Tolnai Népújság, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-20 / 271. szám

Hétvégi Magazin 11. oldal 1999. november 20., szombat Falusi randevú Kepes Andrással A távolban a pilisi he­gyek párát pipálnak, a mezőn lovak lege­lésznek... Hogy vagy? kérdésemre Kepes András rávágta: „Már jól. Látszik is, nem?” Tavaly november 30-án- éppen András-napon- volt az első műtétje, amelyet egy második követett. Kepes ma ismét sportol, úszik, konditerembe jár. Kepes András új könyvének bemutatójára és dedikálására készül, ahol mindenki a saját szemével győződhet meg róla, hogy meggyógyult. Amikor beteg lett, önként vonult vissza, mert nem akart senkit a nyavalyájával traktál- ni, és azt sem szerette volna, ha sajnálják. Még a barátai elől is elbújt... Kepes nem babonás, de még ma is óvatosan csak annyit mond: talán már túl van rajta, talán szerencséje volt! Orvosai biztosan megértik, amikor azt hangoztatja: az ő tudásuk mellett valami másnak is tulajdonítja felépülését: augusztus 27-én megszületett a „megváltója”, vagyis négy lánya után, Bori révén az első unoká­ja, aki fiú, tehát vele eztán csak jó dolgok történhetnek. Nem a betegsége miatt köl­töztek a faluba. Amikor még az eredeti, lerobbant és olcsó anyagokból összehordott, félig kész házat építész barátjuknak megmutatták, ránézett és azt mondta: „neobrutál” stílus! A házból - ahol Kepesre rátalál­tam, könnyed és mediterrán hangulatú - az élethez is ked­vet csináló otthont varázsoltak. A Pozsonyi út eleje is, ahol eddig laktak, olyan volt, mint egy falu: mindenki ismert min­denkit. Talán ezért sem volt ne­héz beilleszkedniük, az őslako­sok gyorsan befogadták őket. Lilivel, a feleségével, András mindennap innen viszi, ide hozza Rozikát, aki változatla­nul a budapesti Áldás utcai is­kolába jár. Katával, a legkisebb lányukkal alig lehet végigmen­ni a falun, annyira imádják. Ki­kapják Lili kezéből, beviszik a házba lovat, malackát, tyúkot nézni, és süteménnyel, gyü­mölccsel kínálgatják. Már vannak új barátaik. A Takáts-testvérek, vagyis a helyi asztalosmester és a kovács, egyik szomszédjuk pedig Lukáts Andor színművész... Hol itt, hol ott jönnek össze, egy-egy pohár bor mellett na­gyokat beszélgetnek. Igaz hogy kényszerűségből rótta ki magára a szilenciumot, de visszavonultsága alatt sem maradt tétlen: a számítógépnél ülve írta meg a napokban meg­jelent könyvét, a Kepes Króni­ka első kötetét, aminek Beszél­getések az alcíme. Képes Krónika helyett Kepes Krónika? Szójátéknak is találó cím... Éppen ezt akarta, hiszen a tévé képernyőjéről „vette le” a szöveget. A hetven-nyolcvan Desszertből és Kepes-műsorból huszonötöt választott ki, ezek­ből is a legérdekesebb részeket foglalta könyvébe. A második kötetét tavaszra tervezi, Törté­netek alcímmel. Az Apropó! cí­mű műsorából válogat ki ripor­tokat. Az első kötet bemutatója szerdán délelőtt tíz órakor, a Váci utcai Reálszisztéma-kávé- házban volt. Aki dedikáltatni akarta a kötetet, déltől egyig és háromtól este hétig ott találta a könyv mellett a szerzőt is - egészségesen és mosolygósán. Somos Ágnes Részletek a Kepes Krónikából Kovács István (Koké): Én is színésznek készültem, csak a Pongrácz-telepen nem lehetett elmenni színésznek... „Ne hülyéskedj, menjél szo­bafestőnek. Rendes szakma, abból meg lehet élni, de a színészetből nem!” Gye­rekfejjel viszont rengeteget szerepeltem, valószínűleg onnan ragadt rám ez a sze­replési vágy. Nyertem Kőbányán kerületi szavalóversenyt is, úgyhogy délelőtt vere­kedtünk a grundon, délben tanultam a verset, este kinn fociztunk megint a grun­don, kettős életet éltem. Kern András: A Szelistyei asszonyok háromrészes tele­víziós változatát csinálta a Sándor Pali. Egyszer éjjel fél kettőkor azt mondták, hogy menjek be lóval a Vajdahunyad- várba, a bálterembe. Na most, a ló a kö­vetkezőket nem szereti: ha valaki nem tud lovagolni (én nem tudtam), ha be kell menni külsőből belsőbe, ha lépcsőn kell menni, azt sem szereti, ha fáklyák vannak vele szemben, valamint a filmezést sem szereti. Ennek ellenére Sándor Pali na­gyon nyugodt volt: „Andriskám, tessék!” Fölültem egy lóra, és úgy ahogy volt, az egész stábot fölrúgtam egy pillanat alatt... Fábrv Sándor: Apám mindig nyomdakészen beszélt ve­lem, nem volt soha gügyörészés, szóval ha megkérdeztem: „Ez mi”, azt mondta: „Cement”, és máris a Hoffmann-féle kör­kemencénél tartottunk... Ennek a részben megkérdőjelezhető nevelésnek (aminek én látom a korlátáit, és most már nyilván a kedves nézők milliárdjai is) köszönhe­tő, hogy amikor állítólag hároméves ko­romban, ezt csak úgy lehet mondani, seggre estem, fölkeltem, összecsaptam a kezem és azt mondtam: „Hát ez abszurdum!” Moldova Gvörgv: Az irodalomban én sosem voltam benne. „Moldova, az iparos.” Érted? Klasszikus dolog volt, hogy Bajor Nagy Ernő bement egy könyvesboltba, és kérdezte, hogy megvan-e Az őrség panasza, vagy már nem tudom, melyik könyvem. És azt mondta a kiszolgáló hölgy, hogy: „Moldovánk kérem nincsen, de ha tetsze­ne valami irodalmat...” Lehoczkv Zsuzsa: Soha nem jártam futballmeccsre, csak egyszer-egyszer. Megbeszéltük Tichyvel, ha a tizenegyesen belül felvágják, és ka­mu a dolog, hogy én ne kapjak szívbajt, felemeli a jobb kezét. Egyszer-kétszer fel­emelte a jobb kezét, megítélték a tizen­egyest, virgoncán fölállt és berúgta. Sza­ladt tovább. Egyszer borzalmasan fölvág­ták, annyira, hogy látványnak is szörnyű volt. De felemelte a jobb kezét! Hát én szépen megnyugodtam, hogy nincsen semmi baj, kamu volt az egész. Aztán el­vitte a mentő, méghozzá a rohammentő. Mikor magához tért, elmondta, azért emelte fel a kezét, hogy jöjjön már az or­vos, mert most rögtön meghal. Kombinéban az RTL Klub A harc - úgy tűnik - igencsak ki­éleződött a két országos kereske­delmi televíziócsatorna között: immáron lakodalmasháború veszi kezdetét. Az RTL Klub „beerősí­tett”: a héten egy évre leszerződ­tette a műfaj királyait: a 3+2 zene­kart, azaz a Bugyi-testvéreket. Az újvidéki együttes 15 éve óriási sikereket aratott Ma­gyarországon is. A vízcsapból is a „Kombiné, kombiné, csip­kés kombiné” kezdetű örök­becsű nótájuk folyt. A hatal­mas népszerűség korszaka után hosszas csend követke­zett, amiről Bugyi Zoltán, a zenekar vezetője így nyilatko­zott lapunknak:- Öt évig külföldön szóra­koztattuk a magyar kolóniát, majd hazatértünk. Ekkor azonban már javában folyt a „háború”. Fel­lépési lehetőségünk csak ritkán volt, így tu­lajdonképpen a tartalékainkból éltünk. 1998-ban ismét Magyarországon kezdtünk játszani, s megjelent egy CD-nk, amelyet a hetekben követ egy újabb. Ezen már rappel- ni is fogunk. Az RTL-lel egy évre szerződ­tünk. És indul egy új tévéműsor is, amely­nek mi leszünk a házigazdái. Sz. E. Sophia Loren (65), a világ legszebb asz- szonya, legalábbis egy brit felmérés szerint. Az olasz díva olyan szépségeket utasított maga mögé, mint Julia Roberts vagy Cindy Crawford. Az első tízben két ötvenes színésznő szerepel: Joanna Lumley (53) angol színész­nő és az 58 éves egykori szexbomba, Raquel Welch. Ezúttal nem zsűri, ha­nem a nagyközönség sza­vazott, több ezer 20 és 40 év közötti férfi és nő. A fel­mérést egy brit kozmetikai cég végeztette, s nem za­varta őket, hogy Loren nem sokra tartja a kozme­tikai készítményeket. „A szépség csak akkor su­gárzik, ha az ember önma­gával is elégedett. Ezen pe­dig semmiféle kozmeti­kum vagy plasztikai műtét nem segíthet.” A világ 20 legszebb asz- szonya között olyan sztá­rok is szerepelnek, mint Dolly Parton, Michelle Pfeiffer, Gwyneth Paltrow, Pamela Anderson, Naomi Campbell, Claudia Schiffer vagy Madonna. A 2. helyen a világszép jordán király­né, Noor áll. A listát, a hölgyek fényképeivel együtt, szilveszter éjszaka fogják elásni egy tokban az utókor számára, a követke­ző 1000 évre, London kül­városában. Kis magyar CNN? Terjed a pletyka, hogy a TV3 tele­víziót hír- és kulturális csatorná­vá akarja átalakítani leendő gaz­dája, a tv2 többségi tulajdonosa, az SBS. Az új kereskedelmi adó hírfőnöki tisztére Pálfy Istvánt, míg a kulturális igazgatói székbe Márta Istvánt tartják lehetséges befutónak.- A hír úgy ahogy van, egy bő- dületes marhaság - kommentált Pálfy István. - Az már egy más lapra tartozik, hogy a csatorna fiatal nézői számára izgalmas fel­adat lenne híreket összeállítani. Ezt szívesen elvállalnám, de csak akkor, ha minden anyagi és tech­nikai feltételt biztosítanának hozzá a tulajdonosok. Márta István nem cáfolta a hírt, de kijelentette, csak akkor vállalná az igazgatói posztot, ha mellette tovább vezethetné az Új Színhá­zat, és szervezhetné a kapolcsi kulturális napokat. Információnk szerint egyébként nemhogy nem jött még létre a TV3-at üzemeltető CME és az SBS közötti szerződés, hanem az ajánlatok között is je­lentős különbségek vannak. Elégedett Nyomorultak csapatra, hogy eny- nyi nagy egyéniség, ennyi énekelni tu­dó ember ott jött össze utoljára. Re­mélem, most nem hallom majd a kis­fiámtól, hogy anyu, olyan csúnyán éne­keltél. Amikor a My Fair Ladyben táj­szólással, eltorzult hangon kellett dal­ra fakadnom, bi­Koós Réka és Szinetár Dóra nem először játszik a musicalban Két művészházaspár cse­metéje, Szinetár Dóra (Hámori Ildikó-Szinetár Miklós) és Koós Réka (Dékány Sarolta-Koós János) is játszik a Madách Színház Nyomorultak pro­dukciójában.- A Nyomorultak az örök szerel­mem. Minden poénra, minden mozdulatra emlékszem a darabbal kapcsolatban - mondja Szinetár Dóra. - Egyébként az 1987-es be­mutatón, alig tizennégy évesen éle­temben először ebben a darabban léptem színpadra. Játszottam Gavroche-t és a kis Cosette-et is. Egyszer egy nyaraláson azzal szóra­koztattam a családot, hogy az első sortól az utolsóig végigénekeltem a dalokat. Most más a rendező, más a gárda, a szöveget is alaposan átír­ták. Az viszont mindenképpen em­lékeztet az előző, a rocksz.ínházi zony megkaptam tőle a magamét...- A musical szak után három évig Németországban és Ausztriá­ban „légióskodtam”, így nem cso­da, ha kevesen emlékeznek rám - mondja Koós Réka. - Most hazajöt­tem, de szerencsémre ugyanezt a szerepet játszottam kint is. Az el­múlt héten megfáztam, és nem tudtam énekelni. Pihentetnem kel­lett a hansomat. s a beszédet is mi­nimálisra kellett csökkenteni. Ez pedig számomra a legnagyobb büntetés. Ráadásul villányi borün­nepet is ki kellett hagynom. Most már végre túl vagyok a nehezén. Sok mindent szeretnék csinálni, le­het, hogy elkezdünk acid-dzsesszt játszani az öcsémmel, Gergővel. (schiller)

Next

/
Oldalképek
Tartalom