Tolnai Népújság, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-08 / 235. szám
4. oldal Megyei Körkép Konyhád Es Környéke 1999. október 8., péntek Florin Cramariuc fafaragó Néhány darab a díjnyertes pályamunkákból A beérkező munkák egyre magasabb színvonalúak - állapította meg Bakay Erzsébet textiltervező iparművész Bonyhádon, a III. Országos Népi Kézműves Pályázat Textiles Pályamunkáiból rendezett kiállításának megnyitóján. A helyiek ismét jól szerepeltek a versenyben. A 10-15 esztendősök kategóriájában rangsor nélkül négy közösségi díjat adtak ki: a ma- josi szövőszakkömek, a decsi iskola szövőszakkörének, a békéscsabai szlovák általános iskola szövőinek - ők valamennyien vászonszövésben jeleskedtek - gyapjúszövésben pedig a hortobágyi Petőfi Sándor Általános Iskola vitte el a pálmát. A 16-25 évesek korosztályánál a nádudvari kismesterképző pályamunkái nyerték el leginkább a zsűri tetszését. FOTÓrÓTÓS RÉKA Második helyen végeztek a bonyhádiak, harmadikon pedig az ADDETUR Alapítványi Szakiskola Mozgássérült Állami Intézetének diákjai, fit különdíjat kapott a majosi szakkör. Az egyéni kategóriában - szintén rangsor nélkül - négy pályázót jutalmaztak. Ők: a bonyhádi Téczely Helga és Lovász Szilvia , a fertőszéplaki Módos Balázs és a budapesti Kis-Juhász József. Bukovinaiak, lelki közelségben szereplői a mai Bukovinában élő román együttesek, s az itteni székelyek is rendszeresen képviseltetik magukat az ottani rendezvényeken. Az országos textiles kiállítás lenyűgözte a vendégeket. — Körülnézve a kiállított tárgyakon, meglepetéssel és örömmel vettem észre mennyi hasonlóság van a bonyhádi és a szucsávai szőttesek között - mondta lelkendezve Elena asz- Elena Hudema tojásíró mester szony. Örültünk neki, látva azt, hogy akik Bukovinából jöttek, megtartották a modelleket és a színeket, amelyeket az ősöktől tanultak. A muzeológus emlékeztetett a monarchia idejére, amikor a magyarok és németek meghatározói lettek a bukovinai kultúrának. E két népcsoport életmódjának máig érezhető a hatása. A néprajzi kutatások pedig kimutatták: az ott élő népek motívumkincse is hatott egymásra. A vendégmesterek között volt a fretóci fazekas mester, Marcell Coliraba, Szucsáváról és Elena Hudema tojásíró mester Brodináról, egy kis hegyi faluból, ők számos romániai és nemzetközi kiállítás állandó résztvevői. Valamennyiüknek hatalmas élmény volt a bonyhádi fesztivál. — Nagyon jól éreztük magunkat, meghatott minket ez a lelki közelség. Úgy éreztük magunkat, mintha otthon lettünk volna - mondotta Elena Ciobanu. A népművészetnek pedig nincs szüksége tolmácsra: szavak nélkül is megértettük, mennyire fogékonyak és tehetségesek az itteni alkotók. Hangyái A Völgységi Szüreten idén első alkalommal bukovinai román kézművesek is bemutatkoztak. Az ittenieknek és a vendégeknek is érdekes volt ez a találkozás, hisz a hatalmas távolságok ellenére a közös múlt ma is megjelenik a népművészeti alkotásokon. — Fantasztikus, amit itt láttunk - mondta Elena Ciobanu, aki múzeológus a Bukovinai Néprajzi Múzeumban, Szu- csáva városában. A bukovinaiakat a bonyhádi művelődési központ hívta meg, s ezért igen hálásak voltak a vendégek. Nem újkeletű a kapcsolat a két térség között: a Bukovina fesztiválok állandó Bukovinában készültek Bátran nekivágtak a 150 kilométernek Emléklap, zsíroskenyérrel „A természet lágy ölén” - szoktuk mondani egy-egy kellemes kirándulás alkalmával. Vajon így gondolt-e az a három bonyhádi fiatalember is a gyönyörű tájakra, amelyeken 150 kilométert kellett megtegyenek, 36 óra alatt? A múlt hét végén rendezték meg a Pilisben, illetve a Budai hegységben a 3x50 elnevezésű teljesítménytúrát, amelyen megyénket három bonyhádi - Tasnádi János, Fischer János és ifj. Istenes László képviselte. — Péntek este 6-kor indult az első 50 km, amelyet reggel 6-ig kellett megcsinálni. Majd jött 4 óra pihenő, 10-kor pedig a második 50 este 10-ig. Á reggel 6-ig tartó 8 órás pihenő után pedig nekivágtunk a harmadiknak. Minél hamarabb teljesítette az ember a távokat, annál hosszabb volt a pihenőideje. Nekünk mindhárom alkalommal sikerült 11 órán belül maradnunk - mondja Fischer János. — Ez nem verseny, hanem egy kihívás. Aki teljesítette a feladatot, emléklapot, kitűzőt kapott meg zsíroskenyeret - nevetnek össze a fiúk. — Ez a teljesítménytúra egy rettenetes próbatétel az ember számára - mondja Tasnádi János. A túrázást és magát a természetet már kisiskolás korban meg kell szeíettetni a fiatalokkal. Örülnénk, ha minél többen jönnének el velünk egy-egy ilyen erőpróbára, komolyan gondolnák a teljesítménytúrákat. Felnőtt korban már sokkal nehezebb belevágni - mondja tapasztalatból Tasnádi, aki egy infarktus után vetette bele magát igazán a túrázásba. Közben kiderül, hogy a 3x50-et azért teljesítette egy 60 éves bácsi is, akinek az életmódjához tartozik az erdőjárás. — Gondolom komoly felkészülést igényel egy ekkora túra megtétele. — Nem szabad mindenféle előzetes .túrázás nélkül nekivágni egy ilyen próbának. Hosszú idő eltelik addig, míg valaki teljesíteni tudja a 3x50- et. Mi többnyire a Mecsekben túrázunk, és nem is keveset. A 3x50-en 42 induló volt az idén. A kis létszámból látszik, hogy komoly kihívásról van szó. Aki ismeri a terepet a maga néhol 20 %-os emelkedőivel, nehezen szánja rá magát a benevezésre. Néhol mész az emelkedőn felfelé, és az orroddal éred a sziklát. A teljes szintemelkedés ötezer méter volt, ha elosztva is 3 napra. — Jómagam csak az első 50-et tudtam megtenni, rendszeres edzés hiányában ugyanis „bedurranf ’ a lábam és feladtam - mondja Tasnádi. — Ennyi talpalás után elmegy a kedvetek egy időre a túrázástól? — Menet közben kicsit elment a kedvünk, de most már azt mondjuk, jövőre újra megcsináljuk - vallja Istenes László. - Amikor az ember átesik a holtponton, akkor bírja megint a strapát. Lábfájásnál kicsit leülünk, a végén pedig jólesik bizony egy meleg fürdő, vagy épp a célban ránk váró hidegvizes zuhany. — Szeretnénk mi magunk is szervezni teljesítménytúrát Bonyhád és Pécs között. Ez végigmenne szinte az egész Mecseken. Ha ez sikerül, már vannak további terveink a túraszervezésre. — Egy-egy teljesítménytúra közben azért a tájjal és az erdővel is ismerkedtek? — Ha van ideje az embernek, körülnéz, ha nincs, akkor siet. Nézelődésre van más időpont, nem épp a teljesítménytúra. Természetesen azért nem járunk csukott szemmel, és ha megtetszik egy-egy tájegység, akkor oda később visszatérünk. — Aki a 3x50-en elindul, vagy nagyon profi, vagy nagyon bátor. Mi bátrak voltunk - mondja mosolyogva Fischer János. Elszántságukat látva: lesznek ők még profik is .. . Máté Réka A bátrakból profik lesznek Kovács Ferenc Budapesten Kovács Ferenc bonyhádi festőművész-tanár képeiből nyílik kiállítás ma 16 órakor a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kiállító- termében. A tárlatot - melynek anyagában hazai és külföldön készült tájképek szerepelnek - Fertőszögi Béláné, a budapesti Kortárs Galéria vezetője ajánlja az érdeklődők figyelmébe. A Dagály utcai tárlat október 29-ig várja a látogatókat. Egy helytörténész-bankár öröksége Bonyhád népi utcanevei, Svájzerájok Tolna-Baranyában, A völgységi kisgazdák tájfajta teheneinek nevei 1930 és 1945 között, Három etnikum falucsúfolói a Völgységben, Képtelen helyzetkép - Jegybankosok a Dél-Dunántúlon - mindez csupán néhány cím abból a 228-ból, amelyet a Solymár Imre történeti-néprajzi és közgazdasági munkássága címmel Szőts Zoltán gyűjtött egy csokorba. Aki ismerte Solymár Imrét, tudja, hogy ő kevés dolgot bízott a véletlenre. Ő maga is állított össze bibliográfiát saját publikációiból. Ebből szándékosan hagyta ki a Bonyhádi Közgazdászban megjelent írásait, mert ezeket a saját „zsengéinek” tartotta. Kutató lévén tudta, hogy e válogatással irányt szab a majd őt kutatóknak: ők se szerepeltessék ezeket a címeket. Szőts Zoltán, a most megjelent kötet szerkesztője ezt tiszteletben tartotta. Solymár Imre, a bankigazgató-néprajzkutató publikációinak címleírását három fejezetben adja közre a kis kötet. A szerző történelmi-néprajzi munkássága a leggazdagabb - 177 cím. A közgazdasági publikációk közül tizenhét, a Szövetkezeti Híradóban megjelent agrárgazdasági írások közül huszonnégy került a füzetbe. Nem lett volna igazi kutató Solymár; ha nem hagy hátra egy forrásnak is használható önéletrajzot. Ebből (is) kiderül, hogy az 1947-ben született és ötvenévesen elhunyt Solymár Imre „sajátos bonyhádi miliőben nőtt fel, amelyet a vallási és etnikai sokszínűség, a többszörösen is kisebbségi lét fémjelzett”. A dr. Kende Ferenc vezette „keribe” járt, az iskola légköre meghatározó volt élete alakulására. Számos helyen dolgozott, a könyvelői és bankszakma szinte minden területét kipróbálta. Számos szakmai publikációja is megjelent, de írásainak zöme helytörténeti-néprajzi. A Bonyhád kutatásban a Kolta László féle „iskolához” tartozónak vallotta, magát, Völgység-kutatásban pedig a Völgységi Múzeum köré szerveződött, Szőts Zoltán igazgató által összefogott műhelyhez kötődött. Névtani publikációi és mentalitástörténeti írásai széles körben ismertek. Azt viszont talán kevesebben tudják, hogy Révai Új Lexikonában ő írta a völgységi településekről szóló szócikkeket. A mindössze 39 oldalas könyvecske csak jelezni tudja a néhai sziporkázó egyéniség óriási munkásságát. Az alkotó gazdag tevékenysége, életpályája megérdemelne egy nagyobb terjedelmű, feltáró munkát. A Völgységi Múzeum kiadásában megjelent kötetet Antal Mária lektorálta. Díjazták a legjobbakat
