Tolnai Népújság, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-20 / 17. szám
Tolnai Népújság 2001. Január 20., szombat Szabó Ernőnek Szekszárd Szabadidejében festeni szeret Hetedik éve él Szekszárdon Szabó Ernő, de pár éven belül meghatározó személyisége lett a városnak. Volt ő vendéglátós, szállodaigazgató, tanár, esztéta, gasztronómus, festő, akármihez is fogott, azt csak „nagyon” tudta és tudja csinálni. a szenvedélye- Képeiből az elmúlt napokban kiállítás nyílt a szekszárdi Garay étteremben. Milyen képeket válogatott össze erre az alkalomra?- Van egy barátom, Kovács János, aki miatt vállaltam ezt a kiállítást. A Garay étteremben ezt megelőzően Horváth János festőművész képeit láthatták az érdeklődők, neki tanítványa és jó barátja vagyok. A képeim több stíúgy a szívemhez nőtt ez a vidék, mintha itt születtem volna. A képzőművészet, a gasztronómia és a borászat az, ami érdekel és mindez megvan itt, egy helyen. Szeretem ezt a várost, az itt élő embereket, igazi szekszárdi szeretnék lenni. Elkészült a legutolsó könyvem kézirata, melynek címe Fakanál, bor és ecset. Minden egyes sora erről a tájról szól, ha elég Szabó Ernő minden nap fest és ír FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY Névjegy 1942-ben, Szombathelyen született, iskolái: közgazdaságtudományi egyetem, vendéglátó-ipari főiskola, tanárképző főiskola, különböző szakmai képzések: marketing, esztétika. Szakmája: tanár és gasztronómus, 40 éves, fest. Család: felesége, Ágnes német nyelvtanár, három gyermeke van, a legkisebb 12 éves, a középső 19, a legnagyobb 26. lust is képviselnek, de hát az ember mindig változik, pláne 40-50 év alatt és ezek a képek a különböző korokat tükrözik. Sok mindent tanultam, és sokat dolgoztam az elmúlt évek során, de mindig megmaradt a festészet. Ez vagyok én. Bármilyen furcsa is néhány képem, azok is az enyémek. Egy szép: kép hangulatot áraszt, elégedetté tesz, boldog pillanatot ad. Mindez kihat az ember kedvére, munkájára, társaságára, emlék, gyógyítja sérelmeinket.- Mióta él Szekszárdon, és mi az, ami ehhez a vidékhez köti?- Hetedik éve élek Szekszárdon, de támogatást sikerül összegyűjteni, talán egyszer a könyvesboltokba is eljut majd.- Két éve súlyos balesetet szenvedett, ennek nyomait a mai napig viseli. A régi munkakedvből, a lendületből, ami hajtotta, mennyi maradt meg?- Minden nap írok vagy festek, de a rendszeres munkavégzés, mely mások számára is hasznot jelent, az nagyon hiányzik az életemből. Igyekszem elfoglalni magamat és amennyire lehet, nem a betegségemmel foglalkozni. MAUTHNER Lázár Ervin: Maradi alak ne internetezzen Akarja ön a világ ütőerén tartani az ujját? Akarja naprakészen a legfrissebb információkat? Akar közvetlen kapcsolatban lenni a világ akár legtávolabbi részén élő ismerőseivel és ismeretlenjeivel? Tudja ön, mi az az imél, akarom mondani, email? Kapcsolódjon az internetre. És én, morgó medve, miután kijelentettem, hogy nem kell a világ ütőere, nem érdekelnek a naprakész információk (maradi- ság, oh!), a távoli ismerősöknek jó a légiposta, az ismeretlenek meg jól megvannak nélkülem is, egyszer csak kapok egy soha vissza nem térő lehetőséget, a gyerekeim szemrehányóan néznek, nem szalaszthatod el ezt a nagy alkalmat, és ím, máris itt ülök a képernyő előtt, és küzdők a webbel. Meg persze, magammal, a technikával, az álmossággal. Álmos vagyok, mert mindig éjfél utáni időbe torkollik a piszmogás, ha sikerül rákapcsolódni azért, ha meg nem, ami elég gyakori, hiszen mindenki ebben a kedvezményes telefonálási időben akar internetezni, akkor azért. Ez volna a technikai része, ezt még kibírnám valahogy, de én magam vagyok a legnagyobb bökkenő, a gyanakvásom legyőzhetetlen. Egyszer csak úgy érzem, hogy valaki vagy valakik, akik a vonal másik végén vannak, bármikor megnézhetik, mit keresgélek a gépemen s ráadásul, ha akarják, azt is elolvashatják, amit a magam számára firkálok a szövegszerkesztőn. Igaz, ha így is volna, nem sok hasznuk származna belőle, hiszen amit írok, többnyire a nyilvánosságnak szánom, s amit nem annak, abban sincs titok, semmi, ami másnak fontos lehetne; mégiscsak olyan a dolog, mintha meztelenségében kilesnék az embert. A gondolat- rendőrség megvalósul. Koestler, hajói írom a nevét (vagy Orwell?), ő jósolta meg ezt a kort, amikor benéznek az ember lakásába, fejébe, és mi balgatagon azt hittük, ez csak a szocializmusra vonatkozik, holott erre az egész modem korra érvényes, az egyén mindenek fölötti szabadságáról papolnak, közben megszüntetik az egyéniséget, konzum- embereket formálnak, durván belegázolnak az ember legbelső ügyeibe, közprédává teszik a szerelmet, a hitet, mindent, ami csak ebben a belső zárt világban működik igazán, hiszen lényegéhez tartozik a rejtettség, a csend, csak innen tud sugározni másokra Tolnai Népújság - 9. oldal is. Most összekuszálják a soha többé eredeti állapotába vissza nem állítható finom szövedéket, bakancsos lábakkal rá a lágy sérülékeny részekre, valami örökre elveszik. Vagy csak én és korosztályom veszik el örökre, s az utánunk jövők nagyon jól megtalálják a helyüket ebben a nekem hazugnak tűnő kirakatvilágban? Könnyen lehet. Ember, hová tévedtél? Mit vizionálsz te itt? Most már mindegy, most már megállíthatatlan vagyok. Azért is jó, hogy eszembe jutott Koestler meg Orwell neve, ha nem is tudom, melyiket kéne éppen emlegetnem, mert az utóbbi időben egyre jobban hülyülök, alig tudom a neveket megjegyezni, s akkor ráadásul a névhez kötni az arcot... ajaj, alig megy, a múltkor zavartan ültem egy összejövetelen, mert rádöbbentem, hogy nem tudom az általam évek óta ismert résztvevők nevét. Ha hallok egy nevet, valami gyermekkori dologhoz kell kötnöm, amit még őriz a pudvás agyam. K. Zsuzsi nevét évekig nem tudtam megjegyezni, amikor végre eszembe jutott, de hiszen így hívták a félkarú embert Rácegresen, s akkor aztán már ment; ahányszor ezt a szép nőt megláttam, előbb K. bácsira kellett gondolnom, a félkarúra, hogy eszembe jusson a neve... de mi köze ennek az internethez? Semmi, inkább csak hozzám tartozik, egy kis segedelem az olvasónak, tudja, hogy hová is tegyen. Hol is hagytam abba? Ja igen, hogy benéznek a házadba. Már odáig jutottam, hogy a kábeltelevízió is gyanús. Azt nem mondom, hogy már ez a régi készülék is, de miből áll az, hogy beleraknak valami szerkentyűt, és a kábel másik végén vígan nézhetik, mi folyik idehaza, akár be van kapcsolva a tévénk, akár nincs. Na, ezek lázálmok. Vagy nem is annyira azok. 2100-ban már tud róla agyerek is. De hol leszünk mi már2100-ban. Lám, ez egy olyan információ, amire az internet sem tudja a választ. Pedig ahogy öregszik az ember, csupa ilyesféle információra kíváncsi. apott római romváros Sopianae jelentőségű település nyomait mutatják a repülőről készített fotók Tolna megyei anekdotatár 52. Fácánkerti furcsa parti A Simonmajor és Fácánkert pusztákból 1936-ban létrejött község esetében a parti többféle ám együttes eladását jelenti. Ez tulajdonképpen természetes, hiszen a Magyarország megyéi sorozatban a helybéliek meg sem említették báró Berget, aki a nevezetes szeszfőzdét létesítette, teherpályaudvart kért és kapott, rosszul tudják a kastély építésének időpontját, hőgyészi zsidó kereskedőnek tartják Kunffy Károly magyar nemes birtokost, aki különben ingyen telket adott a vasúti személymegállónak. Ehhez képest az, hogy apósával ők teremtették meg a szekszárdi tüdőgondozó anyagi alapját, szinte már nem is érdekes. Ezeknél már csak egy furcsább volt: 1892-ben itt helyezték spirituszba a kajmádi, egy szemmel és orra helyén ormánnyal született csodamalacot... Körülbelül Fácánkert táján eshetett meg az alábbi történet is, amit a Szekszárd Vidéke 1889-ben mesélt el. „A vonat egyik első osztályú kupéjában két elegáns hölgy ült, egy báróné (talán éppen a Berg neje) és társalkodónője. Egyedül ültek a kocsiban, nem zaklatta őket senki, ezen persze nagyon örvendtek, mert asszonyoknak mindig van olyan megbeszélnivalójuk, amihez senkinek semmi köze. Mözsön azonban vége szakadt a kellemes magánynak. A kupé ajtaja kinyílt s belépett rajta egy göndörhajú, barnaképű legény; a ruhája nem a legújabb divatnak hódolt, gyűrött kalapja sem volt szalonképes, félretiport sarkú cipője orrán pedig terjedelmes hiány volt. A hóna alatt hegedűt szorongatott: cigányprímás volt az istenadta, mégpedig a szegényebb fajtából való. A prímás után a kupéba cammogott a félszemű kontrás, utána jött a sanda klarinétos, ezt nyomon követte a kisbőgős és a cimbalom köpcös verője. Elegáncia dolgában egy sem volt különb, mint a prímás, ami nem is illett volna. A báróné, mikor meglátta a válogatott cigánylegények seregét, szinte elájult, váltig szorongatta a (szagosító) flakonját s hangos szóval hívta a konduktort (kalauzt). - Hát kendtek mit keresnek itt - rivallt a konduktor úr a bandára -, nem látják, hogy ez első osztály? - Éppen azért cihelődtünk ide - felelte a prímás önérzetesen -, mert mivelhogy ebbe a kupéba váltottunk jegyet. - A bíz a - vágott közbe a félszemű kontrás - 30 krajcár a biléta Apátiig s ekkora pénzért bizony a szegény cigány is megpróbálja, milyen ülés esik piros bársony széken.” DR. TÖTTÖS GÁBOR Sopianaehoz és Saváriához hasonló méretű római romvárost fedezett fel egy ifjú pécsi régész, Bertók Gábor Tolna megyében, Szakcs és Dalmand között. A XIX. század végén talált lelőhelyről légi fotók - a növényzet magasról észlehető jelei - árulták el, hogy jelentős város 1700 éves maradványait rejti a föld. A 700-szor 700 méteres kiterjedésű romtelepülés olyan terület közepén van (Pécs és a Balaton között), ahol eddig nem volt ismert városi jellegű központ, de az ott húzódó útvonal miatt „hiányzott” egy ilyen. A felfedezett város másik különlegessége, hogy már a római korban elpusztult: nevét és köveinek egy részét más teiepelülésre vitték át. Ennek rejtélyes okát csak a következő ásatások deríthetik fel. * * Manapság nem ugrik elő minden nap a bokorból egy eddig ismeretlen római város Pannóniában, és persze máshol sem. Bertók Gábor 30 éves pécsi születésű és kötődésű régésznek megadatott egy ilyen felfedezés. Ráadásul a város megtalálása a római kori településszerkezet történetének megrajzoláshoz is jelentős eredmény. Külön érdekesség, hogy a szó legszorosabb értelmében légből kapott: légi felvételek szolgálnak döntő bizonyítékul. A felfedező ifjú kutató ösztöndíjas a MTA Régészeti Intézetében 1998 novemberétől, és egyben doctorandus hallgató az ELTE-n. Ám a JPTE- n végzett 1995-ben és itt kezdte érdekelni a légi fotózás mint a régészetben használható módszer.- A levegőhöz régebben is kötődtem, hajdan négy évig ejtőernyőztem. Aztán 1996-ban a glas- gowi egyetemen szereztem diplomát posztgraduális kurzuson a légi fotózás és geofizikai mérések régészeti alkalmazásról. Ez a módszer jól használható lelőhely felderítésére, másrészt például a földben lévő épületmaradványok alaprajzát is megmutatja. A növényzet reagál arra, hogy mi van alatta: nem tud miatta elég mélyre nyúlni a gyökere, ezért nem jut sok vízhez, nem nő olyan magasra, kicsit más a színe, hamarabb kezd sárgulni. Ezek a különbségek a magasból észlehetők leginkább - meséli. Nyugaton a repülés elterjedésétől készülnek ilyen célú felvételek. Nálunk 1990 előtt - bár születtek jelentős eredmények - a légügyi szabályozás alig tette lehetővé. Azóta már itt is folynak ilyen kutatások. A pécsi egyetem régészeti tanszékének is van - zömében ajándékba kapott - kb. 16 ezres gyűjteménye légi felvételekből. Bertók Gábor jelenlegi kutatási témája Nyugat-Tolna megye légi régészeti topográfiája. E munka közben fedezett fel egy római romvárost. A Szakcs és Dalmand közötti lelőhely már 1890 óta ismert, de nem váltotta ki a régészek érdeklődését. A 30-as években fellebbent ötletként, hogy az antik forrás, az Itineraria Antonini által - amely a birodalom útjegyzéke - a Sopianae-től 43 mérföldre északra lévőként említett lovia lehet. Az 1970-es és 80-as években aztán feltártak egy erődöt ettől a helytől 8 kilométernyire, és akkor az a következetés adódott, hogy ez, illetve a mellette feltételezett település azonosítható Ioviaként. Egy IV. századi forrás ugyanis erre a területre említ ilyen nevű katonai állomást.- Itt jöttem én. Végigjártam a lelőhelyet. Kutattam a pécsi archívum légi felvételei között, és magam is fotóztam repülőből. A felvételeken jól láthatóak az épületnyomok. A felszíni kutatásokkal is sikerült egyértelműen megállapítani, hogy ez egy római város. Ez itt egy városfal kis tornyokkal, kapuval, ez oszlopsorral szegélyezett utca, ami egy nagy térbe fut, annak két oldalán jelentős méretű épületek találhatók, amelyeket együtt fórumként lehet azonosítani - mutatja lelkesen a légi felvételen látható halvány fehér vonalakat, „oszloppöttyöket”. Ezeket sajnos újságban csak igen nagyméretű fotón lehetne érzékeltetni. A régészeti leletek törmelékként pedig mintegy 700- szor 700 méteres területen vannak.- De nem is csak az jelentős, hogy van egy Sopianae-hez és Saváriához mérhető újabb felfedezett római városunk, hanem ez: olyan terület közepén van, ahol eddig nem volt ismert, de „hiányzott” egy városi jellegű központ Pécs és a Balaton között. Most megvan. A lovia helynevet tehát egy III. és egy IV. század végi forrás is említi. A heténypusztai ásatás viszont kiderítette, hogy az erőd nem épülhetett a IV. század közepénél előbb. így nem szerepelhetne egy III. század végi forrásban. A megtalált város a felszíni lelet szerint II-III. századi. Az erődben kb. 800 darab összetört, másodlagosan használt kő, valamint szobor- és falfelirat-töredék került elő. A közelben nincs bányászható kő. Ebből az következne, hogy ez a város még a római korban lerombolódott valamitől, módszeresen kiürítették, a köveit felhasználták az erőd építésénél.- Most rajtam kívül már más régészek is úgy látják, hogy az új erődhöz a volt város nevét is átvitték. Kollégákkal való beszélgetések során az is felmerült, hogy a városnak csak később lett lovia a neve. Diocletianus császár idején, 284 és 305 között ugyanis sok város kapott az uralkodó felvett isteni nevére utaló Iovius (iuppiteri) új elnevezést. Vagyis lehetséges, hogy ez a város azonosítható azzal a felfedezetlennel, amelyet egy feliratos kő Volgum néven jelez Pannónia déli részére. Bertók Gábor most az őcsényi repülőklub segítségével újabb fotók készítését tervezi.- Megpróbálkozunk földradaros felvételekkel is. Egy vállalkozó vásárolt ilyen berendezést, és felajánlotta ingyenes segítségét. A lelőhely védetté nyilvánítási eljárása is megkezdődött. Vagyis most már csak pénz kellene valahonnan az ásatáshoz, amely válaszolhatna a tisztázatlan kérdésekre, rejtélyekre. DUNAI IMRE 1 r t k i
