Tolnai Népújság, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-01 / 203. szám

1999. szeptember 1., szerda Megyenap. 1999. Szeptember 1. 11. oldal Barátságok, melye az alkotó munkára is hatnak Sarkantyú Judit emlékeiből — Szakály a szülőhelyem - kezdi emlékezését Sarkantyú Judit Szentendrén élő kerami­kus. így amikor Tolnáról kér­deznek Szakály, Dombóvár, Szekszárd azonnal a felsoro­lás élére kerülő települések. Pár hónapos voltam, amikor Dombóvárra költöztünk szü­leimmel. Édesapám, Sarkan­tyú Simon a népi kollégisták között lelte meg újító törek­véseinek terét. Magam is köz­tük éltem tudatlanul. Később nagy tisztelőjük lettem Néhai Baranyai Lászlónak köszönhetem, hogy újra fűzte tolnai szálaimat. Tengelicen, a művésztelepen, a kölesdi kiállításokon olyan barátsá­gok születtek, melyek az al­kotói munkára is hatnak. Hi­ányzik Baranyai, hiányzik az a légkör, amit megte­remtett. Feleségével, Évával ma is jó a kap­csolatunk. Szekszárdon egy galéria rendszere­sen kiállítja és értékesíti kerámiáimat. Kajmádon áll egy kétméteres alko­tásom, egy „csobogó”, így azt mondhatom, hogy a tolnai kötődésem ma is eleven. Sarkantyú Judit 1990-ben a Tolnai Ba­ráti Kör kiállítását ren­dezte Budapesten. Eh­hez hasonló alkalmak ma is megtartói lehet­nének a Tolna megyéből elszármazottaknak.- decsi ­A kivételes egyéniség és a szépséges táj hatása Breznay József festőművész bevallása szerint ő csupán egyetlen szállal kötődik Tolna megyéhez. Ez nem más, mint a kölesdi, ké­sőbb tengelici művésztelep. Baranyai László egyénisége meg­döbbentő erővel hatott rá és feleségére Gánóczi Mária festőmű­vészre. Olyan személyiséget ismertek meg benne, akit mint a fe­hér hollót kell keresni. Breznay József művészetére a tolnai láto­gatások nem tetten érhetően hatottak. A táj szépsége ivódott az alkotói képzelőerőbe. Sok-sok információból születik a mű, de hogy melyik az igazán döntő? Kölesdre és környékére mindig jó szívvel gondol, mások figyelmét is erre irányítva. - dkj ­Völgységi motívumok Hoch Ferenc Dunabogdányban élő festőművész így kezdi a rövid beszélgetést: — Ma is dolgozom, 75 éves vagyok. Ha egy festő nem alkot, akkor már nincs is. Nem megrendelés kérdése ez. Ha Tolná­ról esik szó bárhol is, akkor a jó borok jutnak eszembe. Pécsett él­nek ismerőseim. Igaz, ez nem Tolna megye, de ha ritkán eljutok ar­ra a vidékre, mindig megragadja a változatos táj a képzeletemet. így aztán nagy öröm volt számomra a bonyhádi felkérés, hogy a műve­lődési házba készítsek egy nagyméretű mozaikot. Ott igyekeztem felsorakoztatni a völgységi táj bennem élő motívumait. - decsi ­Hoch Ferenc: Zúzmarás fák FOTÓ: BAKÓ JENŐ Oláh Tamás textilművész ma egy gobe­lin terven dolgozik, ami Szent István emlékét idézi. Ez a téma nem kötődik Tolna megyéhez. Ha mégis szóba kerül baráti társaságban ez a dunántúli me­gye, akkor az emlékek sora indul Oláh Tamás beszédében. Kedves baráti arco­kat idéz Kölesdről, Szekszárdról. Az éj­szakába nyúló beszélgetések borral íze­sített hangulata friss még ma is. Oláh Tamás textiljei közül Si- montornyára került 1975-ben egy. Köles- den 1987-ben állított ki. Szekszárdon 1993-ban. Textiles szemmel Tolna vonzó táj. Az alkotói folyamatban nehezen tetten érhe­tő a motiváló pillanat, mi mikor hat olyan erővel, hogy abból kompozíció, képző- művészeti, iparművészeti alkotás szüles­sen. Tolna minden pontján meg lehet áll­ni, hogy rögzüljön egy kép, ami emlékké nemesül az alkotói képzeletben, de egy hétköznapi séta közben is. - decsi ­Martinék szakkörében Végh András és Mayer Berta kötődései Tolnán néhai Martinék József festőművész, rajztanár kép­zőművészeti szakkörében eleven volt az élet. Az utókor há­lája jeléül róla elnevezett alapítvánnyal is élteti emlékét. E szakkörből nőtt ki Végh András festőművész is. — Édesapám Petrozsényben született 1909-ben. Ebből az erdélyi településből kellett menekülniük és Tolna lett az a hely, ahol pedagógusként is alkothatott. Ő inkább csak nyá­ron festett és rajzolt. Leginkább a Duna hatott rá. A szobá­ban szinte csak az ő festményei voltak. Rudnai Gyula nö­vendékeként természetesen az az irányzat volt számára a meghatározó. Gyerekkoromat ebben a faluban, ma már vá­rosban, töltöttem és töltekeztem. Akkor nagyon élénk kultu­rális élet volt ott. Martinék Józsi bácsi szakkörében szerzett élményeimre gondolok leginkább, mint olyanokra, melyek meghatározók lehettek pályaválasztásomban. Itt átveszi a szót a feleség, Mayer Berta: — Andrással a főiskolán ismerkedtem meg és együtt vol­tunk a tolnai, paksi művésztelepeken. Én akkor jártam elő­ször Tolnában. Most már így, családi vonalon is kötődöm e megyéhez. Különös élményekkel kapcsolódom Szily Gézá­hoz, Molnár M. Györgyhöz és lehetne sorolni a többi tolnai alkotót is, mint barátokat. Csányi László olyan szeretettel fogadott bennünket, ami nehezen fogalmazható meg. Bony- hádon egyik zománc-kompozícióm található, így ez a város nagyon közel ál a szívemhez . .. decsi-kiss Ezer szállal A 70 éves Fábián Gvula vallomása A közeli napokban köszöntötte a Falurádió stábja 70. szüle­tésnapja alkalmából Fábián Gyulát. Rádiós éveiben bejárta Tolnát, Baranyát. Riportútjai során sok-sok barátot szerzett szükebb hazánkban is. Az emberi kapcsolatokon túl a vidék olyan erővel hatott rá, hogy választott is egy talpalatnyi te­rületet Kötesd dombjaiból.- Nem hiszem, hogy a világon van még egy olyan kis falu, mint Kötesd - mondja. Ennyi képzőművészeti kiállítás egy városi galériának is becsületére válna. Magam is több alka­lommal mondhattam megnyitó köszöntőt egy-egy művészba­rátom tárlatán. Újvári Lajos, Mözsi-Szabó István maguk is a tolnai világhoz fűző száz szálból egy-egy. Zeke Gyulát is ide sorolhatom, aki alsónyéki születésű. Tamásit hallva dr. Várady János jut eszembe. Tamásihoz köt egy felejthetetlen látvány is. Egy alkalommal legalább 300 tagból álló dám csorda haladt előttünk ... Ha szarvasokról beszélünk, Ge- mencet is említhetem. Módom volt hosszasan beszélgetni a nagy vadász Parti Pista bácsival. Szekszárdon a Művészetek Háza programja, vagy Bonyhádon a kulturális élet számos példaként szolgálhat országos viszonylatban is. - decsi ­Volt egyszer ^ egy kölesdi ember Eltűnt egy ember és mintha magával vitt volna valamit. Baranyai Lászlónak hívták. Népművelő-tanítóként Kölesd volt lakóhelye, ahol kiteljesíthette mindazt, amire szüle­tett. Missziót vállalt. A kölesdi tájra gyűjtötte a Tolna me­gyéből elszármazott képzőművészeket. Virágzott e kis köz­ség kulturális élete, megtanulták a megye határain kívül is Kölesd nevét. Otthont adott egy fővárosban, vagy távo­labbi településen élő művésznek, hogy pár napot, hetet el­töltve, megújulva, gyökereiből táplálkozva alkothasson e tolnai tájban. Egyre nőtt ezen alkotók száma. Kicsi lett a falu. A tengelici - egykori oktatási - központ lett a helyszí­ne a művésztelepnek, amit Baranyai László szervezett. Ma kutyával őrzött terület a néhai telep és az idő szétmar­ja a falakat, a romlás virágai nőnek a festői tájban. Ám az egykori kölesdi ember, Laci alakja ma is az össze­tartozást jelenti azok számára, akik kezdetben alkotói te­vékenységük egy-egy szeletével, majd szívükkel is Tolná­hoz kötődnek. Decsi Kiss János HHHI .KaBESaSMmMBHIIMWP T extiles szemmel Emlékké nemesülő képe

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom