Tolnai Népújság, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-03 / 153. szám

20.00. Július 3., Hétfő MEGYEI TÜKÖR Tolnai Népújság - 3. oldal Mondom A Magamét VENTER MARIANNA Az „ideális” vevő Nem tudom, mennyit kereshetnek a különböző diszkon­táruházak dolgozói. Valószínűleg nem valami sokat, mert különben biztosan másként viselkednének. Tisztelet a kivétel­nek, de a jó pár üzletben, ahol megfordultam - többféle orszá­gos, nemzetközi láncáruház egységeiben - majdnem mindig valami problémával küszködtek. Általában hangulatival. Komoran, vagy idegesen, néha egye­nesen dühösen teszik a dolgukat, dobálják az árut, néha a kosarat is, ha valami hiba, vagy zavar keletkezik, akkor pedig végképp oda a kedvük! Dühösen kiabálnak egymásnak, ez mennyi, azt hogy hívják? Ha mondjuk egy pénztáros van „for­galomban", s a sor már a bolt másik végéig ér, akkor nagy nehezen előkiabálnak egy másik pénztárost is, az többnyire dúltan kerül elő, s hangosan méltatlankodik, hogy már enni (inni, vécézni, stb.j sem hagyják az embert. Egyszer egyikük­től megkérdeztem, miért lesz kereskedő az, aki ennyire utálja a vevőket, meg egyáltalán az egész kereskedelmet? Csak meredt rám, szerintem nem is értette a kérdést. Esetleg az háborította fel, hogy a vevő kérdezni mer? Tudom, tudom, sőt, valahol meg is értem, az ideális vevő az lenne, aki berohan az áruházba, lecsap a pénztáros pultjára egy tízezer forintost, majd kirohan. Az ilyen vevő nem csinál­na koszt, nem zajongana, nem kérdezősködne, nem kifogásol­ná, hogy lejárt az áru szavatossága, nem csodálkozna, hogy miért kerül a pénztárgépbe magasabb összeg, mint amennyit a tájékoztatón feltüntettek, nem kellene feltölteni a polcokat, nem kellene takarítani, s még hosszan sorolhatnám a két­ségtelen előnyöket. Csakhogy ilyen ostoba vevő nincs, s a többi pedig igencsak a lelkére veszi, hogy mégis annak nézik. Felborították a Halas fiút Diplomás szobordöntögetők Megdöbbentő látvány fo­gadta szombaton reggel a Szent István téren köz­lekedő járókelőket, az éjjel ledöntötték a Halas fiút, Tóth Emőke szobrát. Paks Nem ez az első eset a városban, a közelmúltban a lakótelepen, a művelődési ház melletti parkban hasonló sors érte a még át sem adott sakk-szobor egyik figuráját és „erős kezek” áldozata lett né­hány közlekedési tábla is. Szombatra virradóra ezúttal az Óváros volt a randalírozók cél­pontja, ledöntötték az Erzsébet szálló mögötti parkban álló Halas fiút. A rendőrök hamar kézre ke­rítették a vandálokat, négy fiatal­embert, akik mint kiderült fris­sen szerzett főiskolai diplomáju­kat ünnepelték ezen a meglehe­tősen szokatlan módon. A jól szituált családi háttérrel rendelkező ifjak „elvitték a bal­hét” a korábbi szobor- és KRESZ- tábla döntögetési ügyekben is, bevallották, hogy a korábbi ron­gálásokat is ők követték el. RG Kommunikációs tábor Siketek és hallók részvételével Fadd-Dombori Hallássérültek és hallók együtt táboroznak majd július 22. és 28. között Fadd-Domboriban. A kö­zel ötven résztvevő számára, akik mindannyian középfokú vizsgával rendelkeznek jelnyelv­ből, ez remek alkalmat jelent a gyakorlásra. A csapatnak bőven szerveztek programokat, megismerkednek majd Szekszárddal, Decsen meg­látogatják a háziipari szövetkeze­tei és a vadasparkot, látogatást tesznek az atomerőműben is és természetesen a hajókirándulás sem maradhat ki a programból. A dolog érdekessége: minden alka­lommal és minden helyszínen jelnyelvre fordítják majd az ide­genvezető ismertetőjét. A felsorolt programok mellett különféle szakmai rendezvé­nyek, elméleti és gyakorlati fel­adatok, előadások, stb. várják a résztvevőket. Gyönyörű lovak, pónik és csacsifogat Idén ötödik alkalommal rendezték meg a kettesfogat-hajtók versenyét Látványnak mutatós volt a kőhíd, de nem jelentett nehéz akadályt. Dombóváron hagyománnyá vált, hogy az amatőr fogat­hajtók évről-évre itt talál­koznak egymással. Az idén 38 kettősfogat, 5 póni- és 1 csacsifogat mutatkozott be a szépen kialakított verseny- pályán. Dombóvár Dávid János vezetésével a Dom­bóvári Lovas Egyesület tagjai vál­lalják évről-évre azt a feladatot, hogy megszervezik a kettesfogat­hajtók versenyét. Az idén, július 1-én, szombaton, minden ver­senyző a saját lovaival és hintójá- val állt a rajt elé. Sorsolással dön­tötték el, hogy ki, hányadikként hajtja végig a könnyűnek nem ne­vezhető pályát, melynek hossza 850 méter volt, és 20 akadály tet­te próbára a versenyzők tudását. A bírók (Herczig Gábor, Aradi Ist­ván, mindketten a Tolna Megyei Lovas Egyesület tagjai, Kiss Ist­ván, Végvári Péter és Tillinger Sándor, a Dombóvári Lovas Egye­sület tagjai) az időt mérték (250 másodpercen túl már büntető­pontot adtak), illetve a hajtás mi­nőségét pontozták. Mivel az időjárás kedvezett a versenynek, nagyon sokan láto­gattak ki Dombóvár határába, a lovaspályára, ahol a versenyző­kön tóvül, néhány sátras kirako­dó kínálta a portékáját és körhin­ta is várta a gyerekeket. A felnőt­teket azonban inkább a verseny kötötte le, ami nagyon látványos volt. A hintók, a hajtők, a segéd- hajtók, a versenyzőkhöz tartozó kalap és takaró (ez utóbbit a nagy meleg ellenére illett viselni) együtt, szép látvány volt. A legfiatalabb versenyző a 12 éves Lehőcz Diána volt, akit végig a pályán nagy tapssal jutalmaz­tak a nézők. A törékeny kislány bebizonyította, hogy nem csak a férfiak értenek a fogathajtáshoz. A legnagyobb sikere azonban a póniknak és a csacsi fogatnak volt. A kora esti órákban került sor a verseny eredményének a kihirde­tésére. A legtöbb pontot elért ver­senyző Szécsi Sándor lett, aki Tökölről érkezett Dombóvára, őt követte a sorban Tákonyi Norbert (Fadd), Virágh Zoltán (Harkány), Rufli Károly (Dombóvár), Fanyar János (Döbrőköz) és Kovács Jó­zsef (Dombóvár). A fogathajtó versenyt az Ag­rár Marketing Centrum által ka­pott pályázati pénzből, valamint a helyi vállalkozók támogatásá­val, rendezte meg a lovas egye­sület. MAUTHNER Iparipark-vezetők Triesztben Dnnaföldvárt Rátgréber Lászlóné A Friuli-Venezia Giulia ré­gió meghívására 19 fős kül­döttség látogatott Triesztbe a Dél-Dunántúlról illetve Észak-Kelet Magyarország­ról. A meghívás az Ipari park partnerségi program keretében érkezett azoknak a vezetőknek, akik a közel­jövőben területükön inku­bátor házat kívánnak létesí­teni illetve logisztikával is foglalkoznak. Dunaföldvár Dunaföldvárt Rátgéber Lászlóné a DIT Kht. ügyvezető igazgatója képviselte. Tapasztalatait, benyo­másait a következőképp össze­gezte lapunknak:- A szó klasszikus értelmében is tanulmányút volt, hiszen az öt nap zsúfolásig tele volt progra­mokkal. Délelőtt előadásokat hallgattunk, ezek általában 14 óráig tartottak, délután pedig Tri­esztben és környékén látogat­tunk meg ipari parkokat, ezek in­kubátorházait. Tudni kell, hogy az olasz régió ipari parkjai már 20-30 éve működnek, tapasztala­tokban tehát jóval előttünk jár­nak. Nekem a legfontosabb az volt, hogy lássak működő inku­bátorházat, vagyis az elméleti is­mereteimet, elképzeléseimet lás­sam a gyakorlatban is. Beigazolódott azon nézetem, miszerint az első időszakban ko­moly állami pénzeket kell ezen területek infrastrukturális fejlesz­tésére fordítani, ami aztán ké­sőbb térül meg, Ez történt az álta­lunk meglátogatott régióban is, ahol az első 5-10 évben az állam rengeteg pénzt fektetett az ipari parkok ilyen irányú fejlesztésére azért, hogy a vállalkozók megte­lepedjenek ott. Hatalmas területű ipari parko­kat, szám szerint ötöt látogattunk meg, az egyik például kétezer hektáron fekszik. Triesztben megnéztünk egy üzleti innováci­ós központot, melyet egy régi szövőgyárból alakítottak át inku­bátorházzá, itt 3-5 évig segítik a vállalkozókat. Az észak-olasz ré­gióban nagyon népszerűek ezek a központok, mert a bérleti díj és minden más jellegű költség szá­mukra igen kedvező. Meglepő volt számomra, hogy nagyon fontos és jelentős terüle­tek képviselői is megtalálhatók képviselte itt. Pl. a sebészeti lézertechnika területén tevékenykedik egy cso­port, amely az inkubátorházban fejlesztette ki és gyártja a világpi­acon is keresett műszereket. Egy másik helyiségben éppen egy al­lergiavizsgáló gépet teszteltek, mely gép egy vérmintából kb. 200 allergént tud kimutatni. Mindeh­hez nagyon puritán a környezet, padlószőnyeget pl. csak az űrku­tatáshoz kapcsolódó részlegben láttam, másutt mindenhol beton aljzat van, festékkel lekenve. Mindnyájunknak nagyon tet­szett az a borvizsgáló készülék is, amely 1 deciliternyi mennyiség­ből a bor összes jellemző kompo­nensét ki tudja mutatni. A beren­dezés olyan egyszerűen műkö­dik, hogy maga a gazda el tudja végezni a vizsgálatot. Hasznos volt ez az út számom­ra azért is, mert olyan hazai ipari- park-vezetőkkel találkoztam, akik hasonló kategóriájú parko­kat vezetnek, mint a dunaföld- vári, vagyis még keresik a felada­taikat, tulajdonképpen a mit és hogyan időszakában tartanak. Az olasz tapasztalatokon kívül egy­mással is hasznos eszmecseréket folytattunk. sziegl erika BOGYISZLÓ egyik erdélyi part­nertelepüléséről, Csernátonból negyven fős küldöttség érkezik holnap, kedden a Duna-parti tele­pülésre. Az erdélyi vendégek a magyar reformátusok vüágtalál- kozóján történő részvételük kere­tében látogatnak el Bogyiszlóra. A FRANCIAORSZÁGI Saint Rambert D'Albon város polgár- mesterének, Gerard Oriolnak a meghívására a dombóvári 516-os számú Ipari Szakképző Intézet és Szakközépiskola huszonöt diákja 2 tanár kíséretében hétfőn a Lyon melletti településre utazik. A diá­kok a nyelvgyakorlás mellett gyü­mölcsöt szednek és kirándulnak a két hetes kinntartózkodás alatt. PÉNZ a károsultaknak. A Tolna Megyei Nyugdíjasok Területi Ér­dekszövetsége az árvízkárosul­tak javára gyűjtést szervezett ti­zenkilenc alapszervezeténél. A szövetséghez 180 ezer forint ér­kezett, az adományt a napokban utalták át a Magyar Nyugdíjasok Országos Szövetségéhez. A pénzt a Szolnok megyei árvízkárosul­tak megsegélyezésére fordítják. DOMBÓVÁR polgármester­ének, Tóth Attilának hétfőn sza­badság miatt elmarad a havi fo­gadóórája. NYÁRI SZÜNETET tart a hőgyészi művelődési ház. Az in­tézmény július 15-től 4-ig zárva lesz. Hiába küzdöttél, A betegség legyőzte szívedet, Pedig nem volt benne más, Csak szeretet Soha el nem múló fájdalom­mal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy WEISZ JÁNOS 45 éves korában végtelen türelemmel viselt hosszan tartó betegségben örökre pihenni tért. Temetéséről később intézkedünk. A gyászoló család (x) Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy NAGY JENŐ életének 79. évében el­hunyt. Temetése 2000. július 4-én, kedden 14 órakor lesz a kölesdi te­metőben. ,x\ A gyászoló család A parasztság nemzetmegtartó erő Lakóhelyük megőrzésére buzdította a nagyszokolyiakat Kosa Ferenc Mintegy kétszázötvenen gyűltek össze szombaton Nagyszokolyban, hogy tanúi legyenek a millenniumi zászló átadásának. Az ün­nepség színhelyén, a község központjában lévő park gesztenyesora alatt állnak a két világháború nagys- zokolyi áldozatainak emlék­művei. Nagyszokoly A millenniumi nap ökumenikus istentisztelettel kezdődött a refor­mátus templomban. Az emlék­parkban Kósa Ferenc, a Földmű­velésügyi és Vidékfejlesztési Mi­nisztérium helyettes államtitkára adta át a község millenniumi zászlaját Fejes István polgármes­ternek. Kósa Ferenc a többi közt azt mondta: „Van ennek a nem­zetnek miért büszkének lenni, az 56-os forradalom is azt bizonyít­ja, hogy egy feldarabolt Magyar- ország olyannal büszkélkedhet, amivel 'a világon senki. Nemcsak egyedüli keleti nemzete Európá­nak, - hiszen előbb volt nem­zetállam, mint Németország -, beszéli a világ legszebb nyelvét, a magyart, amit az uniós csatla­kozás időszaká­ban féltő gonddal kell őrizni.” A minisztériu­mi tisztviselő ki­tért a falu múltjá­ra. Nagyszokolyt 1187-ben emlí­tették először, amikor a johannita lovagrend tulajdona volt. A 'szokoj' szó a szlávban sólymot jelent, a környék erdei: !' e ne­mes, a magyarságra sok szem­pontból emlékeztető madara volt névadója ennek a telenülésnek. A falu később az esztergomi szerze­teseknek volt fontos birtoka, majd Eszterházi-birtok, később Szabados Pál Sámuelé volt. A re­formátusok 1720-ban fatemplo­mot építettek, kőtemplomuk 1790-ben épült fel, később a dön­tően református település evangé­likus és katolikus lakosokkal egé­szült ki. 1785-ben a környék leg­nagyobb és legszebb iskoláját ala­pították itt. Kósa Ferenc méltatta a paraszt­ság nemzetmegtartó erejét. A pa­rasztság létszáma érdemben csökkent, „a legnagyobb nemzeti hiánycikké vált” - mondta. A nagyszokolyiakat arra buzdította: őrizzék meg lakóhelyükként a községet, a fiataloknak azt kíván­ta, Nagyszokolyban találják meg életük értelmét. A millenniumi lo­bogót és a falu zászlaját Hentes László református, Honthegyi Zsolt evangélikus és Balázs Zol­tán katolikus lelkész áldotta meg. Megyénk szépségei képeken Bárki részt vehet a pályázaton A Tolna Megyei Fotó Egye­sület és a Tolna Megyei Hu­mán Szolgálatok Központja közös pályázatot hirdetett. Tolna megye A pályázat „Tolna megye műem­lékei és természeti környezete” címet viseli, s a fellelhető műem­lékekről, műemlék jellegű épüle­tekről, valamint a megyén áthala­dó és az azt érintő folyók - Duna, Sió, Kapos, Koppány - természe­ti szépségeiről és a folyók által érintett településekről készített fotókat várnak a szervezők. A ké­pekből a zsűrizés után kiállítást rendeznek Szekszárdon, a tervek szerint a szeptember 1-i megye­napon, majd a megye és az or­szág különböző településein ván­dorkiállítást rendeznek. A pályázaton foglalkozástól és életkortól függetlenül bárki részt vehet. A beküldhető képek szá­ma korlátlan. A fotók hagyomá­nyos fotótechnikai eljárással ké­szülhetnek, méretük 18x24 centi- méteres lehet. Egyaránt küldhet­nek be a pályázók fekete-fehér és színes fotókat. A szervezők ké­rik, hogy a kép hátuljára az alko­tó nevét, címét, a kép fontosabb adatait, elkészítési idejét jelöljék meg. A beküldés határideje július 20. A képeket az alkotók a zsűri­zés és a kiállítások után vissza­kapják. A képeket a Humán Szol­gálatok Központja címére küld­hetik: 7100 Szekszárd, Bajcsy-Zs. u. 7„ illetve további információ­kat is ott kérhetnek az érdeklő­dők, Czink Judittól. VEM

Next

/
Oldalképek
Tartalom