Tolnai Népújság, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-16 / 242. szám
Sárközy Tamás a Magyar Vállalkozói Szalon szekszárdi rendezvényén . Miben hasonlít a KGST az EU-ra? Sárközy Tamás egyetemi tanár tartott előadást a Magyar Vállalkozói Szalon szekszárdi csoportjának rendezvényén a héten. Az előadás a gazdasági jognak a magyar polgárosodás folyamatában betöltött szerepéről szólt. A professzor arról ismert, hogy a legszárazabb gazdasági-jogi problémák lényegét is képes humoros, anekdotikus formában megvilágítani. Az alábbiakban néhány ilyen témakört idézünk fel. Előadásának vezérgondolata az volt, hogy a hazai gazdasági jogalkotásban evolúciós, és nem revolúciós folyamat zajlott. Szocialista maximum Még a politikai rendszerváltás előtt 1987-ben megkezdődött a társasági törvény előkészítése, s 1988-ban el is fogadták. A törvényben még 68 szocialista ideológiai paragrafus volt, amelyeket az Alkotmánybíróság, majd a törvényhozás 1990- ben semmisített meg. Az egyik ilyen politikai igény volt: a törvény a „maszekot” korlátozza. Ezért meg kellett határozni a „szocialista maximumot”, azaz hány alkalmazottja lehet egy magán részvénytársaságnak, vagy kft.-nek. A törvény alkotói ezek után elmentek tanulmányútra, s Kínában meg is találták ez a számot 500 főben. Rövid bizonyítási eljárás után, hogy Kína szocialista ország, senki sem firtatta, hogy az 1 milliárd 200 milliós lélekszámú országban 500 fő nem ugyanaz, mint az alig 10 milliós Magyarországon. Arról nem is szólva: a törvény nem szabályozta: egy ember hány egyszemélyes káeftét alapíthat. A törvény szövete Kedvenc rögeszméi között említette meg a professzor a deregulációt, a túlburjánzó jogi szabályozás ritkítását. E tárgykörben hangsúlyozta: az nem megy, hogy egyszerre akarunk kevesebb visszaélést és lazább szabályozást. Vagy lazán szabályozunk, s akkor nincsenek adminisztratív kötöttségek, szigorú ellenőrzés, szankciók. Ha így van, 100 esetből 10 gyanús lesz öt valódi visszaéléssel. A ötből három bűncselekménynek minősül, amelyből kettőt bizonyítani lehet, s egyet el is ítélnek. Mit akar az unió? A gazdasági jogalkotásban ma négy tendenciát lát a professzor. Az 1990 előtt alkotottakat „ex hasibusz” törvényeknek nevezi, hiszen nem voltak hozzá gyakorlati tapasztalatok. Mint mondta, egyesek a Váci utcában 80 feletti embereket kerestek, hogy mondanának már valamit a részvénytársaságok működéséről. Mások külföldi jogszabályokat böngésztek. Ezért aztán később a kialakult gyakorlathoz kellett igazítani a törvények szövegét, ami most a fel- számolási törvény kivételével megtörtént. A második folyamat, az Európai Unió jogalkotásának átvétele. Ez ügyben ugyanaz történik, mint régen a politikai bizottság, illetve a KGST ürügyén - mondta. Annak idején, ha nagyon merev vitapartnere akadt, akkor mélyen a szemébe nézett az illetőnek, és megkérdezte: Az elvtárs nem ismeri a politikai bizottság 12/622-es határozatát? Senki sem ismerte be, hogy nem is kapja a pb. határozatait, azokat ugyanis csak „fontos emberek” kapták meg. Ugyanígy lehetett hivatkozni a KGST létező, vagy nem létező tapasztalataira. Most is efféle történik, ugyanis az uniónak nincs is gazdasági joga. Kevés kötelező szabály van például az adó és a vámjog területén. Csak az egyesülésről szól rendelet, az ösz- szes többi csak ajánlás a nemzeti törvényhozások számára, és azok is csak bankokra, tőzsdére és a nagyvállalati körre vonatkoznak. Cégnyilvánosság Példaként említett egyet. Az ajánlás annyi, hogy aki gazdasági vállalkozást folytat, annak az adatait nyilvános, közhiteles jegyzékben rögzíteni kell. Franciaországban ezt a kamara végzi, nálunk a cégbíróság, ebbe nem szólnak bele. Az irányéi- 1 vek átvétele tehát nem jelenti a ma- I gyár nemzeti jogi hagyományok ki- I oltását. Nemzeti érdekek A harmadik folyamat az úgyneve- J zett ágazati gazdasági törvények j megalkotása, mint például a halá- | szati, borászati, vasúti törvény. ■ Ezen a területen látja a professzor a jj legtöbb eltérést a szabályozásban. A 1 szabványosítás, környezet- és fo- | gyasztóvédelem területén például f jelentősek a különbözőségek. Ezek f azonban alapvetően nem jogi prob- 1 lémák, hanem gazdaságiak. Szabá- I lyozhatjuk mi a környezetvédelmet | szigorúan, ha a végrehajtásra nincs | elég pénzünk. Ezért nem lehet ma'- a stratégiánk, mint minden uniós j igényt kielégíteni, ami a nemzeti ér- j dekeinket szolgálja, s semmit, ami | ezzel ellentétes. A negyedik jogalkotási tendencia J és feladat a stabilizáció és a törvények minőségi javítása. A jogalkotá- I si dömping miatt a jogszabályokban J sok a technikai hiba, s az ellentmon dás törvényen belül és azok között. | Az okok között szerepelsz is, hogy | a legjobb kodifikációs szakemberek j elmentek a magánszférába. Szereptanulás Szemléletesen adta elő a profesz- I szór a parlamenti szereptanulás fo- 1 lyamatát is. Tapasztaltabb demok- I ráciákban a kormánypárti képviselő | a büfében lobbizik, saját miniszteré- ( vei szép csendben elintézi választói ; körzetének ügyeit. Ha viszont sza- 1 vazás van, akkor tódulnak a terem- | be és megnyomják az igen gombot, I majd „fejvesztve menekülnek visz- 1 sza büfébe”. Ott a kormánypárti | képviselőt arról lehet megismerni, I hogy az ülésen nem beszél. Az meg f aztán végképp elképzelhetetlen, I hogy interpellálja saját miniszterét. J Ott az ellenzék szövegel reggeltől estig, s egy miniszter meg hallgatja a sportújság olvasása közben. Nálunk a kormánypárti képviselők is indít- I tatva érzik magukat, hogy kiabálja- I nak az Országgyűlésben, mert kü- j lönben a tévé nem mutatja őket. | Egyik volt főnökét idézve úgy fogai- 1 mázott Sárközy Tamás, hogy ezeket a jelenségeket derűlátóan kedvezőt- 1 lenül kell megítélni. A többpárti par- I lament tradícióinak még ki kell ala- I kulniuk, de csak idő kérdése és ki- I alakulnak. Ihárosi Ibolya MWNHmiVM A mócok, csak azok ne lettek volna, a negyvennyolcas szabadság- harc is másképp alakult volna! - kezdhetném az erdélyi úti beszámolót, ha népmesemondó volnék. De mivel csak egy vidéki hírlapíró vagyok, így hagyatkozzunk a valóságra. Erdélyben, a magyar határtól nem messze Nagyváradon és a népművészetéről híres Kalotaszegen jártunk október második hetében. Kalotaszeg nem egy város vagy falu, hanem akárcsak a Sárköz, egy tájegység gyűjtőneve. Nagyvárad után, a Körös szorosát elhagyva érünk a Kalotaszegi-medencébe. Az itt élő magyarság ma is őrzi ősei hagyatékát, nyelvét, népviseletét, dalait, táncait, szokásait. A táj gyönyörű, az emberek barátságosak, minden adott, hogy az ide látogató turista jól érezze magát. A vidék festett kazettás mennyezetű, faragott szószékű fiatornyos templomaival, kopjafás temetőivel, régi faragott kapuival, szép népviseletével Erdély egyik legvonzóbb, legérdekesebb vidéke. Kalotaszeg központja Bánffyhunyad, a legismertebb népművészeti központ Körösfő. Szép régi házai, faragott kiskapui előtt kézimunkákat, a nevezetes varrottasokat, faragott fatárgyakat, köröndi cserepeket árulnak az asszonyok. Korábban sok kritika érte az utak, a szállás és a vendéglátóhelyek minőségét. Erre a vidékre ez nem jellemző. Jó minőségű út vezet az 582 méter magas Királyhágóra, ahol még az 1800-as évek elején is 300 szabad magyar határőr élt. Ugyan így nem gond megközelíteni a Mariséi melletti hegyi havason felállított emlékművet. A kopjafa a Vasvári Pál által vezetett 1848-as szabadságharc huszárjainak emlékét őrzi, akik itt vívtak öldöklő küzdelmet a bécsi kamarilla által az „oszd meg és uralkodj” elv alapján feltüzelt havasi pásztorokkal - vagy ahogy a helyiek hívják őket -, mó- cokkal és haltak hősi halált. Nem gond megközelíteni Csúcsán a hajdani Boncza-kastélyt sem, ahol Ady Endre tartózkodott az első világháború alatt feleségével Csinszkával, Boncza Bertával. Ady halála után az épületet barátja, Octacian Goga román költő, miniszter vásárolta meg. A kastély 1967 óta Goga-múzeum, ahol Ady emlékek is találhatók. A kalotaszegi kis falvakban élő emberek a romániai változások után épp olyan nehéz helyzetbe kerültek, mint nálunk az apró települések lakói. A munkát adó téeszek feloszlottak, a kapott föld nem adott biztos megélhetést. Ezért ma a turizmusból próbálnak megélni az itteniek. Míg nálunk jobbára még csak beszélnek erről, addig Erdélynek ezen a vidékén az elmúlt egykét év alatt a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete megszervezte a dolgot. Magyar Falusi-Tanyai- Gazda Vendégfogadók Vendégek Országos Érdekképviseleti Szövetsége néven egyesítették azokat a falusi, tanyasi gazdákat, akik házaikban vendégeket fogadnak. Ma az Erdély természeti szépségeire kíváncsi magyar turista a szövetség által kiadott, a falusi vendéglátóhelyeket, szolgáltatásokat tartalmazó katalógus segítségével bejárhatja Bihar, Kolozs, Maros, Fehér, Hargita és Kovászna megyét. Mi Kalotaszentkirályon Kismihály Ibolya vendégszeretetét élvezhettük három napig. Es bár a falusi vendéglátó- helyek nem mindig nyújtják az itthon megszokott teljes komfortot, de a házigazdák kedvessége, vendégszeretete, a kitűnő házikoszt, a bivalycsordák látványa reggelente, valamint a táj szépsége pótolja ezt. F. Kováts Éva Van jövője a Tolnai Borvidéknek A türelem borút-vendéget terem (Folytatás az 1. oldalról) Azt pedig az élet bebizonyította, hogy kizárólag eladásra szőlőt termelni nem hoz (kellő) jövedelmet. Elsőrendűnek én ezt érzem. Ehhez segítséget adhat, hogy ha a jövedéki törvény hatályba lép, és a hamisított termékek kiszorulnak, vagy visszaszorulnak a belföldi borellátásban, akkor hiány alakul ki a belföldi piacon. Ez indukálhatja a bor árának emelkedését, ami a szőlőtelepítési kedvet növeli. Ma ugyanis alapvetően azért hiányzik a szőlőtelepítési kedv, mert az ágazatban nincs jövedelmezőség, ha a gazda nem tud eljutni a végtermékig. Márpedig sok ezer magángazdaságnak most piaci oldalról nincs meg hosszabb távon a létjogosultsága.- Miként alakítható ki az egységes arculat ezen a borvidéken, ahol három, egymástól távoli körzet van? — A másság nem akkora a körzetek között, hogy akadálya lenne az egységes arculattal történő fellépésnek. Ennek a borvidéknek jó adottságai vannak, hiszen vörös- és fehérborra egyaránt predesztinálja a klíma, az itteni hagyomány ezt a tájat. Ma a vörösborok iránti keresletet kell elsősorban meglovagolni. Erre építeném én a stratégiát, ennek adnék hírverést, és később erre „építeném fel” a fehérborokat. — Melyek a legfontosabb feladatai az itteni hegyközségi és borvidéki vezetőknek? — Egyértelműen a legfontosabb, hogy az itt élőket tájékoztassák a jövedéki törvény kötelezettségeiről. Értessék meg ennek a lényegét, a pozitív hatását az emberekkel, hogy azok ne restrikcióként éljék meg ezt a rendelkezést. Ezen kívül szakmai képzésben kell, hogy részesítsék az itt élőket, mert az az érzésem, hogy ezen a téren is ván hiányosság az itt élőknél. Csak másodrendűnek, ezt követőnek érzem azt a feladatot, hogy az országos médiumokon keresztül hírt adjanak a borvidékről, felkeltve a turizmus és a kereskedelem érdeklődését. Legyenek türelmesek Sarkadi Eszter, borút szakértő.- A fejlődés mely szakaszánál tart most a magyarországi borút mozgalom?- Azt mondhatjuk, hogy a második szakaszához érkezett, amikor is a Villány-Siklósi Borút kialakítása és működtetése tapasztalataival megindult egy dél-dunántúli borút program. Phare-támo- gatással a 2000. évben villányi mintára hasonló programok indulnak. A borút-programot kétféleképpen fogjuk fel, egyrészt egy turisztikai összetett termékként, amikor egy borvidék egyszerre kínálja a turisztikai szolgáltatásait, szálláshelyet, programokat, borospincéket. A másik szempontból pedig térségfejlesztő tényezőként működhet egy borút, hiszen erre a programra jön a vendég, a turista pénzt hoz, ez pedig a különböző vállalkozások fejlesztésében biztosít előrehaladást.- Mit tudna tanácsolni a tolnai borút gazdáinak? — Legyenek nagyon-nagyon türelmesek. Ez nem olyan program, hogy egyik évről a másikra dőlni fog a vendég. A tolnaiak most már abban a helyzeti előnyben vannak, hogy országon belül is jó példákat lehet találni egy pince kialakítására, a szolgáltatás üzemeltetésére. 5-10 év kemény munka kell ahhoz, hogy ebben a tekintetben is „szüretelni” lehessen. Kihasználni a lehetőségeket Varga László, az Agrármarketing Centrum (AMC) igazgató helyettese.- Milyen segítséget tud nyújtani az AMC a tolnai gazdáknak? — Alapvetően a piacra jutás oldaláról támogatjuk a gazdákat, elsősorban úgy, hogy az összes bel- és külpiaci kiállításainkra meghívjuk őket. Reméljük, jövőre ez még jobban fog sikerülni, mivel a következő évre szólóan javaslatokat kértünk a gazdáktól, szövetkezetektől, egyesületektől, hegybíróktól, hogy miben szeretnék jobban, vagy másképpen a segítségünket kérni, mint eddig. Ezidáig rendkívül jó anyagok, értékes gondolatok érkeztek be az AMC regionális irodáihoz. Amennyiben a költségvetés biztosítja a terveinkhez szükséges pénzt, akkor a programunkba kb. 50-60%-os arányban be tudjuk illeszteni az innen érkezett javaslatokat. — Ha Ön a tolnai borvidéken dolgozna marketing szakemberként, mihez és milyen reményekkel kezdene? — Ezen a vidéken még nem volt alkalmam kellő mélységig tapasztalatot gyűjteni, ezért élvezettel hallgattam végig az itteni szakembereket. Legnagyobb gondnak azt látom, hogy nem igazán vették igénybe az erre az évre szóló javaslatainkat, nem igazán kapcsolódtak a programjainkhoz. Sokkal több információt szeretnénk tőlük kapni. Én ott javítanék az együttműködésen, hogy nagyon nagy mennyiségben látnám el ötletekkel az AMC-t, és minden egyes általa teremtett lehetőséget kihasználnék. Mi ugyanis csak annak tudunk segíteni, aki partner, aki velünk együtt gondolkodik. -es-
