Tolnai Népújság, 2001. március (12. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-24 / 70. szám

Tolnai Népújság 2001. március 24., Szombat Hétvégi Magazin Tolnai Népújság - 9. oldal Lehet, hogy egyedül most sem megy Mit szabad a talajdonosnak a saját földjén? Tolna A tolnai képviselőtestület nem ismeri el egy salgótarjáni cég, a Marketinfo Bt. által a tolnai lőtér területére megszerzett bányászati kutatási jogot - foglaltak állást a tolnai képviselők. Bár a nem éppen szimpla történetnek többféle olvasata is lehet, a tét végeredményben az: ki (vagy kik) hasznosíthatja a terület - a szekszárdi Duna-híd közelgő építése miatt jelentősen felértékelődött - ásványi nyersanyagait, az onnan kitermelhető (agyagos) homokot. ragaszkodik ahhoz, hogy tereprendezés során történt az értékesítés: A Pécsi Bányakapitányság bányászati osztá­lyvezetője, Riedl István szakvéleménye szerint a területen kétfajta, engedély nélküli tevékenység folyt, egyrészt építési engedély nélküli bontás, másrészt jogosu­latlan bányászati tevékenység. A mester­ségesen létrehozott lődombok elhordása ugyanis nem minősül bányászatnak, ehhez viszont építési engedély kell, amihez, a megyei talajtani állomás csak akkor ad sza­khatósági hozzájárulást, ha a területet kivonják a rét-legelő művelési ágból. (A bányakapitányság, mint szakhatóság a mesterséges lődombok elbontásához ebben az esetben elviekben elképzelhető, hogy hozzájárulna.) A bányakapitányság szerint azonban a lőtéren nem csupán a lődom- bokat, hanem természetes terepalakula­tokat is megbontottak ásványi nyersanyag kitermelése céljából, ami viszont bányásza­ti tevékenységnek minősül. Erre pedig egyelőre senldnek, még a Marketinfo-nak sincs engedélye. A „tereprendezéssel” kapcsolatban időközben egyeztetés folyt az önkor­mányzat és a talajtani állomás között, a közigazgatási hivatal vezetőj ének közreműködésével. Úgy tűnik, ebben a témában sikerült közelebb kerülni a megoldáshoz. Az eset az újságolvasó számára ott kezdődött, hogy a tolnai képviselőtestület ez év elején döntött arról: a 6-os út szek- . szárdi deltájában kialakítandó körforgalom töltésépítésére mintegy 40 ezer köb­méternyi földet értékesít - az önkor­mányzat tulajdonában levő - egykori lőtér lődombjai egy részének elbontásával. Az erről szóló hírek megjelenése után nem sokkal kiderült, hogy - egyéb környékbeli területek mellett - a volt tolnai lőtérre egy salgótarjáni vállalkozás, a Marketinfo Bt. szerzett bányászati kutatási engedélyt. (A bányászati kutatási engedély lényegében az egyik „lépcsőfoka” annak az engedélyezési folyamatnak, amelynek végeredményeként meg lehet kezdeni a bányászati tevékenységet. Fontos tudni, hogy a bányászati jog Magyarországon nem a tula­jdonjoghoz kötődik - bár a tulajdonos bele­gyezése nélkül sem lehet bányászati tevékenységet folytatni. Lényeges, hogy ez a jog elsőbbségi jog, magyarán aki előbb „ébred”, az kaphatja meg, természetesen a szükséges engedélyek beszerzése után.) A Marketinfo vezetője, Livó László bányamérnök, miután úgy ítélte meg, hogy bányászat folyik a területen, (ami sérti a cég eddig megszerzett jogait), bejelentést tett a megyei talajvédelmi állomásnál és a pécsi bányakapitányságnál. Emellett a tol­nai polgármesternek szóban és írásban is ajánlatot adott cége és az önkormányzat bányászati tevékenységgel kapcsolatos együttműködésére, természetesen üzleti alapon. A Marketinfo bejelentése nyomán a bányakapitányság néhány hete leállította a jogosulatlan „földszállítást”. A felek között kialakult vitának két fő eleme van. Az egyik az eddig megtörtént földértékesítésről, a másik a későbbiekben lehetséges bányászati tevékenységről szól. Előbbi elemmel kapcsolatban a Marketinfo véleménye az, hogy bányászat révén ter­melték ki a lőtérről elhordott ásványi anyagot, „földet”, az önkormányzat viszont Izgalmasabbnak tűnik az ügy másik fontos eleme, amellyel kapcsolatban a tolnai képviselők a bevezetőben említett állás- foglalást hozták. Ennek alapja pedig az, hogy a tolnai önkormányzat - álláspontja szerint - nem tudott arról, hogy a saját területére valaki bányászati kutatási engedélyt szerzett. Dr. Szilák Mihály pol­gármester szerint a Pécsi Bányakapitányság a várost, mint hatóságot kihagyta az engedélyezési eljárásból, ezen kívül az önkormányzatot, mint tulajdonost sem értesítették a kutatási engedély kiadásáról. A bányakapitányság osztályvezetője elis­meri: csak azt tudják bizonyítani, hogy Postára adták a kérdéses dokumentumokat, ám - mivel nem tértivevénnyel küldték a leveleket - azt nem, hogy azok valóban eljutottak a tolnai városházára. Ezért a bányakapitányság felfüggesztette a - bányászati engedélyezési folyamat a kutatási engedélyt követő lépcsőfokának felfogható - műszaki üzemi tervet érintő eljárást, várva Tolna város jegyzőjének a hatósági engedéllyel kapcsolatos állás- foglalását. (Időközben Tolna város jegyzője elutasító határozatot hozott az üzemi ter­vvel összefüggésben.) A tolnai képviselőtestület - a Marketinfo bányászati kutatási jogának megtá­madásáról szóló -állásfoglalása kapcsán volt olyan képviselői vélemény is, mely szerint a kutatási jog „visszaperlése” után a városnak magának kellene a bányászati tevékenységet folytatnia. (Az engedélyezési eljárás újbóli elkezdése viszont - mint az eddigiekből is kiderült - meglehetősen hosszadalmas, akár több évig tartó folya­mat, a bányászkodás pedig természetesen szakértelmet kíván.) Ha azonban a kutatási engedélyt mégsem sikerül „visszaperelnie” az önkormányzat­nak, akkor valószínűleg meg kell egyeznie a majdani bányászati hasznosításról az önkormányzatnak (mint tulajdonosnak), illetve a Marketinfo-nak (mint a bányászati jog potenciális birtokosának), a bány­atörvény szerint ugyanis, mint már említet­tük - külön-külön semmit nem ér e két jog. A polgármester egy korábbi nyilatkoza­tában nem zárta ki az együttműködést a Marketinfo és a város között, de hangsúly­ozta, hogy ahhoz konkrét ajánlatot várna az önkormányzat. Ugyanakkor rendkívüli módon furcsállta, hogy a Marketinfo az együttműködést úgy akarta a városra kényszeríteni, hogy előtte „feljelentette” a várost több hatóságnál is. Livó László úgy véli, korrekt módon járt el. A konkrét ajánlat igényével kapcsolatban azt mondta, hogy pénzről csak azután lehet beszélni, ha az együttműködési szándék mind a két részről látszik. A tolnai képviselőtestület a bányászati kutatási engedélyt megtámadó határozatához csak annyit fűzött hozzá, hogy ahhoz joga van a testületnek. Megjegyezte, hogy a Marketinfo 2000-ben megszerzett kutatási joga 4 évre szól, nekik nem igazán sürgős a dolog. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy vál­tozatlanul készek a várossal történő együttműködésre. _____________________ -ts­Egy d íjazott a háttérből A rendező, operatőr elismerése A háttérmunkát végzők nem gyakran kerülnek ref­lektorfénybe, ezért is esett különösen is jól az elisme­rés - mondja Polgár And­rás, a TelePaks főszerkesz­tő-helyettese a Balás Sán- dor-díj idei kitüntetettje. Paks A tavaly alapított díjat az idén Polgár András érdemelte ki - a Paksi Média Egyesület elnöksé­gének döntése alapján. Balás Sándor, az első paksi újság alapí­tója nevével fémjelzett elismerést helyi újságírók, a médiában dol­gozó szakemberek kaphatják, azok, akik munkájukon túl a vá­ros hírnevéért, a szakmai közös­ségért is kiemelkedő teljesít­ményt nyújtanak. A film mindig is érdekelt - emlékezik. - Fényké­pészként dolgoztam, mikor az If­júsági házban először vettem ka­merát a kezembe, szuper nyolcas technikával készítettünk amatőr filmeket. Már akkor vágyat érez­tem a televíziózás iránt, erre 1985-től nyílt lehető­ségem, akkor kerül­tem az atomerőmű­höz, dokumentum­filmeket készítet­tünk, miközben ren­geteg tanfolyamon is részt vehettem, ta^ nulva az alapokat. 1989-ben, a rend­szerváltással egy időben alakult a he­lyi televízió Pakson is, mint sok helyen másutt. Részese le­hettem az indulás­nak, amely a hirte­len érkezett szabad­ság minden lehető­ségét hozta. Jó tévét akartunk csinálni, mindent megpróbál­tunk, nagy műsoro­kat készíthettünk - persze a kezdet bot- ladozásaival, de az alkotás minden örö­mével. Mégis hamar kialakult egy vi­szonylag profi tévé, remek társa­ság jött össze, elég ha Dorogi Ga­bi, Barabás Éva nevét említem, vagy Koós Attilát, később Szente­si Zoltánt. Azt gondolom, most is jó úton halad a tévénk. Az elis­merésnek azért is örülök különö­sen, hiszen én mindig a háttér­ben dolgoztam, operatőrként, rendezőként és általában azok kerülnek reflektorfénybe, akik a képernyőn szerepelnek. A díj át­vételekor ezért voltam megható­dott, és mert visszagondoltam a 12-13 éves tévés munkámra, át- érezhettem egy pillanatra, hogy érdemes volt! Rákosi Gusztáv Névjegy: Polgár András Tengelicen született, 1956. au­gusztus 10-én, tradicionálisan fény­képész családban. Végzettségei: fényképész (Szek- szárd, 505. számú Szakmunkás- képző 1973.) operatőr, rendező (A Budapesti Műszaki Egyetem tanfo­lyamát végezte 1987-ben.) Pályája: 1973 és 85 között a Tolna Megyei Szolgáltató Ipari Szövetke­zetnél fényképész, 1985 és 89 kö­zött a Paksi Atomerőmű Vállalat vi­deó stúdiója, 1989-től a városi tele­víziónál előbb stúdióvezető, majd szerkesztő, rendező, operatőr, 1999- ben megbízott főszerkesztő, 2000- től korábbi beosztásai mellett főszerkesztő-helyettes is. Nős, gyermekeik Tamás (1982) és Dóra (1984) középiskolások. Szorbok: szláv sziget a német tengerben Tolna megye német test­vérmegyéje, Bautzen Kreis nemcsak a többsé­gi németségnek, hanem egy szláv népcsoport­nak, a szorboknak is otthona. A napokban Bautzen közgyűlésének egyik képviselője, a CDU-frakció tag Heinz Noack látogatott sző­kébb pátriánkba, s tar­tott előadást erről a ki­sebbségről, a gyönki Tolnai Lajos, majd a szekszárdi Garay János Gimnáziumban. Tolna megye-Szekszárp- Noack úr, ön rendelkezik szorb gyökerekkel?- Bár édesapám német, édes­anyám viszont szorb, tehát ötven százalékban ez utóbbi néphez tartozónak is vallhatom magam. Gyermekkoromban gyakran megfordultam édesanyám vidéki rokonainál. Szorbul viszont már gyengén beszélek, sajnos, őszin­tén szólva nem volt elég kitartá­som ahhoz, hogy teljesen elsajá­títsam ezt a nyelvet. Érteni vi­szont sokat értek.- A szorb egyébként melyik szláv nyelvhez hasonlít a leginkább?- Talán a szlovákhoz és a lengyelhez.- Milyen nemzetiségi jo­gok illetik meg a szorbokat Németországban?- Természetesen minden jog megilleti őket, bár ezek a jogok néha csak a papíron léteznek, a valóságban nem alkalmazzák azokat. S ha vé­gigtekintünk a történelmü­kön, akkor azt látjuk, hogy hosszú ideig hátrányos hely­zetben voltak. A germánok ármánykodások, árulások és erőszak árán, fokozatosan szorították őket vissza jelen­legi területükre. Ma már mindössze csak 60 ezerre te­hető a számuk^- Kell számálniuk az asz- szimiláció veszéllyel?- Úgy gondolom, hogy igen. A 60 ezer fő annyira csekély létszám a németség­hez képest. Ráadásul szét­szórtan, is élnek, kisebb tele­püléseken. Az összeolvadás előbb-utóbb vélhetően elkerülhe­tetlen. De a hagyományok azért megmaradnak továbbra is.- Érvényesül a közigazgatás­ban a kétnyelvűség lehetősége?- Igen, a szorb a hivatalokban, így például a bíróságon is elis­Interjú Heinz Noack bautzeni önkormányzati képviselővel Heinz Noack FOTOK: BAKÓ JENŐ mert nyelv mifelénk. A szorbok lakta településeken mindenütt két nyelvűek a helységnév táblák is. Ezekből soha nem származott probléma, a németek és szorbok békében élnek egymással.-SZÁ­Nyolc évszázadnyi közös múlt Dr. Zvonimir Marie főkonzul a horvát-magyar kapcsolatokról Déli szomszédunk, Horvátor­szág volt a témája annak a nemzetközi földrajzi verseny­nek, melynek a múlt héten Szekszárd, a Garay János Gimnázium adott otthont. A vetélkedőt dr. Zvonimir Marie, Horvátország pécsi főkonzulja nyitotta meg, méghozzá ma­gyarul, hiszen a diplomata an­nak idején hazánkban, tanul­mányai idején sajátította el nyelvünket. Horvátország-Szekszárd Dr. Zvonimir Maricot gyökerei ah­hoz a horvátok is lakta Boszniá­hoz kötik, ahol ugyancsak mély sebeket okozott a délszláv hábo­rúskodás.- Nagyon nehéz időszak volt - vallott a diplomata arról, hogy mi­ként is élte meg az ellenségeskedé- Zvonimir Marie seket. - Sajnos, a nemzetközi kö­zösség vagy nem érti, miről van szó, vagy saját ér­dekei után megy, s ahelyett, hogy megoldaná, nem egyszer bonyolítja a problémát.- Véleménye szerint mi lenne a megoldás?- Az országot szét kellene osztani kantonokra, ugyanúgy, mint ahogyan az Svájcban van. Egyko­ron, évszázadokkal ezelőtt ebben az országban is háború dúlt, de a kanton rendszernek köszönhető­en már régóta béke honol.- Sokak előtt érthetetlen, hogy az egykori Jugo­szlávia területén élő, azonos nyelven beszélő embe­rek miért harcolnak egymással...- Az igaz, hogy a nyelv szinte azonos, vagy ha­sonló. De itt három, egymástól alapvetően eltérő civilizáció­ról van szó. A bosnyákok egy része muzulmán, a szerbek és a macedónok pravoszlávok, a nyugati - katolikus - kultúrát pedig a szlovének és a horvá­tok képviselik.- S az ön hazájában az mennyire van jelen az a köztu­datban, hogy a magyarok és a horvátok hosszú évszázadokig egy államközösségben éltek?- Szerintem nem nagyon, annak ellenére, hogy valóban nyolcszáz évig éltünk együtt. De aztán, 1918 után jött az a nyolcvan év, amikor külön él­tünk. S ez idő alatt sajnos szin­te elfelejtettünk mindent, amit a nyolcszáz év alatt teremtet­tünk. S most már komoly és nehéz feladat tenni annak ér­dekében, hogy újra élő legyen a köztudatban az a nyolc kö­zös évszázad. Én fontosnak tartanám, hogy ez így legyen.- Egy ilyen vetélkedő Szekszárdon, Horvátország­ról, hozzájárulhat valamelyest ennek a kívánság­nak a teljesüléséhez?- Minden további nélkül! Egy ilyen verseny vala­mennyi résztvevőben felkeltheti - és fel is kelti - az érdeklődést Horvátország iránt. S a legjobbak sze­mélyesen is megismerkedhetnek a horvát emberek­kel és tájakkal, hiszen a horvát turisztikai közösség jutalom úttal díjazza őket. SZERI ÁRPÁD *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom