Tolnai Népújság, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-09 / 236. szám
Kultúrharc: pár szinttel lejjebb Ahogy Annus József, „sültrealista” író látja Sohasem voltam politikus - tiltakozik a kérdésre Annus József, író, a Tiszatáj című folyóirat egykori, még az átkos- ban eltávolított főszerkesztője, később nyolc éven át az MSZP ország- gyűlési képviselője. A politikához - szerinte - egészen más agyteker- vény keli, mint az iroda- lomcsináláshoz.- Van még kultúrharc?- Én ettől mindig távol tartottam magam, ha van, ha nincs. Hadd hivatkozzam Illyésre, aki azt mondta: az életmű vitatása életmű. Azért tudom idézni ilyen pontosan, mert én közöltem annak idején a Tiszatájban. Rengeteg fals dolog születik abból, hogy a média mindenhatóságának köszönhetően jelentéktelen életművek felértékelődnek és értékes életművek elsüllyednek. Örömmel hallottam, hogy Baka István szelleme jelen van Tolna megyében. Az ő életműve valóban olyan súlyú, hogy mondhatjuk, nemzedékének legjelentősebb alkotója volt. Baka István sohasem keveredett partizánharcba, szekértáborokhoz sem csatlakozott, mert nem ért erre rá, alkotnia kellett. Mondvacsinált, hisztérikus kirohanásoknak vélem az egészet. Az irodalomtörténet, a rosta majd megmutatja, mi marad meg ebből a „habzásból”. Sántha Ferenc húsz éve nem adott ki a kezéből írást, mégis biztos: művei fenn fognak maradni.- Ön íróként lett politikus. Ön szerint szét lehet választani az irodalmat a politikától?- Természetesen szét kell választani.- Akkor önnek melyik része volt az író és melyik a politikus?- Én soha sem voltam politikus, minden nyilatkozatomban azt mondtam, hogy nem tudom, mi a politika. Én egy naiv hitben keveredtem ebbe az egészbe, lettem országgyűlési képviselő, valóban nép- képviselőnek hittem magam. A 89-es nagy felbuzdulásban az ember bekerült a tornyos házba, ettől meghatódtunk az első két- három hétig, míg nem jött az a szörnyű csalódás a szellemi ember számára, hogy itt egészen más nyelven beszélnek. Nem értettem, hogy miért mond valaki olyat, amiről a folyosón még azt mondta, hogy nem ez a véleménye. Erre az értelmiségi ember képtelen. Ezért érez az ember mindig csalódást, amikor ilyen szerepet kell vállalnia, és nem vállalja tovább, vissza akar térni önmagához, a nyelvhez, amit ért. Egészen más agytekervény kell ahhoz, hogy valaki a politika mezején működjék, mint az irodalomcsi- náláshoz, szerkesztéshez.- Pomogáts Béla a Magyar írószövetség elnöke nemrég azt nyilatkozta, hogy az irodalmat nem lehet leváltani. Ebben ugyan sokan bíznak, ennek ellenére leváltják politikusok és a közönség is.- Amikor az összeka- csintós magyar irodalom volt, a sorok között kellett olvasni, amikor a magyar költők szinte tökélyre fejlesztették a képes beszédet, az ideológiai csőszök vadászták az utalásokat, akkor az irodalomra odafigyeltek az emberek, keresték a kódolt üzeneteket. Manapság erre nincs szükség, a millió újság megír mindent, meg annak az ellenkezőjét is, az irodalomnak nincs közéleti szerepe. Ez a jó, legyenek inkább esztétikai értékek. Abban azért nem hiszek, hogy az irodalom elszakadhat a valóságtól, én veres péteri értelemben vett sültrealista vagyok.- Visszatérve az első kérdéshez: azt mondta, távol tartja magát attól, amit népies-urbánus ellentétként, vagy kultúrharcként emlegetnek. De állandóan felbukkan, hiába mondják, hogy mondvacsinált. Politikusok gerjesztik, vagy írók viszik be az „eszmét” a politikába?- Vannak pillanatok, amikor a politika valamely árnyalatának érdeke, hogy megint felszítsa és meglovagolja, nagyon kártékony dolog. Illyésre hivatkozom, aki azt mondta: „hogyan lehetne közénk éket verni Zelkkel?” Köztudatban úgy volt, hogy Zelk Zoltán az urbánus, Illyés a népies. „Zelknek bepárásodik a szeme, ha Szatmárnémeti szóba kerül” - mondta. Ne mondja senki, hogy Karinthy nem a magyar irodalom része. Ha választani kellene Móricz és Karinthy között, nem tudnék. Milyen alapon?- Nem inkább a pénzről van szó? Bizonyos alapítványok kasszái, bizonyos források megnyílnak ide vagy odatartozó írók, művészek előtt, méghozzá váltakozva. Hol ezeknek, hol amazoknak.- Igen, és vannak nagyon ügyes kaméleonfigurák is, akik mindegyiktől tudnak pénzt szerezni, ez életformává vált, sajnos. Ennek nem biztos, hogy csak a rendszerváltás az oka. Régen tanítottunk, könyvtároskodtunk, múzeumban dolgoztunk. Ezek a fiúk a pénzszerzést lesik, és eszük ágában sincs, hogy mondjuk egy szakközépiskolában magyart tanítsanak, ahogy Baka István elkezdte. Sokféleképpen változott a világ, de sajnos ennek ilyen mozgatórugói is vannak.- Hogyan becsülné meg: jelenleg a magyar iroda- lomcsinálóknak, íróknak mekkora hányada független?- Szerencsére egyre nagyobb, és talán az öregek is megszabadulnak a nyűgöktől, inkább távol tartják magukat. Itt van például Hubay Miklós, aki bele van őrülve a saját szent eszméibe, esszéket, drámákat, drámaelemzéseket ír, tanít. Azt hiszem, pár szinttel lejjebb csinálják ezeket a mókákat amiket említett, a nagyokhoz sohasem ért el. Tóth Ferenc Őskori kunyhók a regölyi homokdombon Viktor, az archaikus ember Ha valaha mégis csak összeomlik a Főidőn a civilizáció, megszűnik az áram és vízszolgáltatás és egyik pillanatról a másikra használhatatlanná válik a huszadik század végének valamennyi technikai vívmánya, akkor kevés túlélő lesz. Talán a nomád élet hagyományait megőrző tör zsek fennmaradnak. Meg esetleg Czirákl Viktor, az „archaikus ember”. Viktor ugyanis kivonult a huszadik századból. Full komfort helyett null komforton él. Új szkítia néven őskori körülményeket utánzó telepet hozott létre Regöly határában, a falutól két kilométerre, a Kapos-Koppány folyók torkolatánál lévő homokdombon. A 31 éves, kisportolt, hosszú szőke hajú, szakállas, tetovált férfi, aki valamikor a Pogány Angyalok nevet viselő motoros klub tagja volt, most maga választotta világban, félig földben lévő, minden komfortot nélkülöző kunyhóban él. Gyeptéglákból rakott, favázas, fűvel borított, állatbőrökkel, szőrmékkel bélelt háló kunyhók és iparos házak állnak az egykori homokbánya helyén. Valamennyit Viktor készítette. Van itt halászkunyhó, agyagozó, gödörkemence az égetéshez és északra tájolt „hűsellő” pipatórium, aminek a nyári kánikulában venni hasznát. A gyógyfüves kunyhóban cickafark, kakukkfű, árvacsalán, menta, lándzsás útifű szárad. A karámban kecske mekeg, a szibériai jurta közepén lévő kemence hamujában macska hempergőzik. — Harmincegy éves vagyok, sok mindent próbáltam már. Szakácsnak tanultam, de sosem szerettem a szakmámat. Azért dolgoztam Szek- szárdon az „ezres” étteremben. Mióta megszűnt, munkanélküli vagyok. Üzleteltem ezzel, azzal, motorokkal és árultam kerámiákat. A régészet, az őskor kutatása gyerekkori szenvedélyem. Azelőtt csak hétvégeken építgettem a telepemet, de mióta nincs munkahelyem, azóta szinte állandóan itt vagyok. Megvettem a homokdombot és környékét, most ebből próbálok megélni. Turistákat csalogatok ide, a „túlélő” programokra. Nyomattam prospektust, névjegykártyát is. Nálam bárki megtapasztalhatja a történelem küszöbén élő emberek életét, mindennapjait, házainak békéjét, a nyílt tűz melegét. A nyári táborok alatt az ide látogatók gyakorolhatják az ősi tűzgyújtási módszereket, a kő és csonteszközök használatát, készítését, a bőrözést. Kerámiákat formálhatnak és számos más ősi kézműves mesterséget próbálhatnak ki. Vannak korabeli vadászfegyvereim, íjak, tegezek, lehet varsával vagy dobóhálóval halat fogni. Itt az elérhető kényelemért erőfeszítéseket kell tenni, ami csak hasznára válik mindenkinek. Egyedül élek. Volt feleségem, kezdetben neki is tetszett itt minden. Nagyon ügyes fazekas volt, őstehetség. Eredeti technikával, spirális agyaghurkákból készítette az edényeket, aztán gödör kemencében kiégette. Sosem tanulta a fazekasságot, mégis önkéntelenül megérezte, hogy mit kell tennie. Csodálatos kerámiákat készített, vették a turisták, mint a cukrot. Hét évig voltunk együtt, három évig házasságban. Tartottunk tyúkokat is, de most már csak a kecskék maradtak. Ezekkel is épp elég a munka, fejni kell őket. Belefáradt az asszony ebbe az egészbe. Én viszont abba fáradok el, ha nem vagyok itt. Szeretném tovább fejleszteni a dolgaimat, kaukázusi lovakat akarok venni. Csak az a baj, hogy ehhez el kell adnom a motoromat. Pedig ez a Yamaha Mirabo a csúcs, a legtöbb, amit eddig elértem az életemben. A falubeliek furcsállják a dolgaimat. Eleinte ferdén néztek rám, most már közönyösek. Nem értik, hogy a környék idegenforgalmát fellendíthetné a telep. Mert az egyetlen látnivaló itt az, hogy a Koppány árterében visszaállt a természet eredeti rendje. F.KovátsÉva Mélyen őrzik ftka.nkat a grafológusok Ha az írásodat odaadod egy grafológusnak, olyan, mintha meztelenre vetkőznél előtte. Mégis - vagy éppen ezért? - izgalmas kaland, ha kipróbáljuk. A grafológia azonban nem játék. Alkalmazásával sorsokról, néha börtönévekről döntenek. Lépőid Edit rövidesen igazságügyi grafológus szakértő lesz. Amellett, hogy erre a nehéz, ámde érdekes feladatra készül, jelenleg a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Főiskoláján tanít grafológiát. Bonyhádon, a bűnmegelőzési napon találkoztunk vele, ahol előadásával elbűvölte az érdeklődő közönséget. — Tudomány vagy művészet a grafológia? — Is-is. A tudomány ismerete nélkül nem működik a dolog, ugyanakkor ha a grafológus nem rendelkezik megfelelő intuícióval, empátiával, az is nagy hiányosság. Szóval: mindkettő.- Ma már az élet minden területén használják a grafológiát. Ahogy Ön is mondta, meglepő eredményeket lehet például elérni vele önmagunk megismerésében. Tehát ha mi, civilek többet tudnánk a grafológiáról, saját magunkat is jobban ismernénk?- Ez így van. Ha elfogadjuk tudományként a grafológiát, segíthet nekem önmagam irányításában. Illetve, ha igénybe vesszük grafológus segítségét, akkor olyan dolgokat is megtudhatunk magunkról, amiről korábban nem volt tudomásunk. Mert a tudatos én és a tudat alatti én gyakran egymással ellentétesen dolgozik. Nem mindent akar a tudatos én elfogadni a tudat alattitól.- A másik meglepő dolog: ha egy sérült személyiségnek megmutatják, hogy kell „helyesen” írnia, akkor a személyisége is „javul”. — Valóban, erre vannak külföldi kutatási eredmények. Ez ugyanannak a dolognak a másik oldala, hogy másként írtunk kamaszkorunkban, mint ahogy felnőttként. A változás annak tudható be, hogy az évek során átalakult a személyiségünk. Ez egyébként működik természetes úton is. Én például sokáig a barátnőm írását utánoztam, mert szerettem volna olyan lenni, mint ő. — A grafológusokat szigorú etikai szabályok kötik. Mire használhatják fel az írásunkat mások - á grafológusok segítségével? — A grafológus etika azt mondja, hogy írást elemezni csak az írást készítő személy beleegyezésével lehet. Ugyanakkor, ha egy szerződésben benne van, hogy hozzájárul ahhoz, hogy az írását grafológus elemezze, akkor nem kell tőle még külön is engedélyt kérni. Nem árt tehát alaposan elolvasni mindent, mielőtt aláírjuk.- A biztosítótársaságok például kérik a grafológusok segítségét? — Külföldön már igen, de Magyar- országon még nem találkoztam ilyennel.- Sokhelyütt a munkáltatók is ele- meztetik az alkalmazottak, illetve a jelöltek írását. Ehhez milyen keretek között van joguk? — A cégek gyakran hangsúlyozzák, hogy kézzel írott önéletrajzokat várnak. Ez virágnyelven azt jelenti, hogy feltehetően grafológussal is megnézetik a pályázatot. Egyébként ennek óriási a jelentősége. Könnyen belátjuk, ha arra gondolunk, mennyire nem közömbös például, hogy egy pénzszállító autóra milyen embert vesznek fel. Alkalmas-e erre a nehéz feladatra, no és persze: mennyire megbízható? — Ön igazságügyi grafológus szakértőnek készül Milyen kérdésekre kell válaszolnia, amikor egy gyanúsított írását elemzi? — Ez egy nagyon felelősségteljes munka. Nekünk nem azt kell megmondanunk, hogy elkövette-e valaki a bűncselekményt, hanem azt, hogy a személyiségjegyei mennyire torzultak. Én is azt vallom, hogy nem azért kell ezt csinálni, hogy valakit le tudjanak csukni, hanem azért, hogy az ártatlanokat ne zárják be. — Miért szereti Ön, amit csinál? — Az emberekkel foglalkozni csodálatos tudomány. A grafológia ma még gyermekcipőben jár, de hatalmas távlatok vannak előtte, s ez rendkívüli kihívás. Szabályaink szigorúbbak az orvosokénál. A grafológus előtt nincs titok, és mi mélyen őrizzük a megismert titkokat. Hangyái
