Tolnai Népújság, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-24 / 300. szám

1999. december 24., péntek Sport 9. oldal A sportmegszállott szekszárdi főorvos Dr. Moser Tamás Rudabányán született, családjával 1957-ben költö­zött Pécsre, itt végezte iskoláit. Sebész diplomával a kezében Komlón kezdett dolgozni, 1990 augusztusa óta a szekszárdi kórház ortopédi­ai osztály vezető főorvosa. Az életét - így Karácsony előtt is - három dolog mozgatja: a család, a hivatás és a sport. Boldog ember. Dr. Moser Tamás, a sportos főorvos- Elég furcsa módon kerültem kapcsolatba a sporttal - mondja beszélgetésünk elején dr. Moser Tamás, amikor a sporthoz fűző­dő viszonyáról kérdezem. - Édesapám teniszezni küldött a bátyámmal együtt, de ez az „úri” sport akkoriban egyáltalán nem volt divatos. Aki futballozott, ar­ra felnéztek, aki viszont tenisz­ütővel a kezében rohangált, arra legfeljebb csak legyintettek. Alig vártam, hogy letehessem az ütőt. Amikor gimnáziumba kerültem, apám rám bízta a döntést: mind­egy mit, csak sportoljak. Akkor jegyeztem el magam a kosárlab­dázással, melyet az egyetemi évek alatt, a PEAC csapatában NB Il-es szinten űztem, s szenve­délyemnek a szekszárdi városi bajnokságban a mai napig hódo­lok. A kosárlabda mellett kiegé­szítésként futok, úszók, tenisze­zek, nyáron szörfözők, télen síe­lek és korcsolyázom.- Mikor döntötte el, hogy orvo­si pályára lép?- Azt hiszem, már a gimnázi­umban. Két szakma lebegett a szemem előtt, a másik a pedagó­gusi volt... Családi indíttatásról esetemben nem lehet beszélni, hiszen bár apai nagyapám orvos volt, nem ismertem őt. Az egyete­mi évek alatt tudatosan „sodród­tam” a sebészet felé, a gyógyítás aktiv vonala vonzott. Diplomával és sebészeti szakvizsgával a ke­zemben először a komlói kórház­ban kezdtem dolgozni, a pécsi egyetemi klinika ortopédiai osz­tályára 1980-ban kerültem. A se­bészet ezen ágában leginkább ta­lán az fogott meg, hogy - az akut esetekkel szemben - itt az orvos­nak mérlegelnie kell a számba jö­hető gyógymódok között, hos­szabb távra kell terveznie.- Még a klinikán kezdtem sportolókkal foglalkozni. Előbb csak egykori (sport)barátaimon segítettem, de a „működésem­nek” gyorsan híre ment, így egy­re bővült pácienseim száma. Ak­koriban több első osztályú klub­nál, így a Komlói Bányász férfi kézilabdázói, a Pécsi MFC bir­kózói és a PEAC kosarasai mel­lett is dolgoztam csapatorvos­ként, nem mondom, jól jött egy kis mellékes. Csak megjegyzés­ként: jelenleg a betegeim mint­egy 15-20 százalékát a sportolók teszik ki.- Apropó, mit gondol, minek köszönhető, hogy ennyire megnőtt a sérült sportolók száma ?- Ez érdekes dolog, hiszen a sporteszközök tökéletesedésével éppen ellenkező folyamatra szá­míthatnánk. Sajnos, a teljesít­mény-orientáltság fokozódásával az emberi szervezet nem tud lé­pést tartani, de gondot okoz az amatőrök túlzott „bevállalása”, és a fiatalok egyre keményebb versenyeztetése is.- Térjünk vissza Önre, hogyan került Szekszárdra?- Egyre jobban érdekelt az or­topédia ezen szakterülete, így amikor csak tehettem Budapes­ten, a Sportkórházban igyekez­tem ellesni a szakma titkait. Nyolcvankettőben alkalmam nyílt rá, hogy Torontóba menjek tanulmányútra, ahol az akkor új­donságnak számító artroszkó- pos műtéti eljárással ismerked­hettem meg. Sikerült különböző támogatók segítségével a pécsi klinikát is felszerelni a szükséges műszerekkel, s a Dunántúlon ak­koriban egyedüliként kezdtem operálni ezzel a módszerrel. Ad­dig elképzelhetetlen eredménye­ket tudtam felmutatni: a térdmű­téten átesett beteg már másnap felkel­hetett, egy nappal később haza enged­tük, egy hét múlva pedig elkezdhette az edzéseket. Az új módszer oly annyira „bejött”,'hogy sze­rettem volna egy sportsebészeti cent­rumot nyitni. A kli­nika azonban kez­dett „szűk” lenni számomra, így 1990-ben megpá­lyáztam a szekszárdi kórház ortopédiai osztályának vezetői állását, s a kinevezé­semet követően a családommal együtt leköltöztünk a tol­nai megyeszékhely­re.- A feleségét is a sport révén ismerte meg?- Az egyetemen trénerként dolgoztam a PEAC női csapata mellett, így találkoztunk. A fele­ségem egyébként szakmabeli, je­lenleg háziorvosként dolgozik Szekszárdon. Három gyerme­künk van. A legidősebb, Melin­da 15 esztendős, a Garay Gim­názium diákja éppúgy, mint a 12 éves fiam, Miklós, míg a kiseb­bik lányom, Klári csak öt eszten­dős. Ők is sportolnak - a na­gyobbik lányom versenyszerűen kosarazott -, ám szülői szere­pünk csak az orientációra korlá­tozódott, soha sem kényszerítet­tük őket. Az egészségükre, fejlő­désükre azonban mindig odafi­gyeltünk, igy a gyerektorna és az úszás mellett lehetőség szerint síelni is magunkkal vittük őket.- Az ünnepekre készülődve eszébe jutnak-e gyermekkora Ka­rácsonyai?- Katolikus családban nőttem fel, négyen voltunk testvérek. Gyermekkorunkban varázslat­ként éltük meg a Karácsonyt, vá­rakozással és meglepetésekkel teli meghitt ünnepként. Felnőtt­ként a családi kapcsolattartás színterévé váltak az ünnepek, melyek közül már csak a Kará­csony és a Húsvét őrzi a rangját. A rohanás, az önzés miatt ezek is kezdenek beleszürkülni hét­köznapjainkba. Előbbi igazi iparággá nőtte ki magát, a keres­kedők igyekeznek a lehető legna­gyobbat „szakítani”, és napjaink­ban már minden az ajándékok (értéke) körül forog.- Felnőttként is emlékezetes volt számomra, amikor néhány évvel ezelőtt egy erdész barátom­mal - a térdig érő hóban kézen fogva a fiamat - magunk választ­hattuk ki, és vághattuk ki a csa­lád karácsonyfáját. A szentestét hagyományosan együtt tölti a család, 25-én és 26-án viszont a rokonlátogatás következik. Sze­rencsére nagy a Család, így kell a k'ét nap, hogy mindenkihez eljus­sunk. A szenteste különlegessé­ge, hogy én főzöm a vacsorát. Csak kivételes alkalmakkor fog­lalom el a konyhát, s a Kará­csony ilyen. A menü zömmel pulyka, az elkészítéséhez pedig a szakácskönyvet hívom segítsé­gül. S az eredmény? Hát előfor­dult már, hogy füstölt egy kicsit.- Mivel töltik az év hátralévő napjait?- Pihenéssel. A két ünnep kö­zött - mint általában az év ezen időszakában - három-négy nap­ra elutazunk az ország valame­lyik szegletébe, ez évben például Szentendrére. A Szilvesztert - az idén először - külön tölti a család. Melinda és Miklós is a barátaival ünnepel, a feleségem ügyeletet vállalt, én pedig Klári­val a házra vigyázok, és nagyon jól fogjuk érezni magunkat. •- Tesz-e újévi fogadalmat?- Nem szoktam fogadkozni. Egy csendes fohászt viszont el­mondok majd családom egészsé­gért, boldogságáért. (fekete) A család: a feleség, Eszter ölében Klári, mellettük Melinda és Miklós Forma-1 Fangio volt a legnagyobb? Az idén ötvenéves Forma-1 történetének legkiválóbb piló­tája az egyetlen ötszörös világ­bajnok, az argentin Juan Manuel Fangio volt - legalább­is az egykori rivális, Stirling Moss szerint. Ken Tyrrell, a legendás csapatfőnök viszont állítja: nem lehet egyetlen egyé­niséget kiválasztani, minden korszaknak megvolt a maga ki­emelkedő alakja.- Ki volt a legjobb? Ez a leg­egyszerűbb kérdés, amit valaha hallottam. Természetesen Fangio - válaszolta Moss, akit sokan a legnagyobbnak tarta­nak a világbajnoki címet so­sem szerzők közül. - Öt világ- bajnoki elsőségét négy külön­böző márkával érte el. Sztár volt, ugyanakkor nagyon sze­rény ember maradt. Az ő sike­rei az én vb-győzelmeimbe ke­rültek, de ennek ellenére igazi barátok voltunk. Ha ma vezet­ne, ugyanúgy nyerné a futamo­kat, ahogy akkoriban - tette hozzá a 70 éves brit, aki 1955 és 1958 között négyszer lett második az összesítésben, az első három alkalommal éppen az argentin mögött, majd soro­zatban háromszor a harmadik helyen végzett. A szintén brit Ken Tyrrell majdnem 30 évig (1970-96) vezette a nevét viselő csapatot, mielőtt 1997-ben eladta volna a BAR-nak.- Csupán annyit lehet kije­lenteni, hogy az adott időszak­nak ki a legjobbja. Nevetséges egy olyan megállapítás, hogy például Fangio jobb volt Sennánál. Csak úgy tudnánk reálisan összehasonlítani a sztárokat, ha egy időben egyfé­le autóban versenyeznének, de ez persze megvalósíthatatlan - fogalmazott Tyrrell, aki Fangio (világbajnok: 1951, 1954-57) mellett további hat pilótát ne­vezett meg, mint akik pályafu­tásuk alatt kiemelkedtek a me­zőnyből: Moss, Jim Clark (brit, 1963, 1965), Jackie Stewart (brit, 1969, 1971, 1973), Alain Prost (francia, 1985, 1986, 1989, 1993), Ayrton Senna (brazil, 1988, 1990, 1991) és Michael Schumacher (német, 1994, 1995). Halhatatlanok: Fangio (balra) Sennával beszélget Megyei sakk-csapatbajnokság Meglepetések fordulója Az 5. fordulóban több meglepő eredmény is született. Az első helyre kívánkozik az eddig veret­len Várdomb gyönki, illetve a Decs solti fiaskója. A paksi győ­zelem nem, de aránya szintén nagy meglepetés. Az éllovas szekszárdi rendőrök újabb győ­zelemmel erősítették meg veze­tő helyüket a tabellán. Eredmények: Gyönk­Várdomb 7:3, Solt-AC Decs II 6.5:3.5, Görcsöny-Atomerőmű SE III 2:8, Bátaszék-Rendőr SE 3:7, Tamási II-Dombóvár 5.5:4.5. A bajnokság állása: 1. Rend­őr SE 35.5, 2. Gyönki Hegyhát SK 30, 3. Dombóvári VMSE 28, 4. Tamási Koppány SE II 26, 5. Atomerőmű SE III 25.5, 6. Autó Center Decs II. 25.5, 7. Görcsöny SK 24.5, 8. Várdomb SE 20, 9. Solti AC 20, 10. Iregszemcse SSE 11.5, 11. Bátaszéki SK 11 ponttal. Kosárlabda, NBA Rodmant ismét letartóztatták Az Ev sportolója Hagyományaihoz híven la­punk ismét lebonyolítja a Tol­na megyei év sportolója vá­lasztást. Szokásainknak meg­felelően a felkért szakzsűri tagjai mellett olvasóink is sza­vazhatnak az 1999-es eszten­dő legjobbjaira, voksaikat ja­nuár 15-ig küldhetik be a la­punkból kivágott szelvénye­ken. Az idei év eredménysorát és a szavazószelvényt először december 27-ei, hétfői szá­munkban közöljük. Lapunk sportszerető olvasói három, a női és férfi egyéni, illetve a csapat kategóriában adhatják le voksaikat. A legjobbak és edzőik mellett a legtöbb kö­zönségszavazatot kapott spor­tolók is ajándékot vehetnek át a díjátadón, melyre a tervek szerint 2000. február 5-én, Pakson kerül sor. Dennis Rodman amerikai profi kosárlabdázó ittas vezetés mi­att néhány órát előzetes letar­tóztatásban töltött. Az észak-amerikai profi baj­nokság (NBA) korábbi lepatta­nó-királya félig-meddig balsze­rencsés volt, hiszen a közúti el­lenőrzés során utastársa miatt állították meg. Bob Ciszek őr­mester észrevette, hogy a Rodman autójában ülő személy nem kötötte be biztonsági övét. Hamarosan az is kiderült, hogy a néhány hónapja „munkanél­küli” játékos ittasan távozott a közeli étteremből. A 38 éves kosarast a rendőrségre szállítot­ták, ahonnan 2500 dolláros óvadék ellenében távozott. Dennis Rodman az utóbbi négy hónapban már harmad­szor került a hatóságok látókö­rébe. Augusztus 21-én közízlést sértő magatartás és erős ittas­ság miatt fogták le. Egy kalifor­niai étteremben italozott, ami­kor magatartása miatt távozás­ra szólították fel. A részeg ko­sárlabdázó nem tett eleget a kérésnek, ezért a kiérkező rendőrök letartóztatták. Az ötszörös NBA-győztes spor­tolót hat órán át tartották fogva. November 5-én Rodman és felesége, a ko­rábbi Baywatch-sztár Car­men Electra egy szállodai szobában vitatkozott, a szemtanúk állítása szerint össze is verekedtek. A rend­őrök őrizetbe vették a párt, majd később elengedték. Az egykori klasszis április 15-én - két hónap után - sza­kított legutóbbi csapatával, a Los Angeles Lakers együt­tesével, s azóta nem is szere­pelt a kosárlabdapályákon. Rodman négy hónap alatt háromszor élvezte a rendőrség vendégszeretetét A Corinthians a bajnok. A Corinthians csapata nyerte a bra­zil labdarúgó-bajnokságot, miután a döntő szerda esti, harmadik összecsapásán gólnélküli döntetlent ért el a rivális Atletico Mineiroval. A Corinthians jobb gólkülönbségének köszönheti elsőségét. Képünkön a bajnokcsapat játékosa, Richardino (jobbra) csatázik a labdáért Belletivel. fotó: feb/reuters

Next

/
Oldalképek
Tartalom