Tolnai Népújság, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-04 / 283. szám

1999. december 4., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal A kezdetektől napjainkig A leendő egészségügyi intéz­mény helyének kijelölése után a Pécsi Tervező Vállalat mun­katársai 1962-ben fogtak hozzá az épület műszaki rajzainak el­készítéséhez. Az első kapavá­gás a következő év őszén tör­tént. A kórház kivitelezését a Tolna Megyei Állami Építő­ipari Vállalatra bízták. Annak ellenére, hogy az építkezés so­rán számos probléma adódott, a munka jó ütemben haladt. Az első orvosi műszerek 1967-ben érkeztek meg. Ugyanebben az évben dr. Zahorcsek Alfonzot kórházigazgatónak, Fehérváry Ferencet pedig gazdasági veze­tőnek nevezték ki. Hamarosan újabb munkatársakkal, főmér­nökkel, műszaki vezetővel és fűtőkkel bővült az intézmény dolgozói kollektívája. A főor­vosok - akik jórészt a pécsi klinikákról meg a szekszárdi kórházból érkeztek - részt vet­tek osztályaik berendezésében és felszerelésében. A 97 millió forintos költ­séggel felépített és a Medicor Vállalat által 38 millió forint értékű műszerekkel, valamint felszerelési tárgyakkal ellátott járási kórházat 1969. december 19-én a megyei és a helyi veze­tők jelenlétében dr. Szabó Zol­tán egészségügyi miniszter avatta fel. A 444 ágyas intéz­mény 58 orvossal, 162 nővér­rel és ápolóval, valamint 210 egyéb dolgozóval kezdte meg a működését. A kórházi ha­gyományok szerint az első operációt a gégészet fiatal or­vosán, dr. Pássá Józsefen vé­gezték el. A rendelőintézetben a járóbetegek ellátása is meg­kezdődött. Ebben az épületben kapott helyet az 1970-es évek elején a központi körzeti orvosi ügye­let, majd reumatológiai szak­rendelő nyílott, a kórházban pedig urológiai osztály léte­sült. A következő évtizedben felnőtt- és gyermek-ideggon­dozó, mozgásszervi rehabilitá­ciós osztály, valamint kardio­lógiai gondozó kezdte meg működését. Az 1988-ban nyugdíjba vonult orvosigaz­gató, dr. Zahorcsek Alfonz utóda dr. Hajós Károly lett, majd a következő esztendőben váltás történt a gazdasági veze­tői poszton is: Fehérváry Fe­renc helyére Nagy Béla került. A kórház átadása után húsz évvel szükségessé vált az épü­let felújítása. Az északi olda­lon lévő nyílászárók cseréje és a homlokzat javítása 150 mil­lió forintos céltámogatással va­lósult meg. Közben megnyitotta kapuit az aneszteziológiai és intenzív osztály. Az utóbbi öt évben korszerűsítették a sebészeti műtőket, áttértek a földgáz-fű­tésre, felújították a konyhát, új röntgen- és ultrahangkészülé­ket vásároltak, a központi steri­lizálóban kicserélték a régi be­rendezéseket, számítógépes­rendszert helyeztek üzembe, elvállalták a tamási rendelőin­tézet üzemeltetését és 1999 ja­nuárjától már ápolási osztály is működik a dombóvári kórház­ban. „Most türelemre van szükség!” Emlék az első napról A napokban elővettem a fotóalbumot és kinyitottam azt az 1969-es évnél. A megsárgult képeken a kórház átadási ünnepsége látható, melyre dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter csak úgy tudott el­jönni, hogy autója előtt szovjet katonák hókotrókkal felszabadítot­ták a Hőgyész és Dombóvár közötti utat. Az avatást követő ünnepi vacsorára csak az orvosigazgató és a gazdasági vezető volt hivata­los, a főorvosok nem ülhettek egy asztalhoz a helyi, valamint a me­gyei vezetőkkel. Kollégáimmal qzonban az osztályokon mi is „ buli­kat" rendeztünk, ahol a doktorokkal együtt a nővérek és az ápolók is nagyon jól érezték magukat. Éjfél felé aztán valamennyien le­mentünk a könyvtárszobába és felfaltuk azt a sok ételt, ami azért maradt meg, mert a környékbeli tsz-elnökök a hatalmas havazás miatt nem jöttek el a megnyitóra. Akkori főnővérem, Bozóky Ilona még a Vörös Csillag Étterem zenekarát is iderendelte a késői órán és velük együtt hajnalig mulattunk. A nyitás óta itt dolgoznak: Almacht Lászlóné, Bárdosné Kiss Mária, Bencze Jánosné, Benei Istvánná, Berta Lászlóné, Bertók Lajosné, Csíkos Imréné, Dóra Vincéné, dr. Fata Mária, Fábián Jó- zsefné, Gallai Andrásné, Ger­ber István, dr. Gyurkó Éva, Győr Varga Istvánná, dr. Ha­las Zoltán, Kazay Istvánné, Kopasz Mihályné, Kovács Miklósné, dr. Kőszegi György, Martinka Istvánné, Marton Jenőné, Már- kusné Cseh Zsuzsa, Mezei Istvánné, Mol­nár Mihályné, dr. Mutschler Ferenc, Nagy Domonkosné, Pandur Lászlóné, Papp Pétemé, Péter Lajosné, Polgár Ár- pádné, Simon Sán- domé, Steiber And­rásné, Szabóné Tímár Györ­gyi, Szűcs Gyula, Szűcs Gyu- láné, Az intézmény jelenéről és jö­vőjéről a kórházat működtető Dombóvári Integrált Egész­ségügyi Szolgáltató Kht. ügy­vezető igazgatóit - dr. Hajós Károlyt, valamint Nagy Bélát - kérdeztük.- Elsőként a kórház átadá­sának negyedszázados jubile­umára kiadott évkönyvből sze­retnék idézni: „A jövő útja csak a következő lépésig látható tisz­tán. Egy biztos: valamennyien elkötelezettjei vagyunk a gyó­gyításnak. Lelkiismeretűnk és felkészültségünk szerint a to­vábbiakban is szeretnénk a dombóvári, valamint a kör­nyékbeli lakók érdekében dol­gozni” - mondja dr. Hajós Ká­roly. Ars poeticánk azóta sem változott, csak ezt ma minőség- politikai nyilatkozatnak neve­zik. Sajnos az is megmaradt, hogy legfeljebb a következő lé­pésig látunk, ám néha csak egé­szen homályosan.- Mi hozta a legnagyobb változást az intézet életében?- Az, hogy 1995 július else­jén megalakult az a közhasznú társaság, mely egy évvel ké­sőbb aztán átvette a kórház működtetését - emeli ki Nagy Béla. Most - amikor egymás után jönnek létre az egészség­ügyben a kht-k - talán már el­mondhatjuk, hogy nagyon nagy butaságot nem követtünk el ak­kor, amikor létrehoztuk a non- profit-szervezetet. A számos nehézség ellenére túléltük az átmeneti időszakot. Ma még nehéz reálisan értékelni az át­alakulás hatásait és következ­ményeit, hiszen az elmúlt há­rom évben jelentős változáso­kon ment egyébként is keresz­tül az egészségügy. Az azonban biztos, hogy gazdaságilag sike­sok útjába kerülhetünk. így a sokszor hangoztatott Mátrix­rendszer bevezetését el kell ha- lasztanunk a szakmai kollégi­umok szint-meghatározó mun­kájának végéig, mert különben értelmetlen korlátozó intézke­dések alá kerülhetünk. Most tü­relemre van szükség!- Mik azok a feladatok, me­lyek rövid időn belül megoldást igényelnek?- A kórház épületének teljes rekonstrukcióját meg kell kez­deni - válaszol Nagy Béla. A tető felújítása, a villamosháló­zat és a gépészeti berendezések, valamint a belső burkolatok cseréje nem tűr további halasz­tást. A mosoda korszerűsítését és az egyéni tálcás étkezés be­vezetését is napirendre szüksé­ges tűzni. Jó hír, hogy a liftek felújítása a napokban megkez­dődik és még az idén üzembe helyezzük az új gasztroszkópot. Jövőre kicseréljük a tüdőgon­dozó és a kórház központi rönt­genét. Pályázati pénzek elnye­résével megpróbálunk korszerű ultrahang- és EKG-készüléke- ket, valamint altató- és lélegez­tető gépeket beszerezni. Ezt nem lesz könnyű kivitelezni, ugyanis az önerő előteremtésé­ben szinte csak a kht. tulajdo­nosára, a város önkormányza­tára számíthatunk. Abban re­ménykedünk, hogy a betegirá­nyítási modellkísérlet - mely­ben a település háziorvosaival együtt mi is részt veszünk - olyan objektív adatokat szolgál­tat a biztosítónak, hogy az a la­kossági fejkvótát legalább részben átadja az ellátónak. Ennek birtokában talán már nem lesz álom az, hogy saját erőből is tudunk majd új beru­házást, vagy felújítást indítani.-glaub­rült átvészelnünk az összes fi­nanszírozási újítást, változatlan a szakmai palettánk és az ágy- szám-csökkentéskor sem kellett jelentős veszteséget elkönyvel­nünk.- Milyen a cégnek a beteg- forgalma ?- A kórház 426 ágyán az idén 14 ezer embert kezelünk, a dombóvári és a tamási rendelő- intézetet pedig közel 150 ezren keresik fel. Betegeink ellátásá­ért 59 alkalmazott és 10 vállal­kozó orvos, 382 egészségügyi dolgozó, valamint 181 gazda­sági, műszaki és egyéb munka­társ felel. lesz fenntartani. Persze azt nem tudhatjuk, hogy a mostani tör­vények, rendeletek és utasítá­sok meddig maradnak érvény­ben. Ám közülük most is isme­rünk jó néhányat, melyeket senki sem vesz komolyan és nem is tartja be azokat. A leg­nagyobb hiba az, hogy az ész­szerű betegellátási rendszerbe egyre gyakrabban és ráadásul meghatározó módon szól bele a gazdasági kényszer. A most di­vatba jött centralizáció számos meglepetést tartogathat még számunkra, bár már most is érezzük annak negatív hatásait. Elegendő, ha csak a szakorvos­Nagy Béla és dr. Hajós Károly- Hogyan tovább?- Nem egyszerű erre a kér­désre válaszolni, ugyanis nem ismertek az egészségügyi kor­mányzat határozott jövőbeli el­képzelései. Terveink ezért egy kicsit a futurológia területén ér­telmezhetőek - veszi vissza a szót dr. Hajós Károly. Már lát­ható, hogy a jelenlegi szerkeze­tet hosszú távon képtelenség FOTÓ: BAKÓ JENÓ képzés új rendszerét említem. Az egészségügyi intézmények belső szerkezeti átalakításai leginkább külső kényszer hatá­sára történnek. A korábbi „előre meneküléseknek” most nincs értelmük, mert nem lát­ható a „csapások” iránya. Vagyis: a szakmai változtatá­sokkal csínján kell bánni, ugyanis a folyamatos átalakítá­ők a jelenlegi vezetők: I. Belgyógyászat ­dr. Maros Éva II. Belgyógyászat ­dr. Petz Ádám Sebészet ­dr. Schmidt László Szülészet-nőgyógyászat ­dr. Mutschler Ferenc Urológia ­dr. Fél Pál Csecsemő- és gyermekosztály ­dr. Engel Miklós Orr-fül-gégészet ­dr. Bárdos Éva Szemészet ­dr. Kőszegi György Ideggyógyászat ­dr. Somoskővi Csilla Aneszteziológiai és intenzív osztály ­dr. Kerekes László Rehabilitáció ­dr. Szollár Zoltán Ápolási osztály ­Takács Sándorné Laboratórium ­dr. Gyurkó Éva Röntgen és ultrahang ­dr. Kiszler Gyöngyi Kórbonctan ­dr. Szekeres György Véradó állomás ­dr. Fata Mária Gyógyszertár ­Gerber Szilvia Tüdőgondozó ­dr. Magda Tamás Kardiológia ­dr. Bereczki Mária Bőr- és nemibeteg gondozó ­dr. Brenner Judit Onkológia ­dr. Tóth Lajos Gyermek ideggondozó ­dr. Salamon Éva Felnőtt ideggondozó ­dr. Bauer Margit Dr. Kőszegi György Harmincéves a dombóvár j

Next

/
Oldalképek
Tartalom