Tolnai Népújság, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-28 / 201. szám

I 2000. Augusztus 28., Hétfő MEGYEI TÜKÖR Tolnai Népújság - 3. oldal Mondom A Magamét VENTER MARIANNA Kicsi iskolák Az ópusztaszeri emlékparkban jártunk, gyerekekkel. A skanzen egyik épületében század eleji falusi iskola osztálytermét rendezték be, ámulatba ejtve vele kicsit és nagyot. A gyerekek hitetlenkedve nézték a berendezést, a térképeket, oktatóábrákat, a táblái, a pa­dokat, azt meg egyenesen elképzelni sem tudták, hogy egyszerre tanultak itt 6-10 éves korig a gyerekek, amíg egyik osztály írt, a másik olvasott, a harmadik számolt, a negyedik meg magában gyakorolta a szorzótáblát. Biztos nagyon szegények voltak, amiért így kellett iskolába jár­niuk - mondta az egyik csemete, s ezzel nem mondott valótlant, bár nem csak ez volt az ok. A kisiskolák aztán kimentek a „divatból”, amikor magam vol­tam általános iskolás, akkor dúlt a legjobban a körzetesítési hul­lám, a mi iskolánkba közeli falvakból, majorokból, pusztákról rengetegen jártak be, busszal, vonattal, nap mint nap. Utána megint az volt a törekvés, hogy ahol csak lehet, legyen iskola, sok helyen ismét beindult a tanítás a régi intézményekben. Most pedig ott tartunk, hogy ismét veszélyben vannak a kisis­kolák, van jó szándék van akarat, de nincs pénz. A kisebb telepü­léseken kicsi a gyermeklétszám, s egyre kevesebb, hiszen itt a leg­kevesebb a munkalehetőség, a fiatalok elvándorolnak, városba költöznek a jobb boldogulás reményében, s az iskolák lassan ta­nuló nélkül maradnak. Több kistelepülés lakói inkább a városi is­kolába hordják be, vagy utaztatják a gyereküket, abban bízva, hogy ott többet tanul. Hogy többet, az nem biztos, de általában jobb felszereltség és változatosabb iskolán kívüli programok mel­lett, az valószínű. Nem tudom, meg lehet-e menteni a kis iskolákat. Nem elég er­re csak a pénz meg a jó szándék. Hiába járja ki az általánost a fa­luban a gyerek, középiskolába úgyis a városba kell mennie, nem is szólva egyetemről, főiskoláról. Márpedig ha szakmával, diplo­mával a kezében nem tud a falujában elhelyezkedni, boldogulni, nem megy vissza, hiába hívja az otthona és az iskolája. A jeltolmácsok szerepéről Mindkét fél hozzáállásában változás kell Erdélyi Tamás nyerte a nagydíjat Hatvan ló és zsoké az akadályok felett A Zöldmező Szövetkezet sportköre szomba­ton nagy érdeklődéssel kísért meghívásos díjugrató versenyt rendezett a kicsinosított lovaspályán. Pöbrököz __ A Szapper Imre és csapata által elhelyezett aka­dályok felett kellett átugratniuk paripáikkal a dombóvári, kurdi, bólyi, borjádi, kiskunhalasi, pécsi, somogygeszti, dalmandi, bajai, zalavöl- gyei és helyi lovasoknak. A négy versenyszám legjobbjai díszes serlegeket, valamint pénzjutal­mat vehettek át a vetélkedő szervezőitől. Az amatőrök megmérettetésében Loboda Zsófia és Farsang nevű lova jóvoltából dalmandi siker született. A Döbröközi Nagydíjért negyvenkilen­cen szálltak nyeregbe, akik közül az 590 méter hosszú, tucatnyi - 110 centiméter magas - aka­dállyal nehezített alappálya hibátlan teljesítése utáni összevetésben a bólyi Erdélyi Tamás diadal­maskodott Jajbeszéppel. A Pro-Feed Nagydíjért járó hatalmas kupa Antal Zoltán és négylábúja, Jupiter ügyességének köszönhetően Zalába ke­rült. Ugyanez a páros nyerte 180 centiméteres ma­gassággal a kitartásos ugratást is. A legjobb telje­sítményt nyújtó hazai zsokénak Katona Ferenc bi­zonyult, aki a Gunaras Rt. vándorserlegét kapta. A versenyre ellátogató több száz néző és a zsű­ri elnöke, Csoór Zoltán a lovasok remek pro­dukcióin kívül a szünetekben hangulatos mű­sort adó dombóvári zeneiskolásoknak, vala­mint a döbröközi fúvósoknak, illetve hagyo­mányőrző táncosoknak és énekeseknek is tap­soltak. Eredmények: Amatőrök versenye - 23 induló: 1. Loboda Zsófia Farsang nevű lovával (Dalmand) 2. Locskai Jó­zsef Grim nevű lovával (Kiskunhalas) 3. Rajnai Csilla Diadal nevű lovával (Pécs) Döbröközi Nagydíj - 49 induló: 1. Erdélyi Tamás Jajbeszép nevű lovával (Bóly) 2. ifjabb Csoór Zol­tán Emlék nevű lovával (Somogygeszti) 3. Molnár Emese Feketekő nevű lovával (Kiskunhalas) Fodor Gábor kiskunhalasi versenyző FOTÓ: BAKÓ JENŐ Pro-Feed Nagydíj - 25 induló: 1. Antal Zoltán Ju­piter nevű lovával (Zalavölgye) 2. Erdélyi Zoltán Alabárdos nevű lovával (Bóly) 3. Kotroczó Ró­bert Kincső nevű lovával (Kiskunhalas) Kitartásos ugratás - 7 induló: 1. Antal Zoltán Ju­piter nevű lovával (Zalavölgye) 2. Majomé Brik- ta Mónika Kalibra nevű lovával (Pécs) 3. Erdélyi Zoltán Alabárdos nevű lovával (Bóly) Kutyába sem veszik szegény kutyákat Sorsok az állatmenhelyen , A Jelnyelvi Tolmácsok Or­szágos Szövetsége (JOSZ) szervezésében siketeknek tartottak tréninget Szek- szárdon, a közelmúltban.- Miről tájékoztatták a résztvevő­ket? - kérdeztük Simonná Váradi Zsuzsannától a Siketek és Na­gyothallók Országos Szövetségé­nek Tolna megyei titkárától, aki maga is tagja a JOSZ-nak.- A JOSZ angliai testvérszerve­zetének képviselői bemutatták az ottani jeltolmács-szolgálatok működését és az oktatás jelenlegi helyzetét. Rávilágítottak arra, hogy a siketeket is oktatni kell a szolgálat igénybevételének lehe­tőségeiről és módjáról. Nagyon találóan úgy jellemezték: a szol­gálat egy szerszám, amit igény szerint kivesznek a szerszámos­ládából, tehát a felhasználó maga dönti el, hogy használni fogja. Mint megtudtuk, Angliában is hosszú ideig tartott, mire kiala­kult a mostani állapot, itthon pe­dig még valóban gyerekcipőben jár.- Miért van szükség a jeltolmá­csokra?- A megfelelő kommunikáció­hoz való jog alapvető. A siket ejn- berek általában visszahúzódóak, saját ügyeik intézésében önállót- lanok, pusztán azért, mert nem tudják megfelelő módon megér­tetni magukat a halló emberek­kel. Ahhoz vannak szokva, hogy mások intézik el az ügyeiket, ho­lott a lényeges az lenne, ha saját ügyeikben, legyen az hivatalos, vagy személyes jellegű, maguk járnának el. A szemléletnek mindkét fél - a hallók és a siketek - részéről változnia kell. Ezért kell megismertetni velük a jeltol­mács-szolgálat valódi szerepét és igénybevételének módját.- Külföldön hogyan oldják ezt meg?- A siketek iskoláiban, az álta­lános iskola utolsó két évében ta­nítják meg a jeltolmácsok „hasz­nálatát”, különféle élethelyzete­ket próbálnak el. Ha saját ügyei­ben maga jár el, a siket ember ön­bizalma, önbecsülése és gyakor­lati tudása is sokkal nagyobb lesz.- Ezen kívül miben kell még változni az itthoni helyzetnek?- Hiányzik a megfelelő jogsza­bályi háttér, a siketek kommuni­kációhoz való jogának megfelelő deklarálása no és annak rende­zése, hogy ki fizesse a jeltolmá­csok díját. Semmiképpen nem lenne igazságos, ha a díjazás a si­ket emberekre hárulna, hiszen senki sem tehet arról, hogy nem hall. VEM A szekszárdi Állatmenhely a Tolna Megyei Állat- és Természetvédő Alapítvány és a városi önkormányzat közös üzemeltetésében mű­ködik. Nap mint nap törté­nik valami, hogy vidám, hol szomorú eset. Ezek közül oszt meg néhányat olvasó­inkkal Fiáth Szilvia, az ala­pítvány elnöke. Szekszárd- Még a múlt hónapban telefonhí­vást kaptunk egy hölgytől, hogy a Wosinsky lakótelep egyik háza előtt a szemetes konténerb" egy élő kutya van bedobva. A hívás után nem sokkal a helyszínen voltunk. A konténerben egy idős foxterriert találtunk, reklámsza­tyorba csomagolva, a bűzlő sze­mét között. Szegény öreg kutya egy hang nélkül, türelmesen vár­ta a végzetet. A kutyát kivittük a menhelyre, megtisztogattuk, el­láttuk. Másnapra kiderült, hogy nagyon beteg szegény, gyógysze­reket kapott, ápoltuk, dédelget­tük, de már nem lehetett meg­menteni. Nagyon-nagyon szomo­rú volt mindenki, csak az vígasz­talt minket egy kicsit, hogy leg­alább két boldog napja volt a ha­lála előtt, s nem a szemét között kellett elpusztulnia. Az ilyen ese­tek mindig nagyon megráznak, s továbbra sem tudom felfogni, ho­gyan tehetnek ilyesmit emberek a valamikori szeretett kedvencük­kel. Az állatok nem tudnak magu­kon segíteni, az embereknek kell felelősséget vállalni értük, s tudo­másul kell venni azt is, hogy az egykori édes kiskutya öreg, beteg jószág lesz egyszer, amelyik törő­dést igényel, s bizony pénzbe is kerül. Aki ezt nem tudja felvállal­ni, inkább ne is tartson kutyát.- Lapunkban is írtunk egy kü­lönös párosról, mely egy nagytes­tű fekete és egy kisebb barna ku­tyából áll. Kutyának és Ebnek ne­veztük el őket, a két állat a város­ban kóborolt.- Örömmel jelenthetem, hogy egyikük, a nagytestű fekete már az állatmenhely boldog lakója. A kis barnát is óvatosan cserkész- szűk, de ő nagyon bizalmatlan, nem lesz könnyű feladat az autó­ba becsalogatni.- Az állatmenhely megnyitóján láttunk egy hatalmas, farkassze­rű, hófehér kutyát.- Ez egy méregdrága, nagyon ritka fajta, kanadai juhászkutyá­nak hívják. Szegényt elütötte egy autó, s a csontjai nem rendesen forrtak össze, nyomorék maradt. A műtétje 40 ezer forintba kerül­ne, de legnagyobb bánatunkra az alapítványnak nincs erre pénze. Van még egy balesetes kutyánk rajta kívül. „Jó' szokás” szerint az úton dobtak ki egy kutyát, s a jár­művek között kétségbeesetten ro­hangáló állat balesetet okozott. Ami nagyon jólesett: a balesetet helyszínelő rendőrök értesítettek minket és őrizték a sérült állatot, amíg odaértünk. A kutya most a menhelyen van, ápoljuk, s min­den jel szerint meg fog gyógyulni. Testileg legalább is.- Mik a menhely aktuális gond­jai?- Az emberi felelőtlenség, az ál­latokkal szembeni kegyetlen ma­gatartás okozza a legtöbb gondot. Számtalan telefont kapunk, hogy „leadnák” a megunt, kényelmet­lenné vált kutyát. A menhely nem a megunt kedvencek, hanem a kó­bor, gazdátlan állatok számára jött létre. Természetesen befogadjuk azokat a kutyákat, amelyeknek a gazdája meghal, vagy súlyos be­teg, de aki pusztán lustaságból nem hajlandó gondoskodni a ku­tyájáról, az ne várja, hogy tárt ka­rokkal fogadjuk. Állandó gondunk a pénzhiány, az állatokat etetni, gyógyítani kell, ha nem lennének az állatbarát segítők, nem tudom, hogyan bírnánk. Mindenfajta se­gítséget örömmel fogadunk, hogy segíthessünk a szomorú, elha­gyott állatokon. VENTER Hírek FOGADÓÓRA. A dombóvári térség országgyűlési képviselőjé­nek, Fehérvári Tamásnak a Sza­badság utca 14. szám alatti ügy­félszolgálati irodája két hónapos nyári szünet után kedd délután öt órától ismét nyitva lesz. VÉRADÁS. A dombóvári kór­ház munkatársai kedd reggel fél nyolctól délután két óráig vér­adásra várják azokat, akik segíte­ni szeretnének embertársaikon. ÉTELT FELEJTETT a tűzön a figyelmetlen háziasszony Pak­son, az Árnyas utcában vasár­nap délelőtt. Az izzó lábastól lángra kapott az étel, meg a konyhaszekrény. A szomszédok a helyi tűzoltók kiérkezése előtt eloltották a lángokat. SZÁZ négyzetméter aljnövény­zet égett vasárnap délben Tolna- Mözsön. A tüzet a helyi önkén­tesek eloltották. ÉG A TŐZEG Csurgó-pusztán. Az ügyeletes megyei tűzoltótiszt tájékoztatása szerint 13 hektá­ron izzik a tőzeg a külterületen szombat reggel óta. A terület vízzel való elárasztását a hely­színre érkezett dombóvári és a kurdi önkéntes tűzoltók meg­kezdték. Az oltás előreláthatóan több napig fog tartani. ELFOGTÁK a betörőt. Szom­batról vasárnapra virradóra be­törtek Szekszárdon, Hosszú­völgyben az egyik tanyába. A betörőt - aki semmit sem vitt el és az ablakon át hatolt a prés­házba - a rendőrök vasárnap el­fogták és őrizetbe vették. AUTÓK koccantak. Könnyű sérü- léses baleset történt vasárnap dél­előtt 11 órakor. Egy személygép­kocsi Várdombról haladt Szek­szárd irányába, amikor összeütkö­zött a vele szemben közlekedő másik személyautóval. A baleset során egy kisfiú lába sérült meg. SZEMÉLYGÉPKOCSI ütkö- zött motorkerékpárral vasárnap 11 óra 15-kor Dombóváron a Köztársaság út - Vörösmarty ut­ca kereszteződésében. A baleset során személyi sérülés nem tör­tént. Az autóban keletkezett kár 500 ezer forint, a motoros kára 50 ezer. Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy BERÉTIISTVÁNNÉ sz. Papp Márta volt diósberényi lakos életének 82. évében elhunyt. Temetése 2000. augusztus 30-án, délután 15 órakor lesz a bonyhádi katolikus te­metőben. A gyászoló család- Kallós... Zoltán - lihegte a futás­tól még kifulladt házigazda. Az idegen csak megérintette Kinga kezét, és lassan elindult be­felé. A fák itt kissé megszűrték a zajt, de Kallós már úgy hitte, örökké hallani fogja. A tisztás szélés, a háztól mesz- szebb a férfi megtorpant az árnyék­ban. Kallós zavartan várakozott.- Tudják - nyekeregte az kelle­metlen, ellenszenves hangján - az az elvem, hogy valamit valamiért. Ha önöknek el kell viselniök ezt a zajt, ami a beköltözésemmel jár, hajlandó vagyok kárpótlást fizetni. Bár azt hiszem, nem ártana, ha hozzászoknának, hiszen később... hm... a zaj sokkal nagyobb lesz.- Csak nem? - Kallós homlo­kán kidagadt egy ér, a férfi arca lassan, de biztosan lett egyre vö­rösebb. Kinga csillapítóan karjára tette a kezét.- Mert kérem szépen, én az or­dító dervisek újonnan alapított vallási szektájának vagyok híve. Elhatároztam, hogy az összespó­rolt pénzemből felépítem a hívek számára az első magyarországi szentélyt és iskolát. Kérem tiszte­lettel, itt fogják kiképezni az új derviseket. Egyszer még büszkék lesznek rá az ötvösházaiak, hogy innen indult el töretlen útjára ez a minden újat befogadó vallási kö­zösség, amely a legrégibb emberi hanggal, a vallásos buzgalommal teli ordítással ünnepli az urat!- Értsem úgy ... hogy azok az emberek...- Igen a dervisek!-... a dervisek... itt fognak ordí­tani?- Óh, kérem, ők már csak ilye­nek. Nekem koromnál fogva alig van erő a torkomban, ezért nem is pályázom erre a tisztségre. De azok a fiatal, jótorkú, lelkes férfi­ak... Azok bizony üvöltenek, aho­gyan csak bírnak. Nem lustálkod­nak ám: délelőtt két óra gyakor­lás, délután két óra, és még estefe­lé a tábortűz mellett is gyakorol- gatnak. A legjobbak hangja, ké­rem tisztelettel, elhallasztik akár két kilométerre is, főleg tiszta idő­ben... Kallós Zoltán behúnyta a sze­mét. Nem, ez nem lehet igaz! Még csak ez hiányzott! Képzelet­ben máris hallotta az üvöltő der­viseket. Mintha visszasüllyedt volna a múltba. Farkasok üvölte­nek a birkaakol körül, és ő a pász­tor... Igaz lehet ez? Kinga közben az idegent nézte. A duzzadt arcát, a kiálló hasát. A kezét, a szemét. Dabaskői úr ke­rülte a tekintetét. Ám a lányban megmozdult valami. Már nem fi­gyelt apjára, nem félt annak kö­zelgő agyvérzésétől. Közelebb lé­pett az idegenhez, a szemébe né­zett. Nem voltak már kétségei, mert a szívével látott, nem a sze­mével:- TE VAGY AZ...? És a varázslat, az átok egyetlen pillanat alatt összeomlott. Kinga már ott volt a férfi előtt, aki nem mozdult. Sajátos vetkőzőszám játszódott le a döbbent Kallós sze­me előtt. A lánya előbb levetette a férfi parókáját, aztán a szemüveg­ét. Mindent a fűbe dobott. „Dabaskői úr” a szájába nyúlt és kivette a beléjük helyezett kellé­keket, amiktől két orcája duzzadt volt és beszéde öblösebb; ettől nem tudta egészen becsukni a száját... A bot és a barna, túl nagy zakó is odakerült. Aztán a férfi in­ge alá nyúlt kivette az oda hajto­gatott törülközőket, amiktől oly pocakosnak tetszett eddig.- Hát persze, hogy én vagyok az - mondta Flóri, némi késéssel felelve szerelme kérdésére. Kallós úr nem tudta, mit te­gyen. Először fellobbant benne a harag. Ez a gazember volt az? Aki ennyire megijesztette őt...? Ugyanakkor nem titkolhatta elis­merését sem. Hiszen milyen re­mek színész ez, és hogy elváltoz­tatta a külsejét! Ez persze némi fejtörést is okozott Zoltánnak. Közben folyton hallotta keletről a munkások és gépek zaját is. Nem tudta hát, mit tegyen? Főleg azért, mert a fiatalok az orra előtt fonód­tak össze egy olyan csókban, amely a jelek szerint csak nem akart véget érni. Zoltán tehetetlen kotlósként járt körülöttük, topor- gott ide-oda, köhécselt és kráko- gott, el-elfordult tőlük, majd válla fölött visszapislantott, abbahagy­ták már? Hát nem, és nem. Mara­toni csóknak ígérkezett. Az apa végül kifakadt:- Én is voltam fiatal! Erre azok, mintha összebeszél­tek volna, hirtelen abbahagyták, ránéztek és egyszerre kérdezték igen csodálkozó hangsúllyal:- Igeeen...?- Igen, képzeljétek el! De nem emlékszem, hogy valaha is ennyi ideig csókoltam volna egy lányt!- Azóta sokat fejlődött a tudo­mány - így Flóri somolyogva.- Akkor fogalmad sincs, milyen jó ez - nyugtázta lánya a bejelen­tést és a fiatalok ismét összebo­rultak. Kallós mélyeket lélegzett, így talán nem üti meg a guta, re­mélte. Kivárta a következő szünetet, amikor a fiatalok levegőt vettek és lecsapott Flórira:- Csak nem a tiéd az a telek? Mert már azt is el tudom képzel­ni, hogy valami nagy csaló vagy, fiam! __________________(FOLYTATJUK.) k I f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom