Tolnai Népújság, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-29 / 176. szám

2000. Júuus 29., SZOMBAT Tolnai Népújság - 9. oldal Tolnai Népújság édMagazin A kettős honfoglalás lett a végzete Potápi tanár úr a feleségét is vizsgáztatja Két év telt el a választások óta. Ez idő alatt számtalanszor írtunk Tolna megye ország- gyűlési képviselőiről, így olvasóink jól is­merik valamennyiüket. Ezért most nem őket interjúvoltuk meg hétvégi soroza­tunkban, hanem a számukra nyugodt hát­teret biztosító házastársukat. Névjegy én nagyon hálás voltam, mert addig nem értet­tem.- Mi az, ami megtetszett a párjában?- A nyugalma, a jókedve és a humora.- Hogy történt a leánykérés?- Egy évvel a kettős honfoglalás elmélete után Árpi megvette a gyűrűket és Szegeden a Kárász utcán az ujjamra húzta.- Mi a munkamegosztás a család­ban?- A férjem szívesen főz és mosogat. A brassói aprópecsenyéje és a töltött ká­posztája utánozhatatlan. A bevásárlás­ban való segítséget viszont kifejezetten kényszermunkának érzi... Gyakorlati­lag mindent én csinálok otthon.-Ki a főnök?- Együtt döntünk a lényeges kérdé­sekben.- Ki a szigorúbb a gyerekkel?- Nem vagyunk vele szigorúak. Katus rendes kislány, mi pedig odafigyelünk rá és egyenrangú társként kezeljük őt. Név: Naszádos Zsuzsanna Életkor: 32 év Foglalkozás: magyar-történelem szakos tanár, jelen­leg férje személyi titkára. Munkahely: az országgyűlés hivatala. Férj: Potápi Árpád országgyűlési képviselő (FIDESZ). Gyermek: Katalin, Zsuzsanna. („Az első nevét a bá­tyám feleségéről kapta.”) Katus szeptemberben megy első osztályba. Lakhely: Bonyhád, társasház. Házasságkötés időpontja: 1993. Hobby: „Leginkább három kedvenc írómat olvasgatom: Márai Sándort, Keresztúry Dezsőt és Dobai Pétert.”- Mi a házastársa legszeretnivalóbb tulaj­donsága?- Természetesen az, hogy nagyon szereti a lányunkat és engem.- Mi a legidegesítőbb?- Mivel ő is történelem szakos tanár, időnként vizsgáztat. Kellemetlen kérdéseket tesz fel, kellemetlen modorban. Ő remekül szórakozik, én viszont nagyon ideges leszek tőle. (Főleg, ha nem tudok válaszolni.)- Mikor és hogyan ismerkedtek meg?- Szegeden ismerkedtünk meg, a Juhász Gyula Főiskola kollégiumában. Első évfolya­Fent: anya és lánya az Adrián. Lent: téli örömök a papával- Mit mondott, amikor házastársa beke­rült a Parlamentbe?- Helyesnek tartottam és tartom ma is ezt a lépését, s bár magam is sokat dolgozom, a nyugodt családi hátteret igyekszem biztosí­tani számára.-Mi a legszebb ajándék, amit kapott tőle?- A karácsonyhoz kapcsolódik: decem­ber 24-én született ugyanis a kislányunk. Egyébként ritkán vesz ajándékot a férjem, éppen ezért nagyon örültem, amikor tavaly egy rózsaszínű szülinapi tortát kaptam tőle.- Közös életük legemlékezetesebb pillana­mos voltam, magyar-történelem szigorlatra ké­szültem, miközben a szemben lévő szobában a diplomáját ünnepelte egy lány. Árpi, aki akkor már végzett tanár volt, Szegeden tanított, részt vett a bulin és egyszer beesett a szobámba és el­magyarázta a kettős honfoglalás elméletét, amiért ta.- Mindig nagyon emlékezetes esemény lesz az életünkben az, hogy ez év január elsején részt ve­hettünk azon az ünnepségen, amelynek kereté­ben a Magyar Szent Koronát méltó helyén, az Or­szágházban helyezték el. F. KOVÁTS ÉVA East Lornto’"'3’1 Or. Gaál N» A havas Kilimandzsáró, majd a pá­rás Viktória vízesés felett szállt el az a repülőgép, mely dr. Gaál Atillát vitte magával úti célja, Dél-Afrika felé. A szek­szárdi Wosinsky Mór Múzeum igazgatója megérkezésekor Johannesburgban gépet vál­tott, így jutott el Durbanba, majd onnan egy röpke kirándulás erejéig a Grosvenor-partra. Ez a vad hullámok ostromolta szakasz a helyszíne annak a tenger alatti feltárásnak, melyet dr. Gaál Attila folytat - kollégáival együtt - immár második éve az országban. Ez alkalommal - a múlt héten - azonban nem a víz alatti ásatás, ha­nem a csapat előtt álló munka, pon­tosabban az azzal kapcsolatos egyeztetés szólította az igazgatót né­hány nap erejéig Dél-Afrikába. A meeting, azaz a találkozó a vendég­látókkal East Londonban, abban a városban zajlott le, ahol a szerződő és garanciát vállaló múzeum találha­tó. A magyar fél, a kutatásban szere­pet vállaló befektető részletesen ki­fejtette elképzeléseit, hangsúlyozva, hogy az elsüllyedt hajó feltárásakor a „kincsvadászat” távol áll tőle, tevé­kenysége kizárólag tudományos és ismeretterjesztő célokat szolgál.- A használati tárgyak - edények, poharak, kanalak, csatok, stb, - jó­val fontosabbak számunkra, mintáz előkerülő aranypénzek - mondta dr. Gaál Attila. - Annál is inkább, mert egy most megfogalmazott elképzelés szerint a közeljövőben megépülne az 1782-ben elsiülyedt háromárbocos, a Grosvenor hasonmása, amely mint múzeumhajó járná be egykori útvo­nalát, Indiától Angliáig. S ami meg­lehetős szenzációt jelentene: dél-afri­kai és magyar lobogó alatt! A befek­tető számára ebből haszon legfeljebb az előkerült tárgyak hiteles másola­tainak árusításából származna A Grosvenor tragikus történetéről könyvek tucatjait írták az elmúlt év­tizedekben. A közel 30 ágyúval fel­szerelt kereskedelmi hajó a Brit Ke­let-Indiai Társaság tisztviselőit és családtagjait szállította hazafelé, amikor is Dél-Afrika keleti partjainál, Durban és Port Saint Johns között egy navigációs hiba miatt nekiro­hant a partnak - az egykori Vad part ezért viseli ma a Grosvenor part ne­vet - és ketté törött. Bár több mint százan sikerrel elérték a biztonsá­gosnak hitt szá­razföldet, végül is alig néhányan élték túl a hosszas bolyon­gást a kietlen és ellenséges tör­zsek által lakott vidéken. Egyéb­ként ma is ugyanaz a pondo törzs honos errefelé, mint egykoron: a he­lyi király buzgó hivatalnokai szá­mon is kérték a magyar csoporttól az ásatási engedélyeket, s csak akkor Ágyúgolyók és pénzek a Grosvenorról enyhültek meg, amikor kiderült, hogy honfitársaink orvossággal lát­ták el és önzetlenül gyógyították a helybelieket. Ez alkalommal pedig dr. Gaál Attila gyermekruhákat, játé­kokat és- Szilágyi Dezső segítségé­nek köszönhetően - két igazi, ott kincsnek számító bőrlabdát ajándé­kozott a régi ismerőst nagy örömmel fogadó fekete barátainak.- A bizalmatlanság más formá­ban is megnyilvánult. A Grosvenor majdhogynem olyan nemzeti jelkép Dél-Afrikában, mint nálunk Attila Dr Gál Attila East Londonban a tartomány kulturális és szociális miniszterével koporsója. Néhányan nem vették jó néven, hogy ezen a hajón nem kizá­rólag helybeli, hanem magyar búvár­csoport is dolgozik. Ez az ellenérzés ma már szeren­csére a múlté, a magyar befek­tető terve - melynek része az is, hogy a világ körüli hajóút esetleges hasznát a történelmi egyházak között szétosztja - nagyon jó fogadtatásra talált East Londonban. Mindez el is hangzott a meeting után tartott sajtótájé­koztatón, ahol legalább negy­ven újságíró előtt adtak számot az ásatás résztvevői a legújabb, biztató tervekről. A feltárási en­gedély meghosszabbításáról decemberben döntő dél-afrikai szakmai bizottság tehát kétség­kívül kedvező véleményeket és a munka folytatását igenlő aján­lásokat kap majd kézhez. A Wosinsky Mór Múzeum igazga­tója legközelebb szeptember máso­dik felében látogat vissza Dél-Afriká- ba, amikor is egy úgynevezett záró riportban értékeli az idén végzett munkát, a feltárást. S ha megérkezik az engedély meghosszabbítását tar­talmazó értesítés, úgy a nagy kaland - az ásatás - a jövő év tavaszán foly­tatódik, Dél-Afrikában, a több méte­res hullámokat vető Indiai óceán partján. SZERI ÁRPÁD Luxus helyett az egyszerűbb életet választották et választották Németek, akiknek az otthonuk Szekszárdon van Magyarországra a 17. századtól kezdve több hullámban érkeztek német telepesek, kézművesek, ipa­rosok, földművesek, akik szorgal­mukkal felvirágoztatták környeze­tüket. A legújabb kori „bevándor­lók” a rendszerváltás óta jönnek, többnyire nyugdíjasok és a szorgal­muk olyan, mint őseiké. Margót és Günter - mutatja a névtábla a szekszárdi szép családi ház kapuján, hogy az itt lakók nem magyar állampol­gárok. A kapun belépve a látogatót rende­zett kép fogadja. A kertben tömött zöld gyep, fehér kavicsos úttal, a terasz előtt ta­virózsákkal betelepített kis tó. A terrakotta tartóban a bukszus tyúk formára van nyír­va, a bejárati ajtó előtt kis pádon Stan és Pan szobra fogadja a vendégeket. Benn, a kétszintes házban minden ragyog. Az öt éve Szekszárdon letelepedett nyugdíjas házaspár igazi tipp-topp német környezetet teremtett maga körül. Margót az utca előtti vízlevezető árok partját is be­ülteti virágokkal, Günter pedig a házukkal szemben lévő elhanyagolt „grundon” nyírja rendszeresen a füvet. Szeretik a rendet. A német-holland határ mellől, az Észak-Rajna vidékéről áttelepült házaspár bár nem beszél magyarul, de jól érzi ma­gát nálunk. 1992-ben utaztak először Ma­gyarországra rokonlátogatóba Tolna me­gyébe. Addig nem jöhettek, mivel Günter katonatiszt volt. Az első látogatás során vi­szont annyira megtetszett a házaspárnak a vidék, hogy minden szabadságukat itt töltötték. Amikor aztán a férfi nyugdíja ment és választás elé kerültek, hogy hol telepedjenek le, Magyarország mellett döntöttek, 1995-ben vásároltak egy fél­kész családi házat és azóta szekszárdi la­kosok.- Miért itt telepedtek le és nem Németor­szágban?- Tetszett a magyarországi légkör, na­pion kellemes az időjárás, az emberek pe­dig barátságosak, nyitottak. Meg aztán itt könnyebben tudunk megélni a nyugdí­junkból.- Van valami kötődésük, hogy éppen Tolna megyét választották, élnek itt roko­naik?- Igen, édesanyám testvérének a csa­ládja él Szekszárdon. A szüleim még 1939-ben mentek munkát keresni Német­országba, azóta kinn élnek, én már ott születtem - mondta Günter.- A korábbihoz képest gyökeresen más környezetbe kerültek. Mit volt könnyű megszokni és mit nehéz?- Jó volt, hogy van egy szép, új házunk és nagyon kedvesek a szomszédok. A szemben lakó néni például már az első hetekben átjött egy tányér kelt tésztával, amin nagyon kellemesen meglepődtünk. De ezért az első év nagyon nehéz volt, hi­ányzott a családunk - három felnőtt lá­nyunk van, egy unokánk - nem tudtuk ve­lük a kapcsolatot tartani, mert több havi várakozás után kaptunk csak telefont. Rá­adásul az építkezés során is sok problé­mánk volt, lassú volt az ügyintézés, nehe­zen tudtuk megszokni, hogy a szakiparo­sok pontatlanok, nem tartják meg a sza­vukat és „átvágnak”. Nem voltunk ehhez hozzá szokva - mondja a feleség.- Öt éve még sokféle árut sem lehetett Magyarországon kapni, több mindent Né­metországból kellett behoznunk. De ez a helyzet azóta óriásit változott, ma már minden kapható Magyarországon is. Egyébként pedig nagyon gyorsan megta­nultuk, hogy a luxusnál többet érnek az emberi kapcsolatok. Az egyszerűbb élet számomra vonzó, mert a gyermekkorom­ra emlékeztet. Németországban már túl­ságosan felgyorsult az élet, túl nagy az ur­banizáció, itt olyan virágokat, rovarokat látok, amelyek nálunk már évtizedek óta nincsenek - fűzi hozzá a férj.- Mit szólt a családjuk a döntésükhöz, hiszen csaknem 1300 kilométer távolságra vannak tőlük.- Elfogadták a döntésünket. A lánya­ink felnőttek, élik a saját életüket, koráb­ban sem egy helyen laktunk. Változatla­nul szoros a kapcsolatunk velük, szinte naponta beszélünk telefonon és a sza­badságukat is mindig nálunk töltik, a hat éves unokánk Jennifer, pedig az egész nyarat. Szeretnek itt lenni, jól érzik ma­gukat.- Mivel telnek a napjaik?- Leköt bennünket a ház, amit én kita­lálok, a férjem megcsinálja, ezermester. Aztán mindketten szeretünk kertészked­ni, Günter pedig szabadidejében orgonái és szenvedélyes rádióamatőr.- Barátok?- A barátainkat nem sokáig kellett hiá­nyolnunk, jöttek utánunk, öt házaspár van, akivel szoros barátság fűz össze ben­nünket hosszú évek óta, a férfiak a férjem kollégái voltak. Évente rendezünk „Las Vegas találkozókat”. Az elnevezés onnan adódik, hogy az első ilyen családos nyara­lást Amerikában tartottuk. Mióta Szek­szárdon lakunk, azóta a barátaink közül ketten vettek tanyát a velünk szemben lé­vő szőlőhegyen, annyira megtetszett ne­kik a táj - mondja Margót.- Öt éve élnek itt, otthon érzik magukat?- Ahogy nekünk a haza szó Németor­szágot jelenti, úgy az otthon, Szekszárdot.- Szabadságra hová mennek?- Mióta itt lakunk, nem kell szabadság­ra mennünk, nekünk a házunk a nyara­lónk, úgy hogy mindig szabadságon va­gyunk. F. KOVÁTS ÉVA

Next

/
Oldalképek
Tartalom