Tolnai Népújság, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-04 / 283. szám

1999. december 4., szombat Fiataloknak 13. oldal Ezt a tiszteletet parancsoló nevet nem más állat, mint az ibériai hi- úz kapta a Világ Természetvédel­mi Alap (WWF) egyik neves ve­zetőjétől. Ez a ragadozó - jólle­het nem az orvvadászat által súj­tott Afrikában vagy Ázsiában, hanem Európában, annak is a déli részén él - jelenleg a világ legveszélyeztetettebb macskafé­léi közé tartozik. Az ibériai hiúz a kontinens bennszülött ragadózó fajának számít. Úgy 100 évvel ezelőtt még elterjedt volt az Ibériai fél­sziget déli részén, ám állománya az 1960-as évektől kezdődően folyamatos csökkenésnek in­dult. Az elmúlt harminc eszten­dőben a hiúzok 80 százaléka el­tűnt. Mára a becslések szerint Spanyolországban mintegy 600 WWF egyed élhet, Portugáliában pedig legfeljebb 40-50. A példátlan pusztulásnak az élőhely felszámolása, a zsák­mányállat, azaz az üregi nyúl ki­irtása és az emberi tevékenység az oka. A hurokkal történő, til­tott vadászat egyes helyeken a hiúzok több mint hatvan százalékának életét oltotta ki. S bár néhány helyen köz­szájon forognak a ragadozó gyilkos természetéről szóló mendemondák, egyetlen olyan esetről sem tudunk, ami­kor Európa tigrise emberre tá­madt volna. A szakértők szerint az állat csak határozott közbelé­péssel és összefogással kerülheti el szomorú sorsát, azaz a vég­óráját. Az ibériai hiúz elvesztése nagy szégyen lenne egész Euró­pa számára. Ebben az esetben - egyebek mellett - az európai ha­tóságok a fejlődő országoktól sem követelhetnék azt, amit egyébként maguk is képtelenek végrehajtani, azaz megmenteni a kipusztulástól egy őshonos macskafélét. Lutricia McNeal, a mély Délről Az igazi mély Délen, Oklahomában látta meg a napvilágot Lutricia McNeal, aki - mint annyian a leg­kiválóbb énekesek kö­zül - egy templomi kó­rusban kezdte zenei pályafutását. Lány- és fiútestvéreivel együtt olyan nagy átéléssel adta elő a fülbemászó gospel dallamokat, hogy sokan már ekkor megjósolták nemcsak neki, hanem lelkipásztor édesap­jának is: Lutricia egyszer majd a popműfaj világsztárja lesz. S ez így is történt, igaz, a sikert nem adták ingyen számára sem. Jellemző, hogy a nagy áttörés nem is hazájában, hanem Európában következett be, há­rom évvel ezelőtt: Lutricia Svédor­szágban vállalt munkát, s itt ismer­kedett meg azzal a művész-producer­rel, aki segítséget nyújtott számára az első lemez megjele­nésében. Az Ain't That Just The Way nemcsak Skandináviában, ha­nem hamarosan a brit slágerlistá­kon is előkelő helyezést ért el. Az ezt követő Stranded - tavaly má­jusban - már tíz héten át volt do­bogós az angol Top 20-as listán. Az amerikai éne­kesnő el is nyerte a legjobb bemutatko­zás nemzetközi nagydíját. Legújabb nagy­lemeze, a Whatcha Been Doing tizen­egy számot tartal­maz, s már most nagy iránt az érdek­lődés. Az egykori templomi kórista - bár zenei kapcsola­tát nem szakította meg második hazájával, Svédországgal - im­már ismét az Egyesült Államok­ban é, de nem Oklahomában, ha­nem Texas Dallas nevű nagyváro­sában. S nevét együtt emlegetik Aretha Franklin és Diana Ross nevével. Figyelem, játék! A fővárosi Record Express kiadó jóvoltából az alábbi három kérdésre helye­sen válaszoló olvasók között egy Lutricia McNeal kazettát sorso­lunk ki. 7. Melyik város Oklahoma ál­lam székhelye? 2. Melyik országban érte Lutriciát az első nagy siker? 3. Jelenleg melyik országban él az énekesnő? A megfejtéseket levélben kér­jük eljuttatni a 7100, Szekszárd, Liszt tér 3. szám alá. A nyere­ményt postán küldjük el. Előző rejtvényünk nyertese: Pesti Szil­via pincehelyi olvasónk. A 007-es ÉS AZ Ő LEGÚJABB JÁTÉKSZEREI A 19. James Bond-film „A világ nem elég”. A 330 millió márkás produkci­óban Pierce Brosnannal és Sophie Marceau-val a főszerepben az MI6, az angliai titkosszolgálat főhadiszál­lásán bomba repül a levegőbe. James Bond öt titkos fegyvert vet be. A „hidrocsónak”: Már 7 centiméteres vízben is működik. A Temzén 112 km/órás sebességgel száguld. Ahhoz, hogy az utcán is tudjon közleked­ni, a csónakot két motorral szerelték fel. A rakétás autó A titánpáncélos BMW Z8-as távirányítható, a fényszórókból rakétákat lehet kilőni. És van benne egy leheletfi­nom lézersugár, ami a Bonddal folytatott beszélgetéseket a környező házakban ké­pes lehallgatni, és egy rakétakilövő rám­pa. A megbízható pisztoly Bond még mindig ugyanazt a Walther már­kájú pisztolyt nyüvi. Ezúttal modern P99- es változatban. A pisztoly fogását a 007-es kezéhez igazították. A fegyver háromszo­rosan van kibiztosítva, hogy el ne süljön, ha nem akarják. Az életmentő óra A titánból készült Omega Seamaster Bond 29. órája, amelyet Q Bond számára készített lézerrel. Az órában van egy 18 méter hosszú mikroműanyag szálas hu­zal, amit ki lehet röpíteni és körülbelül 300 kilót bír el. A vetkőztető szemüveg Bond két egyforma, új napszemüve­get használ. Az elsőből gombnyomás­ra könnygázt képes kifecskendezni. A másikkal pedig képes átlátni az embe­reken, még a testre szerelt legkisebb fegyvert is észreveszi, sőt még annál is többet lát... Hiába áll jól a hófehér szerelés a Baby Sisters hölgytrió tag­jainak, mostanában nem ez a kedvenc színük. Az elmúlt na­pokban igencsak meggyűlt a bajuk a havazással. Alig hatvan kilométerre kellett volna Budapestről eljutniuk egy fellépés­re, de két-három órás, gépkocsis szánkózás, keresztbeállt kamion kikerülése és terelőút-keresés számokból álló aka­dályverseny után feladták és visszafordultak. így még visz- szaértek a pesti bulijukra. Rá két napra a szőke Klári koc­cant egyet a jeges útnak köszönhetően, de csak a lökhárítók karcolódtak meg. A lányokat mindenesetre vigasztalja az a tény hogy a Szeresd a testem sikere után az Égben írt szere­lem című daluk is a slágerlisták élére került. - ym ­Piros, a hamis Sokan vannak a modellszakmában olyanok, akiket már az utcán is felismernek egy-egy rek­lám vagy televíziós fellépés után. A Tébolygó egyik háziasszonya, Kiss Piroska (23) is ezek közé tartozik. A feltűnően csinos fiatal hölgyet már Fenyő János is felfedez­te korábban, nem egyszer szerepelt címlapon. Piroska szeret szépen öltözni, de sok pénzt nem szór el ru­hákra. Ugyanis az egyik divatcég háziasszonyaként ruhákban kapja fizetése egy részét. Nagyon féltékeny típus, tudja, hogy talán ez a legrosszabb tulajdonsága. Néha úgy el tudja magát ragadtatni, hogy ott kezd hisztizni, ahol éppen van partnerével.- Az utcán egyre többen felismernek. A nyári üdítőrek­lám-kampány után előfordult, hogy fia­tal fiúk megállítot­tak, és mosolyogva átnyújtottak egy üveg italt csókra várva - mesélte Pi­roska. - Egy parko­lás alkalmával meg­állt mellettem egy másik autó, a benne ülők letekerték az ablakot, és megkér­dezték: ez a beállás most igaz volt vagy hamis... Miért halt meg Scott kapitány? A Déli-sarkon keserű csa­lódás várt Scott kapitány­ra és társaira. Megelőzte őket a norvég Roald Amundsen. A világ sokáig úgy gondolta, hogy Scott és csapata ezt a traumát nem tudta kiheverni, nem bírták energiával, felad­ták, s ezért fagytak meg valamennyien. Robert Scott kapitány és négy társa 1912 márciusában halt meg az Antarktiszon, útban hazafelé. A kapitány a híres naplójában ugyan megörökítette, hogy a hideg elviselhetetlen volt, az utókor en­nek nem adott hitelt. Scott kapi­tány úgy került be az emberek em­lékezetébe, mint aki nem készült fel elég alaposan a vállalkozásra, túlságosan bízott az akkor még fej­letlen technikában, s nem volt elég tapasztalata sem. Susan Solomon amerikai lég­körkutató tudományos alapos­sággal járt utána a dolognak. Először 1986-ban vezetett expe­díciót a Déli-sarkvidékre, ahol át is telelt a Mac Murdo bázison, amely Scotték utolsó táborhelyé­től nem messze fekszik. A nyolc­vanas években az Antarktiszon már meteorológiai megfigyelőál­lomások sora működött, többek között annak az útvonalnak a közelében is, amelyet Scott vé­gigjárt a század elején. Solomon összevetette a nyolcvanas évek­ben rögzített adatokat azokkal a számokkal, amelyeket a tragikus sorsú Scott kapitány jegyzett fel a naplójába. Az eredmény tanul­ságos. Amikor Scott másodikként a Dé­li-sarkra ért, úgy nézett ki, nem lesz nehéz megtennie az utat visz- szafelé, hiszen azon a napon a dé­li póluson „csak” mínusz 28 fok volt a déli csúcshőmérséklet. Ám február közepétől hirtelen fordult a kocka. A hőmérő higanyszála előbb mínusz 30, majd 34, végül mínusz 40 fokig süllyedt. Scottnak cd icuDaiiicuN. idaudöui iiciu cdcuv a rendkívüli hideggel kellett meg­küzdeni. Ezen anőmérsékleten a hó minősége is megváltozik. Már nem csúszik. Olyanná válik, mint a homok. Miközben a 24 fokos hi­degben egy nap alatt akár 24 kilo­métert is meg tudtak tenni, 35 és 40 fok között minden erőfeszítés ellenére is legfeljebb ennek a felét. Március végén utolérte őket az orkánerejű szél. 273 kilométeres széllökések tartották napokig a sátrak fogáságában az öt bátor sarkkutatót. Nem tudtak többé felállni. Elaludtak, és néhány óra alatt megfagytak. Pedig akkor már csupán 17 kilométer válasz­totta el őket a megváltó alaptá­bortól, ahol friss élelem, fűtőolaj várt rájuk. Solomon statisztikája most iga­zolta, hogy Scott kapitányt nem­csak Amundsen, hanem a balsze­rencse is üldözte, hiszen 15 éven­ként legfeljebb ha egyszer fordul elő márciusban ilyen szélsőséges hideg és ekkora orkán az Antarktiszon. (ken) Volt egyszer egy filmzenész A hatvanas évek óta több mint 400 film­hez írt zenét, nevét szinte mindenki is­meri: Ennio Morrico- ne. A Volt egyszer egy vadnyugatnak, egy generáció wes- ternfilmjének zenéje házibulik hangulatát alapozta meg. A jeles szerző 71 éves. Kerü­li a nyilvánosságot, még in­kább az újságírókat. Az ame­rikai Newsday mégis rábírta a mestert, hogy nyilatkoz­zon. Morricone olyan rende­zőkkel dolgozott együtt, mint Oliver Stone, Brian De Palma, Roman Polanski, Bernardo Bertolucci, és mint mondja, nem tud kö­zöttük különbséget tenni. Morricone szimfonikus és kamarazenét is ír, s idén ko­ráit is komponált. Ilyenkor, mint mondja, „nem kell a film rendezőjével és a stop­perórával birkóznom.” Elismeri, hogy a filmzene fontos és önálló műfaj lett, de „oly sok dilettáns művelte már”, hogy nem válhatott a XX. század klasszikus zenéjé­vé... „Tulajdonképpen egyet­len eszközzel tudom a hallga­tóság elismerését mérni. És ez, bármennyire vulgáris is, a pénz.” És az igazi pénzeket Morricone számára a filmze­nék hozták, amelyek később önálló életre keltek, sláger- és lemezlisták éllovasai lettek. Rómában született, apja trombitás volt, ő pedig már 15 éves korában rájött, hogy a zeneszerzéshez van igazán kedve. Zenekarokban ját­szott, aztán 1961-ben utolérte a mozi. Noha Morricone nem ra­jong a popzenéért, a popze­nészek rajonganak Morri- conéért. A Pet Shop Boys is „tallózott” szerzeményei között, persze a mester en­gedélyével, de sokan mások is kérték a hozzájárulását, hogy feldolgozhassák dalla­mait. „Hogy miért...? Nem tudom. Talán mert az egy­szerűbb akkordokat köny- nyebben el tudják játszani” - mondja némi éllel. Csak egy dolog bántja, hogy nemet mondott Clint Eastwoodnak. Sok western- ben dolgoztak együtt, már­mint Clint Eastwood, a szí­nész és Morricone, a zene­szerző (Egy maroknyi dollá­rért, A jó a rossz és a csúf). Ám amikor Eastwood önálló­an is rendezni kezdett, és fel­kérte Morriconét, ő nemet mondott. „Ma már nagyon bánom és bánt is a dolog. Ak­kor úgy gondoltam, hogy Sergio Leonéval (a klasszikus makaróniwestemek rendező­jével - a szerk.) szemben nem lenne fair... Pedig ez butaság volt.” SZ. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom