Tolnai Népújság, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-12 / 36. szám

8. oldal - Tolnai Népújság HÉTVÉG Szekszárd, a vendégszerető város Dörmer Csaba és Mayer Zoltán videofilmje » <■<' _ ; | MAGAZ „Aligha található hangulato­sabb település a Dél-Dunántú- lon, mint ez a pannon kisvá­ros.” Ezekkel a szavakkal kez­dődik az a Szekszárdot bemuta­tó film, amely a napokban je­lent meg videokazettán.- Régi hiányt szerettünk volna pótolni ezzel a kazettával - mond­ja Dörmer Csaba, a rendező. - Tu­domásom szerint a hatvanas években készült film a városról, azóta azonban - bár volt rá szán­dék - egy sem született. Pedig ezt a várost el kell adni, be kell mutat­ni a vendégeknek, legyenek azok magyarok vagy külföldiek. Ezt a kazettát ajándékba lehet adni is­merősnek, rokonnak, barátnak, üzleti partnernek egyaránt, hogy megtudják, milyen is a mi váro­sunk. Annyi szépség van itt, amit fel lehet és fel is kell fedezni.- A város legszebb arcát akar­tuk bemutatni - teszi hozzá az operatőr, Mayer Zoltán. - Éppen ezért előfordult, hogy egy-egy épületet, teret többször is felvet­tünk, keresve a legelőnyösebb napszakot, beállítást. Nem ma­radtunk le p város legjelentősebb rendezvényeiről sem. A film for­gatása ezért több mint fél évig tar­tott. Nem sajnáltuk az időt a mon- tírozásra. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy szigorúak vol­tunk magunkhoz és ha úgy lát­tuk, hogy valami nem jó, szem­rebbenés nélkül újravágtuk azt a részt. Persze, a vágás során állan­dó volt a vita, mert minden kép­kockáért és minden szóért képe­sek voltunk megküzdeni egymás­sal. Az eredmény - a közel félórás film - reméljük, önmagáért be­szél. Aki eddig látta, elégedetten nyilatkozott.- Egy félórás filmben be lehet mutatni az egész várost?- Nem. Ebből a filmből sok minden bemutatásra érdemes ki­Tolna megyei anekdotatár 6. Gróf Festetics Leó Pécsett született 1800. október 8- án, de ősanyja révén nemcsak előneve, hanem birtoka is tolnai volt: ott alapította az ország első óvóképzőjét. Szerzett zenét, lett a Nemzeti Színház, majd 1866-tól a színitanoda főigazgatója, aki - ta­lán ősi címere halovány utóképe­ként - mindig botjával hadoná­szott. Ebből lett a baj, ahogy azt szemtanúként Závod szülötte, Váradi Antal elmesélte. Az aligazgató Szigeti Józseffel nem szívelhették egymást. Eljött a bizonyítványosztás ideje s Leó gróf már negyedórát késett. „El­múlt három óra, a grófnak se hí­re, se hamva... Egyéb se kellett Szigeti bácsinak, berobogott a tanterembe s elkezdte a mondó- káját. Megnyugodtam abban, hogy a gróf vagy beteg, vagy elfe­lejtette a dolgot, s megcsinálja az aligazgató... De jaj, alig hogy a bi­zonyítványok kiosztásába fog, föltipeg a lépcsőn a gróf. Mély csönd az előszobában, csönd a szent falak közt. Mi lehet ez? Fején az egyenesszerű cilin­derrel, kezében egy nagy görcsös fekete-sárga színű bottal... belök­te a gyöngén betett ajtót s föltett kalappal, úgy, amint volt, beállí­tott a terembe. Ott bent templomi csöndben folyt a bizonyítványosztogatás. Nem is tanácsoltam volna növen­dékeknek, hogy Szigeti órája vagy beszéde alatt moccanni merjen.- Mi történik itt - üvöltötte a haragos öreg úr. maradt, de ha mindent megmu­tattunk volna, nem lenne mit fel­fedezni - véli Dörmer Csaba. - Biztosan lesznek, akiknek hiány­érzetük támad a film megtekinté­se után. A célunk nem az volt, hogy mindent megmutassunk, hanem az, hogy minél több em­bernek megjöjjön a kedve felkere­kedni és személyesen megismer­kedni Szekszárddal. Gondoltunk a külföldiekre is, éppen ezért a ka­zetta angol és német nyelven is el­készült.- Csaba, Te már egy idő óta nem élsz Szekszárdon. Mégis vál­lalkoztál erre a feladatra.- A munkám miatt másfél éve Pécsre költöztem, de a szívem mélyén továbbra is szekszárdinak érzem magam. Ide mindig haza­jövök. Ez a film a Zolival régi vá­gyunk volt és most büszkék va­gyunk rá, hogy sikerült elkészíte­ni, ráadásul önerőből, támogatók nélkül. Reméljük, tetszeni fog.- A kötelességemet teljesítem - vágott vissza neki foghegyről Szi­geti.- Mi? Mi a kötelessége magá­nak? Engem bevárni, - mert egy én vagyok itt a fődirektor. Erre a mennydörgésre aztán zápor következett. Egy kis, rövid, de éles pourparlé után Szigeti le­szállt az emelvényről s a két oroszlán szemtől-szemben állott. Az öreg gróf - balsorsára - mindig a bottal gesztikulált. Ez kihozta a sodrából Szigetit, s egy­szer csak megunván a sok beszé­det, megragadta a botot, fordított rajta meg a grófon egyet s kitessé­kelte a szobából, de még a botját is utána expediálta...” Mindkettőt felfüggesztették, de a vizsgálat során „hatvan je­lenvolt növendék közül senki sem hallott semmit”. Dr. Töttős Gábor 2000. FEBRUÁR 12., SZOMBAT 1. „A hitben erőtelent fo­gadjátok be, nem ttélget- vén vélekedéseit. 2. Némely ember azt hi­szi, hogy mindent megehetik; az erőtelen pedig zöldséget eszik. 3. Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne kárhoztassa azt, aki eszik. Mert az Isten befogadta őt. 4. Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgá­ját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon. 5. Emez az egyik napot különbnek tartja a másik­nál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. 6. Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az IJrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Is­tennek. 7. Mert közülünk senki sem él önmagának és senki sem hal önmagának: 8. Mert ha élünk az Úrnak élünk; ha meghalunk az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár hal­junk, az Úréi vagyunk. 9. Mert azért halt meg és támadott fel és elevene­dett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élő­kön uralkodjék.” Pál levele a rómabeliekhez, 14.1-9. Egy jó keresztény gyülekezet mindig heterogén; megtalálható ott a hitben erős és gyenge, a szigo­rúbban hívő típus és az életvidám, a gyermekded és az érett, szilárd ember. Ha jól meggondoljuk, így van ez rendjén, és nincs is másmilyen gyüleke­zet. Hisz az emberek különfélék és a homogenitást hosszú távon nem viselik el. A gyülekezet közös­ség, ahol egymásért élünk és igyekszünk elfogadni egymást úgy, amint vagyunk, s elvárjuk, hogy minket is elfogadjanak a többiek, hiszen mindnyá­junkat elfogadott az Isten. Vagyis nincs rossz keresztyén gyülekezet. Csak ke­resztyén magány van, ami rossz. Hogyha nem vagyunk hajlandók a gyülekezethez csatlakozni, mert ott nem csupa olyan embert talá­lunk, mint amilyennek magunkat vagy saját hitün­ket ismerjük. A keresztyén embernek tehát nem lehet olyan cse­lekedete, amit csak önmagának tesz, mert bármit tesz, Urának teszi. Pál még a fizikai dolgokat is ide sorolja. Nemcsak az ünnep- és hétköznapok meg­különböztetésének nem lehet önmagában vallási jelentőséget tulajdonítani, de még az evésnek vagy az ételtől tartózkodásnak sem, legalábbis nem a puszta cselekedetnek. Nem attól van abban a hit megnyilvánulása, hogy tesszük, vagy nem, hanem attól, hogy hálát adunk az Istennek. Intés ez, és nagy vigasztalás, ámbár buzdítás is egyben, mert hálát adni legszebben a másokért éléssel lehet. A keresztyén ember, ha Isten felé há-. lát érez, még öntudatlanul is mások javára cselek­szik. Hogyan? Ha eszik, ha nem, ha csak zöldséget eszik, ha húst is, cselekedetem átsugárzik Gazdá­jának fénye, mivel másoknak gyönyörűsége telik benne. Személye kedves a gyülekezetben, kedves mások szemében. Barátok veszik körül. Egy szó­val mondva: szeretik. Van ennél nagyobb dolog? Van, de csak egy. Hogy a Krisztus azért támadott föl, hogy nevének és uralmának hirdetése ne az el­ső Húsvétkor érjen véget, hanem sohasem, és így örökké, amíg csak emberek születnek és halnak, élő Urunk lehessen mindannyiunknak. Azoknak is, kik még élünk és azoknak, akik már nincsenek közöttünk. Biztosan tudjuk azt is, hogy aki másokért élt, azt a legcsodásabb mennyei hajlékba fogadja be az Úr. „...amennyiben megcselekedtétek eggyel az én leg­kisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg.” (v.ö. Mt. 25.34-40. és Mt. 9.42.) Az övéi va­gyunk még a halálban is! Ha elfogadjuk Őt, aki ki­zárólag másokért élt és halt meg, neki élünk és ha majd meghalunk, neki halunk meg. Ámen. Görgey Géza református lelkész Megfejtésként beküldendő a vicc poénja a Tolnai Népújság Szerkesztőségének címére 7100. Szek­szárd, Liszt Ferenc tér 3. Pf: 71. A borítékra, levelezőlapra, kérjük írják rá: Rejtvény! Beküldési határidő: február 25. A január 29-i rejtvény helyes megfejtése a következő: „Árulja el uram, miért akarja beadni a válókeresetet!” A helyes megfejtést beküldők közül könyvet nyertek: Kiss Józsefné Németkér, Ifjúság u. 6., Bumyoczky Ferencné Kölesd, Rákóczi u. 39., Budai Józsefné Szekszárd, Tartsay ltp. 5., Hauzmann Pálné Bonyhád, Gagarin u. 11., Rózsa Gábor Lengyel, Petőfi u. 100. Novartis Seeds Kft. Szántóföldi Vetőmagok 1021 Budapest, Versec sor 9. Tel.: 06 1 391 1245, Fax: 06 1 275 0947 Legjobb hibrid, legjobb eredmény Kérdéseivel forduljon bizalommal Kőszegi György agrármérnök kollégánkhoz, aki Baranya és Tolna megyékben a legjobb tudása szerint segíti Önt munkájában. Tel.: 06 60 339 050 < \ t 3CERES1TREJT¥ÉNY

Next

/
Oldalképek
Tartalom