Tolnai Népújság, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-12 / 110. szám

4. oldal - Tolnai Népújság 2000. Május 12., Péntek | TOLNAI TAJAK Két nép, két testvér A katolikus közösségi ház is kap segítséget Németországból Az a dolgunk, hogy örömet szerezzünk egymásnak - mondotta lapunknak Michael Angeli, akinek kö­szönhetően több hazai in­tézmény kapott és kap tá­mogatást Németországból. Ludwigshafen-Bonyhád Michael Angeli a Fejér me­gyei Isztiméren töltötte gyer­mekkorát. Ma is beszél ma­gyarul, és noha a háború után kitelepítették a családját, szí­vesen gondol szülőhelyére. Szülei és testvére is itt van elte­metve. Édesapja gyakran hazalá­togatott - nagyon jól érezte magát mindig itt - , és a halál is itt érte. A bátyja még tizenhat évesen lett a háború áldozata. A bonyhádi kapcsolat a helyi Német Kórus ludwigshafeni sze­replésével kezdődött. Mayer Mi­hály megyéspüspökön keresztül találtak egymásra. Angeli úr az ot­tani katolikus egyház vezetőségé­ben tevékenykedik. A Caritason keresztül juttatják el adományai­kat kórházaknak, öregotthonok­nak, más intézményeknek. Az el­ső ilyen adomány - amelyről an­nak idején beszámoltunk - a bonyhádi kórház­nak juttatott het­venöt ágy volt.- Tudja, abban az időben Német­országnak sok pénze volt, mert amikor valami új dolog épült, akkor az első zsák ce­menttől az utolsó kanálig mindennek újnak kellett lennie - mondja Michael Angeli. - A mi feladatunk volt, hogy a felesleges­sé vált holmit hasznossá tegyük. Az itteni német kisebbségi önkor­mányzattal együttműködve, egy osztrák szállítási cég, a Wimmer közreműködésével kerültek vé­gül a helyükre az ágyak. Angeli úr nemcsak azért jött, hogy megnézze, hová került az ajándék - Rittinger Antal és Jenei József valamint dr. Kovács Elemér igazgató társaságában tett egy sé­tát a kórházban -, hanem újabb adományokat is hozott. Hetvenöt további ágyat Pécsre. Ezek szintén kórházakba kerülnek. Vásáros- dombón most épül egy közösségi ház, oda pedig egy komplett kony­hát fognak ajándékozni. A rövide­sen elkészülő bonyhádi katolikus közösségi házba is hoznak bútort: székeket, asztalokat, kanapékat, sőt, egy harmóniumot is.- Miért csinálja ezt a munkát? - kérdeztük búcsúzóul.- Azért, mert azt gondolom, hogy a különböző népek egymás testvérei, és az a dolgunk, hogy egymást segítsük. A feleségem is szívesen jár Magyarországra, egy kicsit beszéli is már a nyelvet. An­nak is örülök, hogy a kollegám, William Schlick is vesz részt eb­ben a munkában. Mindannyian úgy gondoljuk, hogy nincs annál szebb, mint örömet szerezni em­bertársainknak. HANGYÁL Meghallgattatott A szokottnál többen jelentek meg a május 9-i közmeg­hallgatáson Cikón. Az el­múlt tíz esztendőben a tes­tület rendszerint ősszel adott számot az elvégzett munkáról. Mostantól változ­tatnak ezen a gyakorlaton, hogy még az év elején kikér­hessék az állampolgárok vé­leményét a fejlesztésekről. Cikó Az ülésen Forray Gellért polgár- mester ismertette az idei bevéte­leket, kiadásokat. A település eb­ben az évben 122 millió forintból gazdálkodhat. A kiadási oldalon a legnagyobb tétel az általános is­kola, továbbá a hivatal és a tele­pülési szolgáltatások működteté­se. Szociálpolitikára 5,4 millió, társadalmi szervezetek, alapítvá­nyok támogatására 800 ezer fo­rint jut, az önkormányzat 1,2 mil­liós tartalékot képezett. Az idei év nagy attrakciója a szennyvíz- hálózat építése erősen leterheli a település kasszáját. A közmeghallgatáson megjelen­tek felvetették, hogy három éve ígérik nekik a Táncsics utca aszfal­tozását. A polgármester válaszából kiderült, hogy ez a munka rövide­sen megkezdődhet. Elhangzott, a köz hogy a Dózsa utcában a szenny­vízcsatorna elkészült, ott az útbur­kolatot feltörték, de csak a toldo- zásra, foltozásra futotta. A polgár- mester szerint azonban az úttestet megfelelően állították helyre, s szerinte az utca inkább szépült. Régi kérésük a település felső részén élőknek egy buszmegálló kialakítása. Az ottaniak zöme idős ember. A polgármester emlé­keztetett, hogy már 1992-ben szakembereket hívott, akik meg­állapították, hogy a buszmegálló kialakításához nincsenek meg a szükséges feltételek, ezt a problé­mát azóta sem sikerült orvosolni. _________________________________HUNYADI H íveire talált a régi harang Bácsandrásfalván, egy padláson őrizték Kovács Csaba és Potápi Árpád a haranggal a hidasi imaház udvarán Visszakapták apáik harang­ját a Hidason élő bukovinai székely reformátusok. A vajdasági Feketicsről hozta el nekik a napokban Potápi Árpád, a Székely Szövetség elnöke azt a harangot, amely 1941-ig Andrásfalván, majd négy évig Bácsandrásfalván üzent hangjával a híveknek. Feketics-Hidas Sokan ismerik a hidasi haranglo­pás történetét. A nemzet fogyását szimbolizálta a hidasi református gyülekezet kihalása, megszűnése 1934-ben. Az utolsó református is­tentisztelet után a Turul Bajtársi Szövetség tagjai és néhány pécsi diák ellopták a hidasi harangot, hogy azt a fővárosban megkongat­va hívják fel a közvélemény figyel­mét a magyarság pusztulására. Az a harang kézen-közön eltűnt. Azóta már ismét van reformá­tus gyülekezet a faluban, temp­lom is, haranggal. Most mégis új harangot kapott a falu, amelynek az imaház kertjében építenek ha­ranglábat.- Ez a harang Bukarestben ké­szült, feltehetően a század első harmadában - mondta Potápi Ár­pád, miután a 38 kilogrammos harangot szerdán átadta a hidasi református lelkésznek, Kovács Csabának. Az andrásfalvi refor­mátusok magukkal vitték, 1941 és 1945 között Bácsandrásfalván használták. Onnan azonban me­nekülni kellett, nem hozták to­vább magukkal. Bácsandrásfalva csak rövid ideig létezett a mai Feketics mel­lett. A harangot sokáig egy ottani helytörténész, Sárközi Ferenc őrizte a padlásán. Tavaly bekö­vetkezett halála előtt megkérte szintén helytörténész barátját, Kőrizs Józsefet, hogy juttassa el annak, akit illet. A hír Bodor Blankán - a Frankfurt környékén élő magyarok szervezetének ko­ordinátora - illetve Orbán Györ­gyön keresztül jutott el hozzám, s úgy gondoltam, ennél jobb hely­re a harang nem is kerülhetne.- Téli időszakban itt, az imahá­zunkban tartjuk az istentisztele­teket, mert a templomunk hideg - mondta Kovács Csaba, aki au­gusztus óta lelkipásztora a helyi reformátusoknak. - Úgy tervez­zük, hogy egy haranglábat épí­tünk ide az imaházhoz, és javítás után itt helyezzük el a most ka­pott harangot. A harangot a tervek szerint au­gusztus 20-án avatják fel, az ün­nepségre Feketicsről delegációt várnak. HANGYÁL A Bukarestben készült harang kolozsvári kötődése még tisztázásra vár FOTÓI BAKÓ JENŐ VÖLGYSÉGJÁRÓ NEMZETISÉGI NAPOT tarta nak ma a bonyhádi Vörösmarty Mihály Általános Iskolában. Á program célja a diákok német- nyelv-tudásának bemutatása. Délután fél öttől játszóházra hív­ják a gyerekeket, ahol német nyel­vű játékokban vehetnek részt, barkácsolhatnak, díszeket és játé­kokat készíthetnek. A technika te remben nemzetiségi kiállítás nyí­lik a városban élő németség hasz­nálati tárgyaiból. A fél hatkor kez­dődő program keretében az első­sök verseket és dalokat, a nagyob­bak jeleneteket adnak elő és fel­lépnek a Kränzlein együttes isko­lába járó tagjai. Este a Ticket együttes muzsikál, a bálban tánc­ház is lesz Köhlemé Koch Ilona vezetésével. A program bevételét a gyermekekért alapítvány javára adják át a szervezők. MILLENNIUMI református ze­nés istentiszteletet tartanak va­sárnap Bonyhádon. A reformá­tus templomban délelőtt 10 óra­kor kezdődő istentiszteleten fel­lép a Gárdonyi Zoltán Reformá­tus Együttes, szólót énekel Pintér Gabriella, a Liszt Ferenc Zeneis­kola tanára, hegedűn közremű­ködik Farkas Kata zeneakadémi­ai hallgató és a bonyhádi Szaxo­fon Quartett. BALLAGÁSOK. Ma délután két órakor tartják a ballagási ünnep­séget a lengyeli Apponyi Sándor Szakképző Intézetben. A bony­hádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban holnap délelőtt 10 órakor, a Perczel Mór Közgaz­dasági Szakközépiskolában 9- kor, az 504. számú Szakképző Intézetben fél tízkor kezdődik a ballagás. A művelődési központ­ban működő Kézműves Szakis­kola tanulóinak munkáiból dél­előtt 10-kor nyűik kiállítás, majd tizenegykor elballagnak a végzős osztályok tanulói. Szép a lelkűkben az ének Születésnapját ünnepelte a bonyhádi német kórus A Bonyhádi Német Nemzeti­ségi Kulturális Egyesület Kórusa - mint arról beszá­moltunk - május 7-én ünne­pelte megalakulásának 20. évfordulóját. A jubileumi ünnepségre kilenc vendég­csoportot hívtak, többnyire a Völgység településeinek német nemzetiségi kórusait. Bonyhád Rittinger Antalt, a Német Nemzetiségi Kulturális Egyesület elnökét kértük emlékei felidézésére.- Húsz év szép kor egy ember életében is, hát még ha különböző embe­rekkel dolgozik valaki együtt eny- nyi időn át sikeresen. 1979-ben Koch Péter bíztatására hoztuk lét­re a Német klubot, ebből alakult ki a kezdő kórus 12-13 fővel. A kó­rusból a húsz év alatt tízen haltak meg és akadt, aki elfoglaltságai, vagy épp idős kora miatt lépett ki közülünk. Ha mindenki ott lehe­tett volna a jubileumi összejövete­lünkön, aki valaha járt közénk, akkor mégegyszer ennyien lehet­tünk volna a színpadon.- Hogyan indult a szakmai munka?- Az első fellépés Páriban volt, eztán alakult meg hivatalosan a kórus. A művelődési házban kap­tunk helyet a próbák idejére. Ke­restünk egy harmonikást, hogy irányítson bennünket, de rájöt­tünk, hogy erre a feladatra külön karnagy kell. Akkor még nem mertük megkérni Rónainé Teri­két, mert rengeteg elfoglaltsága volt. Három évvel később lépett be hozzánk, akkor kezdődött el az igazi munka. A német nyelv az anyanyelvűnk, de külföldi fellé­péseinken mindig előrukkolunk magyar dalcsokorral is. Kórustag­jaink közül többeknek még Buda­pestre sem lett volna lehetőségük eljutni soha, így viszont világot járt emberek lettek. Az országos német szövetségen keresztül megkeresett bennünket Wernau, ebből lett a testvérvárosi kapcso­lat is, akárcsak a hochheimiekkel.- Mit tartanak fontosnak a kó­rusban?- Célunk, hogy megmentsük a dalkin­csünkből, amit még le­het. Egymás szórakoz­tatása is fontos szá­munkra, ha a kórus­próba véletlenül meg­hiúsul, mi akkor is összejövünk. Jó, hogy nyolc évvel ezelőtt megvettük a mai német házat, ami tulajdon­képpen a bajor állam pénzéből si­kerülhetett, az ő feladatuk a kele­ten élő németség felkarolása. Rónai Józsefné kórusve­zetőt a szakmai munkáról faggattuk:- A német kórus tagjai­nak az volt a fő gondja, ho­gyan egyeztesse össze a különböző népdalvariá­ciókat. Ahány helyről jöt­tek, annyiféleképp szóltak a dalok. Minden egyes fel­lépés alkalmával kérték a vélemé­nyemet. Nagyon tiszteltem azt az elhivatottságot, ahogy énekeltek, csakhogy a közönség elé vinni va­lamit egészen más, mint ha ma­gunknak énekelünk. Viszont nem érdemes valakit jótanáccsal ellát­ni, ha nem tudunk segíteni igazán. Nekem akkor még megvolt az Er­kel kórusom, volt egy hatalmas gyerekkórusom a Vörösmarty is­kolában, és egy kamarakórusom. Amikor 1983-ban a férjem a műve­lődési osztály vezetője lett, meg­kért, vállaljam el a német kórust.- Mennyiben más felnőtteket tanítani, mint gyerekeket?- A felnőtteknél gyorsabban le­het megtanítani egy dalt, ráadá­sul ezek a dalok tulajdonképpen a német kórus tagjainak a zenei anyanyelvén szólnak, így szívből tudják énekelni azokat. Én a leg­több dalt tőlük tanulom, megpró­bálom ezeket „kitisztítani” és a számomra legszebb variációt ta­nítom vissza nekik. Nagy dolog­nak tartom azt is, hogy ezek az emberek drukkolnak a többi kó­rusnak, velük együtt örülnek az ő sikereiknek. Ahogy az idézet is mondja: „Csak akinek szép a lel­kében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.”- A kórus már minősítéssel is rendelkezik.- Többször minősültünk már, eddig mindig aranyra. Ez valószí­nűleg annak köszönhető, hogy ezek az emberek nem csak éne­kelni szeretnek, ha­nem van bennük egy törekvés a minőségre is. Kritikusan szemlé­lik a saját szereplése­inket, ha nagyritkán nem jól sikerül, ők sokkal szigorúbbak magukhoz, mint én. Egyre több tervünk van. Az egyházzenét is műveljük, amelyet kevés kórus vállal fel, ezért sokfelé hívnak bennünket misét énekelni. Eddig egy kazet­tánk jelent meg, azon vagyunk, hogy a következőt is elkészítsük, ez lenne munkánk betetőzése. A szereplések miatt ez mindig elto­lódik, de nem adjuk fel. Amíg va­gyunk annyian, hogy két szólam­ban tudjunk énekelni (márpedig azt mondják, ha két sváb együtt énekel, az már két szólam), nem adjuk fel. MÁTÉ RÉKA Közművelődési pályázat A Tolna Megyei Önkormányzat Közgyűlésének Művelődé­si Bizottsága a megye közművelődési tevékenységének se­gítése és a millenniumról való méltó megemlékezés támo­gatása érdekében pályázatot hirdet a 8 millió Ft összegű Közművelődési Alap felosztására az alábbi témákban: I. Művelődési közösségek támogatása:- évek óta kulturálisan ellátatlan településeken közösségek, csoportok munkájának támogatása, mely biztosítja a tele­pülésen a kulturális tevékenység fenntartását;- művészeti csoportok, közösségek működésének, intenzív műhelymunkájának támogatása. II. Közművelődési nagyrendezvények költségeihez való hozzájárulás:- megyei, regionális vagy országos szintű találkozók, fesz­tiválok lebonyolítása. III. Helyi értékek feltárásának támogatása:- az egyes tájegységek sajátos kulturális értékeinek feltárá­sa, megőrzése, publikálása;- nemzeti, nemzetiségi hagyományőrzés;- helytörténeti tevékenység, kiadványok támogatása. IV. Millenniumi rendezvények:- a millennium tiszteletére rendezett ünnepségek, megem­lékezések, kulturális programok. Pályázhatnak:- önkormányzatok;- a közművelődési ellátásban szerepet vállaló szervezetek és intézmények;- egyesületek, alapítványok. A pályázat benyújtásának határideje: 2000. június 15. Pályázni a Tolna Megyei Önkormányzat Hivatala által kiadott pá­lyázati adatlap felhasználásával lehet, mely igényelhető szemé­lyesen, vagy levélben az alábbi címen: 7100 Szekszárd, Mártírok tere 11-13. Humán Osztály. Telefon: 411-211/142. .«», i i i t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom