Tolnai Népújság, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-23 / 300. szám

14. oldal - Tolnai Népújság ÜNNEPI MAGAZIN 2000. December 23., szombat Ahol néhány percen múlik az élet Regionális traumatológiai kongresszus volt decemberben Szekszárdon. A tudományos tanácskozás illusztris előadója volt dr. Nyárády József profesz- szor, aki arról nevezetes, hogy ő végezte 1982-ben az első felkar transzplan­tációt (visszaültetést) Magyarországon. A kongresszus szünetében beszél­gettünk a professzor úrral.- Professzor úr, milyen indítta­tásból került erre a pályára?- Családi hagyományokat kö­vetve lettem orvos. Édesapám Pécs ismert fogorvosaként sze­rette volna ha követem őt, de azt, hogy az ő nyomdokaiba lépjek nem mertem vállalni. A pécsi orvostudományi egyetem általános szakát végeztem el, de manuális szakot, a sebészetet választottam. Amikor végeztem az egyetemen nagy szerencsém volt, mert itt maradhattam, az I. számú Sebészeti Klinikán és Kariinger professzor úrnál kezdhettem a pályát. A szak­vizsgát megszerezve a trauma­tológiára tértem át, azóta is itt vagyok dacára annak, hogy más szakvizsgáim is vannak.- Miért éppen a sebészetet vá­lasztotta?- Világéletemben éltem-hal- tam azokért a dolgokért, amiket manuálisan, kézzel meg lehe­tett csinálni. Nem véletlen, hogy a hobbim is ezzel kapcso­latos, hosszú évekig modellez­tem, ami szintén apró, nagyon finom munka. Talán ennek is köszönhető, hogy amikor a tra­umatológiára kerültem, akkor a kézsebészet felé fordultam, mert ott viszonylag kis képle­teknek a precíz helyreállítását kell végezni.- Mi kell ahhoz, hogy valaki­ből jó traumatológus orvos vál­jék?- Fontos az elméleti tudás, de ugyan ilyen fontos a manuális felkészültség. Megfelelő ügyes kéz nélkül ugyanis ne­héz elvégezni ezeknek a bonyolult esz­közöknek a behelyezését és a velük való manipulációt. Ezen kívül gyors reagáló készség kell, mert a baleseti sebészeknek nagyon kevés idejük van arra, hogy el­döntsék mi történjék a beteggel. Nálunk sokszor perceken múlik egy élet, nagyon gyorsan kell felismerni a problémákat és elhárítani azokat. Természetesen mind­ehhez nagy, jól képzett apparátus is szükséges. Végül egy traumatológusnak mazochistának kell lennie, tudnia kell el­viselni a fáradtságot. Nálunk ugyanis az ügyelet nem alvást jelent, itt épp úgy mű­ködik éjszaka is a műtő, mint nappal, mert a sérülések, amiket meg kell oldani, általában az esti, éjszakai órákban kelet­keznek.- Ön volt az első Magyarországon, aki sikeresen visszavonta egy munkás épít­kezésen leszakadt felkarját 1982-ben, és ezzel hozzájárult a replantáció hazai be­vezetéséhez.- Most is büszke vagyok erre, de arra talán még büszkébb, hogy az általam ve­zetett klinikán most már tíz vizsgázott kézsebész van, akik éjjel-nappal replan- tációs ügyeletet látnak el és azóta több FOTÓI QOTTVALD KÁROLY Névjegy: Dr. Nyárády József (55 éves) professzor a PTE Általános Orvostudományi Egyetem Baleseti és Kézsebészeti Klinikájának vezetője Szakvizsgák: sebészet 1974, traumatológia 1977, érsebészet 1982, kézsebészet 1992. Lakás: Orfü Család: a professzornak 3 gyereke van, akik közül egyik fogorvos, a másik tanár, a legkisebb most áll érettségi előtt Hobbi: munka, régebben modellezés mint húsz nagyvégtag visszaültetést vé­geztünk eredményesen. A klinika 60 ágyas, 20 orvossal, de ez a létszám kevés, mert egy készenléti ügyelethez 5 orvos szükséges és a jogszabályok 6 ügyeletnél többet egy Hónapban nem engednek. Rá­adásul az orvosok nagy többsége ezen kí­vül egyéb készenléteket, replantációs ügyeletet is vállal.- Mire gondolt, amikor látta a lesza­kadt felkart?- Nem volt gondolkodási idő. Ott volt egy szerencsétlen ember, akinek a kar­ja leszakadt és mivel elméletileg és technikailag fel voltunk készülve egy ilyen beavatkozás elvégzésére, hát ne- kikezdtünk, hogy visszakerüljön a kar­ja a helyére és funkcionáljon. Emellett az is motivált, hogy fiatal orvosként többször találkoztam olyan esetekkel, amikor csonkoláskor kénytelenek vol­tunk a hagyományos amputációt vá­lasztani. De ez esetben olyanok voltak a körülmények, hogy a transzplantációt meg lehetett oldani. Miután ezt eldön­töttük, már csak a részfeladatokra kon­centráltunk azzal a szilárd elképzelés­sel, hogy a visszaültetett végtag műkö­dőképes legyen.- Vannak információi arról, hogy mi lett az illetővel később?- Igen, most már nyugdíjas, később ke­zeltem egy válltöréssel.- Mennyi ideig tart egy kar visszaülte- tése?- Változó, általában 7-12 óra alatt tud­juk megcsinálni. Ha kisebb részről van szó, mint például ujjakról, az ál­talában két és fél óra egy ujj ese­tében.- Akkor egy ilyen műtét nem csak precizitást, de nagy állóké­pességet is követel.- Annak idején, amikor még nagyon kevesen végeztünk vég­tag visszaültetést és bizonyos szezonális előfordulása volt ezeknek a baleseteknek, bizony nagyon kimerültünk. Manapság könnyebb, mert naponta váltják egymást az operáló orvosok a készenléti teamben.- Mi volt eddigi pályafutása során a legnagyobb szakmai ki­hívása?- Hosszú évekkel ezelőtt tör­tént, amikor Gecser Gábor báré­it*. tómmal - szegény már meghalt- együtt ügyeltünk, hogy beszál­lítottak egy politraumatizált, az­az olyan súlyos mellkasi, hasi sérüléseket és végtagtöréseket szenvedett beteget, amely sérü­lések az életét súlyosan veszé­lyeztették. Egymáshoz egy szót sem szólva elkezdtünk dolgoz­ni, egyikünk alulról, a másikunk felülről, és csináltuk egymás után azokat a fontos beavatko­zásokat, amelyek a sérült élet- benmaradását jelentették. A be­teg felépült. Ez azért volt nagy diadal, mert előtte pár héttel volt egy megrázó élményünk, ami­kor egy hasonlóan súlyosan sé­rült beteget, akinek a műtéténél segédkeztünk, elvesztettünk.- Gondolom azóta már számtalan ha­sonló sikeres műtétjük volt.- A traumatológia szakterületén a tech­nika rengeteget fejlődött. Képesek va­gyunk arra, hogy ha egy politraumatizált beteg bekerül hozzánk - és egy kis sze­rencséje is van -, akkor egy hét múlva a saját lábán elhagyhatja a kórházat. A csontegyesítés és egyéb manőverek ilyen lehetőségeket adnak nekünk.- Három gyermeke közül követi-e vala­melyik a családi tradíciót?- Nagy örömömre a legidősebb gyer­mekem követte a családi hagyományt, de nem általános orvos lett, hanem fogor­vos, mint a nagyapja. Most készül az első szakvizsgájára.- Nagyon sikeres pályát futott be, mit szeretne még elérni?- Tizenegy éve épül egy új traumacent­rum, ambulanciával és beépítendő műtő­traktussal Pécsett, a Honvéd Kórház terü­letén. Az épület már félig be van bútoroz­va, de hiányzik még mindig a befejezés. Szeretném, ha a centrum 2001-ben át­adásra kerülne, mert akkor 35 orvos, éj­jel-nappali üzemben az egész régió bal- esetes betegeit el tudja majd látni és a sú­lyos sérültek nagyobb esélyt kapnak az életben maradásra. F. KOVÁTS ÉVA Hagyományainknak megfelelően, idei karácsonyra is megajándékoz­zuk hűséges olvasóinkat. Most a szerencse az alábbi száz kedves előfizetőnknek kedvezett. Az aján­dékcsomagokat kézbesítőink juttat ják el a nyerteseknek. Karácsonyi ajándékcsomagok az előfizetőknek Klézli László Dombóvár, Dália u. 1., Jakab Sándor Dombóvár, Szigli­geti u. 28., Nagy András Dalmand, Táncsics u. 22., Fodor Lajos Dom­bóvár, Árpád u. 74., Balaskó Ernő Dalmand, Vörösmarty u. 27., Boda József Alsóhetény, Petőfi u. 27., Lisica Rudolf Szakcs, Kossuth u. 57., Bálint Károly Kurd, Hunyadi u. 55., Marton Csabáné Csikóstőttős, Hunyadi tér 10., Zsigmond György Csikóstőttős, Béke u. 69., Gubicza István Szakcs, Árpád u. 37., Kőműves Ferenc Gyulaj, Széchenyi u. 21., Szűcs Miháíyné Döbrököz, Széchenyi u. 40., Kovács Árpád Kapospula, Szabadság u. 5. Sebestyén Lajos Izmény, Fő u. 44., Kiss Józsefné Nagymányok, Alkotmány u. 29., Szabó Béla Majos, V. u. 67., Csoboth Pál Mucsfa, Kossuth u„ Kelemen Zoltán Mucsi, Dózsa u. 12., Radics Ferenc Nagymányok, Alkotmány u. 45., Schraub János Bony- hád, Móra F. u. 28., Vida János Kakasd, Zrínyi u. 109., Kaszonics Já­nos Bonyhád, Móra F. u. 8., Schnieler Józsefné Tevel, Templom köz 454., Hintősi István Bonyhád, Perczel kert 6., Barabás Pál Tevel, Pe­tőfi u. 29., Miszler János Kisdorog, Fő u. 204., özv. Ferenc Józsefné Váralja, Béke u. 28. Karádi László Báta, Vágóhíd u. 8., Iszli Ádámné Decs, Kossuth u. 26., Demkó László Szekszárd, Cseri u. 68., Pulcz Istvánné Bátaszék, Kerámia ltp. 2/2., Farkas Ferenc Pörböly, Bajai u. 57., Szabó Ferenc Pörböly, Hunyadi u. 2. Kovács Antal Báta, Fő u. 354., Varga Ferencné Őcsény, Dózsa u. 12., Grünfelder Józsefné Mór­ágy, Alsónánai u. 11., Nyitrai Zoltán Bátaszék, Gárdonyi u. 9., Papp Istvánné Bátaszék, Kolozsvári u. 7/1., özv. Schaffer Henrikné Bátaapáti, Dózsa Gy. u., Molnár Sándor Szálka, Kossuth u. 85., Dr. Balogh Ádám Szekszárd, Vinczellér u. 25. Mózes Lajos Miszla, Fő u. 5., Tüske Béla Gyönk, Táncsics u., Uzsák Ernő Miszla, Kiss u. 168., Hanák Lajos Regöly, Szemenyei u. 34., Bencze István Simontornya, Némedi u. 22., Fehér Kálmán Kistormás, Kossuth u. 33., Pék Ferencné Simontornya, Kossuth tér 4., Ács Béla Értény, Béke tér 213., ifj. Máté Ambrus Kalaznó, Kossuth u. 29., Bihácsi Pál Pincehely, Dó­zsa u. 28., Botos Lajos Varsád, Ady E. 252., Pölöskei György Pári, Kos­suth u. 258., Csirke Jánosné Iregszemcse, Móricz Zs. u. 9., Mátyás La­jos Tamási, Vágóhíd u. 2. ifj. Bartos József Kölesd, Zsámbék u. 32., Neukirchner József Zomba, Rákóczi u. 20., Sallai Józsefné Tengelic, Bezerédj u. 13., Osztermajer Antal Tengelic, Kossuth u. 43., Tollár Ti­bor Sióagárd, Dózsa u. 18., Pohli János Sióagárd, Deák u. 11., Vadli István Medina, Rákóczi u. 39., Junkunc János Szedres, Ady E. u. 53., Horváth Sándor Medina, Zrínyi u. 3., Pohlon Ádám Szekszárd, Tartsay ltp. 32., Duchainé Bucsi Gyöngyi Szekszárd, Kecskés F. u. 6. C/2. Kovácsné Arató Zsuzsanna Szekszárd, Tartsay ltp. 37., Szabó Jó­zsef Szekszárd, Alkotmány u. 1. 1/3., Stölkler Mátyásné Szekszárd, Alkotmány u. 4., Pesti József Harc, Petőfi u. 27. Lengyel Jánosné Paks, Deák F. u. 34/A., Molnár István Kajdacs, Ságvári u. 384., Kiss Lajos Paks, Tolnai u. 15., Kun Ferenc Németkér, Rákóczi u. 62., Hanh Mi­hály Nagydorog, Jókai u. 33., Krausz Konrád Paks, Szív u. 4., Hábel Gábor Sárszentlőrinc, Táncsics u. 6., Drinóczi József Sárszentlőrinc, Temető u. 27., Fehér József Dunaföldvár, Irinyi u. 29., Pálinkás József Bölcske, Lomb u. 20., Deák Mihály Kajdacs, Kossuth L. u. 111., Kovács Lajosné Madocsa, Szállás u. 6., Monor Sándor Dunaszentgyörgy, Csa­pó u. 2., Biró János Nagydorog, Battyány u. 17. Wolker Ferenc Tolna, Bajcsy-Zs. u. 87. Sulák Györgyné Tolna, Ybl M. u. 4., Nagy Károly Szekszárd, Csapó D. u. 11., Jéhn Mihály Szekszárd, Tolnai L. u. 17., Hága József Tolna, Wossinsky u. 12., Stocker Mihály Tolna, Avar u. 5., Puxlel Ádámné Tolna, Szedresi u. 5., Márkus József Szekszárd, Kadarka ltp. 4.3/2., Molnár Sándor Bogyiszló, Vörösmarty u. 2., Zsidi Józsefné Mözs, Hunyadi u. 36., Tamás Istvánné Bogyiszló, Béke telep 5., Hegyi János Gerjen, Vajda J. u. 57. Tóth Sándor Mözs, Dobó u. 2., Molnár Sándor Gerjen,Vajda. u. 60/A., Schiffler György Fadd, Mun­kácsy u. 4. Gratulálunk a szerencsés nyerteseknek, ezúton kívánunk kellemes ünnepeket, és boldog új esztendőt minden kedves előfizetőnknek! Tolna megyei anekdotatár 48. Dunaszentgyörgy és a hála A patinás, hajdan nemesi önállóságára büszke köz­ség, amely a XIX. század egyik legeredetibb író-, köl­tő- és kritikustehetségét adta a honnak, de ennek méltó elismerésére négy emberöltő óta hiába keresi a megfelelő márványt, hálaügyben a múltban is furcsa eseteket mutatott fel. Hites leírások beszélnek példá­ul arról az esetről, amikor 1898-ban a mezei csősz fel­derítette és előcsalogatta a szentgyörgyi vadembert, aki évekig bujkált a környező nádasban. Nem tudjuk, hálás lett-e ezért a jótéteményért, de ha nem, nem lepne meg. A Tolnamegyei Közlöny 22 évvel előbb azonban A dunaszentgyörgyiek hálája címmel írta meg a követ­kezőt: „A lefolyt három évben id. Eötvös Károly úr személyében a községnek igen tevékeny és erélyes bírája volt. Neki köszönhető többek között a szegé­nyek pénztárának létrehozása, mely rövid idő alatt szép alappá nőtte ki magát. Valamelyik dunaszent- györgyi gézengúz azután tevékenységét azzal hálálta meg, hogy az új bíró megválasztása utáni egyik éjjel szép kiterjedésű fiatal gyümölcsösét - kivágta. Nép­nevelési” Akadt azonban ellenpélda is, ahogy azt a Tolnavármegye és a Közérdek 1913-ban A szülőföld varázsa címmel bemutatta: „Negyven évi üsztes, küz­delmes, de eredményes munkától vonult vissza a na­pokban Budapesten Kováts Zsigmond nagyiparos. Ezt az alkalmat felhasználta arra, hogy minden külső zaj nélkül több alapítványt tegyen. Közel hetven éve, hogy Dunaszentgyörgyön született, lehet, hogy azóta igen kevésszer nyüott alkalma szülőföldjét láthatni, de élete alkonyán, a munkától való visszavonulás percében sem feledkezett el arról a helyről, ahol böl­csője ringott, hol hírrel, dicsőséggel, anyagi sikerrel nem pótolható legboldogabb kort, a gyermekéveket töltötte. Szép levél kíséretében 2.600 koronát küldött Dunaszentgyörgy község elöljáróságának azzal, hogy annak mindenkori kamata özvegyek és árvák gyámolítására fordíttassék. Kováts Zsigmond sze­gény fiúból küzdötte fel műízléssel, kitartó szorgal­mával oda, hogy hazánk műasztalos nagyiparosai kö­zött az elsők között állott. Büszkék voltunk rá, mint vármegyénk szülöttére, és ez a büszkeség még na­gyobb, mikor látjuk, hogy évtizedek hosszú sora után is érzi és vallja, hogy Tolna megye szülöttje. Bő­ségesen kiérdemelt nyugalmát élvezze még soká, tet­tei érdemessé teszik őt arra.” DR. TÖTTÖS GÁBOR 1 \ 4 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom