Tolnai Népújság, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-13 / 111. szám
Tolnai Népújság 2000. Május 13., Szombat Tolnai Népújság - 9. oldal Ha a vádlott beismer, kevesebbet kaphat Gyorsabb lehet a bírósági eljárás, a vádlott kérheti a bizonyítás mellőzését. A védekezéshez való jognak újabb garanciái vannak. A 2000. március jeles időpont a bíróságok életében, több fontos új, illetve módosított jogszabály lépett hatályba. Jelentősen módosult a büntetőeljárási törvény, megváltoztak a büntető anyagi jogi szabályok, s új a szabálysértési törvény. Az utóbbiról kérdeztük dr. Molnár Istvánt, a Tolna Megyei Bíróság büntető kollégiumának vezetőjét.- A büntetőeljárásról az 1973. évi I-es törvény rendelkezik. Harminc év alatt jelentős gazdasági társadalmi változások zajlottak, a jog területén hasonló volt a helyzet, beleértve az EU-s csatlakozással kapcsolatos új helyzetet is. A hazai jogszabályok is bővítették az emberi és szabadságjogok törvényi garanciáit, ezek között legjelentősebb az előzetes letartóztatás bírói hatáskörbe utalása. Másrészről több olyan lépés történt, amely a büntetőeljárás hatékonyságát, gyorsítását hivatott elősegíteni annak érdekében, hogy a növekvő bűnözéssel szemben eredményesebb lehessen a hatóságok munkája.- Egy időben szó volt átfogó bírósági reformról is.- Történt kísérlet teljesen új büntetőeljárási törvény megalkotására, amit a Országgyűlés el is fogadott, de az csak a tervezett szervezeti reformmal léphetett volEgyszerűbb és gyorsabb eljárás na hatályba. A ítélőtáblák felállítását viszont a törvényhozás elhalasztotta.- Akkor ez most átmeneti rendelkezés?- Vannak az említett, már elfogadott törvénynek olyan rendelkezései, amelyekkel kár lenne tovább várni, és amelyek beilleszthetőek a most hatályos eljárási törvény paragrafusai közé, s amelyek beiktatása a büntetőeljárás hatékonysága érdekében szükséges. Vannak viszont olyan pontjai is, amelyeket azóta a törvényhozás már megváltoztatott, s olyanok is, amelyek további finomításra szorulnak. Annak idején a bírói gyakorlat véleményét a törvényhozó nem kellően vette figyelembe.- Az esküdtbíráskodásra emlékeztető megoldásokra céloz?- Valóban, az új törvény behozta volna a felek általi kikérdezés módszerét, ami az angol típusú jogrendszerek gyakorlata, s a miénktől idegen. Nem lelkesedik érte sem az ügyész, sem a bíró, sem pedig az ügyvéd. A bírák számára az okozza a gondot, hogy nehezen tervezhető a tárgyalás, de nem menti a bíró felelősségét a tekintetben, ha lényeges kérdések Dr. Molnár István nem tisztázódnak, akkor azok feltárásáról gondoskodnia kell. Átgondolandó az is, hogy mennyire legyen teljes a kétfokú perorvoslat. Harmincöt éves praxisom alapján nem hiszek abban, hogy ez a gyakorlat gyorsíthatja a bírósági eljárást. A tapasztalatok ugyanis mást mutatnak.- Milyen jelentősebb módosítások léptek életbe már most március elsejétől?- A törvény lehetővé teszi, hogy a tanú írásban tegyen vallomást a hatóság engedélye alapján, ha például súlyos betegsége miatt nem tud megjelenni a bíróság előtt, vagy külföldön tartózkodik. Több lehetőséget biztosít a törvény az előállítással kapcsolatosan is, ha a bűn- cselekményt nyolc évnél kevesebb szabadságvesztés fenyegeti. Az eljárás további gyorsítását eredményezheti, hogy tovább bővíti a törvény a tárgyalás mellőzésével elbírálható ügyek körét. Üdvözölhető az új rendelkezés is, amely szélesebb körben teszi lehetővé a távol lévő terhelttel szemben az eljárás lefolytatását. Az ismeretlen helyen tartózkodó vádlott ellen az ügyész indítványára a bíróság elfogatóparancsot bocsát ki. Új szabály az is, amely lehetővé teszi a le- mondásos eljárás bevezetését. A terhelt az ügyésznél kezdeményezheti a tárgyalásról való lemondást. Ha az ügyész ezt kezdeményezi, akkor a 8 évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő cse lekmény esetén a bíróság nyilvános ülés alapján megállapítja a vádlott bűnösségét és büntetést szab ki. A felsoroltakon kívül ennek természetesen feltétele a beismerő vallomás is. Az így lefolytatott eljárás esetében a szabadságvesztés tartama nem haladhatja meg a három évet. A vádlottnak tehát érdekében áll ennek kezdeményezése, már amikor az elkövetett cselekmény súlya ezt lehetővé teszi. Végül a fellebbezéshez való jog bővítését szolgálja a kifogás intézményének bevezetése. Március 1 előtt a másodfokú bíróságon hozott határozatok ellen, - ilyen például az előzetes letartóztatás elrendelése, rendbírság kiszabása - nem volt helye jogorvoslatnak. Az új rendelkezés szerint a másodfokú eljárásban hozott olyan döntésekkel szemben, amelyeket ez első fokú eljárásban meg lehetett fellebbezni, kifogás emelhető. A bíróság ilyenkor a határozatát maga is megváltoztathatja. Ha nem teszi, akkor át kell adni az ügyet egy másik tanácsnak, amely dönt a kifogás tárgyában. A kifogásnak nincs halasztó hatálya, de a másik tanácsnak lehetősége van arra, hogy a határozatot felfüggessze. Ihárosi Ibolya Az emlőrák a leggyakoribb női tumor A korai stádiumban felfedezett daganat gyógyítható Kevesen tudják, de a magyarországi mammográfiai szűrővizsgálatok Tolna megyéből indultak el, 1969-ben a bonyhádi kórházban végeztek először a 40 év feletti lakosokon emlőrákszűrést. A mozgalom elindítója az akkori kórházigazgató, dr. Péntek Zoltán volt, aki később a szekszárdi kórház röntgen osztályának vezetője lett. A Világbank által támogatott emlőszűrő programról, amely már évek óta folyik a szekszárdi kórházban, beszélgettünk dr. Péntek Zoltán főorvossal,- Az emlőrák a leggyakoribb női rák, évente kétezren halnak meg ebben ma Magyarországon, az orvostudomány jelenleg a daganatos betegeknek csak a felét tudja meggyógyítani. A kezelhetőség szempontjából alapvető a korai felismerés, amikor a baj még csak az emlőre korlátozódik. Ezért nagy jelentőségű a Népjóléti Minisztérium rendeleté, miszerint minden 45-64 éves biztosított nőnek kétévente egy ingyenes mammográfiás szűrő- vizsgálat jár. A szűrésért nem kell fizetni, mégis Tolnában csak 46 százalékos volt a részvétel, a többség nem élt a lehetőséggel.- Gyógyítható-e a mellrák?- Igen, különösen akkor, ha mammográfiával korai stádiumban fedezzük fel a daganatot. Emlőrák esetében a másfél centiméternél kisebb daganatok 90 százaléka meggyógyítható, de két centi felett már sokkal rosz- szabb az életben maradás esélye. Az a tervünk, hogy a megye 40- 64 éves asszonyait két évente rendszeresen átvizsgáljuk, azokat is, akik panaszmentesek. A háziorvosi hálózat, a helyi ön- kormányzatok és a tisztiorvosi szolgálat segítségével az illetőknek személyes meghívót küldünk. A legcélszerűbb módszer, amikor az asszonyokat vidékről külön busszal küldik be hozzánk. Az útiköltséget ilyenkor is téríti az egészségbiztosító. Fontos a vizsgálati időpont egyeztetése és a pontos megjelenés. Természetesen van lehetőség idősebbek és a fiatalok vizsgálatára is, de csak telefon-bejelentkezés után. A másfél évig tartó első megyei szűrőkor végeztével 80 emlőrákos beteget fedeztünk fel, akiknek a többsége tünetmentes volt, azaz nem tudott a betegségéről. A daganatok nagyobb része kicsiny és korai stádiumban volt. Jó lenne, ha második szűrésre már többen jönnének el, és a Tolna megyei asszonyoknak is szokásává válna a mammográfiás szűrővizsgálat.- Hol található a mammográ- fia?- Szekszárdon, a Tolna Megyei Kórház röntgenosztályán lévő emlődiagnosztikai központban. Sajnos még kedvezőtlenek a körülmények, a zsúfoltság időnként türelmet igényel a betegektől és a személyzettől egyaránt, de remény van arra, hogy a közeljövőben a kórház megoldja a problémát. A korszerű technika és a szakértelem viszont biztosított, a tolnai mammográfiás iskola országos hírnévre tett szert.- Ki működteti?- Öt éve annak, hogy Mádai Szilvia közgazdász vezetésével megvalósult MáMMa Klinika Rt. Budapesten a II. kerületi Kapás utcai rendelőintézetben. Azóta még két részleggel bővültünk, a szekszárdival és a szolnokival. A szekszárdi mammográfiai állomást a kórházzal egyetértésben 1997-ben privatizáltuk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Tolna Megyei Kórházzal kötött szerződés értelmében a kórház biztosítja a helyet, a gépi felszerelést, a MaMMA Klinika pedig vállalja a teljes működtetést. Rajtam kívül két szakorvos, 4 szakasszisztens és 2 admiDr. Péntek Zoltán nisztrátor dolgozik napi két műszakban. Hetente háromszor napi 120 személyt tudunk átszűrni, míg a fennmaradó két napon 60-60 beutalt beteget látunk el.- Kell beutaló a vizsgálatra?- Mammográfiás szűrésre csak időpont kérést követően, háziorvostól vagy szakorvostól kért beutalóval, illetve az általunk kiküldött, névre szóló „meghívóval” lehet jönni. F. KOVÁTS Tolna megyei anekdotatár Dr. Roboz Zoltán Roboz Istvánnak, a leghosszabb életű dél-dunántúli lap, a Somogy szerkesztőjének fiaként látta meg a napvilágot Kaposvárott 1861-ben. Nem akármilyen tehetség lehetett, mert húszévesen már a budapesti egyetemen doktorált s mellesleg két pályázat díját is elnyerte. Heidelberg és Graz után a francia állam tengerkísérleti állomásán dolgozott, innét hívták Tolna vármegyénkbe, ahol megválasztották filoxérabiztosnak. A filoxéra (sző- lőgyökértetű) az ültetvényeket végpusztulással fenyegette, s ő 1886-tól vette föl a küzdelmet ellene. Neki köszönhetjük, hogy a korabeli tanáccsal ellentétben nem amerikai direkttermő (például az otelló) fajtákkal ültették be a szekszárdi dombokat, hanem - amíg lehetett - szénkéneggel fenntartották a régi szőlőket, majd amerikai alanyra oltott európai vesszőkkel szolgálták a jövőt. Dr. Roboz Zoltán országos szak- tekintély lett, s hogy azzá lehessen, 1888-ban a külföldi tapasztalatokról személyesen is meg kívánt győződni. A Vasárnapi Újság 1888. szeptember 9-i híradása szerint ez sem ment a legegyszerűbben. „Két magyar elfogatása Francia- , országban. Luppa Péter ország- gyűlési képviselő és pomázi szőlő- birtokos és dr. Roboz Zoltán fiatal természettudós Franciaországban utaznak s a filoxérát tanulmányozzák. Grenoble-ban a csendőrség gyanúsnak találta a két idegent, akik a szőlők között sokat jártak- keltek s elfogták őket. Úgy látszik, német kémek gyanújába keveredtek s minthogy mostanság a franciák kémeket keresnek minden bokorban, a két filoxérát tanulmányozó szakembernek követnie kellett a szuronyos csendőröket. Nem soká maradtak letartóztatva s mihelyt kitűnt ártatlan mivoltuk, szabadon bocsátották őket.” Szegény dr. Robozt, akihez oly hálátlan Szekszárd, még egy humoros méltatlanság érte, jóval 1905-ben bekövetkezett halála ; után. Az Évszázadokon át, Tolna megye történetének olvasókönyve a filoxéravész szekszárdi fölfedezéséről szóló jelentését 1876-ra sorolta be tévedésből. Igaz, hogy nagy tehetség volt, de 11 évesen azért ő sem lehetett doktor... Dr. Töttős Gábor Diákjogok, diákönkormányzat, kollégiumi ellátás szállodai színvonalon, csupa olyan dolog, ami annak idején nekünk elképzelhetetlen volt. Inas- éveimet a háború alatt töltöttem, s akkori tapasztalataimat szeretném megosztani a mai fiatalokkal. Dühöngött a háború, akit lehetett, már elvittek a frontra. Kereső nélkül maradtak a családok. A mi családunk is ezek közé tartozott, helyzetem édesanyám halálával kilátástalanná vált. Végül egy távoli rokonom vett pártfogásába. RézműNévjegy vés üzemébe vett fel inasnak. Felköltöztem hozzájuk a fővárosba, a cselédszobában kaptam szállást, kosztot is adtak. Heti 25 pengő fizetésért reggel fél hattól este fél hétig tartott a munkaidőm. Azért kezdtem olyan korán, mert amire a segédek bejöttek az üzembe, addigra melegnek kellett lenni. Az akkori központi fűtés az volt, hogy a műhely közepén állt egy hatalmas, fűrészporos kályha. Ezt előző este a műszak végén feltöltöttem, reggel csak be kellett gyújtani. A kályha egyébként úgy volt kialakítva, hogy a tetején egy rácsos tartón a segédek patentos alumíniumlábasban hozott ebédjét meg tudjam melegíteni. Mert ez is a munkámhoz tartozott. Mint ahogy a hegesztő apparátok tisztítása és újratöltése, a kohó beüzemelése, szóval sok-sok, cselédeknek való inasmunka. Persze a napirendhez tartozott a főnök úr ebédjének szállítása is. Történt egyszer, hogy az ebéd gombócleves volt. A nagy igyekezetemben a lépcsőn megcsúsztam, kidőlt a leves, a gombócok elgurultak. Vissza nem mertem menni, féltem a szidástól. Összeszedtem a gombócokat, aztán mit volt mit tenni, sírva elmondtam a főnök úrnak, mi történt. Szerencsémre nagyot nevetett és még öt pengőt is adott. Az inasmunkához tartozott az anyag- beszerzés is. A segédmunkással egy négykerekű kézikocsival fuvaroztunk. Legkínzóbb volt az oxigén szállítás. Úgy 5 kilométer hosszú útszakaszon a nyári melegben felmelegedett az aszfalt, besüllyedt a kocsikerék, elszaggattuk az inainkat, mire odaértünk a műhelyhez. A sok cselédmunka közötti kis időben aztán a mesterségbe is belekóstolhattam. Jó segédek dolgoztak a műhelyben, igyekeztek a szakmára megtanítani. Ennek később nagy hasznát vettem. Iskolába is kellett járnunk, hetenként kétszer, délután. Ott ismerkedtem meg az inastársaimmal, akiknek az enyémhez hasonló sorsa volt. Beszélgetés közben merült fel a lehetőség, hogy elköltözhetek a főnökéktől, a tanoncotthonba, amit a református egyház tart fenn. Jelentkeztem és felvettek. Hogy milyen volt a ta- noncotthon? Egy nagy szoba, harminc férőhelyes, szalmazsákos emeletes ágyak, kicsiny öltözőszekrények. A szalmazsákokat megviselte az idő, így aztán az alsó ágyon alvóknak reggelre bizony törekes lett a képe. S akkor még nem szóltam a poloskákról. A vérszívó férgek a szoba sarkaiban alakították ki járataikat a plafonra. Az a képességük, hogy érzékelik a meleget, így aztán a plafonról az alvó gyerekre vetették magukat és már szívták is a vérét. A vérszívó-inváziónak úgy vetettünk véget, hogy az egyes szakmák képviselői elhozták a szükséges célszerszámokat, a forrasztólámpával kiégettük a férgek járatait, a lyukakat pedig bemalteroztuk. Egy időre végre nyugalom lett. Kosztolásunk összetett rendszerben oldódott meg. Reggeli semmi, ebéd a főnöknél, vagy az iskolában, vacsora az inas otthonban. Sokszor eszembe jutnak az én inas éveim, főleg mikor a mai szakmát tanuló fiatalok körülményeivel összehasonlítom. Nehéz évek voltak, de ma már nosztalgiával gondolok rájuk, hiszen fiatalok voltunk, egészségesek, s azért minden helyzetben kiválóan feltaláltuk magunkat. VENTER Halász Bálint nyugalmazott középiskolai műszaki tanár. Solton született 1929-ben, tanulmányait szülőhelyén, Dunaföldváron, Budapesten és Pécsett folytatta. Szakmája: autószerelő, középiskolai tanár és üzemmérnök. Szekszárdon 1953 óta él. Közel ötven éve házas, két gyermeke született, négy unokája és egy dédunokája van. Jelenleg a mozgássérültek megyei egyesületének közlekedési-műszaki felelőse. 4 i i Inas évek a háború alatt Patentos alumíniumlábasban hozták az ebédet
