Tolnai Népújság, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-18 / 295. szám

1999. december 18., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal Dudi csokimániás „Csak a rendőr fiam ne akarjon lefülelni” Lorán Lenkét a családja, a kollégái, a barátai Dudinak becézik. 1942-ben állt először színpadon, és azóta le sem jött onnan. Most is nagy lázban ég, mert a Mikroszkóp Színpad új „Zsebre pacsi” kaba­réjának premierjére készül. A korát nem tagadja le, 73 éves, de éppolyan temperamentummal és Dudi- dundi bájjal sürög-forog, mint amikor hajdanán A Szabin nők elrablása előadásán Kozák László meg­látta, és egy életre megszerette.- Ötven évig éltünk együtt, de már nem ünnepelhettük meg. La­cikám két éve elhunyt. Legendás házasság volt a miénk. Laci azóta is itt van velem, naponta beszé­lek hozzá, a segítségét kérem. A szobáját, szekrényét érintetlenül hagytam, mindenhonnan a fény­képe néz rám, az ablakpárká­nyon őrzöm a szemüvegét, az Ez a hajdani kisfiú már rendőr alezredes, és van egy tízéves kislánya, Emese előszobafalon maradt a kedvenc sapkája. Egyik fotója előtt még ta­valyról pihen egy szaloncukor, és az idei karácsonyfáról is kap majd egy szemet!- A fiamat is Kozák Lászlónak hívják, negyvennégy éves, rendőr alezredes. Már kicsi korától von­zódott a nyomozói hivatáshoz, mindig az Angyal-sorozatot és a Maigret felügyelőt nézte. Én is voltam hajdanán balettnövendék, ő is négy évig tanult táncolni a ba­lettintézetben, de egyikünk se bánta meg ezt a kiruccanást.- Nem tudnék a színpad nélkül meglenni. Szükségem van arra, hogy pezsegjen körülöttem a le­vegő. Ha nincs előadásom vagy más fellépésem, ki se dugom az orromat otthonról. Képes vagyok éjjel egyig bámulni a képernyőt. Bejelölöm a tévéműsorban az összes szappanoperát, pedig tu­dom, milyen bugyuták: valaki mindig elveszíti az emlékezőte­hetségét, másvalaki vak, toló­székben ül, elvész vagy elrabol­ják, én mégis nézem. A dolgaimat halogatom, majd holnap, majd holnapután... A karácsonyi ké­peslapokat hetekkel ezelőtt meg­vettem, de nincs lelkierőm megír­ni őket. Csak a színpad fegyelmét szeretem és tudom betartani!- Az egészségem hála istennek jó, évente járok kontrollra, és szeretnék száz évig élni, hogy lássam tízéves Emese unokám felnövekedését. Van azért egy nagy bűnöm: a csokoládé. Ne­kem ez a „drogom”, csak rendőr fiam ne akarjon miatta lefülelni! A másik mániám a vásárlás. Ha beszabadulok egy csemegeüzlet­be, az Ínyencségek láttán elcsá- bulok, telerakom a kosaramat, aztán elfelejtem, hogy mi min­den lapul a hűtőszekrényemben.- Ruhát régen nem veszek, de Lorán Lenke: Ruhát régen nem veszek a cipőknek ma se tudok ellenáll­ni. Amikor nyáron Csonka Pici­vel Londonban jártunk, akkor is vettem három párat, de minek? A csoda tudja, hogy miért, de ami az üzletben éppen illik a lábam­ra, az már az első itthoni lépések után nyom, szorít, kényelmet­len. Ilyenkor nyergelj, fordulj, már ügetek is vissza, hogy egy régi, kitaposott csukát vegyek fel! Régen szenteltvíztartókat és színes papírzacskókat gyűjtöt­tem. Ma is megvannak valahol. Én soha semmit se dobok ki, és már előre sajnálom a fiamékat, hogy mit fognak kezdeni ennyi felesleges kacattal.- Egyedül élek. Régen volt egy gyönyörű perzsa cicám, nyolc évig élt, amikor elveszítettem, szinte belehaltam. Most is ül egy macskamama és öt különböző színű kiscicája a kanapém tetején, igaz, textilből vannak! Tavaly ka­rácsonyra kaptam a gyerekeimtől, hogy legyen „állatkertem”... És az a kis tigris? Néhány napja, amikor a színházban szokásos premier- ajándékot vettem „mikroszkópos” kollégáimnak, megláttam a bon­bonok mellett. Folytassam? Haza kellett hozzam. (somos) Paul McCartney ismét a Cavern klubban Back to Beatles ■ A Beatles 1963. augusztus 3-án lépett fel utoljára a liverpooli Cavern klubban, az­tán elindultak világhódító útjukra. Most kedden, vagyis 36 esztendővel később Sir Paul McCartney 150 szerencsés rajongó előtt újra fellépett a klubban, hogy az évez­red végén így tisztelegjen a rock and roll előtt, „amely megváltoztatta a század hangját és gondolkodását”. A Beatles monográfiák mind-mind a Cavern klubbal kezdődnek, hiszen a Beat­les ott lépett fel először, s állítólag 281 dél­ben és estén mentek fel a színpadra, s ott látta őket először játszani későbbi mene­dzserük, Brian Epstein is. A hatvanas évek elején a Cavern klub egy öreg raktárépület volt Liverpoolban. A Beatles gya­korta játszott délidőben, s akkor ők is a színpadon kajál­tak. John, Paul, George és Ringó mindössze egy fontot kaptak fejenként, ami a későbbi fontmilliók tükrében édeskevésnek tűnik, de hát ki gondolta volna akkor, hogy a Beatles lesz a XX. század egyik meghatározó hangja. Egyébként amikor 1961. november 9-én Brian Epstein üz­letember lement a Cavern lépcsőin, még Pete Best dobolt, de hamarosan felváltotta Ringó Starr. Epstein 1961 első decemberi vasárnapjának délutánján teára hívta a fiúkat, s éppen Paul volt az, aki késett. Sir Paul McCartney ugyanis későn ébredt, s aztán beült a fürdőkádba. A történet innen épp ilyen játékosan folyta­tódik, mégis a zeneirodalom klasszikusai között jegyzik a Beatlest, s ma már nem számít szentségtörésnek, ha pél­dául a Yesterdayt Schubert dalaihoz hasonlítják. Paulnak tehát van mire emlékeznie.-dal Díszdoktor füttymester ■ Két hete még Baden-Ba- denben rádiókoncerten a le­gendás Ex Antiquis régi-új csapata élén fütyült Hacki Tamás professzor úr, e hét végén pedig Angyalföldön, a Haynal Imre Egészségtudo­mányi Egyetemen vette át Doctor Honoris Causa - dísztoktori - címét.- Nosztalgikus érzelmekkel léptem át a Sza­bolcs utcai kórház kapuján, mint a gyerek, aki si­keresen térhet vissza oda felnőttként, ahonnan el­indult - ecseteli. - Számomra ez a második szülői ház, mert itt tanultam szakmámat, a foniátriát. 1975-76 között itt dolgoztam a szakvizsgáig, s már gyakorló fül-orr-gégészként működtem a MÁV Kórházban, mikor 1982-től négy éven át el­kezdtem visszajárni a nagy hírű Frint Tibor pro­fesszorhoz foniátriát, a beszédhangok képzésé­ben lévő hibák javítását, gyógyítását tanulni. Hacki Tamás azóta maga is az orvosi szakág nemzetközi mestere, a regensburgi egyetem taná­ra, tíz éve vesz részt a hazai foniáterképzésben. A füttyshow, a helyzet komolyságához mérten, ezúttal elmaradt. (sipka) Laux meg a Krémsajt Könnyű lenne eljátszani a szavakkal, hiszen a CD címe szinte adja ezt. Valóban „nem semmi...”, hogy Laux József márkanevével - több mint húsz hosszú év után - egy olyan egzotikus nóta-összeál­lítás jelent meg, amitől men­ten felpezsdül a vérünk, és táncra bizsereg a lábunk. Laux első tucat aranylemeze még abból a korból való, ami­kor az Omega, majd a Loco- motív dobját pergette, a másik tucatot azokból az amerikai lemezeiből gyűjtötte, ame­lyeknek produkciós vezetője, zenei rendezője, néha az elő­adója is volt.- A Laux & Cream Cheese, vagyis magyarul Krémsajt tizenhárom da­la kortalan - mondta Laux József. - A CD első, szigorú kritikusa a ti­zenegy esztendős Bence fiam volt, aki akarva-akaratlan mindig hall­gatta a számokat a kocsiban, ott­hon, vagy ha bejött velem a stúdió­ba. Akkor is ezeket énekeltük, ami­kor hétvégeken kirándulni, bicik­lizni, rohangálni mentünk hárman, Bence szülinapjára egy menhelyről kihozott német juhászkutyával, a szuperokos és már filmsztárnak is felkért Sziszivei. Bocelli Budapesten ■ Mikor az év elején egy kereskedelmi bank privát partira sze­rette volna fellépőként megnyerni a világhírű olasz éne­kest, Andrea Bocellit, azt a választ kapta, hogy a művész 2002-ig teljesen be van táblázva. Magyar rajongói most mégis láthatják őt élőben, mert időközben kiderült, december 20- án, a milánói és a zágrábi előadá­sok között akad egy szabad nap. Menedzserei a magyar szervezők­nek ajánlották fel az időpontot, akik bravúros gyorsasággal szer­vezték meg az Erkel Színházban este nyolckor kezdődő koncertet. Bowie és Celentano: öregfiúk szópárbaja Két hete nem mindennapos tévéshow-nak lehettek tanúi az olasz nézők. Kedvenc énekesük, Adriano Celentano (52) a házi­gazdája az egyik legkedveltebb té­vés show-műsornak, aki ezúttal David Bowie-t hívta vendégnek. A forgatókönyv szerint Bowie elénekli a „Survive” című slágerét, majd leül és beszélget Celen- tanóval. Csakhogy Bowie egy hű­vös mondat után faképnél hagyta Celentanót. „Mindent elmondtam, amit akartam” - majd köszönés nélkül távozott. A rajongók termé­szetesen felháborodtak, hogy Bowie lenézte a szupersztárjukat. Néhány nappal később Bowie ismét fellépett az olasz televízió­ban, s megkérdezték, miért hagy­ta faképnél Celentanót. „Ez a Celentano egy idióta, amit azon­nal megéreztem.” Véletlenül Ad­riano is nézte a műsort, felpattant a karosszékből, és dühödten fel­tárcsázta a hírügynökségeket. „Ennek az arrogáns seggfejnek a fejébe szállt, hogy a tőzsdén ke­reskednek vele.” (Az olasz énekes Bowie tőzsdére bevezetett zeneki­adói cégére utalt - a szerk.) Csak egy dolog nem derült ki, hogy mi volt Celentano bűne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom