Tolnai Népújság, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-06 / 105. szám
2000. Május 6., Szombat HÉTVÉGI MAGAZIN Tolnai Népújság - 11. oldal Diákküldöttek az Európai Unió ifjúsági találkozóján A témák a multikultúrát, a gazdaságot és a társadalmat érintették Dunaföldvárról Jáger Zoltán, Mohai Gyula, Nagy Brigitta és Nagy Kálmán is tagja volt annak a diákokból álló csoportnak, amely a közelmúltban részt vett az Európai Unió ifjúsági találkozóján. Közülük Jáger Zoltánnal beszélgettem.- Hogy jutottál el Franciaországba?- Az Európai Unió ifjúsági találkozójára meghívták Magyarországot is. Az én iskolám, a Dunaújvárosi Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola 30 fős delegációja képviselhette az országunkat. Ezen a találkozón az Európai Unió tagállamainak diákképviselői és még néhány meghívott ország - pl. Magyarország, Románia - diákcsoportja vett részt. A találkozó egyik központja Nancy volt. Többünket is ebben a városban szállásoltak el családoknál, sajnos csak egyesével, néhányan pedig Luneville-be kerültek. Nekem szerencsém volt, egy normális család látott vendégül, az anyuka a helyi tévénél dolgozik, az apa pedig könyvelő, a lányok 10 és 16 évesek. Nem nagyon zavartatták magukat, élték a mindennapi életüket. Az anya reggel, mikor felkeltem, már nem volt otthon, és csak este jött haza. Az apa azt hiszem szabadságot vett ki, ő volt többnyire velünk.- Milyenek a franciák?- Ami a kaját illeti, elég igénytelenek, általában chipset ettünk csirkecombbal. Más köretet, levest szerintem nem is ismernek. Egy csomó bogyót is esznek, és sajtot, de mindegyik a penészes típusba tartozott, ezért én nem kóstoltam meg. Az italban mértéktartóak, a két decis poharat még véletlenül sem tőlük tovább a felénél, annak is csak a fele almaié, a többi ásványvíz. Szembetűnő volt még, hogy szinte sosincsenek otthon, s igen meglepett, hogy egy hétig ugyanabban a ruhában járnak. Az viszont tetszett, hogy bár este későn fekszenek le, nem tévézéssel töltik az időt. Sokat ülnek a konyhában és beszélgetnek, játszanak. Mi például még társasoztunk is. Egyébként aranyos volt, amint néhány szót igyekeztek megtanulni magyarul, és meglepett, hogy volt egy francia nyelvű könyvük Magyarországról. Érdeklődtek a Balaton és Budapest iránt.- Hogy tudtál velük kommunikálni?- Az anya tudott egy kicsit németül, egyébként kézzel-lábbal.- Milyen programjai voltak a diák- találkozónak?- A harmadik napon Nancyban voltak uniós programok, például futóverseny, ahol a váltófutásban harmadikak lettünk. Ekkor voltak a bemutatkozó műsorok is. A negyedik napon jártunk Strassbourgban az Európa Parlamentben. Rengetegen voltunk, ezért másfél órát kellett várnunk, mire bejutottunk a tiszta üveg épületbe. Az ajtónál mindenkit megvizsgáltak, és át kellet menni egy fémkereső kapun.- Előírás volt az elegáns megjelenés?- Nekünk magyaroknak igen. Megegyeztünk, hogy így megyünk be. Felnőttekkel a kísérőkön, a parlament elnökén kívül nem is nagyon találkoztunk. Az ülésteremben volt az ifjúsági gyűlés. Mi a felső szinten kaptunk helyet. Itt volt tolmácsgép, ezért követni tudtuk az eseményeket. A témák a multikultúrát, a gazdaságot és a társadalmat érintették. Az ülés után ebédeltünk, majd szekcióülések következtek. Én a multikultúráról folyó vitába kerültem, de itt nem volt tolmácsgép, így nem értettem, miről is folyik a szó. Előző este nekünk is kellett erről írni, de ez itt senkit nem érdekelt. Másnap Luneville-ben voltunk, itt minden küldöttség megjelent, egy nagy felvonuláson vettünk részt a városnézés után. Este pedig fellépésünk volt Nancyban. Mit mondjak, a délután már elég ideges hangulatban telt, mert nem érkeztek meg a fellépés színhelyére a ruhák. Más településre küldték őket. A franciák nagyot néztek, mert emiatt szabadidő ruhában szerepeltünk. Igaz; bemondták, hogy mi az oka.- Mit adtatok elő?- Suplicz Mihály, a profi Vasas Táncegyüttes tagja tanított be nekünk egy dunántúli ugróst, volt közös gitáros éneklés, és egy fiú botos tánc is. Mind a harmincán szerepeltünk.- Szereztél új ismerősöket?- Főként a franciákkal és a dánokkal ismerkedtünk. A franciák elég gyerekesek, mi szerintem sokkal komolyabbak vagyunk. Rengeteget bohóckodnak, úgy kb. a tízévesek szintjén. Az ismerkedésre elég kevés idő jutott, bár utolsó este diszkóban voltunk. Sajnos nem mindenkit hoztak el ide a családok. Pedig nagyon igényes hely volt, mindenhol, még a mosdókban is kamerával felszerelve. 24 év alattiaknak alkoholt nem szolgáltak ki, cigarettát sem árultak, és meglepően sok magyar zenét játszottak.- Mit hoztál volna szívesen haza?- Azt a középiskolát, amit az utolsó napon látogattunk. Irtó modern, XXI. századi iskola, fotocellás kapuval, több tornateremmel, számzáras diákszekrényekkel. A tanárok ott nem járkáltak a folyosón, s mindig olyannak tűnt, mintha épp szünet lenne. Ha jól értettem, akkor ott szerdán nincs tanítás, de szombaton van. Az órákra sajnos nem mehettünk be. Balogh Emese Acsádi Rozália fekete könyve Mutz Erzsébet nevét eddig csak a családja ismerte. Most, hogy meghalt - és lánya, Acsádi Rozália megírta a Rekviem Mutz Erzsébetért című könyvet -, híresebb lett, mint valaha. Bár e feketébe vont, százegynéhány oldalas kötetnek koránt sem a hírverés a célja. Hanem az emberi fájdalom tolmácsolása. Az a ciki a verselésben, hogy képtelenség lazán csinálni. Ha nincsenek mögötte rettenetek, nem lehet rettenetesen szép a mű. Csak évszázadnyi kukaság után szólhat hitelesen egy csöndteli pillanatról, csak világraszóló csavargás után képes megsejttetni az otthon melegét, csak keserű kurvál- kodás után adhatja vissza tisztán az első csók ízét. Irodalmárok. Vannak, akik tükörpalotában élnek, önmaguk dicsőségén kívül semmit sem látva. A háromkötetes, paksi költőnő, Acsádi Rozália köztünk él. Tanít, bevásárol, nevet, szenved, ír. Eme fekete könyvében „a gyász kimondhatatlan fájdalmát” mondja ki. Sokszí nűen. Vagy még profánab bul fogalmazva: minden közre ad, ami csak egy ha Iáiból „kihozható”. Formailag és tartalmilag is változatos munkái a Babits Kiadó gondozásában jelentek meg. Többségük érthető módon szomorú - de nem vádaskodó! - sóhaj, ének, fohász, de van köztük néhány képvers és két próza is. A Rekviem hihetetlenül jó szerkesztett könyv. Ahogy illik: valahonnan elindul és valahova megérkezik. Keretbe foglalja két monumentális oratórium, e kereten belül újabb kontúrt ad a két próza, de a „töltelék” se akármi, hanem gondosan konstruált versfolyam. Az olvasó nem is tudja, hogy mit csodáljon legjobban Acsádi Rozáliában, aki a természet szépségeit és az érzelmek mélységeit is ámulatra méltó könnyed igényességgel festi le. „A megmaradás gyönyörű himnuszát visszhangozza a délután.”, „varjas fekete ősz”, „angyalok szárnyára / írom a hajnalt / fekete angyalszárnyak / lebegnek fekete égen / s én elveszek ebben a csendben / azt hiszem / elveszek egészen”, „átfedE L I S ÉDESANYÁM B E T H M U T Z C R CREDO D 0 1 S T ISTENEM N E MEGHAJLÍTASZ N G M E E MEGHAJLÍTASZ T Ö R E T T E V T É SÁRRAL Z R MEGKÖVEZTETSZ L É R G E Y KÖNNYEM SZÁRAD V rozódik rajtam a csend”, „ringattass át létem falán / ott vár engem az én anyám” , levetem arcomról a gyász zománcát”, „csak a hűvös lét peremén imbolygók már” , „halott az összes tárgy” , „egy asszony áll merengve az idő spirálködében”, „Apró kék lepkék cifrázzák a levegőeget; talán a készülő alkonyainak szőnek színeket, kergetőző villódzásukba belegabalyodnak a lezúduló napfényszálak. Sokáig tart a pillanat.”. A fentiek ismeretében mondani sem kell, hogy a Rekviem nem holmi rímbe szedett jajgatásgyűjtemény, hanem szépséges siratóénekek, méltóságteljes fájdalomdalok összessége. Emlékmű egy édesanyának. Ötven írás egy negyvenéves gyermektől. Ötven írás egy asszonytól, aki már maga is őszülő szülő. Mind elfáradunk, de az idő fáradhatatlan. Orvosolja a sebeket. Általa a bánat is múlandó. Ha e „mélyrepülés” után lehull az Acsádi-versek gyászfátyla, és visszaköltözik beléjük a jókedv, a kecsesség, a női báj, akkor alighanem ismét nagy költőt avatunk Tolna megyében. Mert e kötet több mint ígéretes. Aki ennyit tud a feketéről, annak mit üzen a szivárvány? Wessely Gábor V H Á U N L L S I Ó K V Á R MÉGHA J] M E G M E G Ö O BŰNÖM ÁLTAL MEGÖLETHETSZ K R MEGHALHATOK E T I U T H T t H E ÁRVÁD VÁC Á E T S N T S Z A S Z í D Z T O T T A nők zugivók, a férfiaknak meg elnézi a társadalom- Tíz éve 5-600 ezer körüli volt a számuk, míg a legfrissebb felmérések szerint 900 ezer. Ez visszakövetkeztetett adat, vagyis a már meglévő betegségek alapján számították ki. Ez döbbenetesen magas szám. Itt Palánkon jelenleg a három pavilonban 102 ágy van, ebből az alkoholfüggőségben szenvedő betegeknek 40-50 hely jut.- Ki nevezhető alkoholistának?- Mi magyarok olyan kultúrában élünk, melyben az alkohol is szerepet kap és nem negatív értelemben. A cél, a kulturált ivás, vagyis egy-egy jobb minőségű bor vacsora, vagy ünnepi alkalmakkor elfogadható. A veszélyeztetettek a gyakori, vagy a nagyivók, akik könnyen átcsúszhatnak alkoholfüggésbe. A szervezet mindenhez hozzászokik és egyre nagyobb adagot követel magának. A testi tünetek is megjelennek, kézremegés, verejtékezés, majd testi-lelki szövődmények. Hogy kiből lesz alkoholista? Erre nehéz válaszolni, a családi háttér, az „ivós” foglalkozások, a környezeti okok bizonyára befolyásolhatják, de van akinél az ivás másodlagos, a szorongását akarja kiinni magából.- Hány éve már annak, hogy nem lehet kötelezni egyetlen alkoholistát sem arra, hogy gyógyítássá magát?- A kötelezhetőség lassan-fokozatosan szűnt meg, nem egyik napról a másikra. Ennek több éve is van már. Ennek ellenére sok útja van a bekerülésnek, háziorvoson, gondozókon keresztül, de akár beutaló nélkül is lehet jelentkezni itt, Palánkon, az ambulancián. Érdekes módon a férfiak ivását a társadalom jobban tolerálja, a nők körében sokkal több a zugivó. Talán ennek az az oka, hogy a család titkolja, szégyelli, ha a család hölgy tagja inni kezd. Pedig minél rövidebb a kórelőzmény, annál könnyebb a betegség kezelése.- Mi történik azt követően, amikor valaki bejelentkezik az osztályra?- Nagyon fontos, hogyan jön ide valaki. Saját elhatározásából, vagy inkább a család nyomására. El kell érnünk, hogy ő maga is akarja, higgyen benne, hogy meg fog gyógyulni. Először az úgynevezett figyelőszobába kerül, amikor a különböző vizsgálatokat (belgyógyászati, ideg, pszichés, EKG, labor, stb.) elvégezzük. Ez alatt az idő alatt jelentkezhetnek a megvonási tünetek, melyeket gyógyszerekkel kezelünk. Viszonylag rövid idő, 2-3 hét elteltével a beteg már nem is kívánja az alkoholt. A lelki függés viszont ennél hosszabb idő, hónapok, gyakran évek is kellenek ahhoz, hogy ettől megszabaduljon. Ez azt jelenti, hogy amikor gondja, problémája van az érintettnek, önkéntelenül ne az alkoholhoz nyúljon. Nagyon fontos minden esetben a családi háttér, a barátok vagy a munkatársak segítése. Ha ez jól működik, könnyebb a talpra állás.- Mennyi időt vesz igénybe a gyógyulás?- Ez változó. Régebben 2-3 hónap volt az az időszak, melyet itt töltöttek a betegek és nagyobb esélyük is volt a gyógyulásra. Mára azonban a munkahelyükről sokan félnek ilyen hosszú ideig távol maradni és nem is szívesen vállalják fel, hogy hová mennek, ezért ilyen hosszú időt nincs mivel indokolniuk. Pedig nagyon fontosak az egyéni és kiscsoportos foglalkozások. Tartjuk a kapcsolatot a munkaügyi központtal, megpróbálunk segíteni a beteg egyéni problémáin is, civil szervezetek is megkeresnek bennünket, klubok segítenek kapaszkodót nyújtani. Gyógyult alkoholisták is visszajárnak, és a legnagyobb pozitív hatást talán az ő példájuk nyújtja.- Mennyire függ össze az iskolázottság és az ital?- A tudatlanabbak hamarabb lebuknak és olcsóbb, tehát károsabb alkoholt isznak. Az előkelő irodákban a párnázott ajtó mögött jobb minőségű italtól rúgnak be az emberek, de a végeredmény ugyanaz. Többszöri visszaesés után sincs reménytelen helyzet, volt olyan betegünk, aki ötször esett vissza és szinte hihetetlen, de hatodszorra tényleg leállt. Aki megjárta a poklot, az tudja mekkora kincs a józanság. Mauthner Érdekes módon, húsvét másnapján, amikor az átlagosnál is többször kínáljuk alkohollal egymást, nincs nagy forgalom a detoxikálóban, sőt még az átlagos hétvégi forgalmat sem éri el, mondta dr. Kutas Mária főorvos asszony. Mottó: A Kisherceg egyik nap találkozott a részeg emberrel. Megkérdezte tőle, mért iszol. Azért, mert szégyellem magamat, felelte az. Miért szégyelled magadat, kérdezte a Kisherceg. Mert iszom, felelte a részeg ember. (A. Exupery: Kisherceg) A megyei kórház szocioterápiás és rehabilitációs osztályát a környéken mindenki csak úgy ismeri, hogy a palánki alkoholelvonó. Akinek itt van, vagy volt dolga valaha is, nem dicsekszik vele. Noha semmivel sem rosszabbak a körülmények itt, mint bármelyik másik osztályon. Nem is ezzel van a baj, hanem velünk és az előítéleteinkkel.- Elgondolkodtató, hogy mi az oka annak, ha valaki végre rászánja magát és önként vállalja a kezelését, végre gyógyulni szeretne, a társadalom akkor ítéli el. Míg iszik, dolgozik, addig elnézik neki - mondta dr. Kutas Mária, osztályvezető főorvos, aki már nagyon sok beteget segített vissza a hétköznapokba.- Hány alkoholista lehet ma Magyarországon? a "Ti fi TI TI ft TI ti H /f TI £ áL íCOül©mamoröan <sl ©©n© ”010.0©sin
