Tolnai Népújság, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-19 / 194. szám

10. oldal - Tolnai Népújság ÜNNEPI MAGAZIN 2000. Augusztus 19., szombat HU • „Én rá néztem, ő rám nézett” Közös életük minden pillanata emlékezetes Két év telt el a választások óta. Ez idő alatt számtalanszor írtunk Tolna megye országgyűlési képviselőiről, így olvasóink jól isme­rik valamennyiüket. Ezért most nem őket interjúvoltuk meg hét­végi sorozatunkban, hanem a számukra nyugodt hátteret biztosí­tó házastársukat.- Mi a házastársa legszeretnivalóbb tulajdonsága?- Feleségemnek hála Istennek sok szeretnivaló tulajdonsága van. Hallat­lan nagy munkabírással rendelkezik, kitartóan és önfeláldozóan küzd a céljainak, terveinek megvalósításáért. Nyílt és őszinte véleményt mond még akkor is, ha ez sokak számára kelle­metlen. Sorolhatnám még, de azt hi­szem a legszeretnivalóbb tulajdonsá­ga a családon belül is és a közéletben is az a szeretet, amivel minket és az embereket körülveszi. Az a minden­kin segíteni akarás, amely abból az egyéniségéből fakad, amivel minden emberben csak a jót veszi észre első­re és - ha van ilyen - nagy sokára a rosszat is.- Mi a legidegesítőbb ?- Szerencsére csak egy ilyen tulaj­donságáról van tudomásom. Legyen az egy rendezvény, fórum, legyen az egy időpontra szóló megbeszélés, le­gyen az egy színielőadás, stb, ő min­dig az utolsó pillanatban ér oda. En­gem ez szörnyen idegesít, mert én Az ezüstlakodalom idején, 1997-ben Névjegy Név: Koppén Endre Ferenc Életkor: 53 éves múltam júniusban Foglalkozás: a feleségem személyi titkára vagyok Munkahely: feleségem képviselői irodája, Tamási, Szabadság u. 35. Feleség: Koppánné dr. Kertész Margit országgyűlési képviselő (FKGP) Gyerekek:- Legidősebb fiúnk: Endre Zalán 23 éves, jogot tanult Pécsett, de ősztől a kommunikációs szakra jelentkezett át.- Középső fiúnk: Barnabás 19 éves múlt januárban, környezetmérnöknek tanul Baján.- Legkisebb gyermekünk: Barbara 11 éves volt januárban. Általános iskolai tanulmányait kitűnően végzi, zongorázni és balettozni külön órákra jár. Lakhely: Tamásiban, egy általunk többször átalakított családi házban lakunk. Házasságkötés időpontja: 1972. április 29-én volt a polgári esküvőnk, a Ta­mási Tanácsháza házasságkötő termében, majd 2 hét múlva - mert ekkor volt újból szabad szombat - (akkor még csak minden második szombat volt munkaszüneti nap) május 13-án örök hűséget esküdtünk a mezőfalvi római katolikus templomban és ott, Mezőfalván volt a lakodalmunk is. Azóta min­den évben kétszer ünnepeljük házasságkötésünket Hobbi: Sütés, főzés, szakácskönyv gyűjtés és így hobbi szinten és méret­ben a gyümölcs- és szőlőtermesztés szeretek inkább egy fél órával előbb ott lenni bárhol, mint sem egy fél perccel később.- Mikor, hogyan ismerkedtek meg?- 1968. tavaszán egy író-olvasó ta­lálkozón ismerkedtünk meg. Ő mint gimnáziumi kollégista lány „kötelezően”, én pedig érdeklődő­ként vettem részt ezen a rendezvé­nyen, azután (Petőfi után szaba­don) „Én rá néztem, Ő rám né­zett”).- Hogy történt a lánykérés?- Az akkortájt működő szoká­sok szerint, a lányos háznál a ro­konság előtt a jegygyűrű felhúzá­sával megkértem a kezét. Ettől kezdve, mint menyasszony és vő­legény foglaltunk helyet az eljegy­zési vendégasztalnál. Elsőként édesapám emelkedett szóra, hogy pohárköszöntőjével gratuláljon. Beszédét így kezdte: „Köszöntöm az ifjú házasokat!” Mindenki ar­cán, de különösen az após és anyósjelölt arcán megfagyott a mo­soly, elállt a lélegzet, ugyanis ők nem tudtak arról, hogy mi pont az előző nap a Tamási közjegyzőnél - gondolván arra, hogy az esküvőig rendbe hozzuk - aláírtuk a házvá­sárlási adás-vételi szerződést. így a szó legszorosabb értelmében már egy napos „házasok” voltunk.- Mi az, ami megtetszett benne?- Elsősorban a szeme, a hosz- szú, fekete haja és nem utolsó sor­ban az alakja. Ez utóbbira jó for­máló hatással volt az, hogy a gim­náziumban atletizált.- Mi a munkamegosztás a csa­ládban?- A mosás, vasalás és a nagyta­karítás az övé, a többit vállaltam én. Igaz az a mondás, hogy sok ki­csi, sokra megy, de tudom, hogy súlyukat tekintve csak megközelí­tik az előző teendőket - és nem is olyan látványosak.- Ki a főnök?- Általában közösen döntünk a család ügyeiben, de most hivatal­ból Ő a főnök.-Ki a szigorúbb a gyerekekkel?- Azt hiszem, hogy én. Mivel én többet vagyok velük, így na­gyobb a rálátásom a dolgaikra. Ké­A képviselőasszony gyermekeivel réseiket, viselkedésüket, öltözködé­süket szigorúbban ítélem meg, mint a feleségem.- Mit mondott, amikor házastársa a politikai pályám lépett?- Úgy emlékszem, hogy röviden csak ennyit „Gratulálok, de jól gon­dold meg, hogy mit vállalsz.”- Mi a legszebb ajándék, amit ka­pott tőle?- Kicsit elfogult vagyok, de azt hi­szem az, hogy a fiúk után 36 évesen büszkén vállalta és megszülte a kislá­nyunkat.- Közös életük legemlékezetesebb pillanata?- Nehéz rá válaszolnom, visszate­kintve az életünk során minden pilla­nat emlékezetes. De talán az volt a legemlékezetesebb, amikor képvise­lőként először megláttuk a Parlament soraiban és amikor először hallottuk hangját az ország házából. ______fké T örténésztábori tudásdózis Tanórákba építhető ismeretanyag Túlélt egy rendszerváltást és több - pénzhiányra visszavezethető - megpróbáltatást. Ezzel együtt talán sikeresebb, mint valaha: a dél-dunántúli történészek immár 15. nyári tábora ez alkalom­mal is a legjelentősebb események közé tartozott a szakma berkeiben. Az egy he­tes, balatonfenyvesi találkozón szép számmal vettek részt Tolna megyei érdeklődők - elsősorban történelemtanárok - is.- Ezeréves múltunk mellett Európa jelene és jövője is terítékre került a rendkívül szerteágazó tematikájú rendezvényen - adott táborzáró utá­ni összegzést a szervezők nevében dr. Várady Zoltán kandidátus, a PTE Illyés Gyula Főiskolai Karának igazgatóhelyettese. - Meghívásainknak olyan előadók tettek eleget, akik a tör­ténész szakma kiválóságai közé tartoznak. Éppen ezért nehéz bárkit is kiemelni a sorból, de ha mégis meg kell tegyem, Ormos Mária, Katus László, Gyarmati György, Tóth József és természetesen Hankiss Elemér nevét em­líteném elsőként.- A jelenből a jövőbe tekintő előadók - különös tekin­tettel hazánkra - milyen képet vetítettek a hallgatóság elé?- Derűlátó és kevésbé derűlátó vélemények egyaránt elhangoztak. Abban mindenesetre valamennyi meghí­vott egyetértett, hogy nem szabad idealizálni helyzetün­ket, az EU-s csatlakozás önmagában még nem oldja meg automatikusan valamennyi gondunkat.- A tábor lakói között minden évben számos Tolna megyei található. Számukra milyen többletet adhat egy- egy ilyen rendezvény?- Először is általában a tábor fontosságát azzal lehet­ne jellemezni, hogy immár tudománytörténeti jelentő­séggel bír: ilyen hosszú, másfél évtizeden átívelő prog­ramsorozat ebben a kategóriában nincs még egy az or­szágban. A jövő esztendőben egyébként éppen szűkebb pátriánk, közelebbről Paks városa ad otthont a tábornak. A megye táborlakó történelemtanárai pedig olyan sze­mélyiségekkel találkozhattak, akiknek nevük van, akik legújabb kutatásaik eredményeit adhatják tovább. A hallgatóság az eltöltött egy hét idején olyan tudásdózis­ban részesül, mely máshonnan nem szerezhető be. Ez a jelentős impulzus hihetetlenül megkönnyíti a történe­lemtanárok munkáját is, akár az általános, akár a közép­iskolai tanórákon.- Avagy -azon esetében - a főiskolán...- Természetesen, jómagam 1986 óta vagyok részese a tábornak, s valamennyi itt szerzett információt beépítet­tem és beépítek az óráimba, előadásaimba. Számomra ez a közvetlen haszna valamennyi fenyvesi találkozó­nak. -SZÁ­Téeszelnök volt, most a maga ura A héten hetvenedik születésnapját a szekszárdi szőlő­hegyen ünneplő Heimann Ferenc két dologról neveze­tes, egyrészt csaknem harminc évig - alapítástól a nyugdíjba vonulásáig - volt előbb a Béri Balogh Ádám, majd az Aranyfürt Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet elnöke. Másrészt aki ismeri, mindenki csak Ferikémként vagy Feri bácsiként emlegeti.- Minek köszönheti a népszerűségét?- Talán annak, hogy barátkozó ember vagyok. Egyes gyerekként nőttem fel, mindig nagyon hiányzott, hogy nem volt testvérem, ezért kerestem barátokat.- Milyen gyerekkora volt?- Szekszárdon az alsóvárosban, a Béri Balogh Ádám utca 45. szám alatti házban születtem és nőttem fel. A szüleim föld­műves parasztemberek voltak. Trianon után, a gazdasági világválság alatt, lega- tyásodott országban voltam gyerek, nem volt szép és könnyű életem. Tíz éves vol­tam, amikor apámat behívták katonának, megjárta Szlovákiát, Erdélyt, a Don-ka- nyart. Három és fél évig volt hadifogoly, tizennyolc éves voltam, amikor viszont­láttam. A négy polgárit 1944-ben fejeztem be. Jó tanuló voltam, de egyes fiúként Névjegy: Heimann Ferenc nyugdíjas Munkahely: 1960-tól 1988-ig téesz elnök Született: Szekszárdon, 1930. augusztus 16-án Iskolai végzettsége: 4 polgári Szülei: Heimann Ferenc és Pollermann Erzsé­bet földművesek Felesége: Budai Rozália Gyerekei: 2 felnőtt fiú, Ferenc építész, Zoltán közgazdász Unokák: két fiú, egy kislány Lakhely: Szekszárd, családi ház nem tanulhattam tovább, apám a fronton volt, ott­hon kellett marad­nom a gazdaság­ban. Amikor a háború után végre meg­kezdődött a fellendülés, állattenyésztés­sel kezdtem foglalkozni, 1958-ban az első országos mezőgazdasági kiállításon a te­nyészbikámmal bronzérmet nyertem.- Hogyan lett téesz elnök?- Akaratom ellenére, 1960. végén úgy választottak meg az akkor alakult Béri Ba­logh Ádám Termelőszövetkezet elnöké­vé, hogy nem voltam téesz tag. Az alsóvá­rosi parasztok engem akartak. A saját „fa­lumban”, a rokonaim, barátaim, öreg, bölcs parasztemberek között lettem elnök. Képzelheti, volt kritika elég! Még egy ilyen húzás öcsém, és a valagadba rúgunk mondták, ha vala­mi nem tetszett nekik.- Még mindig jobb, hogy ők mondták, mintha a pártbizottságon mondták vol­na...- Kritikát onnan is kap­tam, álltam néhányszor a szőnyeg szélén, de külö­nösebb gond nem volt, jó eredményeket értünk el. Volt egy-két újításunk. Az 1960 elején téeszesített szőlőket például 1961-ben részes művelésre vissza­adtuk a gazdáknak. Kinek amennyi szőlője volt, any- nyit kapott, továbbra is maga dolgozta, a téesz- nek a termés 15-20 száza­„Mindig barátkozó ember voltam” lékát kellett leadnia. A kukoricát is kiad­tuk részes művelésre. Kaptam a kritikát, hogy vissza akarom állítani a kapitaliz­must, de amikor látták az eredményt, hogy az első évben 60 mázsa kukoricát termeltünk egy hektáron részesművelés­ben amiből 40 a szövetkezetnek megma­radt, másutt meg ahol munkaegységben dolgoztak csak 21 mázsa volt a termés, akkor megbékéltek.- Talán ennek a kezdeményező készsé­gének köszönheti, hogy amikor 1978-ban a három szekszárdi mezőgazdasági terme­lőszövetkezet - Jóreménység, Garay, Béri Balogh Ádám - egyesült Aranyfürt néven, akkor a tagság Önt választotta elnökké.- Annyi bizonyos, hogy az eredménye­ink alapján országosan mindig az első tíz között voltunk, 1982-83-ban pedig abszo­lút elsők.- Korkedvezménnyel, 1988-ban ment nyugdíjba.- Igen, és annak nagyon örülök, hogy kimaradtam abból a becstelen privatizáci­óból, ami a mezőgazdaságban a kilencve­nes években lezajlott.- Mire büszke?- Arra, hogy a földkiosztó bizottság el­nökeként a f ld visszaadást Szekszárdon én rendeztem. Több mint háromezer em­bernek adtuk vissza a birtokát és közülük csak kettő nem volt megelégedve. Meg aztán arra is nagyon büszke vagyok, hogy 1992-ben én voltam az első magángazda Szekszárdon, aki palackozni kezdte a bo­rát.- Igen, mert nyugdíjasként sem pihen.- Meg is halnék, ha nem lenne mit csi­nálnom! Sváb származású, magyar em­ber vagyok, a munka az életem.- Ezért telepített szőlőt? Mekkora a csa­ládi birtok?- Öt hektár termőszőlőnk van, de a 16 hektár szántónkat is fokozatosan be sze­retnénk telepíteni. Ehhez építettünk fel­dolgozót, palackozót. Családi vállalkozás­ban csinálunk mindent. Sajnos én két és fél éve nem tudok fizikai munkát végez­ni, mert lebénult a jobb csuklóm.- Mit szeretne még elérni?- Szép, összetartó családom van, fele­ségem, és rendes, dolgos fiaim, menye­im, gyönyörű unokáim, akiket imádok és ők is nagyon szeretnek engem. Mi kell ennél több? Ha még valamit kívánhat­nék, akkor az lenne, hogy a vissza lévő éveket erőben, jó egészségben tölthes­sen! el. F. KOVÁTS ÉVA I i * i A munka az élete fotó: gottvald károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom