Tolnai Népújság, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-11 / 109. szám
2000. Május 11., Csütörtök Tolnai Népújság - 7. oldal EGÉSZSÉGE S ÉLETMÓD Új szakrendelés, új ágyak Depresszió ambulancia A Tolna megyei Önkormányzat Kórházának Pszichiátriai Osztálya keretében 2000. május közepétől szorongás-depresszió szakambulancia kezdi meg működését. A szakambulancia a szorongásos és depressziós állapotok szakellátást tűzte ki célul. A szorongásos állapotok közül az alábbiakban néhányat szeretnénk kiemelni.- Pánikzavar, mely rohamokban jelentkező szorongásos tünetekkel - szívdobogás, fulladásérzés, torokban gombóc érzés, mellkasi szorítás, zsibbadás érzés stb. - jellemezhető.- Fóbiák, melyekre a fenti tünetek bizonyos helyzethez - tömegben tartózkodás, zsúfolt járművön utazás, idegenekkel való étkezés, vélemény nyilvánítás - kötötten való megjelenés a jellemző.- Generalizált szorongás, melyet hosszú időn keresztül fennálló rossz közérzet, feszültség érzés, teljesítménycsökkenés, alvászavar jellemez.- Szomatizációs zavar, mely kimutatható testi betegség, elváltozás nélkül jelentkező szomatikus panaszokkal jellemezhető.- Lélektani válsághelyzetek, melyek megoldása az egyén képességeit egy adott időben meghaladja. A fentieken kívül a szakambulancia az eltérő időtartamú és súlyosságú rossz hangulattal, közérzettel, alvászavarral, étvágytalansággal, örömtelen- séggel, teljesítménycsökkenéssel jellemezhető depressziós állapotok kezelését is céljának tekinti. A szakambulancia helye: szekszárdi kórház pszichiátriai osztályának földszintje. Rendelési idő: kedden és pénteken 10 órától igény szerint. Rendel: dr. Szabó Zoltán pszichiáter szakorvos. Első rendelési idő: 2000. május 16. A szakambulancia előjegy- zéses rendszerben fog működni a felesleges várakozás elkerülése érdekében. Előjegyzést a szakambulancia működési idejében a 74/501-500/169 melléken, ezen időn kívül a Pszichiátriai Osztály telefonszámain lehet kérni dr. Szabó Zoltán pszichiáternél. Az ambulancia igénybevétele az érvényes TÁJ kártyával rendelkezők részére térítés- mentes. A megjelenéshez orvosi beutaló nem szükséges. DR. SZABÓ ZOLTÁN PSZICHIÁTER SZAKORVOS Adományok Hollandiából A szekszárdi kórház az idei évben igen jelentős, külföldről érkező adományokhoz jutott. Az adomány nagy részét kórtermi berendezési tárgyak tették ki, melynek segítségével a betegek számára jobb, komfortosabb ellátást tudtunk biztosítani. Ezek közé tartozik az a 150 db korszerű, mozgatható ágy, amely a betegeknek kényelmes fekhelyet biztosít, és az ápolók munkáját is nagymértékben könnyíti. Az ágyasztallal ellátott éjjeli- szekrények lehetővé teszik a fekvő betegek megfelelő körülmények közötti étkeztetését. Tudjuk, hogy sokszor már a megterített asztalnak is étvágyjavító hatása van. Ahol a lehetőségeink adottak voltak, ott a kapott székekből, asztalokból étkezőt, társalgót rendeztünk be, így kulturált körülmények között beszélgethetnek betegeink és fogadhatják látogatóikat. Folyamatosan törekszünk arra, hogy betegeink számára magasabb színvonalú ellátást nyújtsunk. Ehhez szorosan kapcsolódik a megfelelő betegkomfort biztosítása. Ennek javításában segítettek adományozóink melyért köszönettel tartozunk Tam Gabriellának, aki kapcsolatai révén biztosította számunkra a lehetőséget és a hollandiai Vicent Van Gogh Pszichiátriai Intézetnek. Külön köszönjük a hollandiai vendéglátást Jenken Teo- nak Leo és Ingrid Noy-nak, Clemens Weijmans-pák, hogy ott tartózkodásunk alatt segítettek bennünket, ellátásunkról gondoskodtak és élményekben dús programokat szerveztek számunkra. NAGY ZOLTÁNNÁ ÁPOLÁSI IGAZGATÓ *(9369)* Nő az asztmás megbetegedések száma Kellemetlen, de jól kézben tartható Az elmúlt héten emlékeztek meg Szekszárdon az Asztma világnapjáról. Dr. Csábi Márta gyermekgyógyász, gyermek-tüdőgyógyász tájékoztatása alapján az alábbiakban a betegségről, annak történetéről, napjaink aktualitásairól olvashatnak.- Mit tudunk a betegség történetéről?- Bár sokan az allergiát és asztmát a XX. század betegségének tartják, mégis régi iratok és könyvek utalnak „speciális betegségekre”, amit ma allergiás betegségnek tekintünk. Gyökerei a görög „ergosz” (működés, tevékenység) és „allosz” (más, eltérő) szavakban lelhető fel. Az első adatok a betegségről i.e. 3000 tájáról származnak. Menes fáraó feltehetően rovarméreg allergia következtében halt meg a Nílus folyó partján. Britannicus híres volt a római történelemben, ő lószőr allergiában szenvedett. Botallo olasz orvos először jegyezte le a „rózsaláz” tüneteit a XVI. században. John Bostock angol orvos 1819-ben Londonban az Angol Királyi Orvostársasság előtt leírta azokat a szem- és orrtüneteket, amelyeket szénanáthának neveztek el. A legjelentősebb áttörés a XIX. század végén történt, amikor Charles Blakley angol orvos megkezdte az első kutatást a szezonális náthával kapcsolatban. Egyszerű oka volt törekvésének : ő maga is ebben szenvedett, így önmagát gyógyította. Ő tanulmányozta és fedezte fel elsőként a virágpollen jelentőségét „nyári hurut, szénaláz” néven. Pirquet osztrák gyermekorvos és Shick Béla, a XX. század elejének e két tudósa használta először az allergia szót, később egy Cook nevű amerikai kutató honosította meg a kifejezést. Hosz- szabb szünet után, az 1960-as évek végén az Ishizaka házaspár immunglobulin-kutatása hozta a második áttörést az allergia kutatásában. Azóta megismertük az allergiás gyulladás számos tényezőjét. Jelenleg a legtöbb molekulárisbiológiai tényező teljesen ismert, bizonyos kérdések azonban még mindig tisztázatlanok. Sajnos továbbra sem remélhetjük, hogy az allergiás betegségek minden egyes aspektusát hamarosan sikerül tisztázni.- Mi a helyet napjainkban a betegséggel, gyógyításával?- Egyértelműen civilizációs betegségnek tekinthető az allergia és az asztam. Az ipar fejlődése, a nagyvárosok kialakulásának „ho- zadéka”, korunk betegsége. Régen a fertőző betegségek voltak a jellemzők, a nagy, pusztító járványok. Az allergia ilyen szempontból nem olyan veszélyes, ebbe szerencsére nagyon ritkán halnak bele a páciensek. Az allergiás betegek ma már komoly egészségügyi problémát jelentenek a legtöbb fejlett, iparosodott országban. Az allergiás tünetek kialakulásában a genetikai tényezők szerepe jól ismert, de a környezeti hatások szintén nagyon fontosak. A Európai közösségen belül több allergoló- giai társaság rábírta kormányát, hogy kezdjenek el foglalkozni a növekvő allergiás megbetegedések problémájával. E betegségek nagy terhet rónak az egyénre, a családra, a társadalomra, az egészségügyre egyaránt, melyet az életminőség és a termelékenység csökkenésén és az egészségügyi ellátás öltségein lehet lemérni.- Mire hívná fel az érintettek figyelmét?- Már a legelső életévekben megjelennek a tünetek annál a gyereknél, amelynek hajlama van erre. Ezért nagy a jelentősége a gyermek-tüdőgyógyászatnak. A cél a betegség kialakulásának késleltetése, ameddig csak lehet. Az iskola hiányzások, a munkából való kimaradás jó mutatószámot adnak a betegség társadalmi hatásának felméréshez. Bizonyított, hogy az allergiás gyermekek teljesítménye gyengébb, mint egészséges iskolatársaiké. Ennek oka a hiányzások mellett a gyógyszerek betegre való hatásában keresendő. A legtöbb allergiás gyermek felnőtt korában is allergiás tüneteket mutat. Magyar- országon az asztam előfordulási gyakorisága 3 százalék, ma mintegy 70 ezer asztmás gyermek él, amit azt jelenti, hogy 130-140 ezer szülő számára az asztma nap mint nap potenciális veszélyforrás. A betegség jól kezelhető, szinten tartható. Ehhez azonban rendszeres szakorvosi ellenőrzésre van szükség, a gyógyszerek pontos beállítására a beteg részéről pedig alkalmazásuk szabályainak nagyon precíz betartására. VENTER Az allergológia fiatal tudomány, a XX. században alakult ki. Ma már jó esélye van a betegeknek a pontos diagnózis és a megfelelő kezelés tekintetében. Egyre több szakember foglalkozik ezzel a tudománnyal. Korábban az emberek nem tudták, hogy allergiájuk van, ritkán fordultak orvoshoz. Mivel a megbetegedések száma évről-évre nő, nem elegendő, ha az orvosok és szakemberek tisztában vannak az allergia okaival, azzal, hogy ez a fogalom milyen betegeket takar. Megfelelő információ birtokában a betegek is képesek tüneteik felismerésére, betegségük súlyosságának megítélésére, az egészségesek pedig esetleg kivédhetik a betegség kialakulását. Megyénk, környezetünk Gondolatok a környezeti nevelésről „Nem elég a mai időkben törvényeket írni, de azok iránt szimpátiát is keli gerjeszteni.” Széchenyi István A kormány 1998. II. 13-i határozata Nemzeti Környezetvédelmi Program előkészítéséről intézkedett. Ennek helyzetértékeléséből idézünk: „A környezetvédelemben felmerülő problémák jelentős része vezethető vissza arra a tényre, hogy Magyarországon még nem felelő szintű a környezeti tudatosság foka. A lakosság ismeretei a környezetről, a környezetvédelemről, annak megóvásáról hiányosak, és többnyire nem megfelelő színvonalúak. Gondoskodni kell arról, hogy a természetvédelem oktatása már óvodás kortól tudományosan megalapozott és egyúttal élményszerű legyen.” Ugyanilyen gondolatokat tartalmaznak a korszerű, európai normáknak is megfelelő (helyenként azokat megelőző) környezet- és természetvédelmi törvényeink. Kiemelik, hogy nemzeti kincsnek minősülő természeti értékeink megőrzése az állampolgárok és ön- szerveződő csoportjaik aktív részvétele nélkül nem lehetséges. Nemcsak törvényeink, hanem az előttünk álló történelmi feladat, az EU-hoz való csatlakozás miatt is fontos e területre figyelni, hiszen nagy lemaradást kell viszonylat rövid idő alatt behozni az országnak. A késlekedésért pedig már eddig is nagy árat fizettünk: gondoljunk csak folyóink állapotára, az elszennyezett talajvízre. Az EU által is dicsért biológiai sokféleségünk, a kevésbé intenzív mezőgazdaság miatt megkímélt termőföldkincsünk is veszélybe kerülhet, a hulladékkezelés, a szennyvíz- tisztítás megoldatlansága miatt. Sokáig úgy tartottuk víz = élet, nemrég pedig tanúi lehettünk annak, hogy örökkévalónak hitt természeti értékeink pusztultak el pillanatok alatt. Népünk kedvezőtlen egészségügyi állapotának alakulásáért is nagy mértékben a szennyezett környezet tehető felelőssé. Becslések szerint a betegségek kialakulásában 40 százaléknyi a környezet szerepe. Az alacsony átlagéletkor, a rákos megbetegedések száma, - évente Szekszárd lakosságánál is többen halnak meg e betegségben -, a két milliós allergiás szenvedése is meggyőzhet bárki arról, hogy a környezetvédelem valamennyiünk közös ügye. A szennyezés a mi gondatlanságunk, olykor bűnünk következménye, hisz élőlényekként a természetnek is részei vagyunk, abban élünk, így annak megóvása, a károk megelőzése, a helyre- állítás emberi kötelességünk. Mai olykor eldologiasult, anyagia- sodott korunkban gyakran hallani, hogy mindenre megoldás a pénz. Természetesen a környezetvédelem is pénzbe kerül, de ugyanolyan szükséges a szemléletváltás, a meggyőzés, a hit, amelyért akár áldozatvállalásra is képesek vagyunk, vagy azzá válhatunk. E magatartásmód kialakításának eszköze a környezeti nevelés. Persze kérdezhető: miért nevelés és nem oktatás, miért környezeti és nem környezetvédelmi? Elsősorban azért, mert a környezetvédelem fogalmát csak az utóbbi fél évszázadban alkalmazzuk, környezetünk tudatos alakítása, megóvása pedig az emberi civilizáció része volt mindig. E nevelési terület holisztikus elvű: az ember külső (természeti, társadalmi), és belső környezetét is figyelembe veszi. A személyiség egészére (kíváncsiság, érzelem, akarat, értelem) kíván hatni, a művészet és tudomány a hit és a technológia nevelésben való arányos részvételével. Talán nem túlzunk, ha azt állítjuk, ez a kor adekvát nevelésfilozófiája. - A környezeti nevelés „a bölcsőtől a sírig” tartó folyamat. Az óvoda lehetőségeiből az életkori sajátosságoknak megfelelő nevelési eljárásokból, a szülőkkel való szoros kapcsolatból adódóan e területen figyelemre érdemes eredményeket ért el már megyénk több intézménye. Az európai gondolat atyja Jean Monett véleménye: „Ha újra kellene kezdeni az oktatással kezdeném.” A nevelés ugyanis az iskolában folytatódik, annak legfontosabb színtere. A természetszeretetre és -védelemre való nevelést lakóhelyünk élővilágának, a helyi értékek megismertetésével kezdhetjük. A kirándulások során a gyerekek felfedezhetik környezetük növény- és állatvilágát, a táj sokszínűségét: Gemencet, Szekszárdidombságot, Sárközt, Dél- Mezőföldet, Völgységet, Pacsmagot és még sorolhatnánk tovább. A rá- csodálkozást követi a természet megszerelése, megismerése és tisztelete, az érte való cselekvés esetleg áldozatvállalás. Az iskolák következő tanévi feladata a pedagógiai programok és helyi tantervek kerettantervek alapján történő felülvizsgálata. Itt nyílik lehetőség a Nemzeti Alaptanterv és a módosított Oktatási Törvény szellemének megfelelően a nevelési program újragondolására. A prioritások között - összhangban nemzeti érdekeinkkel, jövőképünkkel - a környezeti nevelésnek megfelelő súlyt kell kapnia. Ezt a célt szolgálja a néhol már elkészült iskolai környezeti nevelési program. Az új feladat természetesen új módszereket is kíván, amelyeket a szakmai testületek és egyesületek szakemberei az elmúlt évtizedben már kidolgoztak, kipróbáltak és hozzáférhetővé tettek. Megyénkben is több ilyen tematikájú továbbképzésen vehettek részt az érdeklődő kollégák, ezeket gyűjti egybe a Környezeti Nevelési Stratégia, amely helyzetfelmérésre és helyzet- elemzése építve módszertani ajánlásokat fogalmaz meg az iskolai nevelés területén éppúgy, mint a felnőtt- oktatásban, illetve a munkahelyekre. Mindazon intézmények, szervezetek, magánszemélyek, akik a környezeti nevelést magukénak érzik, segítséget kaphatnak nemzeti parkunk igazgatóságától. A megyénkben élő természetvédelmi szakemberek önzetlen támogatást nyújtanak a pedagógusok és tanítványaik képzéséhez és továbbképzéséhez. Ugyanígy az oktatóközpontok és a mintaiskolák is nyitottak mindenki számára. A személyes példamutatás, az utánozható magatartásminták, a médiák közvéleményt, közgondolkodást formáló szerepe egyaránt fontos. Éppúgy a jeles napok, mint ünnepnapok figyelemfelkeltő szerepe: hisz már Herman Ottó az „utolsó polihisztor” javaslata óta ünnepeljük május elején a „Madarak és Fák Napját”. Megyérik településein az önkormányzatok most készítik környezetvédelmi programjukat, amelyek természetesen feltételezik a lakosság, a civil szféra részvételét a közös célok megvalósításában éppúgy, mint a felnövekvő nemzedékek környezettudatos nevelésében. A mai felnőtt generációk felelőssége, hogy ne következzen be a karikatúrán látható vízió. Földünk, az emberiség sorsa, de leginkább lakóhelyünk, gyermekeink jövője a kezünkben van, ahogy dr. Vida Gábor akadémikus fogalmaz: „lehet mindezt nem féltve óvni, szeretni, és másokat is nem ugyanerre bíztatni?” DR. HORVÁTH NÉ PAPP IBOLYA Új porc kialakítása a térdizületben Műtét után 1-2 órával hazamehet a beteg A test egyoldalú túlterhelése az évek során tönkreteheti az ízületeket - főleg a térdben. A porcok az állandó nyomás, például állandó erős fizikai munka vagy nagy súly miatt egyre vékonyabbak lesznek és kirojto- zódnak. A csontok védelem nélkül egymáshoz dörzsölőd- nek, az ízület gyulladásba jön és megdagad. Az érintettek nem tudják a térdüket rendesen hajlítani és megterhelni, álláskor és járásnál erős fájdalom lép fel. Főleg az 50 év feletti nők veszélyeztetettek: csaknem minden másodiknak térdizületi gyulladása van. Német orvosok most kidolgoztak egy kíméletes operációs módszert, amely egyfajta pótporcot növeszt az elhasználódott vagy elpusztult porc helyére. Ez feleslegessé teszi a mesterséges Ízületet vagy legalábbis sok évvel későbbi időpontra halasztja annak beültetését. A beavatkozás folyamata a következő: az orvos 13 mm mély és 3 mm széles lyukakat fúr a csontba és kis szénszál-pálcikákat (az elpusztult porc felületének nagysága szerint 10-15 darabot) helyez a lyukakba. "Ezek a pálcikák csapként ülnek a csontban és serkentik a kötőszövet növekedését”. - mondja dr. Christian Tesch, a hamburgi Albertina kórház professzora. A szervezet ugyanis megkísérli a hiányok kitöltését, amelyek a sérülések következtében a csontban keletkeztek. Új szöveteket képez, ami a pálcikákat körülnövi, a csontban erősen lehorgonyozza és felületét védelmezőén bevonja, így a csontok már nem dörzsölődnek többé egymáshoz, a térd újra mozgathatóvá válik és megszűnik a fájdalom. Az új műtéti módszernek több előnye van: - Mindössze 40-50 percig tart és ambuláns módon teljes narkózis mellett végezhető (szívbetegeknél helyi érzéstelenítéssel). - Csupán 2-3 parányi bemetszés (egyenként 0,5 cm) szükséges. -1-2 óra múlva a páciensek hazamehetnek.- Az ízületet óvatosan azonnal meg lehet terhelni, egy hétig kell csupán a járást mankóval támogatni.
