Tolnai Népújság, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-23 / 300. szám

12. oldal - Tolnai Népújság ÜNNEPI MAGAZIN 2000. December 23., szombat „... nézzetek fel és emeljétek fel a ti fe­jeteket, mert elkö­zelített a ti váltsá- gotok!” Lukács 21,28 Amikor ez az írás megjelenik az ad­venti időnek már nagyon a végén já­runk. Az előkészü­letnek, a várakozás­nak az időszaka vé­get ér, „célba” jutunk, megérke­zünk a karácsonyhoz. Hogyan készültünk, hogyan várakoztunk ebben az időszak­ban? Nagyon sok feladatot csinál magának ilyenkor az ember. Az Ige szerint ez a várakozásnak, az elcsendesedésnek az időszaka lenne. Ezekben a mostani idők­ben nem igen szokott ez megva­lósulni. A fenti ige nézésre biztat ben­nünket. Ezt maximálisan véghez visszük, erről szól tulajdonkép­pen a ma adventje. Nézelődünk, keresünk: szépet, értéket, külön­legességet. Egy újságcikket olvastam, ahol amerikai fiatalokról írnak, akik bementek az áruházba és az árcé­dulákat átcserélték. A drága kabá­tok kerültek 2 dollárba, az egy­szerű sálak 25 ezer dollárba. Min­denki nagyon meglepődött. Azóta is sokat foglalkoztat ez a cikk. Valami hasonló tör­ténik velünk is a nézelő­déseink közben. Felcse­rélődnek az értékek. A dolgokat egymáshoz mérjük. Az lesz érték, amit a szomszéd vásárol. Az lesz érték, amit sok pénzért lehet megvásá­rolni. Évek óta karácsony után is nagy a forgalom a boltokban, mert az érték nem bizonyult tartósnak, valóban értéknek. Az igénk azt mondja, hogy mindenről vegyük le a tekintetün­ket ebben az időben. Emeljük fel a fejünket és felfele nézzünk. Ezt a legnehezebb. Felemelt fejjel jár­ni nagyon nehéz, egyedül ez ten­né mássá a karácsonyi ünneplé­sünket.^ Az Úr világosan megmondta, hogy így kell várni Őt. Ehhez kell egy akarati döntés. Kell egy aka­rati döntés, hogy nem lefele né­zek, meg körös-körül, nehogy összekeverjem az értékeket, ha­nem fölfele, arra Aki egyedül ál­landó. Ha fölemelem a fejem akkor is­merem meg az Isten szeretetét. Mi ezt várjuk nagyon minden ajándékban, minden látogatás­ban, minden „telefonban”. Vala­honnan valakitől kapjak egy kis szeretetet. Azt fentről kapjuk, az Örökkévalótól. Ezért „érdemes” odaemelni hozzá a fejünket, meg a szívünket is. ....elközelített a ti váltságotok” E lközelített a változás! Kará­csonykor a Megváltó született! Nem kell többé úgy maradni mindennek, ahogyan volt! Aki el­jött értünk, az meg is váltott a ma­ga számára. Tulajdonjogilag az ember az Istené. A változáshoz minden adva van. Kívánom, minden kedves Olva­sónak, hogy ezt az igazi értéket találja meg és kapja meg ezen a karácsonyon. CSERNÁK ERZSÉBET LELKÉSZ A nyolcéves Virginia O 'Hanlon annak idején, 1897-ben, sok mindent nem ér­tett és szeretett volna megtudni. Ezért úgy gondolta, legjobb, ha a New York-i „Sun” című újság szerkesztőihez for­dul. Virginia és Francis P. Church fő- szerkesztő levelei azóta fogalommá, sőt a maguk meghatóan ünnepi mód­ján történelemmé is váltak: A népsze­rű újság megszűnéséig, 1950-ig, min­den évben közölte azokat a karácsonyi szám címoldalán. A kislány és az újságíró levélváltását 1977 óta már nem csak a tengerentúlon közlik, ha­nem világszerte sok újságban, és vagy 100 nyelven - újra és újra. Magyarul is hagyománnyá lett, minden év­ben, karácsony tájt. Nem ok nélkül... íme, a világhíressé vált levélváltás. „Nyolc éves vagyok. Néhány bará­tom azt mondja, nincs Father Christmas, a Télapó. A papa azt mondja, ami a „Sun”-ban áll, az mind igaz. Kérem, mondják meg Önök nékem: van-e Télapó? Vagy Mi­kulás? Virginia O'Hanlon „Virginia! A kis barátaidnak nincs igazuk. Ők csak azt hiszik el, amit látnak: Azt hiszik, olyan nincs, amit kis lelkűkkel nem tudnak felfogni. Minden emberi lény, legyen az kicsi vagy nagy, akár felnőtt, akár gyermek, a világmindenségben olyannak tűnik, mint egy ici-pici rovar. Ilyen hangya ésszel nem lehet a teljes igazságot megérteni és felfogni. Igen, Virginia, van Father Christmas, a Télapó, vagy ha néked inkább úgy tetszik a neve, a Mikulás. Egészen biztosan, ugyanúgy létezik mint a szeretet, a nagylelkű­ség és a hűség. Az életünk azért lehet szép és vidám, mert ez mind van. Mennyire sötét lenne a világ, ha nem volna Télapó! Akkor nem lenne a kis Vir­ginia sem, nem lenne hit, nem lenne költészet - egyáltalán semmi olyasmi nem lenne, ami az életet elviselhetővé teszi. A látható szépségek mellett hiányozna valami. Kihunyna a gyermeki lét fénye, az, ami a világba ebből kiárad. Van Télapó, különben Te sem tudnál hinni a mesékben. Természetesen, Te is meg­kérhetnéd a papádat, hogy karácsony szent estéjén küldjön szét embereket, kapják el a Télapót. De közülük senki nem láthatná saját szemeivel a Télapót. Mit bizonyítana ez? Csak azt, hogy senki sem láthatja őt szemtől szembe. De ez semmit nem bizonyít. A legfontosabb dolgok többnyire láthatatlanok maradnak. Akár a Holdon táncoló szellemek. Pedig mégis csak vannak! Ugyan ki gondolhatná ki a világ minden csodáját? Nem is szólva arról, hogy ki lenne az, aki mindazt láthatná? Ez a Földön a legokosabbnak sem sikerülne. De Te nagyon sokat látsz, ha nem is láthatsz mindent. Foghatsz egy kaleidoszkópot és kereshetsz benne szép színes ábrákat. Tarka-barka cserepeket találsz majd, ennyi az egész. Miért? Mert egy fátyol befedi a valódi világot: egy fátyol, amelyet erőszakkal sem lehet szétszakítani. Azt csak hit, költészet és szeretet leb- bentheti fel. Az viszont egyszeriben felismerhetővé teszi a mögötte rejtőző szépséget és ragyogást. Ez igaz? - kérdezheted. Virginia. A világon semmi sem igazabb és maradandóbb, mint ez. A Télapó élt és örökké élni fog. Tízszer tízezer év múlva is létezni fog, hogy az olyan gyerekeket, mint amilyen Te is vagy, s minden nyitott szívet örömmel töltsön el. Boldog karácsonyt, Virginia! A Te Francis Church-öd” Mit kell tudnunk az angyalokról? Az emberiséget, a tudós ko­ponyákat évezredek óta foglalkoztatja, milyenek is az angyalok? A szent köny­vek jórészt képzeletünkre bízzák a kérdés megvála­szolását. A Biblia csak a három arkangyalt, Mihályt, Gábrielt és Rafaelt neve­zi meg. De utalásokból, foszlá­nyokból összeállt a kép, amely szerint az angyal valamiféle köz­bülső lény az Isten és az ember között. Hogy pontosan milyen lény, annak latolgató sa a korszellem sze­rint változott. Gyakori véle­mény, hogy az an­gyalokban sok az em­beri vonás, ami kül­sejükben is meg­nyilvánul, leszámít­va szárnyukat. A Forsa német köz­vélemény kutató inté­zet friss felmérése so­rán kiderült, hogy a megkérdezettek 48 százaléka, tehát csak­nem a fele hisz abban, hogy „lé­tezik az embernek személyes vé­dőangyala”. Ilyen angyal közvet­len jelenlétét elsősorban a nők érezték gyakran. Az angyalok „földközeli- ségének” sok jele van. Védenek minket, üzeneteket hoznak ne­odafentről, mint Gábriel Máriá­nak Jézus születéséről. Gondos­kodnak az igazságos bosszú be­teljesedéséről. Lángpallossal őr­zik az eget a földtől elválasztó ka­put. Számon tartják erényeinket és bűneinket. Tudósok szerint a szárnyak alighanem a klasszikus mitológi­ai elődöktől, például Nikétől vo­nultak be a későbbi keresztény hitvilágba. A zsidók egyértelmű­en férfiaknak tartották őket. Abban a külön­böző korok és hitek emberei egyetértet­tek, hogy az angyalok életében nincs szex, hiszen számuk holt lel­kek segedelmével gyara­podik. Földi jellegüket igazolja a kemény hierarchia, vagyis rangsor. Élén a szerá­fok állnak. Nekik hat szárnyuk van és énekelve veszik körül az Úr trónusát. Utánuk a lángpallosos, belső őrséget jelen­tő kerubok sorakoznak, majd egy harmadik égi kaszt következik. Az arkangyalok csak a negyedik helyet foglalják el. A zsidó Kabbala szerint az an­gyalok száma 300 655 722 Ennél frissebb adat nincs... Karácsonyi kitekintő A világ jelentős ré­szén már kezdik le­vinni a lakásokból a fenyőket, amikor ja­nuár 6-án, Vízke­resztkor a spanyol ■VAsan. gyerekek nyomban ébredés után, még álomittas szemmel, rohannak a karácsonyfákhoz. Sosem csalódnak. Az ajándé­kok ott sorakoznak. Éppen úgy, ahogyan a földkerekség nagy részén csaknem két héttel ko­rábban. Spanyolhonban késik a Jézuska. A három napkeleti király ja­nuárban érkezik egy tevekara­ván élén, amelyben az állatok roskadoznak az ajándékokkal telt málháktól. A Vízkereszt ki­rályi vendégei Hispániában azonban nemcsak jutalmaznak, hanem büntetnek is. Akik cuko­rcsomagocskák helyett szénda­rabokat kapnak tőíük a fenyő alá, azok valami rossz fát tettek a tűzre. Egy angol közvélemény-kuta­tó intézet reprezentatív felméré­se szerint a brit szigetország né­pe, tisztelet a kivételnek, tehet­ségtelenül vásárol, ráadásul a fo­gához veri a garast. Az angolok 55 százaléka még az ünnep előtt pár nappal sem tudja, mit ve­gyen, 36 százalékuk viszont több-kevesebb sikerrel igyekszik már novemberben túl lenni a dolgon. Érdekes, hogy kifejezetten a gyermekek magajándékozásá­ban az amerikaiak után, Európá­ban mégis az angolok vezetnek. Második helyen a franciák, har­madikon az olaszok, negyedi­ken a németek állnak. Egy kérdésre válaszolva min­den ötödik londoni mondta azt, hogy ha választhatna a bevásár­lás és a fogorvos között, inkább a dokit választaná. A karácsonyi piros alma az egészség jelképe Ha az évet kerek egészként vizs­gáljuk, a karácsonyi időszak az esztendő lezárása. Innentől kezd­ve ismét előre nézünk, hisz ha­marosan újra kezdődik a 365 na­pos körforgás. Az előretekintés a november végén kezdődő és de­cember végéig tartó úgynevezett jósló szokásokban mutatkozik a legegyértelműbben - mondta el lapunknak Verebélyi Kincső nép­rajzkutató, az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem docense. Minden szokásnak, baboná­nak számtalan változata él. Csu­pán az alapmotívum azonos: el­sősorban a szerelem, a termé­kenység és az egészség területén törekszik az ember a jövő kifür- készésére, az ártó szellemek elle­ni védekezésre. A Luca napjától egészen de­cember 24-ig készülő Luca-széke mágikus erővel bír. Aki a karácso­nyi éjféli misén feláll erre a szék­re, megláthatja a boszorkányo­kat, akik azonban a leleplezés mi­att igen dühösek lesznek és a le­selkedőre rontanak. Ezért cél­szerű egy kevés borsót a zsebünk­ben tartani. Ezt hátradobva ugyanis egérutat nyerhet az ember, mivel a ba­nyáknak fel kell kapkodniuk a szétszóródott borsót. Leendő férjének keresztnevét tudhatja meg az a lány, aki Ádám- Éva napján kiáll a kapuba piros almát enni, s az első arra járó fér­fi nevét megkérdezi. Aki gondos gazdaasszonynak tartja magát, erre az éjszakára ne hagyjon kiterített ruhát a padlá­son, nehogy a következő évben betegek legyenek a családtagok. December 24-re a család rend­be szedi a házat és a gazdaságot. Erre a napra minden kölcsön­adott vagy például javításra ki­adott tárgyat, szerszámot vissza kell szerezni, hogy semmi sem maradjon távol a háztól. A rend ugyanis a teljesség, le­zártság érzetét kelti, innen lehet nekiindulni a követke­ző évnek - mondta Verebélyi Kincső. Fontos mozzanata a kará­csonynak a vacsoraasztal elkészí­tése, amely az ünnepek alatt vé­gig terítve van. Kimondottan erre az alkalomra használt abrosszal terítenek, mert annak a nemes feladat mágikus erőt kölcsönöz. Minden szent, ami ezen a térítőn van. A mai ember a halat hiszi ha­gyományos ételnek, ám a régi vi­lágban főleg babot és mákos gu­bát fogyasztottak a falusiak. December 25-én, a dologtalan napon, már nehezebb ételeket, húslevest és disznótoros finom­ságokat is lehetett kínálni. Az ét­kezés után a család tagjai meget­tek egy-egy gerezd piros almát, hogy mindenki erős és egészsé­ges legyen a következő évben - tudtuk meg a néprajzkutatótól. _____ -RÉ­A „három királyok” - Gáspár, Menyhért, Boldizsár - elindultak, hogy rátaláljanak a zsidók új kirá­lyára, mert látták a csillagjelet az égen. Mint annyi más bibliai tör­ténet, ez sem nélkülözi a valóság­alapot - hasonlóan például a víz- özönhöz. Mintegy kétezer évvel ezelőtt ugyanis még a gyakorlott csillagjósokat is megtréfálta a „betlehemi csillag” furcsasága. Ha csak valamilyen egyszerű hul­lócsillagot lát, aligha vág neki a hosszú sivatagi utazásnak a há­rom király, akik valójában asztro- nómusok lehettek. Inkább üstö­kösről lehetett szó, ahogyan ezt már az ókori csillagászok kutatá­sai is alátámasztják. Az időszámítás előtti első évti­zedben a Szaturnusz és a Jupiter különös „táncát” figyelték meg: a Kr. előtti 7. évben hét hónap lefor­gása alatt háromszor is találko­zott a pályájuk, ami felkeltette a babiloni tudósok figyelmét. A kö­vetkező évben a Jupitert kétszer is eltakarta a Hold. Minthogy a Jupiter a királyok égiteste, ezért a babiloni asztronómusok Isten üzenetére, azaz arra következtet­tek, hogy elsötétedése után a Ju­piter „újjászületésével” együtt új király is született. Mark Kidger brit csilla­gász kínai feljegyzések­ben találta meg a bizo­nyítékot. A Sas csillag­képében feltűnt ugyanis a Kr. e. 5. év márciusában egy szupernóva, és hetven napon át világított az égbol­ton - a Hajnalcsillag helyén. Elég hosszú idő ez ahhoz, hogy Babilonból el lehes­sen jutni Betlehembe. Eszerint - állítja Kidger - Jézus az említett év áprili­sának 15. és 27. között születhetett. Michael Molnár, a New Jersey-i Rutgers egyetem^ kutatója hasonló követ-' keztetésre jutott a The Legacy of the Magic (A bölcsek öröksége) című könyvében. Molnár mindenesetre március 20-ra és április 17-ra teszi a Jupi­ter kétszeres elsötétedését, ami szerinte is rendkívüli égi jelenség. Máté evangéliuma alátámaszt­ja az asztronómusok kutatását. Az áll ugyanis a Szentírásban, hogy a bölcseket útba igazító csil­lag rövid időre eltűnt az égbolt­ról, majd ismét fölragyogott. Molnár biztos benne, hogy a Ju­piter második elsötétülése idején (április 17.) pülantotta meg Jézus a napvilágot. ________________■ Levél Virginiának Mi volt a betlehemi jel? <y

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom