Balázs Béla-díj második fok, egy Balázs Béla-díj harmadik fok, (azt kétszer adták ki nekem, nem tudom miért kellett osztályt ismételnem). Később megkaptam az Érdemes művész, aztán a Kiváló művész elismerést, és most a Kossuth-díjat. Oscar-ra nem vágyom.

Ezt a díjat általában az élet derekán szokták kiosztani. Az enyém egy kicsit később jött. Vannak ennek speciális okai.

Hogy kivel osztottam meg az örömömet? Akivel megoszthattam... Nagyon hosszú lenne a főcím. És persze nem olyan gyors lenne, mint most a tévében, hanem kellene rá egy jó éjszaka, vagy egy nappal, - mint ahogy az meg is történt -, hogy az ember végiggondolja ezt a főcímet, hogy kivel kell megosztani.

A Kossuth-díjat három-négy tanárom megkapta. Ez a díj a filmszakmában igen nagy értéket képviselt. És most engem minősít. Úgyhogy az erkölcsi alapállásom szerint, ha még megadatik, szakmailag növelnem kell az értékét.

„A kilencvenes években aztán odahagyta a közvetlen alkotómunkát is, és visszatért a pályakezdést idéző közvetettebb filmes létmódhoz: a magyar némafilmek felújítását célzó programtervezetet dolgozott ki, és két műnek elkészítette a moziforgalmazás számára rekonstruált változatát.” (Gelencsér Gábor)- Módom nyílott arra, hogy nagyon régi filmeket feltámasszak, és átnyújtsam a nézőknek. De nem lehetek megelégedve, ha a filmjeim egy része dobozba került, és nem vetítették évekig, vagy amit meg sem csinálhattam, csak le van írva, de ma már nem biztos, hogy érvényes. És ha még érvényes is lenne, de annyi kurázsim nincs már, hogy mindet meg tudjam csinálni. A mozigépész szakmában azt mondják: már az utolsó rolni megy.

„Sajnos nagyon régen voltam otthon, Tolnán. Ami változást láttam, az engem nagyon elszomorított. Hogy az az iskola, az a szellem, az a mentalitás, azok az emberek, azok az épületek, azok a gesztusok, és az a minden, ami életre szólóan ellátott hamuba sült pogácsával, az már nincs.

De nagyon haza kéne mennem. Én mindig úgy képzeltem, hogy ezt a bölcsőt én otthon megtartom, és ott semminek nem szabad megmozdulni. Mindig arról álmodtam, hogy otthon a diófa alatt végiggondolom, hogy mit csináltam eddig, és ott el fogok tölteni egy mesés időt.” (Tóth János operatőr)

STEINBACH ZSOLT

... kérdem én, maga mit csinálna, ha mindenhonnan elutasítanák, és még az sem áll maga mellé, akinek kellene? Meddig bír egy ember ennyi szenvedést elviselni? Még lenne mit írnom, de minek. Most is csak azért írok, mert rettenetesen el vagyok keseredve. Köszönöm, hogy legalább elolvasták a levelem, maradok tisztelettel: Schwáb Istvánná.

Tamási, Hunyadi tér. Poros, sáros forgolódó. Balra a kenyérgyár, jobbra a lapon a búcsúsok utánfutói. íj sár riasztó, a lö- völdés kocsikat télen még kutyákkal őrizték.

Schwáb Istvánnét férjezett nevéről kevesen ismerik, keresztnevéről (Babi) könnyebben azonosítják. A Hunyadi 2. a pótkocsik mögött van, három szoba, víz, villany.

Schwáb Istvánné három levelet írt a Tolnai Népújságnak, kivétel nélkül elkeseredett hangon. Az asszony harminc- nyolc éves, öt gyermeke van. Három állami gondozásban. Nyolc éve lakik Tamásiban élettársával. Férje a Somogy megyei Simonfán több, mint két éve meghalt. Azt mondja, értesítést sem kapott, a polgármester eltemettette, és jelzálogot jegyeztek be házukra. A házban az elhalt férj élettársa lakik. A hagyaték vitatott; elmondása szerint genetikai vizsgálat döntene arról: két kisgyerekének férje, vagy élettársa az apja. Schwábné szerint előbbi, mert bár nyolc éve Tamásiban él, de visszajárt, és bizonyítani tudja a férje és közte volt szexuális kapcsolatot.

Dávid hat, Lejla három éves. Lívia tizennégy, Babócsán van nevelőszülőknél. Norbert tizenhét, István tizenhat, ők Kaposváron lakásotthonban élnek. A három gyerek az anya Tamásiba költözése után került állami gondnokságba. Öt évig nem volt velük semmilyen kapcsolata.

Azt mondja: a férje a gyerekek előtt verte. Azt is mondja, kért meghallgatást a simonfai polgármestertől, áld csak azt felelte, várjon, majd megnyugszik a férje. A családot otthagyta, szülői jogait megvonták. Az igazság az, teszi hozzá, hogy ő is hibás; még akkor is erősen ivott, amikor Dávid kicsi volt.

A két nagyfiú két éve rendszeresen hazajár, Líviát a távolság és a pénz miatt - állítja -mem tudja felkeresni. Istvánt és Norbertét élettársa és sógora, szerinte, nehezen viseli el. Ha eljönnek, a konyhának nevezett helyiségben, egy ágyon alszanak. Az élettárs testvére egyszer már elzavarta a fiúkat. A ház egyébként a férfié, Schwábné nincs bejelentve. A három helyiségben összesen legkevesebb heten élnek. Magához akarja venni a fiúkat, de nincs hová mennie, szüleivel, rokonokkal nem tart kapcsolatot. Pénze nem elég albérletre, fiai nevelésére. Az asszony 32 ezer forint árvaellátást kap, kiegészítő

családi pótlékot, családi pótlékot, állítása szerint jövedelmük 56 ezer forint. A takarékszövetkezetnél havi ötezer forintot törleszt az áramdíjtartozásra, 4600 forintot egy új színes televízióra. Azt állítja: egy segélykérésnél azt mondták neki, ennyi pénzért más is elüldögélne. Nem mondja, hogy nem segítenek: tavaly nyáron kétszer tízezer forint átmeneti segélyt kapott.

Munkát nem talál. A. Pasha Kft-nél tesztet írt, nem értesítettek; két műszakban dolgozhatna az Interplus-nál, éjszaka a kenyérgyárban, de kisgyerekeit nem bízná élettársára. Most egy négyórás munka van kilátásban. A gyermekjóléti szolgálat vezetője, aki családgondozást végzett közel három éven keresztül Schwábné családjában, azt mondja: a kisgyerekek nincsenek veszélyeztetve. Az önkormányzat igazgatási osztályvezetője szerint Schwábné amilyen segélyt lehet, megkap. Hozzátette: vannak családok, nála sokkal rosszabb körülmények között.

Tamásiban abba a helyzetbe kerül, mint Simonfán; ugyanúgy elítélik az emberek, pedig már öt éve nem iszik. Nem engedik, hogy megváltozzak - mondja. Arra: lehet, hogy a nyilvánosság nem segít a helyzetén, hanem éppen ellenkezőleg, úgy válaszol, rosszabb már nem lesz. De lehet, hogy valaki albérlethez segíti.

A Hunyadi 2. hátsó helyiségében élő rokkant cigány férfi a délutáni napon melegszik. Agyvérzéstől bénított kezével igyekszik mutatni, szót váltana. Egy Babetta- motor kellene neki, azt mondta a szerelő. Völgyben laknak, és rokkant kocsijával nem tud feltekerni a hegyen. Talán a bontóban, mondom, ott kellene megnézni. Ha egyáltalán tartanak még valahol Babetta-motorokat.

TÓTH FERENC

i

I