Tolnai Népújság, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-24 / 146. szám

12. oldal - Tolnai Népújság BÁTASZÉK I MAGAZIN 2000. Június 24., szombat Egy megvalósult régi álom Állandó helyre kerül a népcsoportok féltett kincse Régi álmuk válik valóra ma délelőtt a bátaszéki embereknek, tizenegy órától ugyanis sor kerül a közelmúltban el­készült tájház avatására. A tájház létrehozásának ötlete több mint egy évtizeddel ezelőtt fogalmazódott meg: 1986-ban a Bátaszékiek Baráti Körének első találkozóján vetődött fel először a gondolat, majd kis szünetet követően 1995-ben Bátaszék várossá avatásának ünnepén, a sváb, székely és felvidéki népcsoportok érté­keiből összeállított „Tőlünk, Rólunk” kiállítás kapcsán került ismét előtérbe a megvalósítás kérdése. A jól sikerült kiállítás ugyanis vég­képp megerősítette a helyieket abban az elha­tározásukban, miszerint igenis szükség van egy olyan épületre ahol az érdeklődők állan­dó jelleggel megtekinthetik Bátaszék népcso­portjainak féltve őrzött értékeit. - Ahhoz, hogy a sok felbecsülhetetlen érték, amivel ren­delkezünk, együtt maradhasson, közkinccsé válhasson, és ne csak azoknak legyen megte­kinthető, . akiket érzelmileg érint, hanem azoknak is, akik a város múltjára kíváncsiak, feltétlenül szükség van egy állandó tárlat létre­hozására - nyilatkozta akkoriban Bognár Je­nő, a város polgármestere. Az álmok megva­lósításához azonban összefogásra volt szük­ség a bátaszékiek, az elszármazottak és a ha­táron túl élők részéről egyaránt. A város 1997- ben „Bátaszék Város Önkormányzata Tájház és Népi Kultúráért Közalapítvány” elnevezés­sel közcélú alapítványt hozott létre, megte­remtve ezzel a pénzgyűjtés lehetőségét, ám a számlára sajnos csak nagyon kis összeg futott be, s bár a Stuttgartiak Baráti Köre is jelentős pénzt adományozott volna a tájház létrehozá­sára, még ez az összeg is kevésnek bizo­nyult a kiállítás „berende­zésére” leginkább alkalmas Szabadság utcai ingatlan megvásárlásához. A vezető­ség több megbeszélést foly­tatott a régi sváb parasztház tulajdonjogának megszer­zéséről, s sokáig úgy tűnt, hogy kútba esnek a tárgya­lások, ám az idei esztendő­ben végre sikerrel zárultak az egyeztetések. Az önkor­mányzat az év elején pályá­zatot nyújtott be a Nemzeti Kulturális Örökség Minisz­tériumához, s az elnyert tá­mogatással, az eddig össze­gyűjtött összegekkel és a németek által adományo­zott összeggel sikerült meg­vásárolni az épületet, s fő­ként társadalmi összefogás­sal létrehozni az állandó ki­állítást. A tájházat Sümegi József, a II. Géza Gimnázi­um igazgató nyitja meg, majd Cseri Árpád, a felvidé­ki, Zeyer Imre, a német és Kismődi István, a székely népcsoportok életéről, kul­túrájáról, szokásairól tart előadást. ______________________________(RÓNAI) A „Milleniumi Napok” mai programja: 9.00: Hálaadó mise a római ka­tolikus templomban 10.00: Térzene a Szentháromság téren (közreműködik a be-sigheimi fúvószene­kar) 11.00: A tájház felavatása (né­met, felvidéki, székely nemzetiségi kiállítások megnyitása) 15.00: Képzőművészeti kiállítás megnyitója bátaszéki al­kotók munkáiból a Petőfi Sándor Művelődési Ház­ban 17.00: Parlamenti válogatott- Bátaszéki öregfiúk labda­rúgó mérkőzés a helyi sporttelepen. 20.00: Hangverseny a római ka­tolikus templomban (közreműködik a besigheimi fúvószene- kar). ■ Barátság, szívélyesség, vendégszeretei Steffen Bühler, a német testvértelepülés, Besigheim polgármestere is vendége volt a millenniumi napok rendezvényeinek. A Stuttgarttól huszonöt kilométerre található, tizenegyezer lakosú kisváros első embere nem először látogatott Magyarországra, a fiatal pol­gármester már több éve jó kapcsolatot tart fenn Bátaszék vezetőivel.- Immár nyolcadik éve állunk testvérvárosi kapcsolatban Bátaszékkel, s ez alatt a hosszú idő alatt igazán korrekt, jó viszonyt sikerült ki­építenünk - mondja a két település kapcsolatá­ról a fiatal polgármester. (Bátaszéken 1992-ben, míg Besigheimben 1993-ban került sor a doku­mentumok aláírására) - Azért is különösen fi­gyelemreméltó ez az együttműködés, mert a két város hatalmas távolságra (1100 kilométer - a szerző) van egymástól, ami igazán megnehe­zíti a kapcsolattartást, ennek ellenére azt mondhatom, hogy barátságosság, szívélyesség és vendégszeretet jellemzi a kapcsolatunkat. Látogatásaink alkalmával az itteni vezetők rendszerint nagyszerű programokat szerveznek számunkra, s különös figyelmet fordítanak arra is, hogy részletesen bemutassák és megimertessék velünk a várost és a közvetlen környezetét egyaránt.- A polgármesterek kölcsönös látogatásán kívül, még miben mutatkozik meg a két város együtt­működése.- Természetesen amellett, hogy a város vezetői rendszeresen tartják a kapcsolatot, több intéz­ményünk, egyesületünk között áll fenn kulturá­lis jellegű kapcsolat. Rendszeres „összeköttetés­ben” vannak iskoláink, egyesületeink, aminek jó példája a közelmúltban Belgiumban rende­zett „Jung Spiele” elnevezésű játékok, s feszti­váljainknak, rendezvényeinknek is állandó résztvevői a bátaszékiek.- Ön ezúttal nem csak azért érkezett Báta- székre, hogy részt vegyen a város millenniumi rendezvényein. Látogatásának egy különösen fontos célja is volt.- A német emberek jókívánságait hoztam Bátaszékre - mondja nevetve a látogatását firta­tó kérdést kissé kikerülve a fiatal polgármester, akitől a későbbiekben azt is megtudtuk, hogy a tájház felavatásához ötezer német márkás tá­mogatást adományoz a városnak. ____________IRON) H armadszor Bátaszékről Megjelent Bátaszék történetének harmadik kötete Nyolc évvel az első kiadvány megjelenését követően a kö­zelmúltban ké­szült el a Bátaszék törté­netét feldolgozó sorozat harma­dik kötete. Dr. Dobos Gyulá­nak, a Tolna Me­gyei Levéltár igaz­gatójának, a kötet szerkesztőjének az első két kiad­ványhoz hasonló­an ezúttal is egy küllemében és tar­talmában exkluzív kiadványt sikerült összehoznia. Az 520 oldalas har­madik rész három fejezetben tag­lalja Bátaszék történetének 1790-1944 közé eső eseményeit. A kötet első fejezetét T. Mérey Klára, a történettudományok doktora írta, aki 1790-től a sza­badságharcig bezárólag dolgozta • fel a város történetét. A dualiz­mus koráról, az első világháborút is érintve (1849-1920) dr. Balázs Kovács Sándor írt összefoglalót, míg a két világháború közötti (1921-1944) szakaszról Aradi Gábor gyűjtötte össze az infor­mációkat. A könyv első két feje­zetét dr. Szita László, a történet- tudományok doktora, a Baranya Újra együtt a régi játszótársak Dr. Fenyvesi Máté is a meghívottak között A Parlamenti válogatottal méri össze erejét a Bátaszéki öregfiúk együtte­se ma este öt órától a helyi sporttelepen. A szervezők erőfeszítése nem volt hiábavaló, a politikusok igen erős gárdával érkeznek a találko­zóra. A csapat tagja lesz többek között dr. Fenyvesi Máté, a Fe­rencváros egykori sokszoros vá­logatott labdarúgója, de - a gárda kapitányaként - a parlamenti együttest fogja erősíteni a bátaszéki kötődésű Bánki Erik és a jelenleg Mosonmagyaróváron élő, ám alsónyéki születése miatt a környékhez ezer szállal kötődő Papp János is. A parlamenti csa­pat „megerősítésére” a szervezők megnyerték dr. Freppán Miklóst, a Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjét is, aki örömmel mon­dott igent a megtisztelő feladatra. Nem kell azonban féltenünk a bátaszéki „öregeket” sem, ők - több-kevesebb változtatással - közel huszonöt esztendeje fut­balloznak együtt, s a Ferencváro­si Öregfiúkkal és a Magyar Öreg­fiúk válogatottjával is összemér­ték már erejüket. A gárdát több egykori NB Ill-as játékos erősíti, köztük Topor István, Németh Nándor és Nagy Ferenc, de pá­lyára lép Tóth László, Bozsolik Róbert és Papp Péter is. Előzete­sen tervbe volt véve a csapat egy­kori sztárja, a Fradi csapatát erő­sítő Horváth Péter meghívása is, ám a válogatott támadó érkezése csak az utolsó percekben válik biztossá. A tervek szerinti két­szer negyven perces találkozón a kezdő rúgást Bátaszék polgár- mestere, Bognár Jenő végzi el, aki a találkozó lefújását követően fogadást ad a csapatok tiszteleté­re. Az est vacsorával és baráti be­szélgetéssel zárul. _____________________________________(RÓNAI) Lapunk mai száma Bátaszék Város Önkormányzata jóvoltából jutott el minden bátaszéki háztartásba Aki összefogja az elszármazottakat Tizenkét éve a bátaszékiek szolgálatában Béres Sándorné mindig a szívén vi­selte a bátaszéki emberek sorsát, s még ma, hatvanhat évesen is azért dolgozik, hogy összefogja azokat a bátaszékieket, akiket egykoron „szétszórt” az élet. Klári néni a helyi baráti kör titkáraként immár több mint egy évtizede áll az el­származottak szolgálatában.- A község vezetőiben először 1986- ban vetődött fel annak gondolata, hogy levélben felkeressék, és egy találkozó erejéig összehívják azokat, akik valami­lyen okból egykoron elhagyták Bátaszéket, ám még ma is erős kötelé­kek, rokoni szálak, barátságok, emlékek fűzik a városhoz - kezdi a beszélgetést Béres Sándorné, Klári néni. - Abban az évben, októberben került sor az első ta­lálkozóra - amire az ország minden tájá­ról, mintegy kétszázan ér­keztek'. A rendezvény nagy sikerére való tekintet­tel döntöttek úgy, hogy a jövőben két évente mindig megtartják az összejöve­telt. Az első találkozás al­kalmával határozták el azt is, hogy megalakítják a Bátaszékről Elszármazot­tak Baráti Körét, amit ké­sőbb azért kereszteltünk Bátaszéki Baráti Körre, hogy a helyi lako­sok se érezzék magukat kirekesztve egy- egy találkozóról.- Klári néni mikor kapcsolódott be a baráti kör munkájába?- 1988-ban kerültem kapcsolatba a cso­porttal, s azóta, immár tizenkét esztende­je végzem a titkári teendőket. Az eddigi találkozóknak egy kivételével aktív része­se voltam, részt vettem a szervezésben, levelezget- tem, telefonálgattam, úgy­mond tartottam a kapcsola­tot az elszármazottakkal. Ma is nagyon sokat telefonálga­tok, rengeteg levelet írok, de nagy örömömre engem is sokan keresnek, sokan írnak levelet, érdeklődnek, hogy mi van velünk, mi újság a vá­rosban, mit tudnának segíte­ni, mikor lesz az újabb találkozó, s ezer­nél több kérdéssel bombáznak az ország minden szegletéből.- Honnan jönnek össze az emberek, egy-egy ilyen találkozóra?- A Bátaszékről elszármazottak zö me Budapesten, Pécsett, Szekszárdon és környékén él, de vannak tagjaink, akik Miskolcról, Kőszegről, Dunake­sziről érkeznek, sőt a Németországban élők is el szoktak jönni az összejövete­leinkre.- Milyen érzésekkel tekint vissza az ed­digi találkozókra?- Tulajdonképpen vegyesek az érzése­im, hisz mindegyik találkozónak megvolt a maga varázsa, mindegyik találkozó más- és más miatt maradt emlékezetes számomra. Két találkozó azonban külön is említést érdemel. Az egyik az 1990-es összejövetelünk, ami a taxisblokád miatt még ma is élénken él bennem, még ma is összeszorult szívvel gondolok vissza arra, hogy előzetesen százhuszonnyolcán ígér­ték érkezésüket, s a mostoha körülmé­nyek, az útlezárások ellenére hatvannyol­cán el is jöttek a találkozóra. A másik pe­dig az 1996-os rendezvényünk, mely a megalakulásunk tíz éves jubileuma miatt marad örökre emlékezetes.- Hogy zajlik egy ilyen összejövetel, mi­lyenprogramokkal várják a „vendégeket”?- Minden találkozón beszámolunk tag­jainknak a város életéről, az év legfonto­sabb eseményeiről. A polgármester úr rendszerint ebéden látja vendégül a tago­kat, majd a helyi kultúrházban rende­zünk zenés, táncos műsorokat, beszélge­téseket. Emellett minden alkalommal szabad programokat is adunk, hogy min­denki ellátogasson szeretteihez - és mivel a rendezvényünk mindig egybeesik a ha­lottak napjával - kilátogathasson a teme­tőbe halottaihoz.- Immár nagyon közel az idei rendez­vény. Ezúttal mivel lepik meg a vendége­ket?- Az eddigi összejövetelekhez hasonló­an, ezúttal is sok érdekes és tartalmas programot szervezünk. Többek között el­látogatunk a Tájházhoz, s megtekintjük a templom mellett zajló ásatásokat is. Re­mélem, hogy sokan eljönnek az idei ren­dezvényre is, hisz ez is bizonyítaná, meg­erősítene abban, hogy érdemes folytatni az elkezdett munkát. RÓNAI GÁBOR Megyei Levéltár nyugalmazott igazgatója, míg a harmadikat dr. Izsák Lajos, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem tanára, egy­kori bátaszéki lakos lektorálta. A kötet érdekessége, hogy az első két kiadástól eltérően ezúttal névmutató is készült hozzá, mely Csekő Ernő levéltáros mun­káját dicséri. A könyv számítógépes munkálatait Nagy Iván végezte. A szerkesztők az utolsó negyven oldalt fotókkal töltötték meg, az olvasók Köny­ves Jánosné és Vituskáné Juhász Ildikó képeiből kaphatnak ízelí­tőt_______________________-B-

Next

/
Oldalképek
Tartalom