Tolnai Népújság, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)
2000-06-03 / 129. szám
2000. Június 3., szombat Tolnai Népújság - 9. oldal Tolnai Népújság ljl/pofj Míl CL3 71 TI J1L -JlL ÜL* Ä JL» ÜF JfiLÍifeJlL ^^B||^irTOt.j<^Eowiá JlL JSL Iskola, kultúrház, szövődé, bolt, majd kocsma Mesés tolnai dombok! Rajtuk kis kerek erdők, az erdőkben patakocskák, partjukon bodza és vadrózsa virágzik. Szépen művelt kukoricás, mellette asszonyok görnyednek: borsót szednek éppen az ebédhez. A kis hídon, a vasúton túl fut a göröngyös út, mely Lajvérra visz, s ahol Botár Balázská- nak hiába ad az édesanyja csokira pénzt, nincs bolt, ahol vehetne magának egy Sport szeletet. Lajvéron minden van, de semmi sem úgy működik, ahogy kellene. A templomban régóta nem tartottak istentiszteletet, a főtéren csak a busz fordul meg, a szemetes konténerből kibukik a doboz-halom, az úton gödör gödröt ér, s még a leveleket is a kenyeres Katinak adják, aki naponta hozza a kenyeret a gyárból. Az egyetíen közintézmény a kocsma, ami hol nyitva van, hol nincs, s ha hoznak egy láda sört, azon nyomban elfogy. Botár Bálint mindezek mellett jól érzi magát a faluban, ahol tiszta, könnyű és fényes a levegő. Épp egy ősrégi teherautót szerel a vőjelölttel Horenka Zoltánnal, ha lehet ezt mondani: a farmján. Ügyesen eszkábált lóistállóban az anyja mellett két kis csikó, Bolygó és Bogár topog, tyúkokat és disznókat tartanak. Botár Bálint traktoros volt valaha a bátaszéki téeszben, de ahogy bizonytalanná vált a helyzet egy másik bizonytalanságot választott: maszek lett. Fát vág az erdészetben, kell a pénz, hisz hat gyereket nevelnek. Anita hamarosan férjhez megy, Melinda most végez a szakmunkásképzőben, varrónő lesz, Krisztián és Szabolcs Bátaszéken kilencedikes, Balázs alsó tagozatos, Dávid meg elsős. Botár Bálint, a farmján Bátaszékre járnak orvoshoz, boltba, sokan dolgozni is, néha autóval, gyakran busszal, de olykor gyalog is: az út a vasúiig fél órába, a templomig egy órába tart. És Bátaszéken temetik el a halottaikat is.- Hol dolgoznak a lajvéri emberek?- A bátaszéki vasúton, kisebb üzemekben, de a legtöbben Baján, a Bajatexben. Három műszakba hozza-viszi őket a busz, s mennek, mert ott fizetnek a legjobban. így aztán még olyan férfi is van, akiből varrónő lett.- Más falvakban nagy a nyüzsgés napközben, itt meg X alig látni embert.- Szerencsére. Mert szeretnek a lajvériak dolgozni, keresik a munkát, és őket is megtalálják. Egyébként meg itt a pénzt jobban lehet költeni, mint másutt. Mert ha bármit venni kell, kocsiba ülünk, buszra, ami üyen benzinárak mellett igen drága dolog. A bolt évekkel ezelőtt megszűnt, a kocsmában pedig kétszer annyiba kerül az üveges kóla, mint a városi boltban. Állítólag havi ötvenezer forint lenne a bolt bérleti díja, ha lenne is, aki vinné a boltot, emiatt semmit nem tudna olcsón adni. Levélrészlet: „Most már jó ideje, hogy nincsen boltunk, mert az Áfész és az önkormányzat eladta, így le lett róla a gond. Egy jó ideig nem volt semmi, se tej, sem kenyér. Annyit már elért a falu, hogy kenyerünk már van - egy bátaszéki pékségnek köszönhetően -, de tejünk, meg még amire szüksége van az embereknek az hiányzik. Ha az emberek bemennek a hivatalba, panaszkodni, kérni főleg a nyugdíjasok, azt mondják, nincs rá pénz, hogy vissza vegyék a boltot, mert másra kell a pénz. Kérdezzük mi, lehet 200-250 embert, gyereket, időseket bolt nélkül hagyni? És már itt is van a másik nagy gond. Már csak idő kérdése, hagy mikor szünteti meg, illetve tiltja meg a Volán a busznak, hogy bejöjjön a faluba. Az igaz, hogy az önkormányzat csi- nálta a helyi járatot, de most már lassan az sem lesz, mert olyan rossz a lajvéri bekötőút, hogy aki végigmegy rajta sírva tud fakadni. ” ♦J* *** *** *** Megjöttek az asszonyok, hozzák a borsót. Bíró Sándorék előtt állunk meg Puskás Róbeitnével, Zalai Józseffel beszélgetni. Gyönyörűen ápolt kert, gyümölcsfák, rózsák, virágok. Az ablakon lehúzva a redőny, mert egy felverődött kő kiverte az üveget.- Ne csak akkor figyeljenek ránk, amikor a hegyekből lezúduló víz, meg iszap elönt bennünket - mondja Bíró Sándomé. - Nekünk mindig mindenki csak ígért, főleg a választások előtt. Itt az úton is állandón mérnek, fehér kereszteket rajzolnak a gödrökre, aztán meg nem történik semmi. Pedig mi is fizetjük a 7.700 forint súlyadót, meg a 4.000 forint kommunális adót. A boltról nem is beszélve.- A bolt épülete mi volt korábban?- A házat iskolának építették, mert az is volt Lajvéron. Aztán kultúrotthon lett, később szövődé, majd bolt, legvégül pedig kocsma.- Nincs itt egy rámenős, erőszakos, nagyszájú ember, aki képviselné az érdekeiket?- Nincs sajnos, pedig nagyon jó lenne. Lajvér legutóbb a diszkóról volt híres, a falu közepén, a kocsmában tartották. Idegenek jöttek, zajosak voltak és drasztikus szavakat használtak. Sikerült elérni, hogy bezárják. Azóta haragszik ránk a kocsmáros és nem nyitja ki a boltot sem. ♦J* *** Zörényi Károlyné dolgozott a boltban és a kocsmában.- A diszkót elvették, ellenkeztek, ezért úgy döntöttünk, nem lesz bolt. Öt évig csináltam, de itt csak kenyeret vettek, a tejet, a túrót, a tejfölt onnan vitték, ahol tehén volt. Azt hiszi, a kocsma is olyan nagy valami? Hisz innen az emberek nyolcvan százaléka dolgozni jár! A házak fölött, az erdő alján, a meg-meg rebbenő lombok közül egy csodaszép ház oromfala bukkan elő. Igen, ez a híres Bacchus fejes tanya. Éppen tegnap vette meg ötszázezerért egy gödöllői zöldséges és egy autószerelő. Jókedvű, szívélyes társaság álldogál kinn a melengető napsütésben, borral kínálnak és mutatják a tanyát. Az egyik tanya valóságos múzeum: fonott babkocsi a századelőről, vasalógép fából, dohányvágó, rámás csizma, 1917-es stafírung, orvosi könyv 1774-ből, és egy prospektus, amiből szebb- nél-szebb kovácsolt vas kapukat és kerítéseket kínáltak. D. VARGA MARTA A tanítás kreatív, alkotó munka Beszélgetés Elblinger Ferenc pedagógussal Első díjat nyert a Keszthelyen megrendezett 43. Országos Középiskolai Fizikai Tanári Ankét és Eszközkiállításon az atomfizika történetét és atomfizikai kísérleteket bemutató CD romjáért Elblinger Ferenc, a szekszárdi I. Béla Gimnázium pedagógusa.- A reál beállítottságú emberek számtalan, a pedagógus pályánál jobban fizető szakmát választhatnak. Ön mégis tanár lett, miért?- Az, hogy fizikával, matematikával akarok foglalkozni, számomra mindig egyértelmű volt, a gimnáziumban fizika tagozatra jártam. Olyan osztályunk volt, amely kiemelkedett a tanulmányi eredménye alapján, nagyszerű tanárok tanítottak. Pályaválasztás előtt gondolkodtam a mérnöki pályán, de aztán elmentünk üzemlátogatásra és ott rádöbbentem, hogy nem nekem való lenne az olyan munka, ami inkább vezetési gyakorlatot kíván, mint tudományos gondolkodást és kreativitást.- így került a pedagógiai főiskolára.- Igen, mert úgy gondoltam, ahhoz, hogy elméleti matematikus legyek, nincs elég tehetségem A főiskolán kezdetben a matematika jobban érdekelt, de amikor másodéves lettem, akkor kezdődött a fizika tanszék egyetemi szintté szerveződése és Szegedről olyan tanárok érkeztek, akiknek hatására attól kezdve a fizikával kezdtem intenzívebben foglalkozni.- Mikor döntött úgy, hogyha elvégezte a főiskolát, akkor tanítani fog?- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a gyermekek tanítása iránti vágy kezdettől megvolt bennem, de a tanítási gyakorlatok alatt szép lassan kialakult. Ahogy belerázódtam az oktatásba, egyszer csak elkezdtem jól érezni magam és úgy döntöttem, hogy itt maradok. A tanári pályán sok kedvező dolog van.- Például?- Csodálatos érzés, amikor a pedagógus segítségével a jobb képességű diákok előtt feltárul az adott tudományág teljes egésze.- Ezen kívül mi a szép a tanításban?- Az, hogy ez alkotó munka, méghozzá olyan, amit emberek közelségében végez az ember. Szeretek középiskolásokkal foglalkozni.- Sokak szerint pedig éppen ezzel a korosztállyal nehezebb szót érteni.- Én ezt nem gondolnám, bár igaz, hogy a középiskolában mások az emberi viszonyok, mint az életben. Itt őszintébbek a megnyilvánulások, igazabbak a diák barátságok és szerelmek, mint a felnőtt társadalomban.- CD-romján, amellyel első díjat nyert, az atomfizikával foglalkozik. A fizikának miért éppen ezt a területét választotta?- Ennek két oka is volt, egyrészt olyan CD-t akartunk, amin a középiskolai fizika órán nehezen szemléltethető részt tudunk bemutatni. Másrészt a XX. század az atomfizika százada volt, ennek összegzése a CD-rom, amelyet Hangay Istvánnal közösen készítettük.- Még egy-két hét és vége a tanévnek. Mit csinál a nyári szünetben?- A fizikától távol eső dologgal fogok foglalkozni, Tolna megye művészettörténeti emlékeit szeretném felvinni az internetre. Kértem hozzá támogatást az önkormányzattól, ha megkapom, impozáns alkotás lesz. Ha nem, akkor is megcsinálom, de akkor szerényebb formában. _____ _____ F. KOVÁTS ÉVA N évjegy: Elblinger Ferenc 36 éves, matematika-fizika szakos tanár Tanulmányok: általános iskola Mecseknádasd, Petőfi Sándor Gimnázium fizika szak, Bonyhád, Tanárképző Főiskola matematika-fizika szak, Pécs ELTE fizika szak, Budapest Munkahelyek: Decsi Általános Iskola 1986. Szekszárd, Rózsa Ferenc Szakközépiskola (jelenleg I. Béla Gimnázium és Informatikai Középiskola) 1987-től Emellett 4 éve fizikát és tudománytörténetet tanít a Gábor Dénes Főiskolán, 3 évig pedig óraadó volt a paksi ESZI-ben Lakhely: Szekszárd Család: felesége Stallenberger Helga magyar-angol szakos tanár Gyerekek: két kislány, öt és másfél évesek Hobbi: munka és művészettörténeti emlékek fotózása Nagy Gáspárnak nincs oka panaszra. A rendszerváltás óta ötödik kötete lát napvilágot. A ma ötvenegy éves költő nemcsak az irodalomkedvelők érdeklődését váltotta ki, amikor megírta Örök nyár: elmúltam 9 éve című versét. A Nagy Imréről és az 1958-ban kivégzett forradalmárokról 1984- ben publikált költemény szálka volt a hatalom szemében. A két évvel később született A fiú naplójából című verse a Tiszatáj című folyóirat betiltásának egyik oka volt. Alapélménye a dezillúzió - írta róla egy elemző a kilencvenes évek elején. Ez mit sem változott, mint ahogy ma is a ke- let-közép-európai helyzet és a magyarság sorskérdései foglalkoztatják. Legújabb kötete bemutatóján Szekszár- don és Bony ’iádon találkozott olvasóival a költő. Ekkor kértük egy rövid beszélgetésre. Leginkább arra voltunk kíváncsiak, miként érzi magát költőként és állampolgárként tíz évvel a rendszerváltoztatás után.- József Attilával én is mondom „nem az a fontos, hogy én írjak verset, de szükséges, hogy vprs írassék”. Látszólag egy költészetellenes korban élünk. Min- kebeli kannibálok vagyunk, még az egy dent eláraszt a politika, az üres szenzá- irányba húzó barátok közül is néhányan ciók. Én azonban már látok egy felnő- nüanszok miatt zabálják fel egymást, vekvő nemzedéket, amelyik Arany Já- Ezekről a nagy lélekrengésekről és pál- nost, Rilkét vagy Petőfit olvas. fordulásokról szólok, amikor verset írok. Másrészt: nem jó a közérzetem, tehát Igaz, hogy ma a politikai bizottság nem van miről beszélni. A szabadság dzsun- alakul át verselemző bizottsággá... Mos- gelében egyelőre még kaszabolunk. Bé- tanában a politikusok nem olvasnak verseket. Pedig szerintem jobban tennék, ha a felesleges szócsaták helyett egy jó novellát vagy egy jó verset levennének a polcról. Másrészt pedig: jó lenne, ha a döntéshozók a kultúráról, a tudományról úgy gondolkodnának, hogy az arra való költés nem haszontalan dolog. Gondoljuk csak meg, hogy a két világháború között Húsz év a kétezerből Húsz év alatt - a második évezred utolsó két évtizedében - közel száz verset közölt Nagy Gáspár az immár 54. évfolyamát jegyző Tiszatájban. A lírikusi pálya keresztmetszete a könyvhétre megjelent Húsz év a kétezerből című kötet, a versek az elmúlt évtizedek közéletéről ^ Iső történéseiről is hű képet adnak. A költői, nkásságát !dén március 15-én Kos- suth-díjjal ismerték el. Klebelsberg Kunó négyezer iskolát létesített! Ma igen nagy bajok vannak ezen a területen. Reméltem, hogy a rendszerváltással nagyobb lesz az áttörés, és ezt még nem adtam fel. Lehetetlen belépni a harmadik évezredbe úgy, hogy nem növekszik markánsan a kiművelt emberfők száma. Ha ugyanis ez nem következik be, akkor az irodalom és a művészetek meghalnak.- Jó, hogy szabadság van, és csikorogva bár, de működik a többpártrendszer. Sok emberi gyarlóságot cipelünk magunkkal. Új generációra van szükség, aki ezeket immár elfelejti. A múltat azonban nekik is meg kell ismerniük, hogy a különböző generációk között legyen egy híd, amelyen átjárhatnak egymáshoz. HANGYÁL Kaszabolunk a szabadság dzsungelében A költő a rendszerváltoztatás utáni Magyarországról LajvérMptetésben
