Tolnai Népújság, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-26 / 200. szám

Tolnai Népújság 2000. Augusztus 26., Szombat Hétvégi Magazin Tolnai Népújság - 9. oldal Ezüstösen-pengette a gitárt Nemzetközi verseny Kutna Mórában ■m Ifj. Környei Miklós a megnyert gitárral NTtlMlJOf Mindössze három tized szá­zalékkal maradt le az első helyről. Ifj. Környei Miklós mégsem elkeseredett, hi­szen az ezüstérem is szépen csillog, főleg, ha azt egy nemzetközi gitárversenyen nyújtják át számára. Szekszárd Ezelőtt két évvel már megmérette magát Csehországban, azon a ta­lálkozón, melynek Kutna Hóra történelmi hangulatú városa adott otthont. Akkor az amúgy nem lebecsülendő 8. helyezésre futotta. Fejlődése ahhoz képest óriási, s ha meggondoljuk, hogy mindössze 14 éves - idén kezdi el a gimnázium első osztályát -, ak­kor nem vitás, hogy komoly táv­latoknak néz elébe.- Életkoromnál fogva a legfia­talabbak mezőnyében indultam, az első korcsoportban, ahol hus- zonketten - köztük cseh, görög, horvát és német versenyzők - léptünk egymás után a színpadra - idézte fel a nevezetes napot a szekszárdi fiatal, aki egyedül képviselte Tolna megyét a közel­múltban tartott rendezvényen. - Kötelező, majd szabadon válasz­tott darabokat kellett bemutat­nunk, én Johann Sebastian Bach, Augustin Barrios és Viktor Kozlov műveiből adtam váloga­tást. Az első kör után a döntőbe ha­tan jutottak be, köztük ifj. Környei Miklós. A második fellé­pés utáp már éhezte, hogy olyan nagy baj nem lehet a végső ösz- szesítéskor.- A közönség is megerősített abban, hogy még az előzőnél is sikeresebb lehetett az újabb for­duló, hiszen hosszas tapsot kap­tam. A zsűri pontozással döntött, nagyon magas értékeket láttam a nevem mellett, s mint kiderült, mindössze három tized százalék­kal kaptam kevesebbet, mint az első helyezett. így lett Miklós ezüstérmes Kutna Horában, ahonnan egyéb­ként két gitárral tért haza. A sa­játjával, valamint azzal, amelyi­ket mint nyereményt, az oklevél­lel együtt vehetett át a zsűri elnö­kétől. Márkás, minőségi hang­szer - állapította meg gitártanár édesapjával együtt. De az övé azért jobb, igazi mestergitár; mely előbb-utóbb - s ugyanilyen rangos versenyeken - nemcsak ezüstösen, hanem aranyosan is megpendül majd...-SZÁ­Egy évig egy finn családnál Amelyik diák teheti, keljen útra készülődés, munkahelyi, baráti kiskarácsonyokat tartanak, beszél­getnek és glögit isznak, ami a grog­hoz hasonló, mazsolát, cukrozott Egy teljes tanévet töltött Finn­országban a szekszárdi Bajsz Katalin. A pécsi Leöwey Klára Gimnázium német nemzetiség tagozatára járó 18 éves diáklány a második év után tanult Finnországban az AFS Nem­zetközi Ifjúsági Szervezet program­ja keretében.- Honnan tudtál erről a lehető­ségről?- A gimnáziumomban meghir­dették a programot. Ezenkívül a nővérem ugyanezt a lehetőséget ki­használva járt öt éve Amerikában és nagyon jól érezte magát.- Német nemzetiségi tagozatra jársz, miért éppen Finnországot vá­lasztottad?- Mindenképpen valahová északra akartam menni, mert sze­retem a havat, nagyon vonzanak a fenyőerdők, ezért esett a választá­som Finnországra.- Nem féltél a nyelvi nehézségek­től?- A középiskolában angol a má­sodik nyelvem, amit a finnek jól be­szélnek. Ezenkívül jártam itthon finn nyelvórákra is, amikor kide­rült, hogy utazhatok.- Volt valamilyen előzetes váloga­tás?- Hogyne, több fordulós váloga­tás volt. Az előjelentkezésnél önis­mereti tesztet kellett kitölteni, az ezt követő válogatón írásban az ál­talános műveltségemről kellett szá­mot adni, majd csoportos szituáci­ós játékok voltak, hogy bizonyos helyzetekhez hogyan tudunk alkal­mazkodni. Decemberben volt a vá­logató, januárban kaptam meg, hogy elfogadták a jelentkezésemet.- Hol laktál?- Családoknál, a program lénye­ge ugyanis az, hogy ne csak a nyel­vet sajátítsuk el, hanem az ottani életformát is megismerjük Helsin­kitől 20 kilométerre északra, egy háromgyermekes finn családnál él­tem, ahol két húgom és egy öcsém volt. A család önként jelentkezett és ingyen látott vendégül, úgy ke­zeltek, mintha a negyedik gyere­kük lettem volna.- Milyen család volt?- Az apukám cégek adóbevallá­sait készítette, az anyukám az egészségügyben dolgozott.- így kellett őket szólítani?- Nem volt kötelező, voltak akik a keresztnevükön szólították a ven­déglátó szüleiket, de nálunk úgy alakult, hogy én anyu, apunak hív­tam őket.- Teljesen új környezetbe kerül­tél, ahol más szokások voltak. Ne­héz volt megszokni?- Más a finn életforma, de ne­kem elejétől tetszett, nem volt ne­héz megszokni talán azért, mert kollégista vagyok. De például volt egy ausztrál lány, aki beilleszkedé­si gondokkal küszködött kezdet­ben.- A finnekről azt tartják, hogy ri­degek.- Ez nem igaz, nagyon barátsá­gosak, én nem találkoztam olyan felnőtt finnel, aki rideg lett volna.- Csaknem egy teljes évet kinn töltöttél, augusztus 9-én mentél ki és a következő év június végén jöttél haza Nem éreztél honvágyat?- Szeptemberben, amikor még nem tudtam finnül, volt sírhatné- kom, meg karácsonykor. De aztán népdalokat énekeltem, meg hazai kazettákat hallgattam és elmúlt a honvágyam.- Milyen iskolába jártál?- Gimnáziumba, de ott a képzés teljesen más mint Magyarorszá­gon. Olyan, mint a nálunk a főisko­lán, egyetemen, három év alatt 74 kurzust kell elvégezni, utána lehet érettségizni. Nincsenek osztályok, csak évfolyamok, öt félévre lehet tantárgyakat választani, évközben nincs számonkérés, csak a félévek végén vizsgák. Ezt követően lehet új tantárgyat felvenni, vagy folyta­tást kérni. Vannak kötelező tárgyak és szabadon választhatók, mint a főző, varró órák. A rendszer rugal­mas, módot nyújt az egyéni hala­dásra, a 74 kurzus például letehető két év, de négy év alatt is.- Hol &keztél, egyáltalán milyen a finnek étkezési szokása?- A reggeli hasonló az itthoni­hoz, joghurtot, müzlit, kenyeret fo­gyasztanak, bár a lekváros, mézes kenyeret nem ismerik. Délben az iskolában ettem, ez minden diák számára ingyenes. Délután otthon ha éhes voltam vajas kenyeret Ez a ház volt egy évig a szekszárdi lány otthona Kati (bal oldalon) Santa Clausban Joulupukinál finn testvéreivel Szauna után jeges mártózás ehettem, este pedig amikor megjött az anyukám, vacsorát főzött. A fin­nek nagyon sok krumplit, halat esznek és alig használnak fűszere-. két, ami nekem eleinte furcsa volt, minden ételt megsóztam. A levest pedig nem előételként, hanem fő­ételként fogyasztják és szinte min­denhez rozskenyeret esznek, még a spagettihez is. Emellett sok salá­tát fogyasztanak, ami importból származik és egész évben azonos áron kapható.- Nem főztél néha valami jó, ma­gyaros vacsorát?- De, egyszer csináltam levest és szilvás gombócot amin nagyon cso­dálkoztak, hogyan lehet a főétel édes. De a gulyáslevest és a pogá­csát nagyon megszerették.- Kellett valami házimunkát vé­gezned?- Nem, de ettől függetlenül ha ráértem, takarítottam, vasaltam, havat lapátoltam.- A szabadidődben mit csináltál?- Levelet írtam, bicikliztem, röp- labdáztam és egy zenekarban fuvo- láztam. Ezen kívül a családommal barátokhoz jártunk, kirándultunk, sétáltunk.- Melyik ünnep volt a legemlé­kezetesebb, amit Finnországban átéltél?- A karácsony, ami sokkal „iga­zibb”, mint nálunk. A finneknél már november végén elkezdődik a gyümölcsöt tartalmazó fonó ital. Finnországban akkor márteljes sö­tétség van, a karácsony ott ezért a fény ünnepe. Minden elképzelhető helyre gyertyákat tesznek, még a házakhoz vezető út melletti hóba is. A karácsonyi ünnepi szaunázás is gyertyafénynél történik. Szentes­te pedig a télapó, a Joulupukin hoz­za az ajándékot. A másik nagyon szép ünnepük a Szent Iván éj, ami­kor a nyárnak örülnek. Ilyenkor egész nap világos van, tábortüzeket gyújtanak, esznek, isznak, mulat­nak, örülnek az életnek, a nyárnak.- Egy év után milyen voü újra itt­hon?- Furcsa, először nem tudtam hová tenni a dolgokat, meg azt sem tudtam, hogy mikor találkozhatok újra a finn családommal. De sze­rencsére nyár volt, találkoztam a régi barátaimmal, lementünk a Ba­latonhoz, Fadd-Domboriba a nem­zetközi táborba és lassan vissza­szoktam. Ősszel pedig kezdődött az iskola.- Ahol egy új osztályba kerültél, mert a kinti egy év itt nem számít.- Hát ezt nehéz volt megszokni, de nem volt más választásom.- Tartod a kapcsolatot a finn ven­déglátóiddal?- Levelezünk és olyan szeren­csém volt, hogy tavaly télen a Gyer­mekek Háza szervezésében tol­mácsként kimehettem Finnország­ba, így a helsinki repülőtéren tud­tam találkozni a családommal. Idén nyáron pedig két hetet töltöt­tem ismét náluk.- Ők jártak-e már Magyarorszá­gon?- Nem, jövő nyárra terveznek egy látogatást. De az egyik finn ba­rátnőm már kétszer volt itt mióta hazajöttem és nagyon tetszett neki Magyarország.- Összességében hogyan ítéled meg az utadat?- Nagyon hasznos volt, sok ta­pasztalatot szereztem és letettem a finn felsőfokú nyelvvizsgát. A saját példám alapján azt tudom taná­csolni minden diáknak, hogy amíg lehetősége van rá, keljen útra. F. KOVÁTS ÉVA Mirtuszlevelek, epigramma és bor Kis Pál István kortyadagolő időmértékei Már ifjú korában is megjelent egy verses­kötete, de mint el­árulja, azt a három évtizeddel ezelőtti könyvet máig rejtege­ti - ha nem is a bel­becs de a majdhogy­nem vállalhatatlan külcsín miatt. Az új kötetre azonban nem lehet és nincs is pana­sza: a keményfedelű, igé­nyes és esztétikus kiadvány műalkotásnak is beillik, harmonizál a tartalommal. Szekszárd Őrzi e táj - Pannónia földje - a római kor hagyatékát! Hajt venyigét szaporán, s oltja a bölcs veterán. Tudta Alisca, e hegy leve mustja, ha mennyei lét ód, lepheti múlt, s vele por, hírneve lesz ez a bor. A fenti négy soros Kis Pál István Mirtuszleve­lek Bakkhosz szekszárdi kertjéből című kötetében olvasható, meg­annyi más költeménnyel együtt. A megyeszékhelyen élő középis­kolai tanár - aki emellett a humán energia fejlesztésével is foglalko­zik - időmértékes epigrammák­ban állít emléket városának, de mindenekelőtt a szekszárdi bor­nak.- Hogy miért éppen epigram­ma? Ennek több oka is van - vála­szol az önmaga által feltett kér­désre. - Amikor elhatalmasodik a vandalizmus, a barba­rizmus, a kultúra vála­sza erre csak a klasszi­kus értékekhez való visszatérés lehet. Úgy is mondhatnám, hogy ez a forma egyfajta segélyki­áltásnak is felfogható... Létezünk, vagyunk, s megpróbálunk értéket teremteni még ebben a világban is.- Ráadásul könnyen befogadható, a műfajt meghatározó, rövid, tö­mör és csattanós formá­ban.- Ezt a befogadást erő­síti reményeim szerint az is, hogy a könyvet a szekszárdi sítése egyik fontos eszközének történelmi borvidék arculat te- szántam. Még akkor is, ha ezt a . remtése, az itteni borok népszerű- törekvést néhányan nem is igazán A kötet illusztrációit Baky Péter készítette értik... A kötetben szerepel a bor­vidék története, az összes zászlós bor, ezzel összefüggésben a népi gasztronómia megannyi jeles ké­szítménye és így tovább.- Helytörténet, hexameterekbe zárt epigrammá­kon keresztül?- Sőt, az egye­temes történet ki­fejezést is meg­kockáztatom. Mert például mit is jelenthet a múlt század kö­zepén Szekszár- don fellelt római kori áldozóke- hely felirata? Az Áldozz a pásztor­nak, igyál, s élni fogsz! felszólítás arra utalhat, hogy errefelé, Aliscában, ahol egyébként kisázsiai légionáriusok állomásoztak, görög és dionüszo­szi hagyományokra alapozva kezdték el a letelepült veteránok a szőlőművelést. Ilyen gyökerekkel egyetlen más hazai borvidék sem büszkélkedhet!- Az epigramma társasági mű­faj, ez mennyiben határozta meg a kötet verseinek üzenetét?- Könyvemmel szándékomban áll olyan alkalmakat is létrehozni, ahol a szellemesség a döntő. Ahol a bor a szellemi építkezésnek, s nem a szellemi leépülésnek a ré­sze. A mai kor, az előbb már emlí­tett újbarbarizmusból adódóan, egyre jobban szűkíti a közössége­ket, s a végén az ember, egyedül, önmagával marad. Ezt a folyama­tot csak a társaságok kialakulása, együtt maradása akadályozhatja meg: ám ehhez az együtt mara­dáshoz, a túléléshez humor kell, vitalitás kell! Ezt adhatja az epig­ramma, s mellé a jól és mértékkel fogyasztott bor.-SZÁ-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom