Tolnai Népújság, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)
2000-10-07 / 236. szám
2000. Október 7., szombat Tolnai Népújság igp _ "I É I l M l :azm Tolnai Népújság - 9. oldal Lelki vízióihoz keres formákat Prokop Péter vallomása az alkotásról Prokop Péter pap, tanár, festőművész, író képeiből nyílt kiállítás Szekszár- don 1000 év - kereszténység címmel a Babits Mihály Művelődési Házban. ve jelent meg eddig. Mióta harmadéves káplán korában engedélyezték feljebbvalói, hogy beiratkozzon a pesti Képzőművészeti Akadémiára, azóta alkotóösztöne „telhetetlen”, mindig valami újra, több tudásra, tökéletesebbre vágyik.- Melyik a kedvenc képem? Mindegyiket addig festem, amíg nem érzem, hogy egy vagyok a kép tartalmává. Igényem az emberi lelket ábrázolni, üresnek tartanám, ha csak színeket, formákat vinnék a vászonra. Az én festményeimen a belső kvalitás van jelen, nézem a képet, az visszanéz rám. írni külföldön, az Életünk című lap unszolására kezdett.- Rájöttem, hogy festem vagy fogalmazni ugyanaz, csak az eszközök mások. A kiállítás-megnyitón hallhattunk a pap-művész hitvallásáról.- A művész alkotni akar, mint az Isten, aki a szépség forrása is. A művészet a szépség uralma, belülről induló, követelődző érzés. A szépség a lelkűnkben van, lelki vízióimhoz keresek és túlzók el formákat - vallotta. Prokop Péter 1919-ben Kalocsán született, 23 éves koráig, iskolái befejezéséig a Vajas partján élt. Pappá szentelése után 1942- ben Dunapatajon káplánkodott, 1944-ben Kecelre került. A vagy pap vagy festő kibékíthetetlen fogalmakként szerepeltek egy ideig életében. A bácskai tragédia után a menekült papoknak köszönhetően 27 éves korában engedték el feljebbvalói a budapesti Képzőművészeti Akadémiára, hogy kora gyermekkorától benne bujkáló rajzösztönét kifejleszthesse. Az 1956-os forradalmat kihasználva Jugoszlávián keresztül disszidált Olaszországba. A Pápai Magyar Intézet tagjaként szerzett festészeti diplomát a római Via Ripetta-t Akadémián. A háromezer éves örök város szellemi szuggesztív hatása provinciális látásmódját kitágította. Itt teljesedtek ki adottságai.- Magam sem tudtam, hová vezet az az út, amelyen elindultam - mondta. Mindenhez értő, reneszánsz ember Propkop Péter, sok mindenbe belefogott, készített mozaikot, színes ablakot, freskót, sec- cot, fametszést, olaj, akverell képeket, grafikát. Kilencezer képet festett és tizenöt könyÉn két birodalom nyelvén - irodalom, festészet - tudok beszélni, láttatni azt, ami bennem van. Az alkotó típusú embernek az ecset vagy a toll önmaga kimondására szolgál. Mindegy, hogy színekkel vagy szavakkal közelítem meg a teljességgel kimondhatatlant - mondta az ember, aki kilencezer képet festett és tizenöt könyve jelent meg eddig.- Az élet négy legfontosabb adománya számomra a lét, az egészség, a tehetség és a szerencse. Ki az, aki kihívott a létbe és miért, mi a terve velem, milyen feladatot kell elvégeznem? A második az egészség, ami nagy adomány, mert mennyivel nehezebb egy nyomorék embernek a tolószékben. A harmadik a tehetség, hogy nincs a világon két egyforma ember. Végül a szerencse, hogy a legfontosabb pillanatokban egy kéz utánunk nyúl. A siker csak 49 százalékban múlik a tehetségen, 51 százalék az akarat, a szorgalom, a rámenősség eredménye. Az élet szenvedély, boldog, aki kiélheti. F. Kováts Éva Vendégünk volt Kndlik Júlia A Szekszárdon nemrégiben megtartott Európa nap vendége volt Rudiik Júlia, a Magyar Televízió ismert és népszerű személyisége, akinek műsorain, bátran állíthatjuk, nemzedékek nőttek fel.- Juli-suli című műsorában tanúbizonyságát adta, hogy a háztartás vezetésének minden csínja-bínja a kisujjában van. Hogyan tett szert erre a jártasságra?- Játszva tanultam meg mindazt, amit a Juli-suliban megmutattam. Édesanyám otthon volt, ő nem dolgozott, akkor állt csak munkába, amikor én gimnáziumba mentem. Akkoriban még nem volt mosógép, hűtőszekrény, egy családra egy napig tartott a mosás teknő mellett állva, ruhafőzéssel, kékítéssel, stb. Mit csinál egy gyerek? A felnőttet utánozza, úgyhogy én egy kissámlin álltam a teknő mellett és körömkefével sikáltam a zoknikat. Édesanyám sohasem erőltetett semmit, nagyon jó pedagógiai érzékkel irányított, csak addig kellett valamit csinálnom, például port törölgetnem, kissöprűvel sepernem, amíg kedvem volt hozzá. így aztán játszva tanultam meg ezeket a dolgokat. Természetesen a bevásárlásokra, a piacra is elkísértük édesanyámat az öcsémmel, úgyhogy tíz éves koromra pontosan tudtam, miből mit lehet főzni, meg tudtam különböztetni a húsfajtákat. Manapság bizony előfordul, hogy nem egy fiatal háziasszony csak akkor tudja megkülönböztetni a csirke, vagy a disznóhúst, ha a csirke egészben van.- Változott-e a helyzet, amikor édesanyja munkába állt?- Tizennégy éves voltam akkor, egy hétre megkaptam a kosztpénzt, azt be kellett osztani, elmenni vásárolni, meg kellett főzni. Sosem felejtem el, az öcsémmel mentünk a piacra, útba esett egy cukrászda, az öcsém mindig nyaggatott, hogy vegyünk fagylaltot, de sosem mertem, mert féltem, hogy elfogy a kosztpénz, úgyhogy fagylaltozás csak hétvégén volt. Tehát játszva tanultam meg az alapokat, ami minden háziasszonynak, sőt férfiembernek is hasznára válik, ha tudja, mert innentől kezdve minden csak fantázia és pénztárca kérdése. Ebből jött a Juli- suli ötlete, mert felnőtt közben két-há- rom olyan nemzedék, amely ideje java részét óvodában, napköziben töltötte, reggel elment, este hazaért, a hétvégén pedig az apuka kocsit mosott, az anyuka meg majd megőrült, hogy behozza az egész heti háztartási lemaradást. A műsor egy háziasszony éves munkáját mutatta be, heti bontásban, így talán sikerült segítséget adni ahhoz, hogy a háziasszony a hétvégén ne „fulladjon bele” a tennivalókba, hanem még mosolyogni is tudjon.- A mai napon ön a gasztronómiai versenyt zsűrizi. Mik az ön kedvenc ételei?- Mindennap főzök, ha az elfoglaltságom ezt nem teszi lehetővé, akkor előre elkészítem az ételt, lefagyasztom, csak fel kell melegíteni. Nem vagyok válogatós, mindent megeszek, egyetlen étel van, amit nem vagyok hajlandó: a paradicsomos káposzta. Talán azért, mert gyerekkoromban egyszer édesanyám azt mondta, hogy ha nem esszük meg, akkor nem mehetünk a strandra, de az öcsémmel akkor sem voltunk hajlandóak lenyelni. Az étkezésben a vezérelvem a minőség. Nagyon szeretek enni, de keveset és minőségi ételeket. Egy nagyon finom ebéd után jól esik egy pohár bor is, de csak egy pohár, s természetesen a bornak is kiválónak kell lenni. Szerencsére Magyarországon kiváló borvidékek vannak, mint a szekszárdi is, nem nehéz finom bort találni. A bor esetében vannak szabályok is, például nem iszunk halhoz vörösbort, vagy vaddisznóhoz fehérbort, ez nem sznobság, az étel harmóniája követeli meg a hozzáülő italt. Nagyon fontos a tálalás, a terítés. Hétköznap reggel is úgy terítek mintha ünnep lenne. Ha tudom, hogy korán indulok, akkor megterítek még előző este, bekészítem a kávéfőzőt, stb. A reggeli fontos étkezés, meg kell adni a módját, nem futtában bekapni néhány falatot. Az is nagyon fontos, hogy a család legalább napjában egyszer körbeülje az asztalt, megbeszéljék a napi dolgokat, együtt legyenek. Szeretek főzni, mindent be- szerzek és megveszek, ami a munkámat megkönnyíti, olyan edénykészlettel főzök, ami ugyan nem olcsó mulatság, de mire megreggelizek, gyakorlatilag kész az ebéd. Kenyérsütő gépem is van, otthon jobb kenyeret lehet sütni, mint ami a boltban kapható, s olyan fajtát, amit a család a legjobban szeret.- Egy nő életében mi a legfontosabb: a karrier, vagy a család?- Női mivoltunkhoz ugyanúgy hozzátartozik a munka, a háztartás, a feleség és anya státusz, s teljesen mindegy, hogy valaki iskolában dolgozik, vagy a televízióban. Nem lehet ezeket a dolgokat szétválasztani, hiszen nagy karriert befutott nők is lehetnek kitűnő családanyák, mint ahogy erre bőven akad példa is.-Azon külseje, nyugodtan állíthatjuk, évtizedek óta nem változik. Mi a titka?- Nincs titok, ezzel sohasem foglalkoztam. Normálisan próbálok élni, kerülöm a szélsőségeket. Mindig arra törekedtem, hogy mindent a lehető legjobban oldjak meg és mindenütt sikerélményem legyen. Ez a sikerélmény nem csak pályámat jellemzi, az is siker számomra, ha megvarrok egy szoknyát, megkötök egy pulóvert, vagy főzök egy jó ebédet. A sikert nem csak a Nobel-díj, vagy az Oscar-díj jelenti, hanem a napi apró sikerek. A külsőre visszatérve, ha folyton azon emészti magát valaki, hogy hány ránca van, azzal semmire nem jut. Mindent megteszek persze, hogy a lehető legtovább késleltessem a dolgot, de ha már ott van az a ránc, akkor el kell fogadni, az is hozzám tartozik. Nem dohányzóm, nem éjszakázom, nem iszom. Mert az a legegyszerűbb hogy valaki mindenféle káros dolgot művel, s azt hiszi, hogy a fodrász, a kozmetikus, meg a ruha néhány óra alatt huszonévesre varázsolja. Minden kornak megvan a maga szépsége, csak meg kell találni. Meg aztán, ha valaki elmúlt ennyi, vagy annyi, nem muszáj feketében járnia, fel kell keresni a fogorvost, a fodrászt akkor is. Ha az ember önmagával szemben nem igényes, hogyan is várhatna el igényességet a környezetétől. S ami még nagyon fontos: mindig önmagunkhoz viszonyítsunk. Ehhez persze önismeret is kell, de az eredményeinket ne egy ideálhoz viszonyítva bíráljuk el, hanem saját magunkhoz, tehetségünkhöz, lehetőségeinkhez képest. Aki így gondolkodik, az képes felelősséggel dönteni, s harmóniában élni önmagával. Venter Marianna Reggel, az első tíz perc a legnehezebb, amikor megpróbálok a nyolcéves kislányomba „életet lehelni”. Látszik rajta, még úgy aludna. Mire az iskolába érünk, már túljutott a mélyponton, de tudom, holnap kezdődik minden előröl. Már a gyermekeink is túlterheltek, hallani gyakran a szülőket panaszkodni. Ki tehet róla, az iskola, a tananyag, a család, vagy a gyermek gyengébb képességű? Es mit lehetne tenni, hogy a naponta ismétlődő ördögi körből legalább néha kikerüljenek a fiatalok? A kérdéseinket egy édesanyának, egy tanítónőnek és a pszichológusnak is feltettük. Kürtössy Istvánná, Jutka, egy nyolcéves kislány anyukája:- Otthon igyekszünk minél kevesebbet tanulni, de sajnos az nem lehet, hogy ne vegyük elő legalább az olvasó könyvet, az írásfüzetet és német nyelvkönyvet. Akkor még feszesebb a napunk, ha különórája van a kislányomnak. Ma olyan világban élünk, amikor nem engedheti meg magának sem a szülő, sem a gyermeke, hogy ne teljes erőbedobással „vegye az akadályokat”, és nem azért, mert így jó, hanem mert ha a középiskola végéig nincs meg legalább a középfokú nyelvvizsgája a tanulónak, akkor még esélye sem lesz arra, hogy egy jobb főiskolára vagy egyetemre bekerüljön. Mi úgy szoktuk levezetni a feszültséget, hogy amikor lehet, túrázni, kerékpározni megy a család. Néha jó lenne többet aludni, olvasni, lustálkodni, de sajnos ezekre az alkalmakra csak a hosszabb iskolai szünetek alatt van lehetőség. Szabó Márta tanítónő, Szent József Katolikus Általános Iskola, Szekszárd:- Második osztályos gyermekeket tanítok. Tény, nagyon leterheltek a tanulók és nagyok az elvárások, aminek meg kell felelniük. De ez a hajtás már az óvodában megkezdődik, ahol sok a foglalkozás, a mondókák, versek tanulása, és ez csak fokozódik az iskola megkezdésével. Mi szerencsés helyzetben vagyunk ebben az iskolában abból a szempontból, hogy „kényelmesek” az osztálylétszámok. A második osztályban például 16 kisgyermek tanul, így több idő jut külön-külön mindenkire. Ha látom, hogy fáradtak, figyelmetlenek a gyerekek, akkor óra közben pár percig „megmozgatom” őket, vagyis fel lehet állni, tapsolni, ujjgyakorlatokat végzünk, stb. Nagyon figyelünk arra is, hogy a napköziben minden házi feladatot megírjanak a gyerekek, így otthon legfeljebb gyakorlásra kell időt szorítani. Kovácsné Kaszás Beatrix pszichológus, megyei nevelési tanácsadó:- Én elsősorban a tananyagot teszem felelőssé a gyermekek leterheltsége miatt. Különösen a felső tagozat kezdetén, 5.- 6. osztályokban válik a tananyag nyelvezete életidegenné, akadémikussá. Ezt már többször jeleztük, tehát minden érintett tudja, mégsem tesz ellene semmit. Ezek a megfogalmazások értelmezhetetlenek a gyermekek számára, tehát sokkal több energia kell ahhoz, hogy megértsék és befogadják az új anyagot. Amit az iskola ad, az ismeretnyújtás és a számonkérés, de már a gyakorlásra nem jut ideje, ez a családra hárul. Nagyon kevés idő jut alvásra, játékra, meghitt beszélgetésekre. Hogy mit lehetne tenni, hogy könnyebb legyen? Az angolszászoktól érdemes lenne átvenni az ő módszereiket. Ott olyan a tantárgy-csoportosítás, ami megkönnyíti a tanítást és a befogadást is. Nincs külön fizika, kémia hanem az adott problémakört együtt tanulják a gyerekek. Nagyon sok náluk a gyakorlás, ebből adódóan sokkal praktikusabb, életszerűbb az angolszász gyerekek tudása. Én azt tanácsolnám a szülőknek, ne csináljanak „mumust” a jegyekből. Nem kell ragaszkodni ahhoz a 4-es, 5-öshöz. Ennél sokkal fontosabb, hogy érezzék jól magukat a gyerekek ebben a világban. Fogadják el a szüleik őket a maguk esendőségével együtt. Higgyék el, semmiről sincs elkésve az a gyerek, ne hajtsák őket, inkább engedjék őket sokat játszani. Mauthner FOTÓ, BAKÓ JENŐ A játékra, alvásra, beszélgetésre, lazításra kevés idő jut < Igényesség, harmónia, bölcsesség
