Tolnai Népújság, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)
2000-08-28 / 201. szám
I 2000. Augusztus 28., Hétfő MEGYEI TÜKÖR Tolnai Népújság - 3. oldal Mondom A Magamét VENTER MARIANNA Kicsi iskolák Az ópusztaszeri emlékparkban jártunk, gyerekekkel. A skanzen egyik épületében század eleji falusi iskola osztálytermét rendezték be, ámulatba ejtve vele kicsit és nagyot. A gyerekek hitetlenkedve nézték a berendezést, a térképeket, oktatóábrákat, a táblái, a padokat, azt meg egyenesen elképzelni sem tudták, hogy egyszerre tanultak itt 6-10 éves korig a gyerekek, amíg egyik osztály írt, a másik olvasott, a harmadik számolt, a negyedik meg magában gyakorolta a szorzótáblát. Biztos nagyon szegények voltak, amiért így kellett iskolába járniuk - mondta az egyik csemete, s ezzel nem mondott valótlant, bár nem csak ez volt az ok. A kisiskolák aztán kimentek a „divatból”, amikor magam voltam általános iskolás, akkor dúlt a legjobban a körzetesítési hullám, a mi iskolánkba közeli falvakból, majorokból, pusztákról rengetegen jártak be, busszal, vonattal, nap mint nap. Utána megint az volt a törekvés, hogy ahol csak lehet, legyen iskola, sok helyen ismét beindult a tanítás a régi intézményekben. Most pedig ott tartunk, hogy ismét veszélyben vannak a kisiskolák, van jó szándék van akarat, de nincs pénz. A kisebb településeken kicsi a gyermeklétszám, s egyre kevesebb, hiszen itt a legkevesebb a munkalehetőség, a fiatalok elvándorolnak, városba költöznek a jobb boldogulás reményében, s az iskolák lassan tanuló nélkül maradnak. Több kistelepülés lakói inkább a városi iskolába hordják be, vagy utaztatják a gyereküket, abban bízva, hogy ott többet tanul. Hogy többet, az nem biztos, de általában jobb felszereltség és változatosabb iskolán kívüli programok mellett, az valószínű. Nem tudom, meg lehet-e menteni a kis iskolákat. Nem elég erre csak a pénz meg a jó szándék. Hiába járja ki az általánost a faluban a gyerek, középiskolába úgyis a városba kell mennie, nem is szólva egyetemről, főiskoláról. Márpedig ha szakmával, diplomával a kezében nem tud a falujában elhelyezkedni, boldogulni, nem megy vissza, hiába hívja az otthona és az iskolája. A jeltolmácsok szerepéről Mindkét fél hozzáállásában változás kell Erdélyi Tamás nyerte a nagydíjat Hatvan ló és zsoké az akadályok felett A Zöldmező Szövetkezet sportköre szombaton nagy érdeklődéssel kísért meghívásos díjugrató versenyt rendezett a kicsinosított lovaspályán. Pöbrököz __ A Szapper Imre és csapata által elhelyezett akadályok felett kellett átugratniuk paripáikkal a dombóvári, kurdi, bólyi, borjádi, kiskunhalasi, pécsi, somogygeszti, dalmandi, bajai, zalavöl- gyei és helyi lovasoknak. A négy versenyszám legjobbjai díszes serlegeket, valamint pénzjutalmat vehettek át a vetélkedő szervezőitől. Az amatőrök megmérettetésében Loboda Zsófia és Farsang nevű lova jóvoltából dalmandi siker született. A Döbröközi Nagydíjért negyvenkilencen szálltak nyeregbe, akik közül az 590 méter hosszú, tucatnyi - 110 centiméter magas - akadállyal nehezített alappálya hibátlan teljesítése utáni összevetésben a bólyi Erdélyi Tamás diadalmaskodott Jajbeszéppel. A Pro-Feed Nagydíjért járó hatalmas kupa Antal Zoltán és négylábúja, Jupiter ügyességének köszönhetően Zalába került. Ugyanez a páros nyerte 180 centiméteres magassággal a kitartásos ugratást is. A legjobb teljesítményt nyújtó hazai zsokénak Katona Ferenc bizonyult, aki a Gunaras Rt. vándorserlegét kapta. A versenyre ellátogató több száz néző és a zsűri elnöke, Csoór Zoltán a lovasok remek produkcióin kívül a szünetekben hangulatos műsort adó dombóvári zeneiskolásoknak, valamint a döbröközi fúvósoknak, illetve hagyományőrző táncosoknak és énekeseknek is tapsoltak. Eredmények: Amatőrök versenye - 23 induló: 1. Loboda Zsófia Farsang nevű lovával (Dalmand) 2. Locskai József Grim nevű lovával (Kiskunhalas) 3. Rajnai Csilla Diadal nevű lovával (Pécs) Döbröközi Nagydíj - 49 induló: 1. Erdélyi Tamás Jajbeszép nevű lovával (Bóly) 2. ifjabb Csoór Zoltán Emlék nevű lovával (Somogygeszti) 3. Molnár Emese Feketekő nevű lovával (Kiskunhalas) Fodor Gábor kiskunhalasi versenyző FOTÓ: BAKÓ JENŐ Pro-Feed Nagydíj - 25 induló: 1. Antal Zoltán Jupiter nevű lovával (Zalavölgye) 2. Erdélyi Zoltán Alabárdos nevű lovával (Bóly) 3. Kotroczó Róbert Kincső nevű lovával (Kiskunhalas) Kitartásos ugratás - 7 induló: 1. Antal Zoltán Jupiter nevű lovával (Zalavölgye) 2. Majomé Brik- ta Mónika Kalibra nevű lovával (Pécs) 3. Erdélyi Zoltán Alabárdos nevű lovával (Bóly) Kutyába sem veszik szegény kutyákat Sorsok az állatmenhelyen , A Jelnyelvi Tolmácsok Országos Szövetsége (JOSZ) szervezésében siketeknek tartottak tréninget Szek- szárdon, a közelmúltban.- Miről tájékoztatták a résztvevőket? - kérdeztük Simonná Váradi Zsuzsannától a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének Tolna megyei titkárától, aki maga is tagja a JOSZ-nak.- A JOSZ angliai testvérszervezetének képviselői bemutatták az ottani jeltolmács-szolgálatok működését és az oktatás jelenlegi helyzetét. Rávilágítottak arra, hogy a siketeket is oktatni kell a szolgálat igénybevételének lehetőségeiről és módjáról. Nagyon találóan úgy jellemezték: a szolgálat egy szerszám, amit igény szerint kivesznek a szerszámosládából, tehát a felhasználó maga dönti el, hogy használni fogja. Mint megtudtuk, Angliában is hosszú ideig tartott, mire kialakult a mostani állapot, itthon pedig még valóban gyerekcipőben jár.- Miért van szükség a jeltolmácsokra?- A megfelelő kommunikációhoz való jog alapvető. A siket ejn- berek általában visszahúzódóak, saját ügyeik intézésében önállót- lanok, pusztán azért, mert nem tudják megfelelő módon megértetni magukat a halló emberekkel. Ahhoz vannak szokva, hogy mások intézik el az ügyeiket, holott a lényeges az lenne, ha saját ügyeikben, legyen az hivatalos, vagy személyes jellegű, maguk járnának el. A szemléletnek mindkét fél - a hallók és a siketek - részéről változnia kell. Ezért kell megismertetni velük a jeltolmács-szolgálat valódi szerepét és igénybevételének módját.- Külföldön hogyan oldják ezt meg?- A siketek iskoláiban, az általános iskola utolsó két évében tanítják meg a jeltolmácsok „használatát”, különféle élethelyzeteket próbálnak el. Ha saját ügyeiben maga jár el, a siket ember önbizalma, önbecsülése és gyakorlati tudása is sokkal nagyobb lesz.- Ezen kívül miben kell még változni az itthoni helyzetnek?- Hiányzik a megfelelő jogszabályi háttér, a siketek kommunikációhoz való jogának megfelelő deklarálása no és annak rendezése, hogy ki fizesse a jeltolmácsok díját. Semmiképpen nem lenne igazságos, ha a díjazás a siket emberekre hárulna, hiszen senki sem tehet arról, hogy nem hall. VEM A szekszárdi Állatmenhely a Tolna Megyei Állat- és Természetvédő Alapítvány és a városi önkormányzat közös üzemeltetésében működik. Nap mint nap történik valami, hogy vidám, hol szomorú eset. Ezek közül oszt meg néhányat olvasóinkkal Fiáth Szilvia, az alapítvány elnöke. Szekszárd- Még a múlt hónapban telefonhívást kaptunk egy hölgytől, hogy a Wosinsky lakótelep egyik háza előtt a szemetes konténerb" egy élő kutya van bedobva. A hívás után nem sokkal a helyszínen voltunk. A konténerben egy idős foxterriert találtunk, reklámszatyorba csomagolva, a bűzlő szemét között. Szegény öreg kutya egy hang nélkül, türelmesen várta a végzetet. A kutyát kivittük a menhelyre, megtisztogattuk, elláttuk. Másnapra kiderült, hogy nagyon beteg szegény, gyógyszereket kapott, ápoltuk, dédelgettük, de már nem lehetett megmenteni. Nagyon-nagyon szomorú volt mindenki, csak az vígasztalt minket egy kicsit, hogy legalább két boldog napja volt a halála előtt, s nem a szemét között kellett elpusztulnia. Az ilyen esetek mindig nagyon megráznak, s továbbra sem tudom felfogni, hogyan tehetnek ilyesmit emberek a valamikori szeretett kedvencükkel. Az állatok nem tudnak magukon segíteni, az embereknek kell felelősséget vállalni értük, s tudomásul kell venni azt is, hogy az egykori édes kiskutya öreg, beteg jószág lesz egyszer, amelyik törődést igényel, s bizony pénzbe is kerül. Aki ezt nem tudja felvállalni, inkább ne is tartson kutyát.- Lapunkban is írtunk egy különös párosról, mely egy nagytestű fekete és egy kisebb barna kutyából áll. Kutyának és Ebnek neveztük el őket, a két állat a városban kóborolt.- Örömmel jelenthetem, hogy egyikük, a nagytestű fekete már az állatmenhely boldog lakója. A kis barnát is óvatosan cserkész- szűk, de ő nagyon bizalmatlan, nem lesz könnyű feladat az autóba becsalogatni.- Az állatmenhely megnyitóján láttunk egy hatalmas, farkasszerű, hófehér kutyát.- Ez egy méregdrága, nagyon ritka fajta, kanadai juhászkutyának hívják. Szegényt elütötte egy autó, s a csontjai nem rendesen forrtak össze, nyomorék maradt. A műtétje 40 ezer forintba kerülne, de legnagyobb bánatunkra az alapítványnak nincs erre pénze. Van még egy balesetes kutyánk rajta kívül. „Jó' szokás” szerint az úton dobtak ki egy kutyát, s a járművek között kétségbeesetten rohangáló állat balesetet okozott. Ami nagyon jólesett: a balesetet helyszínelő rendőrök értesítettek minket és őrizték a sérült állatot, amíg odaértünk. A kutya most a menhelyen van, ápoljuk, s minden jel szerint meg fog gyógyulni. Testileg legalább is.- Mik a menhely aktuális gondjai?- Az emberi felelőtlenség, az állatokkal szembeni kegyetlen magatartás okozza a legtöbb gondot. Számtalan telefont kapunk, hogy „leadnák” a megunt, kényelmetlenné vált kutyát. A menhely nem a megunt kedvencek, hanem a kóbor, gazdátlan állatok számára jött létre. Természetesen befogadjuk azokat a kutyákat, amelyeknek a gazdája meghal, vagy súlyos beteg, de aki pusztán lustaságból nem hajlandó gondoskodni a kutyájáról, az ne várja, hogy tárt karokkal fogadjuk. Állandó gondunk a pénzhiány, az állatokat etetni, gyógyítani kell, ha nem lennének az állatbarát segítők, nem tudom, hogyan bírnánk. Mindenfajta segítséget örömmel fogadunk, hogy segíthessünk a szomorú, elhagyott állatokon. VENTER Hírek FOGADÓÓRA. A dombóvári térség országgyűlési képviselőjének, Fehérvári Tamásnak a Szabadság utca 14. szám alatti ügyfélszolgálati irodája két hónapos nyári szünet után kedd délután öt órától ismét nyitva lesz. VÉRADÁS. A dombóvári kórház munkatársai kedd reggel fél nyolctól délután két óráig véradásra várják azokat, akik segíteni szeretnének embertársaikon. ÉTELT FELEJTETT a tűzön a figyelmetlen háziasszony Pakson, az Árnyas utcában vasárnap délelőtt. Az izzó lábastól lángra kapott az étel, meg a konyhaszekrény. A szomszédok a helyi tűzoltók kiérkezése előtt eloltották a lángokat. SZÁZ négyzetméter aljnövényzet égett vasárnap délben Tolna- Mözsön. A tüzet a helyi önkéntesek eloltották. ÉG A TŐZEG Csurgó-pusztán. Az ügyeletes megyei tűzoltótiszt tájékoztatása szerint 13 hektáron izzik a tőzeg a külterületen szombat reggel óta. A terület vízzel való elárasztását a helyszínre érkezett dombóvári és a kurdi önkéntes tűzoltók megkezdték. Az oltás előreláthatóan több napig fog tartani. ELFOGTÁK a betörőt. Szombatról vasárnapra virradóra betörtek Szekszárdon, Hosszúvölgyben az egyik tanyába. A betörőt - aki semmit sem vitt el és az ablakon át hatolt a présházba - a rendőrök vasárnap elfogták és őrizetbe vették. AUTÓK koccantak. Könnyű sérü- léses baleset történt vasárnap délelőtt 11 órakor. Egy személygépkocsi Várdombról haladt Szekszárd irányába, amikor összeütközött a vele szemben közlekedő másik személyautóval. A baleset során egy kisfiú lába sérült meg. SZEMÉLYGÉPKOCSI ütkö- zött motorkerékpárral vasárnap 11 óra 15-kor Dombóváron a Köztársaság út - Vörösmarty utca kereszteződésében. A baleset során személyi sérülés nem történt. Az autóban keletkezett kár 500 ezer forint, a motoros kára 50 ezer. Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy BERÉTIISTVÁNNÉ sz. Papp Márta volt diósberényi lakos életének 82. évében elhunyt. Temetése 2000. augusztus 30-án, délután 15 órakor lesz a bonyhádi katolikus temetőben. A gyászoló család- Kallós... Zoltán - lihegte a futástól még kifulladt házigazda. Az idegen csak megérintette Kinga kezét, és lassan elindult befelé. A fák itt kissé megszűrték a zajt, de Kallós már úgy hitte, örökké hallani fogja. A tisztás szélés, a háztól mesz- szebb a férfi megtorpant az árnyékban. Kallós zavartan várakozott.- Tudják - nyekeregte az kellemetlen, ellenszenves hangján - az az elvem, hogy valamit valamiért. Ha önöknek el kell viselniök ezt a zajt, ami a beköltözésemmel jár, hajlandó vagyok kárpótlást fizetni. Bár azt hiszem, nem ártana, ha hozzászoknának, hiszen később... hm... a zaj sokkal nagyobb lesz.- Csak nem? - Kallós homlokán kidagadt egy ér, a férfi arca lassan, de biztosan lett egyre vörösebb. Kinga csillapítóan karjára tette a kezét.- Mert kérem szépen, én az ordító dervisek újonnan alapított vallási szektájának vagyok híve. Elhatároztam, hogy az összespórolt pénzemből felépítem a hívek számára az első magyarországi szentélyt és iskolát. Kérem tisztelettel, itt fogják kiképezni az új derviseket. Egyszer még büszkék lesznek rá az ötvösházaiak, hogy innen indult el töretlen útjára ez a minden újat befogadó vallási közösség, amely a legrégibb emberi hanggal, a vallásos buzgalommal teli ordítással ünnepli az urat!- Értsem úgy ... hogy azok az emberek...- Igen a dervisek!-... a dervisek... itt fognak ordítani?- Óh, kérem, ők már csak ilyenek. Nekem koromnál fogva alig van erő a torkomban, ezért nem is pályázom erre a tisztségre. De azok a fiatal, jótorkú, lelkes férfiak... Azok bizony üvöltenek, ahogyan csak bírnak. Nem lustálkodnak ám: délelőtt két óra gyakorlás, délután két óra, és még estefelé a tábortűz mellett is gyakorol- gatnak. A legjobbak hangja, kérem tisztelettel, elhallasztik akár két kilométerre is, főleg tiszta időben... Kallós Zoltán behúnyta a szemét. Nem, ez nem lehet igaz! Még csak ez hiányzott! Képzeletben máris hallotta az üvöltő derviseket. Mintha visszasüllyedt volna a múltba. Farkasok üvöltenek a birkaakol körül, és ő a pásztor... Igaz lehet ez? Kinga közben az idegent nézte. A duzzadt arcát, a kiálló hasát. A kezét, a szemét. Dabaskői úr kerülte a tekintetét. Ám a lányban megmozdult valami. Már nem figyelt apjára, nem félt annak közelgő agyvérzésétől. Közelebb lépett az idegenhez, a szemébe nézett. Nem voltak már kétségei, mert a szívével látott, nem a szemével:- TE VAGY AZ...? És a varázslat, az átok egyetlen pillanat alatt összeomlott. Kinga már ott volt a férfi előtt, aki nem mozdult. Sajátos vetkőzőszám játszódott le a döbbent Kallós szeme előtt. A lánya előbb levetette a férfi parókáját, aztán a szemüvegét. Mindent a fűbe dobott. „Dabaskői úr” a szájába nyúlt és kivette a beléjük helyezett kellékeket, amiktől két orcája duzzadt volt és beszéde öblösebb; ettől nem tudta egészen becsukni a száját... A bot és a barna, túl nagy zakó is odakerült. Aztán a férfi inge alá nyúlt kivette az oda hajtogatott törülközőket, amiktől oly pocakosnak tetszett eddig.- Hát persze, hogy én vagyok az - mondta Flóri, némi késéssel felelve szerelme kérdésére. Kallós úr nem tudta, mit tegyen. Először fellobbant benne a harag. Ez a gazember volt az? Aki ennyire megijesztette őt...? Ugyanakkor nem titkolhatta elismerését sem. Hiszen milyen remek színész ez, és hogy elváltoztatta a külsejét! Ez persze némi fejtörést is okozott Zoltánnak. Közben folyton hallotta keletről a munkások és gépek zaját is. Nem tudta hát, mit tegyen? Főleg azért, mert a fiatalok az orra előtt fonódtak össze egy olyan csókban, amely a jelek szerint csak nem akart véget érni. Zoltán tehetetlen kotlósként járt körülöttük, topor- gott ide-oda, köhécselt és kráko- gott, el-elfordult tőlük, majd válla fölött visszapislantott, abbahagyták már? Hát nem, és nem. Maratoni csóknak ígérkezett. Az apa végül kifakadt:- Én is voltam fiatal! Erre azok, mintha összebeszéltek volna, hirtelen abbahagyták, ránéztek és egyszerre kérdezték igen csodálkozó hangsúllyal:- Igeeen...?- Igen, képzeljétek el! De nem emlékszem, hogy valaha is ennyi ideig csókoltam volna egy lányt!- Azóta sokat fejlődött a tudomány - így Flóri somolyogva.- Akkor fogalmad sincs, milyen jó ez - nyugtázta lánya a bejelentést és a fiatalok ismét összeborultak. Kallós mélyeket lélegzett, így talán nem üti meg a guta, remélte. Kivárta a következő szünetet, amikor a fiatalok levegőt vettek és lecsapott Flórira:- Csak nem a tiéd az a telek? Mert már azt is el tudom képzelni, hogy valami nagy csaló vagy, fiam! __________________(FOLYTATJUK.) k I f